Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-02 / 177. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — ALPOK-ADRIA MAGAZIN 1993. augusztus 2., hétfő A LPEN-ADRIA < > "NVHCIVf-adlV Reform szerkesztő bizottság Trentóban Az Alpok-Adria Munkakö­zösség Vezető Tisztviselők Bizottság legutóbbi — 1993. június 24-i — ülésén döntés született arról, hogy lét­rehoznak egy, a Munka- közösség struktúráját, szer­vezetét felülvizsgáló „Re­form szerkesztő bizottsá­got”, mely javaslatot dolgoz ki a Vezető Tisztviselők Bi­zottsága, illetve a Plenáris Ülés számára a szükséges szervezeti változtatások végrehajtására. A bizottság 1993. szeptember 16- 17-én az olaszországi Tren- tino-AIto Adige régió szék­helyén Trentóban tartja első ülését. II. Alpok-Adria Teke verseny Az elmúlt hét végén ren­dezték meg Klagenfurtban a II. Alpok-Adria Tekever­senyt. A találkozón részt vett Somogy megye férfi és női válogatottja is. A csapat tagjai: Horváth László, Tar­soly Péter, Mádnli János, Székelyi Zoltán, ifj. Horváth László, Stégerné Ládonyi Anett, Horváth Valéria, Ma­jor Anikó és Kovács Zsu­zsa. A csapatot Hász Mi­hály, a Tekeszövetség el­nöke kísérte. Két keréken az Alpok-Adria tartományaiban Egyeztetett szándékok Mind több területre terjed ki az Alpok-Adria Munkaközös­ség tevékenysége. Ma már Ausztria, Horvátország, Ma­gyarország, Németország, Olaszország, Svájc és Szlo­vénia tizennyolc tartománya (megyéje) 284 ezer négyzetki­lométeres területen, harminc- nyolcmillió lakossal tartozik a munkaközösséghez. Építő, békés együttműködés A gazdasági, a politikai, a kulturális, a tudományos együttműködés a másfél évti­zedes kezdet óta fokozatosan bővült. Az európai kistérség­ben az érdekek számos terü­leten közösek, a meglevőkhöz az élet, a változó körülmények mindig újabbakat csatolnak, így egészült ki ez a kapcsolat a környezetvédelemmel és az ehhez szorosan kapcsolódó közlekedéssel. A munkakö­zösség területrendezési és környezetvédelmi bizottságán belül megalakult egy munka- bizottság az osztrák dr. Maria Schweiss vezetésével, amely kidolgozta, összeállította az Alpok-Adria tartományait ösz­A kerékpárút térképe szekötő kerékpárút-hálózat lehetőségeit. A jelenlegi hely­zetet feltáró, a feladatokat summázó anyagot tárta a kö­zelmúltban Fertődön a közös­ség tagjai, a sajtó képviselői elé a munkacsoport. A kerékpár - emberbarát Századunk végén a kerék­pár világszerte „előretör”. A környezetszennyező túlzott motorizáció, a mozgássze­gény életmód miatt, a figye­lemmind inkább az emberi erővel működő két kerék felé fordul. Kerékpárutak létesül­nek világszerte a városokban és a környékükön „egysze­rűen” munkába járás céllal. Kerékpárutak kötik össze a ki­sebb településeket, és ilyen utak épülnek turisztikai céllal.. Az Alpok-Adria Munkakö­zösség munkabizottsága által készített tanulmány mindeze­ket figyelembe vette, azt a fő elvet követve, hogy legyen egy út, amely két keréken köz­lekedve is összeköti a tizen­nyolc tartományt. „Az általá­nos cél — olvasható a tanul­mányban —, hogy a pihenés és turizmus érdekében jelen­tős bicikliút-hálózatot hozza­Ők már kipróbálták nak létre, amely alkalmas arra, hogy összekösse a tar­tományok nagy értékű terüle­teit és egyben javítsa a turisz­tikai infrastruktúrát.” Mert az út önmagában kevés! Kellenek pihenőállomások, szolgáltató központok, szervizek, szállás- lehetőségek. A program, a cél ezen ponton már jelentős gazdasági tartalmat és lehe­tőséget is hordoz magában. Eltérő feltételek Az Alpok-Adria országaiban, tartományaiban meglehetősen eltérőek a módszerek, a lehe­tőségek a kerékpárutak építé­sét illetően, és más-más a helyzet a már meglevő útháló­zat tekintetében is. Más finan­szírozási szabályok vannak Ausztriában, mint Olaszor­szágban vagy Horvátország­ban, mások a támogatási, út­karbantartási szabályok. Te­hát korántsem könnyű, de ilyen tényeket figyelembe véve kell kialakítani a közös­séget összekötő kerékpárút program egységes tervezetét. Nem térhetünk ki a vala­mennyi tartomány (megye) helyzetét feltáró, a feladatokat összegező tanulmány részle­teire. Az tény, hogy különböző készültségi fokon a közösség minden tagjánál vannak, lé­teznek kertékpárút tervek. Az Alpok-Adriához tartozó ma­gyar megyék például kidolgoz­ták a kerékpárút-hálózat alap­sémáit, amely kapcsolódik az országos szintű biciklis-útháló­zat fejlesztési terveihez. Ismert, hogy ezévtől hazánkban a ke­rékpárutak építésére az úta­lapból pályázattal támogatás kapható, és ebben az első sza­kaszban hét somogyi település élt is ezzel a lehetőséggel. Az Alpok-Adria közösség egy „újmódi” kapcsolat kiépítésére törekszik ezzel a környezet- és emberbarát úthálózattal. Per­sze hosszas, tartós munka kell ahhoz, hogy egyszer majd megjelenjenek a kerékpárutak mellett a tervezett, egységes jelzőtáblák, és ezen a kerék- pár-érhálózaton is zavartalan legyen a „keringés”. Vörös Márta „A gyermekek a békéért” ALPOK-ADRIA NEMZETKÖZI BÉKETÁBOR SOMOGYBÁN Az öregek városa Paula Egger nyugdíjas, de nem az öregek otthonában la­kik, és nem is egy bérkaszárnyában. A világ legrégibb szo­ciális településén lelt otthonra, az ausburgi Fuggereiban. Az Alpok-Adria Munkakö­zösség keretén belül első íz- beh szerveztek gyermektá­bort Somogybán. A 10-14 éves diákokat a fonyódligeti, míg a középiskolásokat a ba- latonberényi tábor fogadta. Tizennyolc tartományból érkeztek vasárnap a diákok a „Gyermekek a békéért" Al­pok-Adria nemzetközi gyer- mek-béketáborba, amelynek célja, hogy kihasználja a lehe­tőséget a szervező — a So­mogy Megyei Önkormányzat — , hogy a béke fontosságá­ról szólhassanak, fenntartá­sában segíthessenek. Ahogy a három nyelven készült programfüzetben írják: „Bí­zunk abban, hogy számodra természetes a rend és a béke... a szabadság, mely jo­gokat és kötelezettségeket je­lent. Kötelességet, hogy se­gíts azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy ilyen kö­rülmények között éljenek. A segítés lehet egy gondolat ápolása..., lehetnek tettek és lehetnek olyan együttműkö­dési formák, amelyeket a tá­bor kínál.” A béketáborban a fiatalok találkozhatnak más országból érkezett diákokkal, megis­merkedhetnek egymás szo­kásaival, kultúrájával, tradíció­ival. A tábor lehetőséget kínál a külföldi tartományokból ér­kezetteknek, hogy megismer­jék Magyarországot, a Bala- ton-partot. A tíz nap olyan programokat tartalmaz, ame­lyek alatt kipróbálhatják azo­kat az együttélési, együttmű­ködési formákat, amelyeket — sajátos formában — a vi­lágnak, a nemzetek állampol­gárainak is ismerniük kell. A programok jól tükrözik a szervezők e törekvését. Lesz „Te ki vagy? És Én?”játékos ismerkedés a társakkal, a tá­bor felnőtt vezetőivel. A diá­kok bemutatják egymás tar­tományi zászlóit, szimbólu­mait is. Lesz játszóház, ahol a virágkötészettel, gyöngyfű­zéssel, bábkészítéssel, ori- gamival ismerkedhetnek a gyerekek — a mottó: „Béke­üzenet — tárgyakban Egy­más zenei kultúrájával is meg­ismerkedhetnek a diákok. A badacsonyi kirándulás kiváló alkalmat kínál, hogy a külföl- ről érkezett gyerekek is meg­ismerkedhessenek a balatoni legendákkal, nevezességek- kel. A nagytábori olimpián hét sportágban mérhetik össze erejüket a tábor lakói. Sor ke­rül a balatoni élmények elme­sélésére fotóban és képző- művészeti alkotásokkal. A béketábor ideje alatt fellép a Holló együttes, műsorukban költők megzenésített verseit adják elő német nyelven, a Somogyi Aprók is adnak mű­sort s a Zengő együttes húzza majd a talpalávalót a tábor­záró táncházban. 1521-ben egy gazdag ke­reskedő família, a Fugger-csa- lád, hozta létre a szegények számára ezt a települést. Ez a telep — mely város a város­ban —, ma jótékony alapít­ványként működik, és válto­zatlanul a Fugger-család ke­zében van... Régen, az alapítás idején, lüktetett az itteni utcákon az élet. Akkoriban, főként, elsze­gényedett kézművesek csa­ládjai találtak itt menedéket a hajléktalanság elől. Ma idős emberek csendes fészke ez a kis városka. Ha Eggerné kinéz az abla­kon, csak ritkán lát az utcán gyerekeket. Az a néhány kis­gyerek, aki eljön ide, általában a nagymamát vagy a nagypa­pát látogatja meg. Az idősek itt maguk között vannak. Ennek, persze vannak előnyei is: egy­részt nyugodtan, visszavonul­tan élhetnek, távol a világ za­jától, másrészt azonban örö­kös hiányérzetük is van, hisz alig kapnak szerepet a fiata­labb nemzedékek életében. A Fuggerei nem nevezhető azonban az öregek otthoná­nak. Az igazgatóság dolgozói mellett itt él a házmester és egy gondozónő is, és ez a biz­tonság érzését kelti az öre­gekben. A két-, illetve három szobás lakások kellemes hangulatot árasztanak. Ezek egyikébe költözött be egy évvel ezelőtt Karl Egger és felesége. Ko­rábban egy bérházban laktak, de állandóan félniük kellett a felmondás lehetősége miatt. A Fuggereiban biztonság­ban vannak. És ezt Jakob Fuggernek köszönhetik, az alapítónak, akinek a képmása ma is ott függ mind a 147 la­kásnak a falán. A lakók valamennyien önál­lóak. Ugyanakkor a szom­szédok egymásnak nyújtott segítsége magától értetődik. Az együttélésnek ez a for­mája megkönnyíti egymás megismerését, a kölcsönös bizalom létrejöttét. Az alapító család — annak idején —, egy rajna Guldent kért szimbolikus bérleti díj címén. Ennek mai értékét — azaz 1 márka 72 pfenniget, ma is be kell fizetni. És — az egyébként kizárólag katolikus vallású —, bérlők még ezen kívül is tartoznak valamivel: az alapítók üdvéért minden nap el- kell mondaniuk egy imát... Ezen a városkán nem fo­gott az idő vasfoga, mert a Fuggerei mindig is a maga életét élte. Az éjjeli őr minden nap pontosan este tízkor zárja be a kapukat. És a falakon belül nem a bezártság, hanem a védettség és biztonság ér­zése honol. Semmering nehéz napjai „Bécstől alig kétórányi vonatút választja el a har­monikus szépségű, zöld dombok birodalmából ki­magasló, egyedülállóan romantikus Semmerin- get...” — olvashatjuk ab­ban a prospektusban, me­lyet a század elején készí­tettek a kor legdivatosabb kirándulóhelyéről. Hát igen, Semmering a századfordulón élte a virág­korát, és ez a virágzás az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásáig tartott... A múlt és a jelen között ba­rangol ma is, aki Semmering utcáit járja. Az építészeti alko­tások, a környék egész han­gulata, a település nagy nap­jait idézik. Amikor színes és nyüzsgő volt itt minden, ami­kor azok jártak ide, akik egy­szerűen csak élvezni akarták a nyár frissességét és az idő lassú múlását. Számos híres ember for­dult meg akkoriban Semme- ringben! így például Károly főherceg, Oskar Kokoschka, Egon Fridell, Peter Altenberg és Adolf Loos. Valamennyien törzsvendégek voltak itt, csakúgy, mint Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger. De Artur Schnitzler is itt ke­resett kikapcsolódást, Josep- hin Baker pedig gyógyulni jött ide... Az összeomlás utáni, mély­pontot követően a 30-as években következett be a várvavárt fellendülés. 1937-ben összesen 240 ezer ember szállt meg Semme- ringben, és ezzel ez a hely­ség lett a hatodik az osztrák idegenforgalmi központok között. Igen, sikerült meg­előznie Bad Ischlt és Kitzbü- helt is! A II. világháború után azonban ismét a bizonytalan­ság, a hanyatlás időszaka következett. A szállodák sorra tönkrementek. A Pan- hans is bezárta kapuit, és csak 1982-ben fogadott újra vendégeket... És azóta a település lakói minden erejüket latba vetik, hogy ismét „lelket leheljenek” Semmeringbe. Az elmúlt években több mint 100 millió Schillinget for­dítottak az infrastruktúra fej­lesztésére. Steierország és Alsó-Ausztria együttműködé­sének eredményeképpen lét­rejött a Síszövetség, és ma már csaknem harminc kilo­méternyi, gondosan karban­tartott pálya áll a síelők ren­delkezésére. A felső-ausztriai Gmunden neve ismerősen csenghet a somogyiak számára. Az Alpok-Adria Munkaközösséghez tartozó Land Oberösterreich tartomány e városában vette át tavaly a munkaközösség elnöki tisztét Somogy megye. Képünkön a város gyönyörű tavának, a Traun tónak el­maradhatatlan lakói — a hattyúk. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom