Somogyi Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. szeptember 18., szombat Égi huszárok A kötelék úgy hasítja az eget, mintha zsinóron húznák. — Sokat kell ezért repülni — mondom a leszállás után Doma Sándor alezredesnek, a kötelék parancsnokának. — Sokat szeretnénk, de csak keveset lehet: szegény a sereg. Évente 70 óra jut gyakorlásra a levegőben: minden harmadik-negyedik nap szál- lünk föl. Ősszel-télen több a ködös, csapadékos nap, amikor nincs repülés, nyáron pótoljuk ezt. Olyan szerelem ez, mint az áutóversenyzőké. — A szerelem sem örök. — Volt, aki 45-50 éves koráig repült a hangsebesség fölött. Igaz, motoros géppel kezdte. — Nem mindegy? — A szuperszónikus gépek próbára teszik és erősen koptatják a szervezetet. Ahogy Égi huszárok múlik az idő, egyre több „javítanivalót” találnak az orvosok. — Tartanak tőlük? — Persze. Mindig van szorongás az emberben, ha vizsgálatra megy. A pilóták évente vesznek részt Kecskeméten egy kétnapos, mindenre kiterjedő vizsgálaton, s rá fél évre egy ellenőrzőn itt a repülőtéren. — Ha azt mondja az orvos a vizsgálaton, hogy most még aláírja a papírt, de legközelebb..., akkor készülni kell a búcsúra... Én láttam már könnyes szemű pilótát. Húsz éve tart Doma Sándor égi vándorlása. — Felülről talán már ismerősebb a táj. — Amikor én kezdtem, 4 forint 50 fillér volt a benzin literje: Trabanttal bejártuk a környék minden zugát. — A Trabant bizonyára nincs már meg. — Tizenhét éves. A pilótafizetésből nem telik másik kocsira. Három pilóta szállt le a kötelékkel. Elsőként Doma Sándor. őt kísérte a másik kettő: Beke József őrnagy és Körömi József őrnagy. A földről pedig ki tudja hány tekintet szege- ződött az égre. Ezekhez a MÍG 21-ésekhez itt mindenkinek köze van. Volt, aki javította, más ellenőrizte a munkát, volt, aki kiszolgálta a gépet azért, hogy fönt minden rendben legyen. A javítóbázison szigorú a rend. Mindenkire egy munkafolyamat van csak bízva, de azért felel. Ha valaki egy csavart nem húzna meg, baj esetén azonnal tudnák, kié a felelősség, mert azt a csavart csak ő húzhatja meg. Szerszáma is mindenkinek van, s amikor végeznek a karbantartással, mindenki a sajátját teszi helyére. Ha egy is hiányozna, tudnák, hol maradt. — Magányos vándorok a pilóták? — Kötelékrepülésnél egyáltalán nem — feleli Körömi József, aztán hozzáteszi: — Egyébként sem, de ha útvonalat repül az ember a szatosz- férában — tehát 12 ezer méter felett —, s hallgat mindenki a rádióban is, akkor megtudja, hogy milyen a magány. De most, hogy itt szállnak felettünk a polgári gépek, még ott sem érzi magát egyedül az ember. — Együtt repülnek velük? Útra készen Fotó: Kovács Tibor — Alattuk vagy fölöttük. A polgári gépek 11 500 méter fölé nemigen mennek már. Taszáron 1952-től van repülőtér. Először MIG-15-ösök kerültek ide. 1960-ban a MÍG 19-eseket hoztak, és 1962-ben szálltak itt le először a MIG-21 -esek. 1976-ban pedig már a MÍG 21 Pois gépek (a kifutó típusok) érkeztek. S az „öreg” gépek a hangsebesség kétszeresénél is képesek gyorsabban repülni fönt a sztatoszférában. Legmesszebb az idén jutottak: Angliába a légiparádéra. — Kalandos út volt? — Kalandos — feleli Doma Sándor. — Egy leszállást terveztünk Németországban. A határig sírna volt az út, onnan a repülőtérig pedig F-16-osok vezettek bennünket, mert a mi fedélzeti berendezéseink nem feleltek meg a német szabványnak. Aztán időjárási okok miatt nem ott szálltunk le, ahol terveztük: mindössze 500 liter üzemanyagtartalékom volt. Aztán ott a repülőtéren semmi nem passzolt. Más szabvány szerint készítették az üzemanyag töltőcsövét, levegőt és oxigént pedig úgy tudtunk vételezni, hogy a csehek barkácsoltak egy olyan összekötő csapot, amelyiknek egyik vége a mi gépünkhöz passzolt a másik az ottanihoz. Amikor indultunk, sűrű felhő takarta az eger 500 métertől egészen négyezer méterig: hét F- 16-os fogott közre, s velük kötelékben törtük át a felhőt. — Hogyan tájékozódtak? — Ahogy az ősök: térkép és műszerek alapján. Az ember tudta az irányt, a sebességet, könnyű volt megállapítani, melyik város fölött repülünk. Segített a rádió is, jött utánunk a műszaki személyzetet szállító kísérő gép: ott ült egy kollégánk, aki perfekt beszéli az angolt. Eligazított bennünket... A felszálló gépek zaja elnyomja a hangot. — Lesz folytatása az útnak? — Jó lenne. Szeretnénk sokat repülni... Kercza Imre VENDÉGPROFESSZOR AMERIKÁBÓL A minőségi munka kulcskérdés Ha nem találja mintatermünkben álmai bútorát, katalógusunkból megrendelheti. Kárpótlási jegyet is elfogadunk. Használt bútorának árát beszámítjuk az újba! Kaposvár, Zselic Áruház © 82/317-515, 316-453 Nyitva: hétfőtől péntekig 9-18-ig, szombaton 9-13-ig (18523) Egy évet töltött a Fulbright alapítvány támogatásával a Pannon Agrártudományi Egyetemen Truman G. Martin amerikai professzor. A Pannon Egyetem a közelmúltban Tiszteletbeli doktorrá avatta az állatgenetika és a kísérleti analízis területén nemzetközileg elismert professzort. — Most a hazautazás előtt kezdjük visszapillantással. Mikor és honnan érkezett hazánkba? — Egy évvel ezelőtt, augusztus 29-én jöttem az Indiana állambeli Purdue-i Egyetemről. A Fulbright alapítvány ösztöndíjjal támogatta ezt az utat azzal a céllal, hogy a fejlett genetikai módszereket, a kísérleti analízis gyakorlatát megismertessem a Pannon Agrártudományi Egyetem oktatóival, hallgatóival. A Fulbright szenátor által kezdeményezett alapítványt ma már az Egyesült Államokban a kongresszus is támogatja és a fő célja kezdettől a tudományos és a kulturális szakemberek cseréje az amerikai világ és más országok között.(A program beindítása óta, az elmúlt 46 év során több, mint 200 ezren részesültek Fulbright ösztöndíjban). A kaposvári állat- tenyésztési karral az állatgenetika tekintetében nekem évtizedes kapcsolatom van, ám ez az itt töltött év lényegesen többre teremtett alkalmat. Az egyetem karain két kurzust vezettem és természetesen több előadást tartottam. — Az ismerkedés perceiben kérem, idézzen fel egyéni és tudományos pályafutásából néhány fontosabb állomást. — Texasban születtem 1928-ban, a Ph.D dokotrátust az lowa-i Állami Egyetemen szereztem, és 1955 óta vagyok tagja a Purdue-i egyetemnek. Többször voltam Európában; egy évet töltöttem Skóciában, ott elsősorban kutatással foglalkoztam, hasonló céllal voltam egy évig Spanyolországban, és többször Portugáliában. A Fulbright alapítvány egyik célja a tudományos eszmecsere, a legújabb kutatási eredmények terjesztése... — Ezt Ön nemcsak személyesen, publikációkon keresztül is végzi, hiszen tudomásom szerint nemzetközi szaklapokban számos értekezése, négy könyve jelent meg. Ez a magyarországi egy év bizonyára módot adott arra is, hogy részletesebben bepillantson a magyar agrárgazdaságba. — A gazdasági életben itt alapvető változások mennek végbe, melyek természetesen érintik az oktatás szerkezetét is. Várható, hogy a termelő üzemekben a jövőben egyre kevesebb agrárszakemberre lesz szükség, viszont a termelést körülvevő, agrárszolgáltató vállalatoknál jelentősen nő az igény. Gondolok itt többek között a takarmányüzemekre, a mezőgazdasági felszerelésekkel foglalkozó cégekre, a szaktanácsadó hálózatra. Az amerikai tapasztalatok szerint az agrárfelsőoktatásban végzettek 15 százaléka tér vissza a közvetlen gyakorlatba, a farmokra, 15 százalékuk posztgraduális képzés során oktatóvá, kutatóvá válik, és 75 százalék kerül azokra helyekre, melyeket említettem. Mi úgy nevezzük: agrobuissines háttér. Nálunk a felsőoktatásnak két alapvető, fő célja van: felkészítsen egyrészt az üzleti világban másrészt a tudományos életben való helytállásra. A képzés persze nem jelent garanciát a sikerre, sem az állásra, csupán lehetőséget ad az egyénnek az érvényesüléshez. (Fotó: Kovács Tibor) — Mi akkor a siker záloga ? — Például az, hogy a felsőfokú képzettség megszerzése után képes-e tanulni tovább az ember. A demokrácia kulcskérdése ugyanis a minőségi munka, és ehhez véleményem szerint négy alapvető képesség szükségeltetik: az alapos szakmai tudás, az együttműködési készség (munkatársakkal, partnerekkel), kifejezőképesség szóban és írásban és nem utolsósorban nyelvismeret. — Megszívlelendő észrevételek ezek. Ám mint tapasztalhatta, a magyar agrárstruktúra most az útkeresés, az átalakulás szakaszában van. — Ismét hazai tapasztalatokra hivatkozom. Az amerikai agrárgazdaság a nagyüzemekre, a kétszáz hektárnál nagyobb területű családi farm- gazdaságokra épül. Ők adják a mezőgazdasági termelés 95 százalékát. A további 5 százalékot a nagyszámú, kis farmerek teremtik elő, akik többnyire másod- vagy félállásban foglalkoznak a mezőgazdasággal. A magyarországi adottságokat, lehetőségeket ismerve úgy vélem, az agrárstratégiának az amerikai felé kellene közelíteni. — A szakmáról, a munkáról beszéltünk eddig. De Truman G. Martinnak, az embernek, mit jelentett ez az egy év a Pannon egyetemen? — Gyönyörű év volt! Lehet, hogy furcsa, de már most, a hazautazás pillanataiban azt várom a feleségemmel együtt, hogy mikor térhetünk vissza. Talán egy év múlva sikerül... Életem egyik csúcspontjának tekintem azt az elismerést, amit itt kaptam! De mint minden utazásban, az a legcsodálatosabb, hogy az ember új barátokra tesz szert, új, kiváló emberekkel ismerkedik meg. Ez az év bővelkedett ebben is! Otthon? Folytatom a munkámat, be akarok fejezni egy projektet, publikálni, írni szeretnék, talán oktatni is. Ezen túl legjobban azt várom: láthassam nyolc unokámat! — Köszönöm a beszélgetést! Vörös Márta- igénye, lehetősége és lakása mérete szerint RÉSZLETRE IS! KONYHABÚTORT, BÚTORHAZ-bói Elemes konyhabútorok a fantázia szolgálatában
