Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 1993. szeptember 4., szombat AHOL AZ ÉRTÉKEK MEGŐRZŐDNEK Miért magányos Gina Lollobrigida? F alumúzeum Patalomban Elkészült a vízvezeték, felújítják a kultúrházat — A fiatalok ingyen juthatnak telekhez Az elnéptelenedés az átla­gosnál is jobban sújtotta az egykori társközségeket. Az önállósodás útjára lépő kisebb falvak önkormányzatai most minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy a település megtartó erejét növeljék. Sok­szor erőn fölül is áldoznak arra, hogy az infrastruktúrát kiépítsék, hogy kedvezmé­nyekkel helybenmaradásra vagy letelepedésre ösztönöz­zék a fiatalokat. Eredmények és gondok A magyaratádi központtól január elsejével elváló és önálló körjegyzőséggé alakult, mindössze 380 lélekszámot jegyző Patalom szép példáját adja az említett törekvésnek. Az egy évre jutó 12,4 millió fo­rintos állami támogatást, saját erőből merített összeggel, tár­sadalmi munkával gyarapítják. Dr. Rajczi János jegyző el­mondta: 13 millió forintos be­ruházással elkészült a vízve­zeték, folyamatban van a kul- túrház fölújítása. Erre 600 ezer forintot szánnak, míg az autóbuszváró, valamint a ra­vatalozó megépítésére 60-60 ezret különítettek el a költség- vetésből. Jövőre gázt kap a falu; erre 16-18 millió forintot tettek félre, attól függően, hogy Magyaratádról vagy Zi- mányból vezetik-e be. A falu lakossága elöregdő- ben; a szociális otthonban 130 gondozásra szoruló idős em­ber kapott szállást. Számuk azonban ennél többre tehető. Részükre, a gondozói szolgá­lat tiszteletdíjas munkatársa Szabó Istvánná, hordja a friss ebédet, segít a háztartási munkák elvégzésében. Patalomban egyre keve­sebb gyermek látja meg a napvilágot; mindössze 9 apró­ság élvezi a helybeli óvoda nyújtotta lehetőségeket. Az önkormányzat idén is megvá­sárolta számukra a fektetőket, plédeket stb., hogy ne a szü­lőket terhelje a külön kiadás. Ingyen könyv... A 26 iskoláskorú patalomi továbbra is Magyaratádra igyekszik a naponta, menet­rendszerűen közlekedő bu­szokkal. Nekik ingyen füzet­csomagot és tankönyveket biztosítottak az évkezdésre. A továbbtanuló szakmunkásta­nulók havi 500; a szakközép- iskolások havi 1000; a gimna­zisták havi 2000 forintos ön- kormányzati támogatást él­veznek. Sajnos, még nincs gazdája annak az 5000 forint­nak, amit a valamely felsőfokú tanintézetben továbbtanuló diák megsegítésére szántak. További segítség a fiatalok­nak, hogy ingyen juthatnak te­lekhez, igaz 5 éven belül föl kell építeni rajta a házat. Ed­dig két család vette igénybe a támogatást, de az elöljárók abban reménykednek, hogy ez a szám még nőni fog. An­nál is inkább, mert a művelő­dés, szórakozás lehetősége is adott a faluban. A kultúrházat nem bontották le, és nem épí­tettek belőle butikot. A lehetőségek Az 1200 kötetes könyvtár mellett színes tévé, video, magnó és egyéb szórakozási lehetőséggel várja a tisztelet- díjas Kakas Ferenc népmű­velő a patalomi fiatalokat. Az ő segítségével sikerült megva­lósítani azt a példátlanul szép válalkozást is, amelynek eredményeképpen augusztus 20-án átadhatták a teljes egé­szében társadalmi összefo­gásból megépített faluházat. Az egykori hivatali helyiségből kialakított mini skanzen a la­kosság régi vágyát reprezen­tálja: legyen egy hely, ahol az értékek megőrződnek. Várnai Ágnes KÉT ÉVE INDULT A PARAVÁN Amikor egyedül maradt, bizonyított Judit a férjével forgat A nők bizalmából Kis időbe beletelt, amíg rájöttem: mégsem akarok én az ország Juditkája lenni, mert nem is lehetek — mondja End­rei Judit, és magyarázatul hozzáfűzi: — Nincs ugyanis olyan ember, akit mindenki egyformán szeret. — Ahogy nekem is van­nak különböző vonzásaim és választásaim, s akit én különösen szeretek például a képernyőn, a kollégáim közül, azt másvalaki éppen­séggel nem kedveli, vagy fordítva. Ugyanúgy nyilván­való: akadnak hűséges né­zőim, szinte „előfizetőim” nekem is, de feltehetőleg olyanok is találhatók a nézők között, akik azonnal más csatornára kapcsolják ké­szüléküket, ha engem látnak feltűnni a tévében. Endrei Judit soha nem ké­szült tévésnek, mint a ké­pernyőn láthatók közül oly sokan. Már kezdő felnőtt ko­rában is más pályát képzelt el magának, amikor francia­orosz szakos hallgatója volt a szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolának. Csak mellékkereset céljából (az ösztöndíj mindig kevés) vál­lalta el, hogy bemondója le­gyen a szegedi körzeti stú­diónak, amikor az 1976-ban megalakult. „Nem önálló tévéstúdió az olyan, amelynek nincs saját bemondója” — ezt a felfo­gást vallották akkor a sze­gedi vezetők. Az utóbbi években viszont éppen a tévé berkeiben uralkodik sok helyütt el az a felfogás, hogy nincs is szükség főállású bemondóra, hiszen a nagy példaképnél, a BBC-nél sincs. Még nem oldódott meg a dilemma, a Magyar Televízió továbbra is bemondókkal dolgozik, bár közülük idők során jó néhányan váltottak át más területre. Köztük Endrei Judit is. Annyira megszerette az eleinte csak zsebpénzszerző foglalatos­ságnak tekintett mikrofont és kamerát, hogy 1977-től már valóságos, belső munka­társa lett a Magyar Televízi­ónak. És a „csak” bemondói munkakörben eltelt időszak is régen elmúlt. Önálló mű­sorai vannak. Endrei Judit — A Homokórával kezdő­dött, abban a negyvenper­ces előadásban próbáltak ki először, és próbáltam ki ma­gamat én is mint önálló mű­sorvezető; aztán jött a Hét­vége, közös maratoni mű­sorvezetésünk Horvát Já­nossal, amikor csakugyan egy teljes, 48 órás hétvégét csináltunk végig a stúdió­ban... A Paraván két éve indult, Endrei Judit első és mind­máig rendkívül sikeres önálló műsoraként. Ő szer­keszti, ő készíti az érdekes riportokat, izgalmas beszél­getéseket, sokoldalú portré­rajzolással felérő interjúkat különböző híres emberek­kel, eredeti személyiségek­kel, akik valamilyen okból aktuálisak is éppen. A műsor rendezője a férj: Sütő Péter. Közös forgatásuk után szentendrei otthonuk­ban a másfél éves Nóra vár rájuk, aki később majd — ki tudja — műsoraik részese vagy fő kritikusa lesz. Barabás Tamás Gáspár Erik Marcali egyet­len dolgozó férfi nőifodrásza. — Hogyan lesz valakiből huszonéves korára olyan fod­rász, aki elé tíztől hatvanéves korig bizalommal ülnek a nők? — Édesanyám mesterfod­rász, és 29 éve van a szak­mában. Én egy éve döntöttem el, hogy fodrász szeretnék lenni; ha ő akkor azt mondja, nincs tehetségem, nem mara­dok a pályán. Amikor édes­anyám hat hétre kórházba ke­rült, egyedül maradtam az üz­letben. Akkor kellett igazán bebizonyítanom, hogy rászol­gáltam a döntésére. — Amint látom, szép siker­rel. Van-e titka? — Ha nem ismerem a ven­déget, nagyon sok függ az első benyomástól. Öltözkö­dés, viselkedés előző hajvise­let. Ha új frizurát kér, ezeket mind figyelembe kell venni, hogy meddig mehetek el a di­vat szerint. Volt olyan vendé­gem, aki húsz éve édes­anyámhoz járt. Amikor leült elém, megjegyezte: az ő hajá­hoz férfi még nem nyúlt. Ami­kor végeztem, láttam a sze­mén: tetszett neki. Legköze­lebb már nem édesanyámhoz, hanem hozzám jött. A másik titka a felelősség. Nekem úgy kell dolgozni, hogy azt a hajvi­seletet 3-4 hétig hordják, és inkább dicséreteket kapjanak, mintsem, hogy az üzletből ki­lép, aztán nem látom többet. — Mivel a legnehezebb megbirkózni egy fodrásznak? — Ha a vendég olyan frizu­rát kér, ami nem áll jól neki. Van erre egy példám: bejött hozzám egy hölgy, hogy úgy vágjam a haját, hogy rálógjon a fülére, mert szerinte nagyok a fülei. Pedig életemben nem láttam még olyan szép füleket. De hát én vagyok a vendégért, és nem fordítva. — Volt olyan élménye, amely megdobogtatja a szí­vet? — Igen, van egy nagyon kedves emlékem. Pestről le­jött egy család és elhozták a tízéves kislányukat, azzal, hogy a lehető legdivatosabb frizurát készítsem el neki. Amikor kész voltam, a kislány egy percig nézte magát a tü­körben, majd így fordult hoz­zám: úgy látom, belőled lesz valaki! Szalai Erika Az OKTÁV Ipari Továbbképző Rt. Kirendeltsége Pécsett az alábbi képesítést nyújtó tanfolyamokat tervezi indítani 1993. őszi kezdéssel:- Pénzügyi ügyintéző (középfokú)- Számviteli ügyintéző (középfokú)- Képesített könyvelői (középfokú)- Külkereskedelmi áruforgalmi (középfokú és felsőfokú)- Vámügyintéző (középfokkú és felsőfokú)- Mérlegképes könyvelő Jelentkezni 1993. szeptember 10-ig lehet személyesen a kirendeltség címén: Pécs, Nagy Lajos király útja 9. (volt Szalai András u.) érdeklődni a (72/332-821-es telefonon lehet naponta 9.00-től 13.00 óráig (17683) \ ________________________________________________/ F ilmcsillag, hunyó fényben Emlékkép Gina Lollobrigida magánalbumából: találko­zás Teréz anyával Úgy tűnik, nem fog rajta az idő, Korábbi filmjeivel képernyő elé lehet ültetni az embereket, neve ma is varázsosan hat egy új filmplakáton. Persze, ha lenne ilyen plakát, ha írnának kedvére való forgatókönyvet. „Szép lenne, ha az emberiség iránti szeretetemet filmszerep­ben is kifejezhetém. De ma­napság csak a szexben és erő­szakban tobzódó filmek divato­sak,. ezek pedig engem nem érdekelnek. Sértik az érzé­kenységemet. De ha egy tiszta, romatnikus történetben ajánla­nának szerepet, azonnal igent mondanék” — jelentette ki egy beszégletés során Gina Lollob­rigida. Mintha csak a legutóbbi „meneküléséi’ kívánta volna igazolni. Vitába keveredett az­zal az argentin rendezővel, aki — nyilván a filmsztár múltjára gondolva — egy tévéfilm fősze­repét szánta neki. Jelöltje azonban csapot-papot ott­hagyva hazamenekült. Rossz­nak tartota a forgatókönyvet s megalázónak vélte a producer és a rendező viselkedését. Az argentin lapok nyilván máskép­pen tálalják a szenzációt, s azt, hogy egy kevésbé ismert szí­nésznőnek kellett átvenni a vi­lághírű filmsztár szerepét. Ez az epizód azonban alkal­mat kínált arra, hogy az olasz Gente magazin bekukkantson a szigorúan őrzött villa falai kö­zött magányosan élő Gina Lol- lobrigidához Rómában, a Via Appián. Rivalizálás Sofia Lorennel „Nem zavar a magány — mondta a ház asszonya —, mert fiatal korom óta hozzá­szoktam, hogy csak a saját erőmre támaszkodhatok. A kar­rierem is külső segítség nélkül alakult. Sőt, amikor felajánlot­ták a támogatást, visszautasí­tottam. De ezzel bajba is sodor­tam magamat. Arra gondolok, hogy egy amarikai producer, Howard Hughes a színészi adottságaimon túlmenően a nő iránt tanúsított erős érdeklő­dést, és én én elutasítottam. Mire ő 13 évig mindent elköve­tett, hogy akadályozzon. De még egy ilyen nagyhatalmú ember sem tudta fékezni a si­kereimet.” Érthető nosztaligával emlé­kezett arra az időre, amikor két fénylő csillag is tündökölt az olasz filmgyártás egén: Sofia Loren és Gina Lollobrigida. Ri­valizálásuk nyilvánvaló volt. De vajon ellenfelek voltak-e? „Ami engem illet, én egyál- taán nem tekintettem ellenfe­lemnek, mert természetemnél fogva nem vagyok versenyző típus. így aztán sohasem mér­tem össze a teljesítményemet senkiével. Másrészt amikor Lo­ren filmezni kezdett, én már a sikereim csúcsán voltam, tehát a hasonlítgatásnak nincs alapja”. Életmódjában, visszatekintve a múltra, fontosnak tartja a fényképezést. Mint mondta, a filmezés idején elsodorta a szí­nésznők élete. „Aztán érettebb fejjel, pontosabban akkor, ami­kor fényképezni kezdtem, belső változás történt. Utaztam, ér­dekes embereket kerestem fel és persze egyszerűeket is, olyanokat, akiknek semmi kö­zük a film zajos világához. Éle­tem egyik legnagyobb élménye volt, amikor Teréz anyával ta­lálkozhattam. Meghatott ennek a törékeny nőnek a végtelen jósága. Az odaadás és a bőke­zűség példájának tekintem. Megértette velem, hogy a kie­gyensúlyozottság abból áll, hogy távol tartjuk magunktól az önzést és segítünk másokon. Úgy döntöttem, hogy jövendő­beli keresetem egy részét Te­réz anya alapítványának a számlájára utalom”. Az ideális férfit nem találta meg Amikor Gina mosolyog, a szeme másképpen ragyog, mint ahogy a sztárfotókból megszokhatta a világ, véli az újságíró. Lollobrigida szerint a belső nyugalom kifejezése ez. Elmondta azt is, hogy nem dié­tázik, a rendszeres tornához pedig lusta. De vajon egy ilyen szép szí­nésznő, mint Gina Lollogrigida, miért nem találta meg azt a fér­fit, aki mellette marad volna? „Az az igazság, hogy az ideá­lis férfit csakugyan nem talál­tam meg —vallja a színésznő, akiért a filmjei után a férfiak ez­rei epekedtek. — És hogy ne kelljen az elveimmel ősze nem egyeztethető kompromisszu­mot kötni, úgy döntöttem, hogy egyedül maradok. Én a tár­samban mindig is a tisztessé­get, az intelligenciát, a bőkezű­séget kerestem, és ezt együtt nehéz megtalálni. A tökéletes érzelmi összhang, a szenve­déllyel együtt járó barátság mindig problémás, egy híres asszony számára pedig majd­hogynem megvalósíthatatlan. Az olyan partner, akinek saját fénye van s ráadásul erős jel­lemmel áldotta meg a sors, mint engem, menthetetlenül fél­tékennyé teszi a másikat, és ez a végén, hogy úgy mondjam, kellemetlenné válik. Erre a megállapításra a házasságom utáni kapcsolataim révén jutot­tam, és el is döntöttem, hogy nem megyek férjhez. Semmi okom panaszra, így is sokat kaptam az élettől. B. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom