Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

1993. szeptember 27., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — IDEGENFORGALMI VILÁGNAP 7 A sokoldalú idegenforgalom Ha idegenforgalomról be­szélünk, egyre-másra olyan kérdéseket érintünk, ame­lyeknek látszatra kevés kö­zük van hozzá. Ez a látszat azonban csalóka. A turista — akár külhoni, akár hazánkfia — együtt él a vendéglátókkal. Közlekedik, igénybe veszi a kommunális szolgáltatásokat, vásárol, ér­deklődik a kultúra, a termé­szet értékei iránt, kommuni­kál, kapcsolatokat teremt... Egyszóval részesévé válik mindennapi életünknek. Min­den előnyét és hátrányát érzi. Pontosan összemérheti ha­zai, otthoni tapasztalataival. Mi szükséges tehát a jó vendégfogadáshoz, a turiz­mushoz? Bizony sok minden. Vegyünk csak néhányat sorra: Szabadidő. Pénz. Nemzeti és nemzetközi béke, biztonság. Akadályoktól men­tes utazási lehetőségek. Jó közlekedés, hírközlés. Szál­lodák. Közbiztonság. Ápolt és védett környezet. Vonzó ter­mészeti kincsek. Megfizet­hető árak. Körültekintően óvott műemlékek, értékes tör­ténelmi emlékek. Jó tájéko­zódás. Nemzeti különleges­ségeket felvonultató konyha. Nyelvtudás. Vendégszere­tet... A turizmus tehát szinte mindenhez kapcsolódik. Fej­lesztése éppen ezért bonyo­lult. Komplex szemléletmódot igényel. A kapcsolódó terüle­teken dolgozóktól pedig az idegenforgalom szempontjai­nak állandó szem előtt tartá­sát. A kormány nemrégien fo­gadta el Magyarország ven­dégforgalmának fejlesztési koncepcióját. A megyei köz­gyűlés októberben vitatja meg Somogy megye idegen- forgalmának helyzetét, jövő­jét. Az idei világnap mottója „Idegenforgalom-fejlesztés és környezetvédelem: útban a tartós összhang felé”. A tu­rizmus tömegjellege, fogyat­kozó természeti kincseink aláhúzzák a természeti érté­kek védelmének fontosságát. A tervezés során is kiemelt helyet kell biztosítani ezek összhangjára. Szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés a természethez kapcsolódó szelíd idegenforgalom iránt. A világnap kapcsán sokfé­leképpen lehetne szólni a tu­rizmusról. Ma, a programal­kotások időszakában az ide­genforgalom sokszínűségét, szerteágazó kapcsolódását szerettem volna aláhúzni. Ezért kértem fel az idegen- forgalomhoz közelebb-távo- labb álló tudósokat, vezető­ket, közéleti személyiségeket véleményük megírására. Dr. Kolber István Somogy Megye Közgyűlé­sének alelnöke HA HÚZÓÁGAZAT, ÁLDOZNI KELL A jó szolgáltatáshoz igényes vendég kell Az utóbbi időben, különösen a nyár végén sokan és sok­szor nyilatkoznak arról, hogy hányán voltak külföldiek Ma­gyarországon, milyen volt az idegenforgalom és egyben la­tolgatják, hogyan lehetne jobban és másképp csinálni. Állandó elégedetlenséget tapasztalunk e téren is, mert ha sokan jönnek hozzánk — és voltak ilyen évtizedek — akkor azért panaszkodunk, ha kevesen jönnek hozzánk — most ezt az időt éljük — akkor azért panaszkodunk. Akárhogy is mérlegeljük és értékeljük ezt a nemzetgaz­daságnak fontos ágazatot, nekem mégis az a vélemé­nyem, hogy az idegenforga­lom, vagy ahogy az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke nevezi, a vendégforgalom az nemcsak akarattól, igénytől, felkészültségtől, hanem a környezettől is függ. Nincsenek látványos be­mutatók, előkészítő értekez­letek. A vendéget váró vállal­kozó, kereskedő, szállodás, szobakiadó készül a szeonra és minden nagyobb ünnep­séget kizárva várja a vendé­get. Vendég pedig keve­sebb érkezik. 1993-ban lassan jött a vendég. Július 17-e és 20-a körül lehetett érzékelni a nö­vekedést, augusztus 16-17-e után elmentek, csak a ráé- rőbb vállalkozó vendégek maradtak meg. Megszoktuk, hogy az el­múlt években csökkent a kül­földi vendégek száma. Meg kellett szoknunk, hogy elma­radtak a magyar vendégek. Minden évben kevesebb a hazai turista. Nem azért, mert nem szeretik a Balatont és környékét, hanem azért, mert drága. Drága az utazási költ­ség, a vasút, a benzin, a szál­lodák és a szórakozás. Gondtalanul üdülni csak úgy lehet, ha nem kell foglal­kozni az ebédfőzéssel, az ét­kezési anyagok beszerzésé­vel és biztonságot érzünk magunk körül. Megszűnt a Szot-üdültetés, amely olcsó és jó volt. Több százezren vették igénybe és azoknak a korosztályoknak, akik ezt élvezték örök emlék és, ahogy az idő múlik, nosz­talgia marad. A Szot-üdülők átalakultak szállókká, amelynek költsé­gét az átlagember nehezen tudja megfizetni. A kereske­delemben is változás történt. A szabadkereskedelem új vállalkozási formákat alakított ki. Vállalkozók pedig vannak és ha kevés a vendég, maga­sabb árral, ha sok a vendég nagyobb bevétellel szeretné üzletét fenntartani, majd bőví­teni. A vevő (az üdülő) ezt érzi. Azt tapasztaltam, hogy az áruházainkban vásárlók kosa­rába az alapvető ellátáshoz nélkülözhetetlen áru kerül, mint a kenyér, zsemlye, az üdítőital, tisztálkodószer és időnként egy kis felvágott vagy olcsó hús. A „csúcsforgalom” három hetében a szolgáltatók, a ke­reskedők, szállodások maga­biztosan és jókedéllyel dol­goztak, ami bizonyítja, hogy a jó szolgáltatáshoz vendég kell, olyan vendég, aki igé­nyes. Sokszor hasonlítjuk magunkat külföldi országok­hoz. Nem szabad lebecsülni magunkat, idegenforgalmi le­hetőségeinket, szolgáltatá­sunkat. A gond ott van, hogy kevés a pénz ahhoz, hogy az infrastruktúra fejlődjön, hogy jók legyenek az útjaink, olcsó éttermek álljanak rendelke­zésünkre. Az idegenforgalmi szolgáltatások növekedése, színvonalának emelkedése összefügg az idegenforga­lomban résztvevőkkel, a ven­dégek számával, az igénytá­masztással. Úgy érzem, hogy spontán fejlődés van és nem terv­szerű. Nem találkoztam az utóbbi időben egy olyan át­fogó programmal, amely kö­zép- vagy hosszútávon be­mutatná a Balaton infrastruk- túrális fejlődését, az egysé­ges környezeti rend kialakítá­sának előkészítését, az úthá­lózat megépítését és bővíté­sét, amelyhez az idegenfor­galmat bonyolító községek, városok alkalmazkodni tud­nának és fejlesztéseiket eh­hez alakítanák. Határozott lépésekre lenne szükség. Ha azt mondjuk, hogy az idegenforgalom hú­zóágazat és nyereséget ter­mel, akkor most áldozzunk azért, hogy az elkövetke­zendő években több piacot hozzon és több vendég jöjjön hozzánk, mert az a vendég, aki tőlünk elmarad, az nehe­zen jön vissza és lehet, hogy rossz propagandát csinál. Dévényi Zoltán a Balaton Füszért Rt vezérigazgatója Túl a sablonokon A másság vendégcsalogatóbb Az emberek keresik annak a lehetőségét, hogyan lehet a fáradtságot kipihenni, a munkával járó mindennapos hatá­sokat kikapcsolni, valami újat megismerni, szórakozni, örülni, s mindezeken keresztül regenerálódni, megújulni. A kielégítés lehetőségei a turizmus és az idegenforgalom ke­retében ötvöződnek a legjobban. Magyarázható tehát, hogy az idegenforgalom világviszonylatban évről évre nő, a gaz­daság és a kulturális kapcsolatok meghatározó tényező­jévé vált. Turizmus-fejlesztés és környezetvédelem Útban a tartós összhang felé Az idegenforgalomhoz kap­csolódó vendégfogadás, ven­déglátás az olyan szolgáltatás, melynek tárgyi feltételei befek­tetést igényelnek, személyi szempontból pedig kulturáltsá­got feltételez. Mindkettő nagy türelemmel és folyamatosan alakítható ki, ezért e szolgálta­tás főként hosszú távon hozza meg a várt eredményeket. A befektetéseket illetően elsőként olyan infrastruktúrára van szükség, mely elsősorban azok életét teszi elfogadhatóvá, akik a vendégeket fogadják. A vendég még a legegyszerűbb szolgáltatás (pl. szállás egy éj­szakára) esetén is körülnéz és bizonyos elemi feltételek után érdeklődik. Ezek megterem­Az elmúlt évtizedek gyak­ran keserű tapasztalatai megmutatták, hogy az ide­genforgalom-fejlesztés és a környezetvédelem nem vá­laszthatók el egymástól. Kü­lönösen így van ez a magyar tenger, a Balaton esetében. Az idegenforgalom-fejlesz­tés komplex a vízminőség vé­delmétől, a magas színvonalú infrastrukturális ellátáson át, az igények szerinti kulturális — szabadidős szolgáltatáso­kig terjed. Ennek megvalósí­tásához nem elég az egyes Balaton-parti települések ereje, egymástól elkülönült, egyébként tiszteletreméltó erőfeszítése. A Balaton mint nemzeti kincsünk, a közigaz­gatásilag elhatárolt partsza­kaszok ellenére oszthatatlanul egységes egészet képez. így jelenéért és jövőjéért viselt tése után várható az idegenfor­galomra jellemző az a sajátos­ság, hogy viszonylag kis befek­tetés is megfelelő haszonnal járjon. A vendéglátásban részt­vevő személyek kedvessége, kontaktus teremtő kézsége és netán minimális szinten is kommunikációra képes nyelv- ismerete igen jó benyomást tesz a vendég számára. Egy-egy mosoly, néhány szó a távolról jött ember minden fe- szültéségét feloldja. Természetes, hogy az embe­reket mindenre fel kell készí­teni. Mindenekelőtt érdeklődé­süket kell felkelteni és meg­nyerni őket az ilyen szolgála- táshoz. Amennyiben ilyen igény van, úgy valamilyen for­felelősség az önkormányza­toktól a kormányzatig terjed. E felismerés' hozta létre a Bala­ton-parti települések polgár- mestereiből és a kormány képviselőiből álló Balatoni Regionális Tanácsot, melynek tevékenysége alig félévre nyú­lik vissza. A helyzet számba­vétele megtörtént, a jövőben a legfontoabb feladat a balatoni idegenforgalomért felelőssé­get viselők, s ebben érdekel­tek közötti együttgondolkodás, összehangolt cselekvés meg­valósítása. Ehhez mindene­gyik oldalon jelentős szemlé­let-változtatása, s koncenzus- sal elfogadott, átfogó idegen­forgalom-fejlesztési és kör­nyezetvédelmi koncepcióra van szükség. mát kell keresni ahhoz, hogy az idegenforgalmi feladatokra, az ezzel járó elemi teendők ellátá­sára felkészítsük az érdeklődő­ket. Ez nem megy egyik napról a másikra, ez folyamatos és igen szívós munkát igényel, de megéri, mert az ország és egy-egy régió életére igen sok­rétűen és igen kedvezően hat vissza. Amikor a forgalom már beindul, igen fontos egészsé­ges propaganda, a korrekt tényanyagon alapuló informá­ció. A valótlan információk, a be nem váltott ígéretek csaló­dást okoznak, ami a lehető leg­rosszabb propaganda. A vendég számára jó be­nyomást gyakorol a tiszta és higiénikus környezet — még akkor is ha a porta egyszerű —, a tisztaság és az udvarias ki­szolgálás. A környezetet az emberek rombolják, szennye­zik. A szemét kínálja a szeme­telést. Többnapos tartózkodás ese­tén be kell mutatni a környéken lévő összes lehetőségeket, ér­tékeket (kirándulás, strandolás, Az idegenforgalom fogadó- képességének rfiegteremté- sében és működtetésében egyre tarthatatlanabbá válik a helyi önkormányzatok arány­talanul magas vállalása. El­odázhatatlan a helyben kelet­kezett jövedelmek „láthatóvá” tételéhez, s nagyobb arányú visszaforgatásához szüksé­ges törvényi garanciák megte­remtése. Köztudott, hogy az idegen- forgalom az elmúlt évtizedek­ben a nemzetgazdaság egyik sikerágazata volt, melynek nyereségessége a sajátos Ke­let-európai tömegturizmusból táplálkozott. Tudomásul kell venni, hogy a magyar idegen- forgalom új kihívásokkal szembesült, melyre új vála­gyógyfürdők, lovaglás, kocsi­zás, pincézés stb). E tekintet­ben ki kell puhatolni a vendé­gek érdeklődési körét. Minél többirányú a szolgáltatás, az mindkét fél számára annál ked­vezőbb, annál sokoldalúbban hat vissza gazdasági és kultu­rális szempontból egyaránt. Ne sablonizáljuk a vendég- fogadást. Helyezzük előtérbe a megye, a vár avagy a falu sajá­tosságait, szokásait, népművé­szetét, konyháját, a jellemző ételeket stb. Általában a más és nem az azonosság érdekli az embereket. Egy-egy ország, megye, vá­ros szempontjából igen előnyös mindinkább szinte meghatáro­zóvá válik a közbiztonság, a személy- és a vagyontárgyak védelme. Hazánk és megyénk e tekintetben még mindig elő­nyös helyzetben van, ami külö­nösen a külföldiek számára igen fontos. Dr. Kovács Ferenc akadémikus Somogyiak Baráti Körének elnöke szokat kell ladni. A turistának — bárhonnan érkezik — eu­rópai mércével mért szolgálta­tásokat kell nyújtani. Ez ma­gába foglalja a korszerű inf- rastruktúrális ellátást, a kultú- rális, szabadidős szolgáltatá­sokat a tisztességes kereske­delmet egyaránt. Az elkövetkezendő néhány évben eldől, hogy megtu- dunk-e felelni az új követel­ményeknek, vagy menthetet­lenül lemaradunk. A kedvezőt­len folyamatok még megállít­hatók, s az idegenforgalom új fejlődési pályára állítható. Horváth Gábor Fonyód polgármestere a Balatoni Regionális Tanács alelnöke A Turizmus Világszerveze­tének (WTO - World Tourism Organization) főtitkárságán dolgoztam még Madridban, amikor a döntés megszüle­tett, hogy szeptember 27-ét minden évben a Turizmus Vi­lágnapjaként ünnepük meg szerte a világon. Ez ugyanis a WTO megalakulásának napja, amelynek köszönhe­tően 1975 óta a turizmus a hagyományos szektorokéval azonos rangú — kormány- szintű — képviselettel ren­delkezik a nemzetközi szer­vezetek családjában. (Ezt az egyenrangúságot nemzeti szinten sok helyen még nem érte el, így hazánkban sem, ahol az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztálya az OIH...) A világnapnak minden évben van egy központi té­mája, amelyet a szakmát érintő legfontosabb időszerű kérdések közül a WTO Köz­gyűlése jelöl ki és hirdet meg. Ebben az évben a téma a hazai turizmus számára is az alapvető kérdést jelenti, ame­lyet a világnap címben idé­zett jelmondata fejez ki tömö­ren. Miért alapvető kérdés ez a magyarországi turizmus számára? Mert turizmusunk is — mint minden — gyöke­res átalakuláson megy át és jövője azon múlik, hogy ké­pesek vagyunk-e fejleszté­sére áldozni, ráadásul az ed­digieknél többet áldozni, ne­hogy a saját létalapját, a ter­mészeti környezetet semmi­sítse meg (vagy járuljon ah­hoz hozzá) spontán, át nem gondolt és mindig a szegé­nyes lehetőségekhez iga­zodó fejlődésével. Ahogy ez a Balaton esetében is történt. A Balaton turizmusa vég­veszélyben van — ezzel a sokkoló, de igaz megállapí­tással kezdődik a Balaton tu­rizmusának fejlesztési kon- cepicója, amelynek kidolgo­zásán jelenleg munkálkodom több mint száz diákommal és munkatársammal. A turiszti­kai koncepció egyes számú prioritása a tó vizének és természeti környezetének a megmentése, a második már egy szakmai cél — a Balaton turizmusának sajátos arcula­tot, jellegzetességet adni, hogy az a térségnek hosszú távra biztos megélhetést, az országnak hírnevet és gaz­dasági hasznot nyújtson. Ehhez tudatos fejlesztésre van szükség (ezt szolgálja a koncepció), arra hogy legyen pénz a természet gyógyítá­sára és védelmére (erre egy megoldás, hogy a turizmus­ból termelt jövedelmek — évi 70-80milliárdforint—ésmása térségben létrehozott értékek megfelelő részét közös meg­egyezéssel forgassuk vissza ezen nemzeti kincs megmen­tésére), olyan fejlesztésekre, amelyekhez előre kész az infrastruktúra, és amelyek magas szintű szolgáltatáso­kat eredményeznek, hogy egy új keresletet célozhas­sunk meg vele, hiszen a régi eltűnik vagy elszegényedik és csak a főszezon néhány hetére korlátozza utazásait, amiből rendesen megélni nem lehet. A magasabb igé­nyű és hosszabb szezonú tu­rizmus viszont ép a tiszta természeti környezetet, szín­vonalas szolgáltatásokat fel­tételez, az összang felé csak így haladhatunk mi is. Dr. Lengyel Márton Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem docense, a Turizmus Kutatócsoport vezetője Új fejlődési pályán a turizmus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom