Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

SOMOGYI HÍRLAP — EMLÉKEZET 1993. október 22., péntek 1956. október 23-án délben a Lánchídnál A Petőfi szobornál Veres Péter beszél Október 30-án Budapest szétlőtt épületekkel és harcászati eszközökkel nekem életemet kell áldoznom” Nagy Imre a Minisztertanács elnöke emlékezetes rádiónyilatkozatát adja Vizsgálat Vizsgálótiszt: — ...Hogyan született meg a „nemzeti forra­dalom” koncepciója, amely a fegyveres ellenforradalmat nemzeti forradalommá, a fegy­veres ellenforradalmi csoport­okat hősökké és forradalmá­rokká minősítette? Nagy Imre: — Nálam a nemzeti forradalom koncepci­ója fokozatosan alakult ki és bizonyos tekintetben eltért at­tól, amely később a pártban érvényre jutott. Már október 24-én arra a következtetésre jutottam, hogy ami 23-án kez­dődött, az demokratikus tö­megmozgalom. Négy tételből indultam ki. Ezek a következők (voltak). Először: az október 23-án kirobbant tömegmozga­lom, amely mutatta a nép elé­gedetlenségét. Másodszor: a párt vezetésével szembeni po­litikai bizalmatlanság (azért, mert), a pártvezetés szembe­fordult a néppel és a párttag­sággal és fegyveresen lépett fel a tömegekkel szemben. Harmadszor: a jogos nemzeti sérelmek (amelyeket az októ­ber 30-i szovjet deklaráció is el­ismert). Végül negyedszer: a szovjet csapatok beavatko­zása az eseményekbe, amely fölfokozta ezeket a nemzeti sé­relmeket... Vizsgálótiszt: — Milyen okok játszottak közre, hogy ez a politikai álláspont megerősö­dött? Nagy Imre: — A nemzeti forradalom koncepciójának kia­lakulásához és bennem való megerősödéséhez nagy mér­tékben hozzájárult Losonczy Géza és Donáth Ferenc felszó­lalása a Központi Vezetőség­ben... A párt álláspontjával szemben — miszerint október 23-án ellenforradalom robbant ki —, azzal léptek fel, hogy az eseményeket nemzeti forrada­lomnak értékelik, és elítélik a párt vezetését azért, mert a nemzeti forradalommal szem­ben fegyveresen szállt szembe. Vizsgálótiszt: — Mi volt az ön véleménye? Nagy Imre: — Kiindulva ab­ból, hogy nekem is hasonló ál­láspontom volt kialakulóban, Losonczy és Donáth álláspont­ját helyesnek tartottam... Erről a véleményemet (a politikai bi­zottsági) ülés keretében és az­után többször is kifejtettem. Vizsgálótiszt: — Beszéljen az angyalföldi küldöttséggel való tárgyalásáról. Nagy Imre: — ... Azzal üd­vözöltek: örülnek, hogy látnak, és nem vagyok letartóztatva, mert azt hitték, hogy fogva tar­tanak. Emlékezetem szerint 8­10 főből állt a küldöttség. Első kérdésként mindjárt azt tették fel, megfelel-e a valóságnak, hogy én adtam ki a statáriu­mot. Válaszom az volt, hogy valóban én adtam ki, de nem a felkelők ellen, hanem a közön­séges bűncselekményeket el­követőkkel szemben... Máso­dikként megkérdezték tőlem, igaz-e, hogy én hívtam be az oroszokat. Válaszom az volt, hogy ez nem igaz. Gerő Ernő és Hegedűs András voltak azok, akik a szovjet csapatok segítségét kérték. Sőt azt is közöltem velük, hogy Hegedűs ezt követően (utólag) velem akarta aláíratni a szovjet csa­patok segítségül hívásáról szóló levelet. Ennek a levélnek a másolata a zsebemben volt és állításom alátámasztására megmutattam a küldöttség tag­jainak, hogy a levelet nem ír­tam alá... Közölték velem, hogy a két intézkedés nagymérték­ben ártott az én népszerűsé­gemnek... és „a régi Nagy Imre tekintélyét ez a két kérdés alá­ásta"... Nagy Imre: — Elég terjen­gős beszélgetés alakult ki. El­mondották nekem az angyal­földiek, hogy az utcákon milyen vérontás folyik: a szovjet csa­patok és az államvédelmisták lövik a tömeget (és hogy) a nép körében nagy a felháborodás (ezért). Azért is nagy a felhá­borodás, mert hogy a párt és a kormány ellenforradalomnak minősíti az eseményeket, hol­ott is ez egy nemzeti függet­lenségi szabadságharc. El­mondották, hogy nekem a nép oldalán a helyem, nem pedig „ezek között”. Felszólítottak, hagyjam ott a pártvezetést és a kormányt, úgy ahogy vagyok menjek velük... Angyalföldre. Vizsgálótiszt: — Kifej­tette-e ön a küldöttség előtt po­litikai véleményét az akkor fo­lyó eseményekről? Nagy Imre: — Részleteiben nem. Arról azonban beszéltem a küldöttségnek, hogy az ese­ményeket, amelyek lejátszód­nak nem tartom ellenforrada­lomnak. (Azzal váltunk el a küldöttségtől, hogy) hívtak ki Angyalföldre, a munkások közé, amire én ígéretet tet­tem... Népbírósági tárgyalás Nagy Imre: — ...Engedel- met kérek, nem arról van szó, hogy a nyomozás befejezése után odaadták (nekem) az ira­tokat. Hanem a vizsgálat so­rán, amikor én azt mondtam, hogy kérem szépen, itt van (például) ez a dokumentum, önök idézik ezt, (és) ebben a dokumentumban nem ez van, (amit „idéznek”), vagy nem csak ez van, hanem (más is), (ezért) tegyék lehetővé a meg­tekintését, ezt soha, egyetlen esetben sem tették. Elnök: — Kérem, a bíróság előtt mindenkor lehetnek bizo­nyítási igényei. Nagy Imre: — A másik, amit szóvá teszek, — annak elle­nére, hogy semmit nem érintő dolog, — nem jogi kérdés, de a bíróság elbírálására bízom, azért, hogy úgy mondjam, nem tartom a szocialista törvényes­séggel összeegyeztethetőnek, (az a következő): Nem egy­szer, azt hiszem két esetben is előfordult, hogy a („másod”) vizsgálótiszt, egy őrnagy (pon­tosítva: Kapitány István r. őr­nagy — D. F.), — tehát nem az alezredes (pontosítva: Feren- csik József r. ezredes, koráb­ban az ÁVH-nál Péter Gábor altábornagy helyettese), az el­len semmi panaszom nincs, — engem az egyszerűen disznó­nak nevezett. Azt hiszem, nem jól van ez így. Egy másik ki­hallgatásom során azt mondta nekem, hogy vegyem tudomá­sul, nekem ő halálos ellensé­gem, ő engem gyűlöl, és leg­jobban szeretné az én torko­mat ketté harapni. Elnök: — Ön a bíróság előtt áll, amely annak alapján ítélke­zik, ami itt elhangzik. Sem az ön helyzetét, sem a mi ítélke­zésünket nem befolyásolja, hogy valamelyik nyomozó va­lóban, vagy nem valóban (sic!) ilyen helytelen kijelentést tett. Nagy Imre: — Köszönöm szépen az olyan embernek az objektivitását, aki így viszonylik a vádlotthoz. Elnök: — Vegye tudomásul, hogy mi annak az alapján ítél­kezünk, amit ön mond, meg a tanúk mondanak. Nagy Imre: — Kérem, én a vizsgálat nyomán, annak eredményeként kerültem ide (a bíróság elé). Ott (a vizsgálat során) nekem azt mondták, hogy ezeket a panaszokat én adjam elő a bíróságnak. Nem (is a) gorombáskodásról van szó, (ami) a nyomozás „objek­tivitását” illeti, ez nem egysze­rűen gorombaság. Figyelmez­tettek (is), csak úgy „barátsá­gosan”, hogy ennél kisebb bűncselekményekért, (mint amilyenekkel engem vádol­nak), kivégeztek embereket és hogy a magatartásom nem csak az én sorsomat, hanem a családomét is érinti. Én több kérdést tennék (még) szóvá, amejy a bírósággal kapcsola­tos. így az itteni tárgyalással és a védő úrral kapcsolatban. A tegnap folyamán tudtam első ízben az (1957. április 4-i, sna- govi letartóztatása óta! — F. D.), a tárgyalást megelőzően a védőmmel pár óra hosszat be­szélni. Más lehetőségem nem volt. Én ezt kifogásolom, ez az egyik... Elnök: — A legfőbb ügyész gyorsított eljárást indítványo­zott, így a törvények szerint is előfordulhat, hogy (akár) vádi­ratot sem ad, csak úgy állítja a bíróság elé a vádlottat. Nagy Imre: — „Köszönöm” ezt a felvilágosítást. Nem tud­tam... A másik (kérdés: amit szóvá teszek), hogy tegnap amikor a védő úrral beszélget­tem, a nyomozó hatóság egyik tagja jelen volt. Elnök: — Most is, a tárgya­lás folyamán, mindig joga van érintkezni a védőjével. Nagy Imre: — Köszönöm szépen, én ezt nem tudtam. A védő úrral való beszélgetésem során jelen volt a nyomozó ha­tóság képviselője. Én ezt kifo­gásoltam, mert a védőmmel nem a nyomozó hatóság jelen­létében akarok beszélni. Azt mondta a nyomozó, hogy ez így van és ennek így kell lenni. Hát én ezt kifogásolom, mert most már nekem a nyomozó hatósághoz semmi közöm nincs, (csak) a bírósághoz, igen. Ha én ezt (a nyomozói je­lenlétet) elutasítom, akkor egyáltalán nem tudtam volna a védőmmel beszélni. Szóval, ezzel kapcsolatban nekem más közölni valóm nincs. A váddal kapcsolatban (viszont) van. Az egyik ilyen kérdés... a kormány felelősségének a kér­dése, amely a vádiratban fog­laltak szerint nem helyesen fel­tüntetett... Elnök: — Ön arra céloz, hogy a kormányelnöknek és a minisztereknek miként oszlik meg a felelőssége, mi jellemzi azokat? Nagy Imre: — Igen (...) Az utolsó szó jogán Elnök: — Kihirdetem a Leg­felső Bíróság Népbírósági Ta­nácsának ítéletét a Népköztár­saság nevében. Nagy Imre elsőrendű vádlott, aki 1896-ban, Kaposváron szü­letett, apja Nagy József, anyja Szabó Rozália, nős Égető Má­riával, egy felnőtt gyermeke van, egyetemi tanár, havi jöve­delme 3600 forint nyugdíj, va­gyontalan, büntetlen előéletű, magyar állampolgár, buda­pesti, Orsó utca 43. szám alatti lakos, bűnös a népi demokrati­kus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezeté­sében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás bűntetté­ben, és ezért őt a Népbírósági Tanács halálra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítéli. (Az elnök ismerteti a további vádlottak ítéletét, majd az ítéle­tek indoklását.) Lényegében ez a Népbíró­sági Tanács ítéletének rövid összefoglalója. Nagy Imre, ke­gyelmet kér-e? Nagy Imre: — Engedje meg az igen tisztelt Népbírósági Tanács, pár szóval indokoljam a kegyelmi kérdéssel kapcsola­tos álláspontomat. A halálos ítéletet, amelyet az igen tisztelt Népbírósági Ta­nács kirótt, én a magam részé­ről igazságtalannak tartom, in­doklását nem tartom megala­pozottnak és ezért a magam részéről, — bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs — elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződé­sem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most ne­kem kell viselnem, és amelyek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyeket nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdések­ben, nyugodtabb légkörben, vi­lágosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igaz­ságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, sú­lyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek. Elnök: — Megértettem. * Összeállításunk Nagy Imre Egy magyar miniszterelnök című, a pécsi Régió Kiadónál 1993-ban megjeleni könyv alapján készült. A könyvet szerkesztette dr. Dér Ferenc. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom