Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. október 2., szombat Breznay András kiállítása Breznay András festőmű­vész képeiből rendeztek kiállí­tást Siófokon. A hat év óta ki­állító fiatal festőnek eddig Bu­dapesten, Münchenben, Wesslingben és Kecskeméten volt önálló tárlata. Siófokon október 10-ig láthatók képei a Fő utcai kiállítóteremben. Angol nyelvoktatás kis falvakban A hátrányos helyzetű kiste­lepülések iskoláiban is meg­kezdődhet az angol nyelv ok­tatása: a művelődési tárca 20 millió forinttal járult hozzá, hogy a nehéz anyagi helyzet­ben levő önkormányzatok is­kolái megvásárolhassák a London Stúdió hat nyelv­könyvből és ugyanennyi hangkazettából álló távok­tató-csomagját. A programot a minisztérium a nyáron hirdette meg. A rászoruló iskolákba összesen 2700 nyelvoktató csomagot juttattak el. Új magyar gyermeklap: a Barangoló Barangoló címmel október­től gyereklapot jelentet meg az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A ke­let-európai gyereklapot Ma­gyarországon állítják össze a határainkon túli régió gyerek­lapjainak anyagaiból. A vá­lasztmány nyilatkozatában ki­fejezte elkötelezettségét „a ki­sebbségi sorban élő magya­rok kulturális felemelkedésé­nek és az egész magyarság szellemi és lelki egységének szolgálata mellett.) Czakó-darabbal kezd a Várszínház Czakó Gábor Fehér Ló, avagy Duna-party kocsmoló- gia című, napjainkban ját­szódó, abszurd komédiájának öltözéses próbáit tartják a Várszínházban. Czakó Gábor 1988-ban írta ezt a darabot és Déva Címen jelent meg a Hi­tel-ben. Az új cím, a Fehér Ló egy kocsma neve, ahol diá­kok, kereskedők, ezermeste­rek és „egyszerű részegesek” fordulnak meg, s elmélked­nek, filozofálnak. A darabot Kozák András rendezésében látja a közönség. Szereplői között van Szokolay Ottó, Drahota Andrea, Császár An­géla és Fülöp Zsigmond is. Német nap Békésben Német kulturális napot ren­deztek a hét végén Mezőbe- rényben: kisebbségi fórum, népművészeti és képzőművé­szeti kiállítás, a békési néme­tek művészeti csoportjainak a bemutatója volt a fő program. Táncház, filmvetítés, játékké­szítés is színesítette a prog­ramot. A rendezvényt a Ma­gyarországi Németek Szövet­sége és a helyi hagyományá­poló egyesület, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány is támogatta. Pathológusok kongresszusa Salgótarjában tartotta kong­resszusát a héten a Magyar Pathológus-társaság. A há­romnapos összejövetelen 250, kórbonctannal és kórszövet­tannal foglalkozó hazai, és kül­földi orvos vett részt. Több előadás foglalkozott a pajzsmi­rigy- és mellékvese-bántal- makkal, amelyek több évtizede nem szerepeltek a kongresz­szus napirendjén. > Törökkoppányi margitvirágok A karcolóasszony tojásai A tojáskarcolásból nemigen lehet megélni (Fotó: Kovács Tibor) A második fesztivál — Budapesten Vendégeink: sztár-színházak Lesz itt minden, ami csak szem, száj ingere. Legalább is a színházbarátok számára. Kezdi az angol Shakespeare-színház, folytatja a düsseldorfi német társulat, de jön Stockholból a hí­res Dramatisken, Ingmar Bergman rendezésével. Tojástartók, tele szebbnél szebb kifújt tojásokkal. A tö­rökkoppányi Kas Györgyné Györki Piroska álmodja rá a míves mintákat. Hivatásos tojáskarcoló, ám, mint mondja, ebből nemigen le­het megélni. Keresetkiegé­szítésnek viszont jó. — Apai nagyapám űzte ezt a mesterséget. Rá még most is nagy szeretettel emlékez­nek a törökkoppányiak — me­séli Kasné. — Hogy ő kitől ta­nulta, azt nem tudom. Én is élvezettel csinálom, s a zsűri­zések mindig megerősítenek. A tojáskarcoló asszony öt éve döntött úgy, hogy ezzel keresi a kenyerét. Korábban eljárt dolgozni, de az otthon végzendő munkához támadt nagyobb kedve. Vezeti a ház­tartást, s ha végzett, rögtön hozzáfog a karcoláshoz. — Sokat jártam Pesten. Az ottani kirakatokban tetszettek meg igazán ezek a dísztojá­sok. De a hagyományos moti- vumkincset őrzők a legszeb­bek és a legértékesebbek. Én is megtanultam a technikát. Kezdetben össze-összerop- pant a tojáshéj a kezem alatt, de most már csak ritkán. Ilyenkor sem vagyok bosszús, kezdem a következőt. Van olyan nap, amikor har­minc-negyven darab kerül ki keze közül. Ekkor csak karcol. Az ősi formák újjáélednek, de ki is egészülnek. — Szeretem a népdalt, a vi­rágot, a természetet. Miköz­ben dolgozom, énekelek is kimegyek a kertbe, megnézek egy-egy virágot, s próbálom stilizálva megjeleníteni a töré­keny héjon. Kedvencem a margarétás minta. Szeretem a margitvirágot, de ez eléggé A Nyugat filozófiáját és gondolkodóit bemutató Filozó­fiai kisenciklopédia megjelen­tésével több évtizedes adós­ságát törleszti a magyar könyvkiadás. A hiányt pótló lexikon ideológiáktól mente­sen közöl ismereteket, minősí­tésre nem vállalkozik, a böl­csesség tiszteletére akarja nevelni olvasóit. E gondolatok jegyében mutatta be a Kos­suth Könyvkiadó új kötetét Kocsis András Sándor igaz­gató tegnap, a budapesti Pal­las Páholyban. A tájékoztatón elhangzott: időigényes virág. Van olyan eset, amikor nem fogja meg jól a festék a tojást, és akkor erre a helyre kell karcolni a virágot. Mindig az lesz a legszebb, amelyiket a legcsúnyábban fog meg a festék, mert ide kell a legtöbb mintát tenni. Kas Györgyné Györki Pi­roska nemcsak a tárgyalkotó népművészettel jegyezte el magát. Az újjáalakult, tíztagú törökkoppányi asszonykórus­nak is tagja. Ezúttal az eredeti, az enciklopédia a londoni és New York-i székhelyű Rout- legde kiadó gondozásában — 1989-ben — napvilágot látott munka fordítása. A lexikon sajátossága egy­ben a brit tudomány jellegze­tessége is: gondolkodási is­mereteket, műveleteket, tech­nikákat közvetít. A könnyebb olvasói tájékozódás érdeké­ben alfabetikus sorrendet kö­vetnek a kötet szócikkei. Az érdeklődők ily módon ismer­hetik meg a jeles filozófusok életművét, munkásságát, a fontos bölcseleti iskolákat és díszes törökkoppányi népvise­letet, a „fellépő” ruháját öltötte magára. Megtudom: az alsó­szoknyák még édesanyjáé voltak. Miközben kínálja a portékát, énekel, s keze szaporán jár. Virágokat karcol, s talán már most azon töpreng, milyen motívumú tojások, kerüljenek a húsvéti fészekbe, hiszen a kisunokák előtt nincs titok: a tojást nem a nyuszi hozza... Lőrincz Sándor irányzatokat, illetőleg a filozó­fiai alapfogalmakat tartalmazó magyarázatokat. A kiadó reményei szerint hasznosan forgatják majd a kötetet az egyetemisták, és mindenki, aki érdeklődik a bölcselet iránt. A Kossuth Könyvkiadó vezetője arról is szólt, hogy a lexikon megje­lentetése önálló kiadói válla­kózás, amelyhez anyagi se­gítséget ugyan igényeltek, de végül senkitől sem kaptak. Enciklopédia-sorozatuk új kö­tete a dzessz-zenészek lexi­kona az év végén jelenik meg. A milánói Piccolo Teatro hí­res-neves vezetője; Giorgio Strehler és csapata is eljön, természetesen egy Goldoni- előadással. A programban sze­repel a londoni Nemzeti Szín­ház, egy jeles bukaresti, péter- vári, egy spanyol együttes is. Párizsból pedig az Odeon láto­gat hozzánk. Ibsent adnak elő, főszerepben a filmekből jól is­mert Michel Piccolival. Szóval igazi színházi cse­megéket szolgálnak fel Buda­pesten október végén, novem­ber elején az Európai Színhá­zak Uniójának jóvoltából. Ezt a szervezetet 1989-ben hozta létre hét együttes Párizsban, közöttük a budapesti Katona József Színház társulata. Az­óta tizenkettőre nőtt a szerve­zetben résztvevő együttesek száma; sokféle programmal támogatják egymást. Emellett, először Düsseldorfban, majd most másodjára Budapesten fesztivált is rendeznek. Most már csak azt kérdez­heti az olvasó, különösen ha vidéken lakik: mi közöm hozzá? S ha még színházbarát is az illető, hozzáteheti: úgy­sem kaphatok rá jegyet. Jegy­hez valóban nehéz lesz hozzá­jutni — már szeptemberben el­kezdték árusítani —, de azt hi­szem az ilyen fesztivál min­denképpen következmények­kel jár. Az egy kicsivel idősebbeket szeretném erre emlékeztetni egy jelentéktelen példával. Hosszú bezárkózottság után, valamikor a hatvanas évek ele­jén látogatott el hozzánk jelen­tősebb nyugati társulat, a Peter Brook vezette Shakespeare színház. A Lear király mellett a Szentivánéji álmot adták elő, igen nagy sikerrel. A szereplők, mindenekelőtt a Learben, főleg bőrruhákban jártak-keltek a színpadon. A következő egy évben azután nem volt olyan színház széles e hazában, amelyikben legalább egyszer ne bőrruhába öltöztették volna a szereplőket. Ha más nem, ez a bőr­ruha-divat mutatta, hogy a szakma figyelt arra, mit hozott hozzánk a már akkor világhíres angol rendező. Arról már csak legendák keringtek, hogy az egyik előadás után lehordta a színészeit, mert három perccel tovább tartott az előadás, mint azt a próbák során kigyakorol­ták. Azt a jól megválasztott rit­must pedig három perccel sem volt szabad túllépni. Az ilyen dolgokat persze nehezebb utánozni, mint a jelmeze­ket. A külföldi együttesek — ha jók — mindig nyomot hagynak a színházi világ hazai arcula­tán. Ilyenkor természetesen kü­lönféle hatáselemekkel talál­kozhatnak a magyar művé­szek. Mostanában ugyan már nem kell feltétlenül ehhez ven­dégjátékra várni, hiszen egy-egy híresebb előadást Londonba vagy Rómában is megnézhetnek rendezőink, színészeink. Azután ha jól vá­logatnak a világ — elsősorban Európa — kínálatából, az csak gazdagíthatja a mára kicsit hul­lámvölgybe került színházmű­vészetünket. Mert válogatni a hatáskeltő eszközökből nemcsak illik, ha­nem kötelező is. A színház ugyanis sok tekintetben más, mint a film, bizonyos értelem­ben nem annyira nemzetközi. S nemcsak azok miatt, akik ott ágálnak „élőben” a pódiumon, tehát a színészek miatt, hanem sokkal inkább a nézőterek lá­togatói miatt. Akik beviszik magukkal napi élményeiket, az újságok, a reggeli híradók emlékét, a munkahely — vagy éppen a munkaközvetítő iroda — fe­szültségeit, a feleség, a szom­szédok, a barátok véleményét, örömeit és bosszúságait a széksorok közé. S ami a szín­padon elhangzik, legyen az klasszikus szerző szava vagy mai írói dialógusa, az mind úgy csapódik le az agyakban, zsi- gerekben, érzelmekben, ahogy az a bizonyos nap „megágya­zott” a színpadi hatásoknak. Ezért kell válogatni. S persze ezért érdemes külföldi társula­tokat hívni, nézni, megtapasz­talni, mit tudnak, mi újat hoz­nak. Mást, mint amit itthon megszoktunk, amire már érzé­ketlenek lettünk. S ha a színházak jól érzéke­lik, mi adaptálható, mi *hoz elementárisán új hatásokat a nézőtereken, akkor egy ilyen, valóban nagyon rangos ven­dégjáték-sorozat — amelyhez hasonló méretű még soha nem volt Magyarországon — olyan irányban befolyásolhatja a mi társulatainkat is, amelyeket örömmel fogadhat minden ha­zai néző. Bernáth László Megjelent a Filozófiai kisenciklopédia Könyvtári menedzsment és marketing Nyolcszázezer dollár a fejlesztésre A japán kormány nyolc- százezer dollárral támogatja azoknak a szakértőknek a munkáját, akik 100 millió dol­lár értékű világbanki hitel- szerződés feltételeit dolgoz­zák ki Magyarországon. A hitelt tankönyvek, a fel­sőoktatásban használatos jegyzetek kidolgozására, tan­eszközök fejlesztésére, vala­mint a felsőoktatási intézmé­nyek könyvtárainak támoga­tására fordítja az állam. Erről Gábor József, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára tájékoz­tatta a „Változó világ — vál­tozó könyvtárak” című könyv­tári menedzsment és marke­tingszimpózion résztvevőit a tanácskozás nyitónapján. A továbbiakban hangsú­lyozta: a könyvtárosoknak al­kalmazkodniuk kell a megvál­tozott helyzethez, azaz me­nedzseri, szervezői munkát is végezniük kell. Példaként említette az ang­liai közkönyvtárakat, ahol előadásokra alkalmas ka­mara- és kiállítótermek is vár­ják a látogatókat, valamint igény szerint telekommuniká­ciós eszközök és számítógé­pek is rendelkezésükre áll­nak. Az egyes szolgáltatá­soknak viszont ára van, így a könyvtár bevételre is szert te­het.--------------------------------------- váltható: ------------------------------------------------1 K APOSVÁR, Zárda u 22. NAGYATÁD, Korányi S. u 4. __________________________________________________________________________________(20842) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom