Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1993. szeptember 25., szombat Az Európa és a Hungária 24-ről A sznob nem ártalmas Dohnál Tibor: Még a feleséggel, a szeretővel sem tudunk mindenben egyetérteni Nem olyan régen érettségi találkozón voltam, s azt kérték az osztálytársaim, én is meséljek magamról valamit. Azt mondtam: a lényegtelent úgyis ismeritek rólam. A lényeges meg úgysem érdekel sokakat. Azért elmondhatom: van feleségem és van szeretőm is, de igazából olykor még a feleséggel, a szeretővel sem tudunk mindenben szót érteni. Hogy tudnának akkor a művészek szót érteni egymással? Olyanok, akik más irányban elkötelezettek. Kiforrott művészegyéniségekről, karakterekről van szó, még a csoporton belüli vélemények is különbözőek. De ez így természetes — mondta kaposvári látogatásakor Dohnál Tibor festőművész, az Európa 24 nemzetközi képző- művészeti csoport elnöke. — Festőművészként hogyan látja: merre tart a magyar képzőművészet? — Óriási polarizáció érzékelhető. Keresi mindenki a saját boldogulását, de aki ezen is túllát, az jó minőségű műtárgy megalkotására törekszik, amely nem szükségképpen függ össze rövid életű divatokkal, hanem az időtállóságot próbálja megvalósítani és bizonyítani. — Ezt az útkeresést ön hogy éli meg? — Napi harminckét szem gyógyszerrel. „Keresi mindenki a saját boldogulását” (Fotó: Kovács Tibor) — Miként vélekedik a művészet mecenatúrájáról? — Nehéz dolog beszélni arról, ami nincs. Jelenleg olyan tévhit tombol, miszerint az állami mecenatúra gyakorlatilag teljesen megszűnőben van, és számolni kell azzal a ténnyel, hogy nincs meg az a kulturált polgári középréteg, amely megfelelő mecénása lenne a kvalitásos művészeknek. Ez nem jelenti azt, hogy Magyar- országon nincsenek képvásárlók, de ezek a képvásárlók általában a minőség alatti dolgokra vevők vagy a régiséget keresik. — A sznobéria mennyire jellemző? — A sznob mint olyan, nem ártalmas ember, mért előbb utóbb, ha kiműveli magát, értékes mecénássá, kultúrafogyasztóvá válik, úgyhogy igazából nem hiszem, hogy nagyon kell ezt feszegetni. De van egy alantas sznobéria, ami úgy értendő: kellő műveltség hiányában még azt sem tudja, hogy mire kell sznobnak lenni. — Mi az Európa 24, s kik alkotják? — Európa huszonnégy országának 24 nemzetközi rangú, sok esetben világhírű művészének közössége az Európa 24, amely nem érdek-, hanem értékorientált módon, nem felülről szervezetten, hanem belülről, öntisztító fegyelemmel, állandó megújulással működik. Ezzel a számmal kívántuk a művészettörténetben is diszkréten, de határozottan megörökíteni azt a tényt, hogy Magyarország a 24. deklaráltan is elfogadott tagja az Európa Tanácsnak. Szeretnénk a nemzeti tagozatokat is. Magyarországon Hungária 24 a neve. Kerékgyártó István művészeti kritikussal úgy építettük fel, hogy határainkon belül is határainkon túl élő reprezentáns képzőművészek is tagjai legyenek a tagozatnak. Hat ország művészei vannak így jelen: a kaposvári Bors Istvántól Schéner Mihályig. De említhetném az idei Kos- suth-díjast, Deim Pált vagy Kovács Imre Ferenc nagytekintélyű szobrászprofesszort, aki Brüsszelben él. Az Európa 24 forgószínpad szerint működik, minden évben más ország ad helyet a nagyrendezvényeknek. Nagy örömöm, hogy hazánk talán egyetlen igazán modern képtárából, a szombathelyi képtárból indult útjára és jelenleg Németországban van előkészítés alatt egy nagy kiállítás. Utána Spanyolország, Ausztria, Dánia, Lengyelország következik majd. A Hungária 24 is bemutatkozott már ez év tavaszán a debreceni KLTE díszudvarában, de mindig örömmel fogadjuk, ha a városok is kínálkoznak. Lőrincz Sándor Jelentés az 1956-os politikai gyilkosságokról A tényfeltárók kutatásairól nyilatkozik a szaktárca főosztályvezetője Egy néhány héttel ezelőtti híradásból megtudhattuk, hogy az Igazságügyi Misztérium illetékese, egy idei kormányrendelet alapján, megbízólevelet adott — többek között — Varga Lajos káplánnak, a váci püspökség irodaigazgatójának arra, hogy az 1944- 1989 közötti törvénytelenségekről adatokat gyűjtsön. Mégpedig azokról az esetekről, amikor papok voltak az áldozatok. Rögvest megemlít egy idevágó eseményt is a tudósítás: 1957. február 28-án, hittanóráról hazamenet, a Tisza gátján meggyilkolták Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánost; erről ha van irattári anyag, legföljebb annyi lehet, hogy megtalálták a holttestet. Mivel büntető eljárás nélkül zárult a plébános élete, föltéte- lezhetően politikai gyilkosság történt. Hallgathat is a vádlott... A megbízólevél — levelek — kiadóját, dr. Kahler Frigyest, az Igazságügyi Minisztérium elvi, büntetőjogi és kegyelmi főosztályának vezetőjét először arról kérdeztem: hány ilyen megbízólevelet írt alá? — Még februárban alakult egy 7 tagú tényfeltáró bizottság jogászokból, levéltárosokból, történészekből, s rajtuk kívül további 40 kutató dolgozik az említett időszak törvénytelenségeinek a feltárásán — így a főosztályvezető. — Nem külön-külön vizsgáljuk az eseteket, mert az ügyészségek dolga megtenni a jogorvoslati javaslatokat. Mi a hatalmi gépezet mechanizmusának folyamatát igyekszünk górcső alá venni. Tehát mondjuk Mosonmagyaróvár esetében ugyan nem kerüljük meg Dudás parancsnok személyét s tettét, ám azon keresztül a mögöttes-fö- löttes hatalom mibenléte számukra az elsődleges. A különféle írott és íratlan dokumentumok tükrében összegyűjthe- tők a motívumok. Olyan ez, mint egy festőművész munkarendje, aki először vázlatot készít, majd utána áll neki a részletek kidolgozásának. Persze tudott dolog, hogy a történettudományban még egy olyan korból is kerülhet elő újabb adalék, mint a honfoglalás. Kádár, Marosán, Biszku, Gáspár — Van-e határideje munkájuknak? — Voltaképpen nincs és nem is lehet, hiszen foly- ton-folyvást merülhetnek föl újabb adalékok. Mégis úgy tervezzük, hogy már a közeljövőben, de mindenképpen ezen az őszön megírom, megírjuk az első összegező vázlatjelentést. Azt mindenesetre már látjuk, hogy mit nem fogunk megtudni, bármennyire szeretnénk is. — Például? — Jó lenne alaposabban tájékozódnunk arról a katonai bizottságról, amely 1956. október 23-25-e között működött a Honvédelmi Minisztériumban. Az írásba nem foglalt, szóbeli döntésekről csakis tanúvallomással tudnánk információkhoz jutni. Ugyanez áll a kádár-féle új vezetésre, hiszen a pufajkás-sortüzek nyilván nem véletlenül dördültek el! Minderről maga Kádár János tudott volna érdemben, a legkimerítőbben nyilatkozni, de hát emlékeit magával vitte a sírba. Ugyanez mondható el Marosári Györgyről is, akinek a memoárja éppúgy önigazoló-félrevezető, mint a „legvidámabb barakk” címen tévésorozattá összeállt egyéb tanútevők — Biszku, Gáspár Sándor és társaik — emlékezései. Amelyek ellen számtalan tévénéző küldött be tiltakozást, mégis azt kell mondjam, hogy a szakértőnek így is sokat mondóak ezek a magnóra és kamerára vett vallomások. A Kossuth tértől Berzencéig — A fehér foltokhoz sorolható mindmáig a Parlament előtti hírhedt csütörtöki vérengzés is, hiszen nem tudjuk, kik voltak a tettesek. Kopácsi Sándor például azt írja „Életfogytiglan” című memoárjában, hogy ávéhások lőttek a tömegbe, ugyanis egyik beosztottja telefonálta meg neki, hogy a tér körüli házakban „majd mi megmutatjuk a csőcseléknek” jelszóval ők készültek valamire. Biztosat azonban az 56-os főkapitány sem tud. Fölmerült, hogy a tettesek börtönőrök lettek volna... Ismerem ezt a verziót, amit alátámaszt két akkori börtönőr borközi állapotban tett hősködése, kétes „vallomása” is. Mégis afelé hajlok magam is, hogy az ÁVH volt a tettes — tanúnak azonban nem jelentkeznek. Mígnem a mosonmagyaróvári határőrök közül akadt nem is egy! Úgy látszik, bármennyire is azonos parancsnoksághoz tartozott a zöld és a kék ÁVH, az utóbbiak voltak a megbízhatóbbak Rákosi- éknak. A salgótarjáni, az egri — már pufajkások által elkövetett — gyilkosságok szintén kinyo- mozhatóak, legalábbis nagyobb részt. De azt már kevesen tudják, hogy még falvakban is akadtak sortüzek. Például Ber- zencén, ahol a beszolgáltatási papírokat égető parasztok közé lőtt egy határőrszakasz - négy halott lett a következmény... — Az önök munkája szerteágazó. Nemritkán homályban kutatnak. Ön mit vállalt ebből? — A munkák összehangolása, az anyag értékelése, az összefoglaló jelentés megírása a legfontosabb dolgom. Hogy várhatók-e újabb momentumok? Mindenképp, mégpedig nagyon nagyon hosszú ideig. Keresztényi Nándor Bicegek Kosztolányi Dezső Karinthy Frigyes elválaszthatatlan barátja, író- társa; magasra ívelő költészete mellett a prózairodalom szinte valamennyi műfajában kiválót alkotott. Publicisztikai, nyelvészeti munkásságát doktori disz- szertációk sokasága méltatja. Műfordítóként is jelentős. Két legismertebb regényét, az Édes Annát és a Pacsirtát többször megfilmesítették. Az 1933-ban megjelent Esti Kornél című gyűjtemény főhősét önmagáról mintázta, s a hajdani bohémörömök szimbólumává emelte. Élete utolsó éveiben egyre pesszimistább hangon szólalt meg, szörnyű betegsége, a rák nemcsak testileg, de lelkileg is felőrli rokonszenves egyéniségét. Ma délelőtt sok gond és nyugtalanság közepette rohantam a városban, s amint ilyenkor szoktam, egyszerre több dologra is gondoltam, például arra, hogy legkedvesebb töltőtollam ismét csöpög, hogy borotválkozás közben ismét megvágtam az állam, hogy rekedtségem ismét egy kezdődő, de hosszú nátha előjele, amikor egy sarkon váratlanul az a barátom, akit átlag minden tíz esztendőben látok egyszer, többnyire ilyen ideges délelőttökön, az a régi jó barátom, akinek sohase jut eszembe a neve, az a gyermekkori barátom, akiről mindössze annyit sejtek, hogy régi, jó, gyermekkori barátom és hogy tegezem őt. A köztünk levő kapcsolatot még meghittebbé teszi az a körülmény, hogy neki sincs fogalma arról, ki-mi vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi, jó, gyermekkori barátja vagyok, és hogy tegez. Vártam, vajon futni enged-e szabálytalan pályámon kétségeimmel együtt vagy ezúttal is megállít s elbeszélget velem. Természetesen az utóbbi történt. Rám bámult, és így szólt: — Te bicegsz? — Én? — hüledeztem. — Miért?, — Úgy láttam. Az előbb, mikor szembe jöttél velem, bicegtél. — Dehogy — tiltakoztam kézzel-lábbal. — Én nem bicegtem. Szó sincs róla. Miért bicegtem volna? — Úgy láttam — ismételte szilárdan. — De ha nem bicegtem — fakadtam ki, és nevettem. — Lehet — szólt. — Akkor tévedtem. Különben hogy vagy? Kifejezetten, mint általában ilyen alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közéreze- tem, egészségem, anyagi helyzetem pompás, vágyaim mind teljesednek, megszégyenítve a legvér- mesebb reményeket, élek, mint a hal a vízben, s biztosan, elégedetten, derűsen tekintek egyre ragyogóbb jövőm felé. Amint így fecsegtem, s ő belémkarolva lépegetett mellettem, észrevettem, hogy már régen nem hallgat rám, hanem lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat vizsgálgatja. Meg is állt. Jóságosán szemembe nézett, s ezt mondta: — Nézd, pajtás, mondd meg, de őszintén, nem ütötted meg valahol a lábad? — Nem én. — Gondolkozzál. — Hiába gondolkozom, ha nem ütöttem meg. Hová akarsz megint kilyukadni? — Oda, pajtás, hogy az előbb te tényleg bicegtél. Én határozottan láttam. — Lehet — hagytam rá fáradtan és bosszúsan. — Valami szórakozottság vagy hanyagság. Nem vettem észre. Egyébként azonban sohase bicegek. — Igazán? — kérdezte élesén és furcsán. — Igazán hát. Sok hibám van — hadartam —, de bicegni soha és sehol sem szoktam. Mondd azt, hogy a fejem olyan, mint egy krokodilé. Elismerem. Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy bicegek, mert ez nem igaz. Erős Iában van. Egyenesen, keményen, határozottan járok. Nézd, így... Katonalépésben mentel- tem előtte a járdán, le-föl. Ő nézte egy darabig. Aztán, mint akit legkevésbé sikerült meggyőznöm, elmosolyodott, s vállat vont. Lanyhán nyújtotta felém a kezét: — No, szervusz. Továbbmentem. Bevallom, most már elfogott az idegesség. Mit akart tőlem ez az őrült? Miért képzelte, miért akarta mindenáron azt képzelni, hogy bicegtem, holott Isten a tanúm, hogy nem bicegtem. Micsoda benne ez az orv gyanakvás? Eleinte elhitte — legalább ezt tettette —, hogy nem bicegtem, megnyugtatott, mint valami gyermeket, hogy rendben van, de belül, a lelke mélyén tovább fész- kelődött a sötét feltevés, hogy igenis bicegtem, hogy én bicegni szoktam, hogy én a legmegrögzöttebb bicegők közé tartozom, akik titokban, a maguk mulatságára, bűnös szenvedélyből bicegnek, de nincs bennük annyi férfias nyíltság, hogy ezt be is vallják. Hátrafordultam. A szerencsétlen még mindig ott állt, ahol elváltunk, a sarkon és figyelt; engem figyelt parázsló szemmel, vajon csakugyan bicegek-e. Esküszöm, hogy megszántam. Ha valakinek csak ennyi hiányzik a boldogságához, ahhoz, hogy nyugodtan éljen és aludjék, akkor kegyetlenség nem teljesíteni akaratát. Ennélfogva még tettem néhány lépést, aztán óvatosan, nem tüntetve, bicegni kezdtem egyet, kettőt, hármat, mint aki régi hibáját próbálja takargatni, de ez — sajnos — nem sikerült neki... Csak később néztem hátra. Akkor már ő is ellenkező irányban haladt, jókedvűen és önérzetesen. Ezt gondolhatta magában: — Biceg, de tagadja. STIHL AKCIÓ 1993. szeptember 30-ig 021 Motorfűrész 35 000 Ft 023 Motorfűrész 41 000 Ft 025 Motorfűrész 46 000 Ft 028 Motorfűrész 54 000 Ft illetve a motorfűrészek teljes skálája kapható, vásárlás esetén 5000 Ft értékű ajándék alkatrészt kap. Mg-i Kisgép és Alkatrész Szaküzlet Tab, Kossuth L. u. 80. ______________ (200611 G YÉMÁNT VÁGÓTÁRCSÁIC átm. 110-500 mm-ig LÉGKOMPRESSZOROK MÁR 22 OOO Ft-t&l 1 év garanciával! DIAMANT ec 8900 Zalaegerszeg Bíró Márton u. 19. Tel.: 92/320-216 A Tab és Vidéke Áfész Tab és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 26. sz. Vegyesüzlet 8672 Zics OKHB 391-41011 lenyomatú bélyegzője elveszett. A bélyegző 1993. szeptember 22-től érvénytelen (20109)
