Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 1993. augusztus 5., csütörtök Tom Severin kínai hajósok nyomában Bambuszból és nádból ké­szült tutajjal akar átkelni a Csendes-óceánon Tom Seve­rin, az ismert brit utazó. A bá­tor hajós a japán Simodában elmondta, hogy rövidesen ne­kivág egy újabb nagy útnak. Severin május 18-án indult el Hongkongból, és Okinava érintésével jutott el a japán Simodába. Úgy tervezi: innen négy társával együtt három hónap alatt eléri Kaliforniát, feltéve, ha megfelelő lesz a széljárás. Severin már több történelmi utat is megtett: hat éve a keresztes vitézek nyo­mán Belgiumból Jeruzsálemig lovagolt, majd a görög mon­dák hősének, Odüsszeusznak útját tette meg Trójától Itha- káig. Most a régi kínaiak ame­rikai hajóútját ismétli meg. Gyilkos méhek újra Tucsonban Gyilkos méheket fedeztek fel - immár másodszor - az Arizona állambeli Tucson vá­rosában. Ez megerősíti azt a gyanút, hogy a Dél-Ameriká- ból származó, veszedelmes rovarok sokkal északabbra nyomultak előre, mint azt ko­rábban feltételezték - állítják az illetékes amerikai hatósá­gok. A méhek első raja, amely június 6-án Tucsonban megölt egy kutyát, feltehetőleg egy teherautón vagy vasúti kocsin érkezett a városba. A második raj azonban már saját erejéből jutott el Arizonába. A gyilkos méhek 150 embert öltek meg az elmúlt öt év alatt Mexikó­ban. Első csoportjuk 1957-ben szökött meg Eszak-Brazíliából - egy kísérleti tenyésztelepről. Gyémántos Mao Tizenegy gyémánt díszíti azt a 18 karátos aranyórát, amit egy kínai magánvállalko­zás akar piacra dobni a „nagy kormányos”, Mao Ce-tung születésének 100. évforduló­jára. Egy pekingi lapban meg­jelent hirdetés szerint a korlá­tozott számban gyártott óra számlapján platinából készült relief Maót ábrázolja. Az óra ára 16 ezer 800 dollár lesz. Vércsapoló műszer pióca-elven Vége a fájdalmas vérvétel­nek - jelentette be egy japán orvosi eszközöket gyártó tár­saság. Az új vércsapoló a természetből vett magának példát: a piócákat utánozza - írja a Reuter hírügynökség. Az új szerkezet alapelemei a régi fecskendőhöz hasonlatosak: egyszer használatos tű kap­csolódik egy csőhöz. A műkö­dési elv azonban a kis köpö- lyözőket modellezi: a piócák ugyanis a bőrre tapadva csök­kentik a nyomást és így köny- nyűszerrel hozzájutnak éltető táplálékukhoz. Ugyanezt teszi a műszer is: amint a tű a testbe szóródik, a csőből ki­szívott levegővel a bőrfelüle­ten csökkentett nyomás révén egyszerűen és gyorsan leve­hető a vizsgálatra szánt vér. Két vonat ütközött sötét alagútban Tizenkét személy meghalt, hét másik pedig megsebesült, amikor a hét elején két vonat egymásnak ütközött össze az észak-spanyolországi Vega de Anzo közelében, egy alag­útban. A két szerelvény eddig ismeretlen okból, este fél hét­kor rohant egymásba. Teher­vonat volt az egyik, a másik pedig személy, amely az asz- túriai Soto de Luinából szállí­tott utasokat Oviedo tartomá­nyi székhelyre. A balesetkor az alagút egy része beomlott. Gyalogosáradat a Champs Elysées-n Szépítkezik Párizs is KELET-EURÓPAI PÉNZEK A TREVI-KÚTBAN 629 zsák remény Nem kell már az építkezé­seket kerülgetniük a Pá­rizsba látogató turistáknak a francia főváros legnevezete­sebb útvonalán, a Champs Élysées-en. Megnyitották a nagyközönség előtt az újon­nan épült földalatti parkoló­garázst, s ezzel befejeződött a sugárút átalakítása. Csu­pán az apróbb „finomítások” maradtak hátra. A kétéves építkezés során felszámolták a főútvonal két oldalán lévő és eddig főként parkolásra szolgált szervizu- takat. Ezzel ugyan 390 par­kolóhely szűnt meg, de en­nél sokkal több, 850 autó fér be az új, igén reprezentatív földalatti garázsba, ahol zene szól, freskók idézik fel az útvonal nevezetességeit — s ahol természetesen igen magas tarifa van ér­vényben. A szervizutak helyén ki­szélesítették a gyalogjárót, amely így mindkét oldalon több mint 21 méter széles lett — elegendő arra, hogy helyet adjon a szüntelenül áramló gyalogjáró-hadse­regnek. Az új szakaszon szépvo­nalú, a régi idők hangulatát korszerűen felidéző lámpa­oszlopok, padok kaptak he­lyet, a járdát szürkés gránit­tal burkolták és a meglévő mellé egy második fasort is telepítettek. Egyidejűleg a városi ható­ságok arról is gondoskod­nak, hogy a megszépült út­vonalon nagyobb legyen a biztonság: 25 fővel erősítet­ték meg a helyszínen szol­gálatot teljesítő rendőrök lét­számát, igyekeznek eltávolí­tani a rendzavarokat, az ille­gális árusokat, kiemelni a „zsebeseket”. K. Cs. Ki tudja, a konjunktúra ingadozása vagy a nosztal­gia okozta-e, de az idei nagytakarítás alkalmával sokkal több pénzt halásztak ki a római Trevi-kútból, mint tavaly. A köztisztasági hivatal dol­gozói összesen 629 zsák aprópénzt kotortak ki a me­dencéből, míg tavaly csak 200 zsáknyi gyűlt össze. A hagyomány szerint még visz- szatér Rómába az, aki utolsó estéjén pénzt dob Róma leg­híresebb és legpompásabb, 1735-ben épült díszkútjába. A hagyományos nyugat-európai valutákon kívül az idén igen sok japán jent találtak, de a je­lek szerint sok dél-amerikai is visszavágyik Rómába... Nem így az afrikaiak: még soha egyetlen afrikai pénzérme sem akadt a medence aljá­ban. Újdonság volt idén a ke­let-európai pénzek aránylag nagy mennyisége. A Trevi- kút medencéjébe dobált pénzt a városi köztisztasági hivatal dolgozói évről évre össze­gyűjtik és egy külön e célra szakosodott cégnek adják át szortírozásra és megszámo- lásra. Az akció kényes művelet, amelyet a rendőrség felügye­lete mellett hajtanak végre. A megszámolt és különváloga­tott érmékre más-más sors vár: az olasz pénz közvetlenül Róma város költségvetését gazdagítja, míg a külföldi fémpénzeket a Vöröskereszt­nek adják át. Azt hihetnők, a kútba dobált pénzzel talán nem is érdemes törődni, évente azonban lega­lább 100 millió líra (6 millió fo­rint) bevételt hoz a városnak. Voltak egészen kiemelkedő évek is, például 1988, amikor kettőszáznyolcvan millió lírát ért a „halászzsákmány”. A Trevi-kút-ba egyébként nem­csak fémpénzt dobálnak a tu­risták, hanem például sze­relmi üzeneteket is. Ezeket a gondosabbak szigetelősza­laggal tartósítják. S messze nem minden fénylik, mint a pénz, s nem minden oly romantikus, mint a papírcsónakként úszkáló sze­relmeslevél: az üres üvege­ken, kulcsokon, gombokon kívül olykor röpke szerelmi lé­gyottok nagyon is prózai em­lékei is a víz színén lebeg­nek... Borsos Sándor Rejtélyes kelta sír Valentyina Tyereskova a Marsra készül? Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa most egy automatikus űrszonda-programon dolgozik, amely a Marsot célozza meg, talán előkészítendő az első Mars-expedíciót. A minap a luxemburgi Go- eblingen közelében egy er­dőben talált mintegy kétezer éves kelta sír — benne egy nő csontmaradványaival — ugyancsak fogas kérdés elé állította a régészeket. A sírkamrában talált tár­gyakból — többek közt tükör, pénzérmék, fémből készült edények és egy amfora — arra következtetnek, hogy je­lentős személyt temethettek a sírba. Ezzel szemben arra — egyelőre — nem találnak magyarázatot: mi lehetett az oka annak, hogy az elhunyt nő még legalább százötven évig, mára római korban, ha­lotti kultusz tárgya volt. Erre utal ugyanis a pén­zérmék mellett a sírkamrá­ban talált két római kori ter­rakotta figura is. Szakértők szerint a kelták közép-európai törzseinek te­lepülési helyein, az At­lanti-óceán és Magyarország területe között igen ritkák a kelta sírok. A mostani leletet megelőzően 1966-ban talál­tak négy hasonló sírt azon a vidéken. A most Goeblingen köze­lében talált sírkamra kétszer 2,2 méter hosszú. Feltétele­zések szerint 30 évvel azután keletkezhetett, miután Cae­sar légiói a gall háborúban (Kr.e. 58-51.) meghódították azt a vidéket. Lehet, hogy Tyereskova még maga is a Marsra készül? — ezt találgatják Londonban, ahol most jelent meg az űrha­jósnő interjúkötete. A reflektor- fénytől visszavonultan élő és dolgozó űrhajós, a Szovjetu­nió hőse ritka megnyilatkozá­sát régi angol barátnője, An- tonella Lothian vetette papírra és adta ki. Tyereskova 1963-ban tett 48 földkörüli fordulatáról az angol írónő azt kérdezte, hogy azzal bizonyítani akarta-e a női nem egyenlőséget. Az űr­hajósnő visszautasította a fel- tételezést, hogy az emancipá­ció harcosa volna — nyilatko­zatában természetesnek vette, hogy ugyanazt kellett teljesítenie, mint férfi társai­nak, és egyenlő mércével is mérték őket. Ettől