Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 1993. szeptember 4., szombat AHOL AZ ÉRTÉKEK MEGŐRZŐDNEK Miért magányos Gina Lollobrigida? F alumúzeum Patalomban Elkészült a vízvezeték, felújítják a kultúrházat — A fiatalok ingyen juthatnak telekhez Az elnéptelenedés az átlagosnál is jobban sújtotta az egykori társközségeket. Az önállósodás útjára lépő kisebb falvak önkormányzatai most minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy a település megtartó erejét növeljék. Sokszor erőn fölül is áldoznak arra, hogy az infrastruktúrát kiépítsék, hogy kedvezményekkel helybenmaradásra vagy letelepedésre ösztönözzék a fiatalokat. Eredmények és gondok A magyaratádi központtól január elsejével elváló és önálló körjegyzőséggé alakult, mindössze 380 lélekszámot jegyző Patalom szép példáját adja az említett törekvésnek. Az egy évre jutó 12,4 millió forintos állami támogatást, saját erőből merített összeggel, társadalmi munkával gyarapítják. Dr. Rajczi János jegyző elmondta: 13 millió forintos beruházással elkészült a vízvezeték, folyamatban van a kul- túrház fölújítása. Erre 600 ezer forintot szánnak, míg az autóbuszváró, valamint a ravatalozó megépítésére 60-60 ezret különítettek el a költség- vetésből. Jövőre gázt kap a falu; erre 16-18 millió forintot tettek félre, attól függően, hogy Magyaratádról vagy Zi- mányból vezetik-e be. A falu lakossága elöregdő- ben; a szociális otthonban 130 gondozásra szoruló idős ember kapott szállást. Számuk azonban ennél többre tehető. Részükre, a gondozói szolgálat tiszteletdíjas munkatársa Szabó Istvánná, hordja a friss ebédet, segít a háztartási munkák elvégzésében. Patalomban egyre kevesebb gyermek látja meg a napvilágot; mindössze 9 apróság élvezi a helybeli óvoda nyújtotta lehetőségeket. Az önkormányzat idén is megvásárolta számukra a fektetőket, plédeket stb., hogy ne a szülőket terhelje a külön kiadás. Ingyen könyv... A 26 iskoláskorú patalomi továbbra is Magyaratádra igyekszik a naponta, menetrendszerűen közlekedő buszokkal. Nekik ingyen füzetcsomagot és tankönyveket biztosítottak az évkezdésre. A továbbtanuló szakmunkástanulók havi 500; a szakközép- iskolások havi 1000; a gimnazisták havi 2000 forintos ön- kormányzati támogatást élveznek. Sajnos, még nincs gazdája annak az 5000 forintnak, amit a valamely felsőfokú tanintézetben továbbtanuló diák megsegítésére szántak. További segítség a fiataloknak, hogy ingyen juthatnak telekhez, igaz 5 éven belül föl kell építeni rajta a házat. Eddig két család vette igénybe a támogatást, de az elöljárók abban reménykednek, hogy ez a szám még nőni fog. Annál is inkább, mert a művelődés, szórakozás lehetősége is adott a faluban. A kultúrházat nem bontották le, és nem építettek belőle butikot. A lehetőségek Az 1200 kötetes könyvtár mellett színes tévé, video, magnó és egyéb szórakozási lehetőséggel várja a tisztelet- díjas Kakas Ferenc népművelő a patalomi fiatalokat. Az ő segítségével sikerült megvalósítani azt a példátlanul szép válalkozást is, amelynek eredményeképpen augusztus 20-án átadhatták a teljes egészében társadalmi összefogásból megépített faluházat. Az egykori hivatali helyiségből kialakított mini skanzen a lakosság régi vágyát reprezentálja: legyen egy hely, ahol az értékek megőrződnek. Várnai Ágnes KÉT ÉVE INDULT A PARAVÁN Amikor egyedül maradt, bizonyított Judit a férjével forgat A nők bizalmából Kis időbe beletelt, amíg rájöttem: mégsem akarok én az ország Juditkája lenni, mert nem is lehetek — mondja Endrei Judit, és magyarázatul hozzáfűzi: — Nincs ugyanis olyan ember, akit mindenki egyformán szeret. — Ahogy nekem is vannak különböző vonzásaim és választásaim, s akit én különösen szeretek például a képernyőn, a kollégáim közül, azt másvalaki éppenséggel nem kedveli, vagy fordítva. Ugyanúgy nyilvánvaló: akadnak hűséges nézőim, szinte „előfizetőim” nekem is, de feltehetőleg olyanok is találhatók a nézők között, akik azonnal más csatornára kapcsolják készüléküket, ha engem látnak feltűnni a tévében. Endrei Judit soha nem készült tévésnek, mint a képernyőn láthatók közül oly sokan. Már kezdő felnőtt korában is más pályát képzelt el magának, amikor franciaorosz szakos hallgatója volt a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolának. Csak mellékkereset céljából (az ösztöndíj mindig kevés) vállalta el, hogy bemondója legyen a szegedi körzeti stúdiónak, amikor az 1976-ban megalakult. „Nem önálló tévéstúdió az olyan, amelynek nincs saját bemondója” — ezt a felfogást vallották akkor a szegedi vezetők. Az utóbbi években viszont éppen a tévé berkeiben uralkodik sok helyütt el az a felfogás, hogy nincs is szükség főállású bemondóra, hiszen a nagy példaképnél, a BBC-nél sincs. Még nem oldódott meg a dilemma, a Magyar Televízió továbbra is bemondókkal dolgozik, bár közülük idők során jó néhányan váltottak át más területre. Köztük Endrei Judit is. Annyira megszerette az eleinte csak zsebpénzszerző foglalatosságnak tekintett mikrofont és kamerát, hogy 1977-től már valóságos, belső munkatársa lett a Magyar Televíziónak. És a „csak” bemondói munkakörben eltelt időszak is régen elmúlt. Önálló műsorai vannak. Endrei Judit — A Homokórával kezdődött, abban a negyvenperces előadásban próbáltak ki először, és próbáltam ki magamat én is mint önálló műsorvezető; aztán jött a Hétvége, közös maratoni műsorvezetésünk Horvát Jánossal, amikor csakugyan egy teljes, 48 órás hétvégét csináltunk végig a stúdióban... A Paraván két éve indult, Endrei Judit első és mindmáig rendkívül sikeres önálló műsoraként. Ő szerkeszti, ő készíti az érdekes riportokat, izgalmas beszélgetéseket, sokoldalú portrérajzolással felérő interjúkat különböző híres emberekkel, eredeti személyiségekkel, akik valamilyen okból aktuálisak is éppen. A műsor rendezője a férj: Sütő Péter. Közös forgatásuk után szentendrei otthonukban a másfél éves Nóra vár rájuk, aki később majd — ki tudja — műsoraik részese vagy fő kritikusa lesz. Barabás Tamás Gáspár Erik Marcali egyetlen dolgozó férfi nőifodrásza. — Hogyan lesz valakiből huszonéves korára olyan fodrász, aki elé tíztől hatvanéves korig bizalommal ülnek a nők? — Édesanyám mesterfodrász, és 29 éve van a szakmában. Én egy éve döntöttem el, hogy fodrász szeretnék lenni; ha ő akkor azt mondja, nincs tehetségem, nem maradok a pályán. Amikor édesanyám hat hétre kórházba került, egyedül maradtam az üzletben. Akkor kellett igazán bebizonyítanom, hogy rászolgáltam a döntésére. — Amint látom, szép sikerrel. Van-e titka? — Ha nem ismerem a vendéget, nagyon sok függ az első benyomástól. Öltözködés, viselkedés előző hajviselet. Ha új frizurát kér, ezeket mind figyelembe kell venni, hogy meddig mehetek el a divat szerint. Volt olyan vendégem, aki húsz éve édesanyámhoz járt. Amikor leült elém, megjegyezte: az ő hajához férfi még nem nyúlt. Amikor végeztem, láttam a szemén: tetszett neki. Legközelebb már nem édesanyámhoz, hanem hozzám jött. A másik titka a felelősség. Nekem úgy kell dolgozni, hogy azt a hajviseletet 3-4 hétig hordják, és inkább dicséreteket kapjanak, mintsem, hogy az üzletből kilép, aztán nem látom többet. — Mivel a legnehezebb megbirkózni egy fodrásznak? — Ha a vendég olyan frizurát kér, ami nem áll jól neki. Van erre egy példám: bejött hozzám egy hölgy, hogy úgy vágjam a haját, hogy rálógjon a fülére, mert szerinte nagyok a fülei. Pedig életemben nem láttam még olyan szép füleket. De hát én vagyok a vendégért, és nem fordítva. — Volt olyan élménye, amely megdobogtatja a szívet? — Igen, van egy nagyon kedves emlékem. Pestről lejött egy család és elhozták a tízéves kislányukat, azzal, hogy a lehető legdivatosabb frizurát készítsem el neki. Amikor kész voltam, a kislány egy percig nézte magát a tükörben, majd így fordult hozzám: úgy látom, belőled lesz valaki! Szalai Erika Az OKTÁV Ipari Továbbképző Rt. Kirendeltsége Pécsett az alábbi képesítést nyújtó tanfolyamokat tervezi indítani 1993. őszi kezdéssel:- Pénzügyi ügyintéző (középfokú)- Számviteli ügyintéző (középfokú)- Képesített könyvelői (középfokú)- Külkereskedelmi áruforgalmi (középfokú és felsőfokú)- Vámügyintéző (középfokkú és felsőfokú)- Mérlegképes könyvelő Jelentkezni 1993. szeptember 10-ig lehet személyesen a kirendeltség címén: Pécs, Nagy Lajos király útja 9. (volt Szalai András u.) érdeklődni a (72/332-821-es telefonon lehet naponta 9.00-től 13.00 óráig (17683) \ ________________________________________________/ F ilmcsillag, hunyó fényben Emlékkép Gina Lollobrigida magánalbumából: találkozás Teréz anyával Úgy tűnik, nem fog rajta az idő, Korábbi filmjeivel képernyő elé lehet ültetni az embereket, neve ma is varázsosan hat egy új filmplakáton. Persze, ha lenne ilyen plakát, ha írnának kedvére való forgatókönyvet. „Szép lenne, ha az emberiség iránti szeretetemet filmszerepben is kifejezhetém. De manapság csak a szexben és erőszakban tobzódó filmek divatosak,. ezek pedig engem nem érdekelnek. Sértik az érzékenységemet. De ha egy tiszta, romatnikus történetben ajánlanának szerepet, azonnal igent mondanék” — jelentette ki egy beszégletés során Gina Lollobrigida. Mintha csak a legutóbbi „meneküléséi’ kívánta volna igazolni. Vitába keveredett azzal az argentin rendezővel, aki — nyilván a filmsztár múltjára gondolva — egy tévéfilm főszerepét szánta neki. Jelöltje azonban csapot-papot otthagyva hazamenekült. Rossznak tartota a forgatókönyvet s megalázónak vélte a producer és a rendező viselkedését. Az argentin lapok nyilván másképpen tálalják a szenzációt, s azt, hogy egy kevésbé ismert színésznőnek kellett átvenni a világhírű filmsztár szerepét. Ez az epizód azonban alkalmat kínált arra, hogy az olasz Gente magazin bekukkantson a szigorúan őrzött villa falai között magányosan élő Gina Lol- lobrigidához Rómában, a Via Appián. Rivalizálás Sofia Lorennel „Nem zavar a magány — mondta a ház asszonya —, mert fiatal korom óta hozzászoktam, hogy csak a saját erőmre támaszkodhatok. A karrierem is külső segítség nélkül alakult. Sőt, amikor felajánlották a támogatást, visszautasítottam. De ezzel bajba is sodortam magamat. Arra gondolok, hogy egy amarikai producer, Howard Hughes a színészi adottságaimon túlmenően a nő iránt tanúsított erős érdeklődést, és én én elutasítottam. Mire ő 13 évig mindent elkövetett, hogy akadályozzon. De még egy ilyen nagyhatalmú ember sem tudta fékezni a sikereimet.” Érthető nosztaligával emlékezett arra az időre, amikor két fénylő csillag is tündökölt az olasz filmgyártás egén: Sofia Loren és Gina Lollobrigida. Rivalizálásuk nyilvánvaló volt. De vajon ellenfelek voltak-e? „Ami engem illet, én egyál- taán nem tekintettem ellenfelemnek, mert természetemnél fogva nem vagyok versenyző típus. így aztán sohasem mértem össze a teljesítményemet senkiével. Másrészt amikor Loren filmezni kezdett, én már a sikereim csúcsán voltam, tehát a hasonlítgatásnak nincs alapja”. Életmódjában, visszatekintve a múltra, fontosnak tartja a fényképezést. Mint mondta, a filmezés idején elsodorta a színésznők élete. „Aztán érettebb fejjel, pontosabban akkor, amikor fényképezni kezdtem, belső változás történt. Utaztam, érdekes embereket kerestem fel és persze egyszerűeket is, olyanokat, akiknek semmi közük a film zajos világához. Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor Teréz anyával találkozhattam. Meghatott ennek a törékeny nőnek a végtelen jósága. Az odaadás és a bőkezűség példájának tekintem. Megértette velem, hogy a kiegyensúlyozottság abból áll, hogy távol tartjuk magunktól az önzést és segítünk másokon. Úgy döntöttem, hogy jövendőbeli keresetem egy részét Teréz anya alapítványának a számlájára utalom”. Az ideális férfit nem találta meg Amikor Gina mosolyog, a szeme másképpen ragyog, mint ahogy a sztárfotókból megszokhatta a világ, véli az újságíró. Lollobrigida szerint a belső nyugalom kifejezése ez. Elmondta azt is, hogy nem diétázik, a rendszeres tornához pedig lusta. De vajon egy ilyen szép színésznő, mint Gina Lollogrigida, miért nem találta meg azt a férfit, aki mellette marad volna? „Az az igazság, hogy az ideális férfit csakugyan nem találtam meg —vallja a színésznő, akiért a filmjei után a férfiak ezrei epekedtek. — És hogy ne kelljen az elveimmel ősze nem egyeztethető kompromisszumot kötni, úgy döntöttem, hogy egyedül maradok. Én a társamban mindig is a tisztességet, az intelligenciát, a bőkezűséget kerestem, és ezt együtt nehéz megtalálni. A tökéletes érzelmi összhang, a szenvedéllyel együtt járó barátság mindig problémás, egy híres asszony számára pedig majdhogynem megvalósíthatatlan. Az olyan partner, akinek saját fénye van s ráadásul erős jellemmel áldotta meg a sors, mint engem, menthetetlenül féltékennyé teszi a másikat, és ez a végén, hogy úgy mondjam, kellemetlenné válik. Erre a megállapításra a házasságom utáni kapcsolataim révén jutottam, és el is döntöttem, hogy nem megyek férjhez. Semmi okom panaszra, így is sokat kaptam az élettől. B. V.
