Somogyi Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-12 / 238. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. október 12., kedd Christopher­véleménye Szomáliáról Warren Christopher ameri­kai külügyminiszter nem zárta ki annak lehetőségét, hogy amerikai katonák ezután is részt vesznek Mohamed Fa- rah Aidid elfogására irányuló ENSZ-műveletekben. Szavai szerint azonban „a hangsúly áttevődött a politikai kibonta­kozás előmozdítására”. A mi­niszter az NBC televízió vita­műsorában nyilatkozott, ahol előzőleg Jonathan Howe ten­gernagy, az ENSZ-főtitkár Szomáliái különmegbízottja ki­jelentette: a kéksisakosoknak továbbra is parancsuk van a hadúr elfogására. Oroszország és a NATO A NATO nem érdekelt ab­ban, hogy Oroszország a tag­jává váljon — jelentette ki Ge- orgij Arbatov neves orosz szakértő azzal kapcsolatban, hogy Jelcin elnök a kelet-eu­rópai országok NATO-tag- sága ellen foglalt állást. A nyugati vezetőkhöz írt levelé­ben Jelcin ugyanis igényelte, hogy országának a NATO-hoz fűződő kapcsolatai egy lépés­sel előzzék meg volt szövet­ségeseit. Arbatov úgy vélte: a NATO-t jelenleg egyedül Oroszország instabilitása tartja fent. Iliescu a kisebbség jogairól A demokratikus államban,' ahol a többség alapelve az uralkodó, a kisebbségi jogok tiszteletbentartása a politikai rendszer kötelező összetevője — ezt Ion Iliescu román ál­lamfő mondta a Der Standard című bécsi lapnak. Az osztrák újságíró abból az alkalomból kérdezte a román elnököt, hogy Romániát felvették az Európa Tanácsba, s így a legmagasabb szinten képvi­seltette magát a bécsi csúcs- találkozón. Walesa három jelöltet kíván Lech Walesa lengyel ál­lamfő következetesen ragasz­kodik ahhoz, hogy addig nem hajlandó fogadni a baloldali kormánykoalíció vezetőit, amíg azok írásban három je­löltet nem terjesztenek eléje, hogy közülük ő válassza ki a miniszterelnök személyét. Ha a koalíciós megállapodást Wa­lesa személyes döntése felbo­rítja, akkor rá hárítják a kor­mányalakítás felelősségét. Őszi hadművelet a kurdok ellen A kurd felkelés szétzúzá­sára indított legnagyobb őszi hadműveletben a török kato­nák 17 kurd lázadót öltek meg Észak-lrakban, és 27 kurd fegyverest Törökország délke­leti részén. Az akciót egy 2000 fős rohamcsapat hajtotta j végre, miután elterjedt a hír, hogy a Kurd Munkapárt (PKK) fegyveresei összevonták csa­pataikat a törökországi Hak- kari tartományban fekvő Mese körzetben. Ez volt a legjelen­tősebb ilyen hadművelet ta­valy október óta. Az akciót re­pülőgépek és harci helikopte­rek támogatták. Hadifogolycsere A boszniai szerbek és a mu­zulmánok a közép-boszniai Donji Vakut közelében kicserél­tek 326 hadifoglyot. A szabadon engedett foglyok között 185 volt a muzulmán és 141 a szerb. Közülük néhányan 15 hónapot töltöttek ellenségük táboraiban. A moszkvai hatalmi harc kulisszái mögött A „súgó” és a közvetítő Amikor néhány hónappal ezelőtt, Jelcin és a parlament egyik korábbi összetűzése idején, a Vörös téren vára­kozó külföldi tudósítók meg­pillantották a Kremlből távozó férfit, körbefogták, s a válság megoldásának esélyeiről fag­gatták. „Győzni fogunk” — vá­laszolta tömören —, de ez ne­hezen fog vértelenül végbe­menni...” Burbulisz, aki Jelcinnek „súg” Az érdeklődést keltő férfi Gennadij Burbulisz 48 éves politikus volt, aki korábban Je- katerinburgban (Szverd- lovszkban) marxista filozófiát tanított, majd csatlakozott az elnök szűkebb stábjához. Gyakorlatilag ő irányította Jel­cin választási kampányát 1991-ben, majd államtitkár­ként, egyfajta kabinetfőnök­ként az orosz elnöki rendszer felépítésén dolgozott. Ritkán jelenik meg a reflektorfény­ben, de őt tartják az államfő szürke eminenciásának, első számú „súgójának”. Tavaly novemberben, ami­kor a parlament szorongatta az elnököt, Jelcin „tisztáldo­zattal” menesztette a kor­mányból Burbuliszt, de azon­nal felkérte tanácsadó cso­portjának vezetésére. Ezt már nem vétózhatták meg a hona­tyák, s a nagyon is gyakorlati érzékkel megáldott filozófus II. Alekszik pátriárka, a közvetítő változatlanul kulcsfontosságú posztot töltött be. Mi lesz kö­vetkező hivatalos tisztsége, nem tudni, magát szerényen politikacsinálónak mondja, ami többnek tűnik a miniszter­ségnél. Most, a moszkvai csata után is nyilatkozott, kije­lentve, hogy az országon be­lüli régiók nem kaphatnak több jogot. Aki megpróbálta, hogy mégis elejét vegyék a Burbu­lisz által jelzett véres esemé­nyeknek: ő a közvetítő, Moszka és Oroszország 15. pátriarchája, II. Alekszij. Az egyházfő 1929-ben az akkor független Észtországban szü­letett, miután apja, aki szintén az ortodox egyház papja volt, oda menekült Leningrádból. Eredeti neve — balti német származása következtében — Alekszej Rüdiger volt. Az Alekszij már az egyházi ószláv nyelv alakja. Huszonegy éve­sen pappá szentelték, 32 esz­tendősen püspök, rövidesen tagja a Szent Szinódusnak. (Miután ennek feltétele a nőt­lenség, érvénytelenítik az ifjú pap botlását, aki házasságot kötött egy pópa lányával.) 1990-ben választották patriar- chává az elhunyt Pimen he­lyébe. Kezdettől fogva tevé­keny a politikában is, tagja lett a Népképviselők Kongresszu­sának, aláírta ötven képviselő reformokat támogató indítvá­nyát. Kritikusan szólt az egy­házban helyenként fellelhető — idézzük — „sztálinista ma­radványokról". Bírálói viszont nyilvánosságra hozták, hogy állítólag Drozdov fedőnéven dossziéja volt a KGB-ben. Jól­lehet nem tudni, hogy csupán nyilvántartották vagy másról is szó volt. Alekszij közvetítőként kidol­gozott egy ésszerű kompro­misszumot a Danyilov kolos­torban, a mostani válság utolsó szakaszában. A véres kimenetelt azonban nem tudta megakadályozni, s az egy­házfő a kiállt izgalmak hatá­sára szívrohamot kapott. Ami­kor híre ment, hogy a tárgya­lóasztaltól az intenzív osz­tályra került, sokan térdre es­tek a moszkvai utcákon, úgy imádkoztak gyógyulásáért. Réti Ervin Falin, a volt tanácsadó kíváncsi Gorbacsov a felelős az unió bukásáért? „Az abszolút hatalom meg­rontja az embert” — állapítja meg Valentyin Falin Gorba- csovról. Talán senki sem is­merte jobban a Szovjetunió vezetőit, mint a 67 éves politi­kus és diplomata, aki tanács­adója volt Gromikonak, Brezsnyevnek, Andropovnak és Gorbacsovnak. Most kia­dott Politikai megemlékezé­sek című könyvében sok hát­térinformációval szolgál Moszkva háború utáni politiká­járól, a kelet-nyugati közele­désről, egészen a szuperhata­lom széthullásáig. Falin 1952-ben került a szovjet külügyminisztériumba és hamarosan Andrej Gro- miko főtanácsadója lett. Mint írja, együttműködését a kül­ügyminiszterrel heves össze­csapások akadályozták. A ki­felé mutatott egység mindig veszekedésekbe, intrikákba és hatalmi harcokba torkollott. Gromiko túlzott önbizalma és dicsőségre vágyása veszé­lyeztette a Szovjetunió külpoli­tikai szerződéseinek létrejöt­tét. Falin később a Szovjetu­nió bonni nagykövete lett. Kö­zeli kapcsolatba került Egon Bahrral, a szociáldemokrata külpolitikai szakértővel és Kenneth Rush amerikai nagy­követtel. Együtt készítették elő a Berlin ügyében kötött négy­hatalmi megállapodást. Két évvel később Gorba­csov oldalán élte meg Német­ország újraegyesítését. Ami a Szovjetunió széthullását illeti, ezért Falin szerint Mihail Gor­bacsov a felelős. A DPA né­met hírügynökség szerint Fa­lin eleinte nagy reményeket fűzött a peresztrojka atyjának hatalomra kerüléséhez. A No- vosztyi hírügynökség vezető­jeként támogatta Gorbacsov' reformpolitikáját. Később azonban — mint írja — a kon­cepció hiánya, önhittség és uralkodni vágyás a szovjet bi­rodalom gazdasági és politikai széthullásához vezetett. — Kíváncsian várom Gorbacsov emlékiratait — mondta Falin a német tudósítónak. — Hogyan fogja a most szociáldemokrata eszméket hangoztató Gorba­csov jellemezni azt az időt, amikor főtitkárként a Kreml­ben uralkodott? Sophia Loren a boszniai menekültekért Los Angelesben összegyűltek az USA-ban élő Nobel-dí- jasok, művészek, üzletemberek és deklarációt írtak alá, sürgetve boszniai háború befejezését. Itt alakult meg az a nőbizottság, amelynek vezetőjévé az UNESCO-nagykövet Sophia Lorent választották. A nők folyószámlát nyitottak a menekültek, a sebesültek és a halottak hozzátartozóinak megsegítésére. Az adományokból sátrakat, vizet, élelmi­szert, gyógyszert szeretnének vásárolni. (FEB-fotó) Kínos felvételek a bukaresti lapokban Művelődési miniszter alsónadrágban Miért volt alsónadrágban a román művelődési minisz­ter este, egyik titkárnője tár­saságában? — erről folyik heves sajtópolémia (fény­képekkel illusztrálva) a bu­karesti lapokban. Luminita Raut titkárnő azon az estén ügyeletes volt a mi­nisztériumban. Mint mondta: a miniszter este kilenc felé ittas állapotban tért vissza az iro­dába egy fogadásról, és a kor­rupcióról szóló szigorúan tit­kos jelentéssel kapcsolatos sürgős munkára behívta az irodájába. Ott pezsgővel kí­nálta, ajánlatokat tett neki: megfogta a kezét, közeledni próbált. A titkárnő ijedten az előszobába vonult, s mikor látta, hogy a miniszter, Petre Salcudeanu alsónadrágra vetkőzik, telefonált a férjé­nek... A férj — egyébként karate­bajnok — berohant a miniszté­riumba, de előzőleg volt gondja arra, hogy az ellenzéki Romania Libera szerkesztő­ségében fellármázza az újság­írókat és fotóriportereket. Gheorghe Raut a sajtó nyilvá­nossága előtt két pofont adott a miniszternek, s több fotó is készült a politikusról, aki idő­közben felöltözött, de nadrág­ját begombolni még nem volt ideje... Megörökítették a hiva­tali asztalán álló italosüvege­ket is. Mint a minisztérium saj­tófőnöke közölte, Salcudeanu gyakran dolgozik késő estig és ilyenkor bent alszik a hivatalá­ban. Valóban alsónadrágban volt, de azért, mert lefekvéshez készült. A titkárnő szánt szán­dékkal cserélte el ügyeletét, hogy megrendezhesse a jelene­tet. A provokációt bizonyítja a sajtófőnök szerint, hogy a férj az újságírókkal nyolc perc alatt a helyszínen termett. Ezt Ghe­orghe Raut azzal magyarázta, hogy a szerkesztőség alig 50 méterre van. Baracs Dénes Hét szervátültetés Cívódás Brandt politikai öröksége körül egyetlen donortól Fokváros különböző kór­házaiban a közelmúltban hét beteg részesült szerv- átültetésben egyetlen do­nortól - közölték a Groote Schuur kórházban, amely­nek orvosai a donor szívét és tüdejét ültették át egy-egy betegbe. Mint az AFP írta: a múlt héten fejsérülés következté­ben elhunyt fiatalember má­ját, veséit és retináit is átül­tették arra rászoruló bete­gekbe. Dél-Afrikában most fordult elő először, hogy egyetlen donortól hét transzplantáci­óhoz nyertek szerveket. Ha­sonlóképpen első ízben vé­geztek tüdőtranszplantációt Dél-Afrikában - mutatott rá a Groote Schuur kórház köz­leménye, ahol Chris Barnard professzor 1967. november 3-án végezte a világon az első szívátültetést. Egy éve hunyt el Willy Brandt, az NSZK egykori kan­cellárja, a német szociáldemok­rácia nagy alakja. S heves vita folyik az özvegy és az SPD ve­zetősége között kötetnyi be­szédéről és feljegyzésekkel teli dossziéiról, más szóval: a politi­kus és államférfi politikai hagya­tékáról. A 47 éves özvegy, Brigitte Seebacher-Brandt számára a dolog napnál világosabb: az el­hunyt mindent őrá hagyott vég­rendeletében. Vagyis egy házat Németországban, egyet Fran­ciaországban, több millió már­kára becsült vagyont, de min­denekelőtt az óriási helyet elfog­laló archívumot. Az asszony azzal érvel, hogy mivel Willy Brandt az évszázad legjelentő­sebb német államférfiainak egyike volt, ezért ő (az özvegy) azt óhajtja, hogy a hatalmas iratanyagot egy külön erre a célra létesítendő nemzeti ala­pítvány gondozására bízzák, s Rajna-parti házában vagy Ber­linben — amelynek Brandt pol­gármestere volt — helyezzék el. A kancellári tisztségről történt lemondásának másnapján, 1974-ben Willy Brandt úgy ha­tározott, hogy irattárát az SPD-nek adja át. A párt pedig a Friedrich-Ebert Alapítványt bízta meg az anyag gondozá­sával, amely Bonnban helyileg közel van az SPD-központhoz. Csaknem 20 évig gondozta az alapítvány az okmányokat, s ezekből végigkövethető Willy Brandt egész élete, gyermekko­rától kezdve a II. világháború alatti norvégiai emigrációján át egészen az SPD elnöki tisztsé­gének elnyeréséig, majd a kül- ügyminiszterségen és a kancel­lárságon át a Szocialista Inter- nacionálé élére kerüléséig. Willy Brandt 1964-től 1987-ig állott az SPD élén, majd haláláig annak tiszteletbeli elnöke volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom