Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. október 22., péntek SZÁZ SZÉP, FORGALMAS ESZTENDŐ Vasútköszöntő Marcaliban Mindössze három pár sínen és egy keskeny, füves terüle­ten kell átevickélni az embernek, ha a marcalj vasútállomás épületétó'l Kun Gábor házához akar eljutni. Érdemes venni ezt a kis fáradságot, mert igen szívélyes ember: örömmel szónak áll, amikor megtudja, hogy a munkáját, gondját-ba- ját jelentő vasútról van szó. Jubileumi vonatindítás Marcaliban Fotó: Lang Róbert — Erről száz esztendeig is tudnék beszélni, az sem esne nehezemre — kezdi lelkesen. — Igaz, 42 és fél évet szolgál­tam a MÁV-nál. Ez az idő úgy elrohant, akár egy gyorsvonat, s tavaly, hogy elértem a 60. évemet, nyugdíjaztak. Milyen is volt a vasút Kun Gábor aktív idejében, innen, Marcaliból nézve? Hiteles a felelete, hiszen a több, mint negyven aktív évből az utolsó 36-ot töltötte. Biztos kenyér, megbecsült munka volt. Igaz, keményen kellett dolgozni. 1956 januárjában például, amikor Kun Gábor mint kezdő („praxi”) felvette a szolgálatot, mindössze tizen dolgoztak és 24 óráztak rendesen, ahogyan ez már nemcsak illik, de szük­séges is. Egyáltalán nem unatkoztak, noha akkoriban csak az erdészet iparvágánya volt még itt, amit Nasitz néven .. emleget most. Azt mondja, 4- ">•- 5 megrakott vagon is elment naponta innen. Ma? — kérdez vissza — némi túlzással esz­tendő is eltelik, míg jön egy ki­vagy bepakolásra váró vagon. De ez mások dolga már, ám az is tény, hogy színesebb, tarkább volt a vasutasélet a korábbi évtizedekben. Marca­liban legalább négyszer annyi utas volt, mint napjainkban: tarka, nyüzsgő népség, igái városi vasúti hangulatot köl­csönözve a váróteremnek, a peronnak. De később is, még sokáig, hiszen Marcali kato­naváros volt egészen a leg­utóbbi időkig, jöttek a fiúkhoz a látogatók, meg, persze, ők is utazgattak. Mit számított, hogy „fapa­dossal”, 376-os és 275-ös mozdonyok pöfögtek velük? Lényeg, hogy mozgás, igazi vasutasélet volt itt. Marcali pedig szén- és vízfelvevő hely is a mozdonyok számára, de tíz percnél többet ezzel sem időztek. Nem is történt soha baj, a késést a vasutasok még hírből sem ismerték. Tény, hogy ennyire opti­mista nyilatkozatot a ma aktí­vaktól még a centenárium okán sem lehet várni. Való az is, hogy a jelenlegi állomásfő­nök, Molnár Ferencné is sok­mindenről, tudna beszélni, bár ezek jelentős része csak hal­lomásból, olvasmányokból ismerős számára. Gaál tanár úr helytörténeti könyvéből tudja például, hogy eredeti terv szerint nagyobb ívűnek készült volna itt a vasút, Fo­nyód-Lengyeltóti-Marcali- Nagykanizsa vonallal. Miért, miért nem, de végül 1893-ban csak a Balatonszentgyörgy- Somogyszob vonal épült ki, és bár elszállt száz esztendő, azóta is ezen közlekedik a vi­cinális. Lenézni azonban so­hasem lehetett, mivel a régi szép időkben nagy személy- és teherforgalmat bonyolított ez a vonal. Igaz, mára nemcsak Marca­liban, hanem az egész or­szágban alaposan megválto­zott a helyzet, munka azonban így is van bőven, és ezt a je­lenlegi 16 tagú állomány be­csülettel elvégzi. Olyannyira, hogy a Marcali vasútállomás éppen most, a 100. jubileumi évben IV. osztályúból III. osz­tályúvá avanzsált, mely rang­hoz bizony, igen sok feltétel­nek kell megfelelni. Itt egyéb­ként 12 személyvonat és két teherszerelvény adja a napi forgalmat. Bár az általános gazdasági hanyatlás náluk is érezteti hatását, tavaly több mint 3,5 millió forintos bevételt értek el és az utasszám meg­haladta az 52 ezret. Igaz, ezek az adatok már némi csökke­nést jeleznek az előző évek­hez viszonyítva, legnagyobb probléma azonban, hogy el­tűntek a régi, stabil marcali fu­varozók, mint például a gabo­naforgalmi vállalat. És sehol sincs már a nagy műtrágya­forgalmazó a bábolnai IKR: ta­lán, ha 200-300 tonna árut fu­varoztat, ami bizony nem sok vizet zavar. Ma már szinte hi­hetetlen, hogy erre az állo­másra még a volt Szovjetuni­óból, sőt, a tengeren túlról is érkezett áru. Most jóformán csak a Sefag maradt meg igazi partnerként, jól lehet, hogy például a MÓL Rt és más cégek is rendelkeznek iparvágánnyal Marcaliban. A baj csak az, hogy régi fényü­ket kezdik veszteni itt (is) a sí­nek. Lemenő ágban az oldalág! — mondhatnánk, de egy ilyen ritka szép jubileum idején nem illik a zokszó. Készítsünk in­kább kis leltárt, miből is meg­tudhatjuk: a száz esztendő alatt két személyforgalmi- és egy rakodóvágány épült itt, az utóbbi 20 esztendőben pedig még négy iparvágány. Ezek maradnak akkor is, ha jelenleg nem sok munkát adnak. A pontos és biztonságos közle­kedést, fuvarozást minden­képpen tartják, nem véletlen, hogy az állomásvizsgálatok során a pécsi igazgatóságtól érkező szakemberek igencsak elégedettek, szép pontszá­mokkal díjazzák a marcali, a mesztegnyői és az e vonalon található többi állomás munká­ját. Ami különösen jóleső érzés a vasút helyi dolgozóinak: Marcali város méltó társ a jubi­leum megünneplésében. A Helytörténeti Múzeumban vasúttörténeti kiállítás nyílt, az önkormányzat tanácstermé­ben prominens résztvevőkkel vasút-témakörben szerveztek tudományos ülést. így aztán szinte természe­tes, hogy amikor az ünnepi készülődés miatt is igen elfog­lalt főnökasszonytól búcsút veszünk, magabiztos választ ad a kérdésre, hogy lesz-e újabb száz éve Marcaliban a vasútnak. — Biztosan — mondja. Majd a nyomaték kedvéért megismétli — egészen bizto­san. Kun Géza Tibor Somogyi ügyvédek tapasztalatcseréje QUEBEC LESZ A VILÁG CSODÁJA Tízezer kilométerre innen, a világ legnagyobb fjordjainak országában, Kanada festői szépségű Quebec tartomá­nyának volt vendége szep­tember végén az első magyar ügyvéd delegáció, amelyet dr. Csákabonyi Balázs, a somo­gyi ügyvédi kamara elnöke vezetett. A felejthetetlen él­ményeknek dr. Fekete László a a megyei kamara titkára is ré­szese volt, aki már korábban is járt a távoli országban a magyar-kanadai továbbkép­zési program kerketében kö­zel két hét élményeit szedjük csokorba. Quebec föld résznyi szövet­ségi állam Kanadában: öt ma- gyarországnyi területen 6 millió ember él. A két legnagyobb vá­ros Montreál és Quebeccity. A tartományban 15 ezer ügyvéd tevékenykedik. A québeci ügy­védi kamara 15 helyi kamarát fog össze. (Magyarországon mintegy hatezer ügyvéd dolgo­zik.) A tartományi kamarán be­lül működik a québeci vidéki ügyvédi kamara, amelynek je­lenleg 5 ezer tagja van. A ka­nadai ügyvédek csak a tarto­mányi ügyvédi kamarának kö­telesek a tagjai lenni. A vidéki ügyvédi kamara sajátos érdek- védelmi szervezet, amelyet önként választanak. A magyar küldöttéget, — amelynek tagja volt még dr. Csenterics Ferenc, a Pest me­gyei ügyvédi kamara és dr. Su­lyok Miklós, a Bács-Kiskun megyei ügyvédi kamara el­nöke, valamint tolmácsként dr. Feldmayer Livia nagykőrösi ügyvéd — dr. Denis Paradis, a tartományi kamara elnöke és Helen Poulin, a vidéki kamara elnöke hívta meg. Érdekes szokás, hogy a tár­saság a közgyűlését mindig a leköszönő elnök működési székhelyén tartja — mondta Csákabonyi Balázs.— Az idén erre Szetilben, az Atlanti óceán nyugati partvidékén került sor, amely Montreáltól mintegy ezer kilométerre van. Az út gépkocsival két napig tartott, a világ legnagyobb fjordjai mel­lett haladt el. Útbaesett a Grand kanyon, megtekintettük a világ legnagyobb, 74 méteres vízesését A több részből álló rendez­vénysorozaton volt egy szak­mai konferencia is, amelyen például a csőd- és felszámolási törvényről, a származási perek orvosi bizonyítással kapcsola­tos kérdéseiről folyt a szó. Sőt, még a környezetvédelem gondjai is terítékre kerültek. Egy audiovizuális bemutatón megismerhettük a legfejlettebb rendszereket. A nagy távolsá­gok miatt a legfelsőbb bíróság több esetben műholdon ke­resztül, tévélánc segítségével tárgyal. A felek megjelennek a városi stúdiókban, ott teszik meg a tanúvallomást és mond védőbeszédet az ügyvéd. Itt mutatják be az okiratokat is. A tartományi bíróságok tel­jes befejezett és folyamatban levő peres anyaga számítógé­pen van. Ehhez csatlakoznak a vidéki bíróságok, az ügyvédek és az ügyfelek is. Ha egy ügy­véd kíváncsi valamilyen peres anyagra, akkor lehívhatja a sa­ját számítógépére, függetlenül attól, hogy milyen távolságra van. Az ügyfeleket is hasonló feltételek várják. A montreáli bíróság tanácsadó irodáján 15 számítógépállás található. Az ügyfél önmaga lehívhatja a ke­resett ügyiratot, aki ezt nem tudja megtenni, annak segíte­nek. A szakma irigylésre méltó feltételei ezek. — Találkoztunk egy igen el­ismert, nagy tudású magyar származású bíróval, Poko- mándi Sándorral, aki szinte minden műhelytitokba beava­tott bennünket — folytatta Csákabonyi Balázs. — Kana­dában csak az lehet bíró, aki legalább tíz évig bejegyzett tagja volt az ügyvédi kamará­nak. Azért, hogy a bíró megfe­lelő élettapasztalatot szerez­zen és a jog szélesebb terüle­teit ismerje. A bírák 70 éves korukig bíráskodhatnak, utána nyugdíjba vonulnak. Érdekes a kanadai vádalku intézménye. Az ügyvéd és az államügyész előre megálla­podhatnak abban, hogy az adott ügyben milyen ítéletet kérnek a bíróságtól. Nem ritka, hogy még a szabadságvesztés mértékében is megállapodnak. Ezt az esetek döntő többségé­ben elfogadja a bíróság. Lehe­Dr. Csákabonyi Balázs tőség van a szabad bíróválasz­tásra is. Az ügyfelek és jogi képviselőik megválaszthatják azt a bírót, akinél tárgyalni akarnak. Kanadában is van kö­telező védelem. De nem látja el a védelmet az ügyvéd, ha ar­ról a vádlott kifejezetten le­mond. A különségek után a hason­lóság: A tízezer kilométeres távol­ság ellenére hasonlóak az ügyvédek gondjai. Bár a kana­dai ügyvédek büszkék szabad­ságukra, mégis fontos szá­mukra a kamara. Egy-egy jog­szabály megjelenésekor köte­lesek részt venni a továbbkép­zéseken. A részvételt igazolni kell. Megkérdeztük: mi történik azzal aki nem megy el? — Nem értették a kérdést. Mert hogy ilyen eset nem fordulhat elő. Lengyel János Fehér? Nem? • 1956: új ítéletek? Hányadik földtörvény-tervezet? Ki játszhat a vámosokkal? Nyugdíjtrükk az adó ellen? ... egyszerűen minden (

Next

/
Oldalképek
Tartalom