függetlenül, munkája mellett, ma is aktív a nemzetközi kulturális kapcso­latokban, a női egyenjogúság előmozdításában és a leszere­lési mozgalomban — mondta. Űrutazásáról elmesélte, hogy a leszálláskor a védősi­sak fölsebezte a bőrét, ezért utána erős arcfestéssel kellett megjelennie a Vörös téren. De valószínűleg ez volt az egyet­len ilyen alkalom életében. — Nem szeretek főzni, bár majdnem mindent el tudok ké­szíteni. Nem kötök, nem var­rók, inkább gépeket szeretek javítani. Mindig egyszerűen öl­tözöm. Allergiás vagyok a szépítőszerekre, ezért nem használom őket — mondta. Mészáros György „Engedjék meg, hogy szeressük őket!” (1.) A koldusasszony áldása Néhány héttel ezelőtt valamennyiünk, akik egy különös expedíció előtt álltunk, akaratlanul is el-elkalandozgattunk vagy 3 ezer évet visszafelé, eleink világába. Keresgéltük a közös szavakat, a nagy vándorút állomásait. Nem véletle­nül, hiszen Göncz Árpád köztársasági elnök és népes kísé­rete — nagykövetek, államtitkárok, üzletemberek és tizen­egy újságíró — arra vállalkozott, hogy meglátogassa az Ural környékén élő rokonainkat. Tizennégy nap alatt — Moszkva érintésével — elju­tottunk a Komi, a Mari El, a Mordvin, az Udmurt Köztársa­ságba, a Hanti-Manysi Auto­nóm Körzetbe, Baskortosz- tánba és Tatársztánba. A hiva­talos tárgyalásokról annak ide­jén beszámoltunk. Ezúttal az elnöki vizit ben­sőséges pillanataiból igyek­szünk egy csokorra valót át­nyújtani olvasóinknak. Nézzen a szemembe! Az egész látogatás idején mindössze egyetlen nemzet­közi sajtótájékoztatót szervez­tek a magyar államfőnek, Moszkvában. Orosz földön ekkor hangzott el először Göncz Árpádtól, miért is vál­lalkozott a rokonlátogatásra. Miközben Oroszország világ- politikai jelentőségéről, a rati­fikálás előtt álló alapszerző­dés fontosságáról beszélt, ér­zelmi szálakkal is átszőtte gondolatait. „Engedjék meg, hogy szeressük őket!” — mondta azokról a kis finnugor népekről, akik hatalmas terü­leten, az Ural vidékén minden köztársaságban kisebbség­ben élnek. Ők azok, akik ere­jüket megfeszítve próbálják megőrizni kultúrájukat, nyel­vüket, hagyományaikat, s eb­ben szükségük van tiszta, őszinte kapcsolatokra. Furcsa közjátékra leszünk figyelmesek a sajtótájékoztató közben. Az újságírók között mikrofonnal járó technikushoz szól az elnök: — Kérem álljon el a kollégája elől! Látni sze­retném őt, neki válaszolok. Látni akarom a szemét! Nekünk, újságíróknak ké­sőbb elmondja: csak úgy tud valakivel beszélgetni, ha látja a tekintetét. S megtoldja még egy kéréssel: amikor temp­lomban jár, magában mindig találkozik Istennel. Olyankor ne zavarják, ha lehet... Kolostorok és gyertyák Bármilyen vallású az ember vagy netán ateista, Zagorszk mindenkit lenyűgöz. A kolos­toregyüttes végtelen nyugal­mat, békét áraszt. Emberi ésszel valóban felfoghatatlan az a hatalmas kincs, érték, amit őriz. Göncz Árpád érke­zésekor megnyílnak a nehéz, arannyal díszített ajtók; olyan helyekre is bekukkanthatunk, ahová idegen nem teheti be a lábát. Alig szokja meg a szemünk a sötétséget az egyik temp­lomban. Csak néhány gyertya világítja meg a felbecsülhetet­len értékű, valódi Rubljov-iko- nokat. Szúrós tekintetű, sza­kállas férfi int kérlelhetetlenül az idegenek felé: itt nem fo­tózhatnak. A kijárathoz közel pici gyertyák egy állványon. Göncz Árpád eléjük lép. Né­hányat meggyújt az égők láng­jával, és a lecsöpögő faggyú­val a többi mellé állítja őket. Aztán hosszan, nagyon hosz- szan elgondolkodik. Szomo­rúság az arcán. Mintha haza gondolna. Ritka pillanat: a 71 éves el­nökön először (és az út során utoljára) látszik, hogy súlyos lelki fájdalom gyötri... Órák telnek el, amíg a ren­geteg látnivalóból kifogyunk, pontosabban: inkább a rohanó idő figyelmeztet az indulásra. A kolostoregyüttes bejárata előtt gépkocsik és autóbuszok hada. Helybéliek kíváncsi te­kintete kíséri autójához az el­nököt, s már indulnának is, amikor koldusasszony toppan a magas rangú vendég elé. Pénzért könyörög. Az elnök gondolkodás nélkül az életvi­selt asszony kezébe nyom egy papírbankót. Hálája jeléül a koldusasszony megáldja Göncz Árpádot. Köszönet az egykori bajtársaknak Akiknek volt szerencséjük a magyar államfőt ünnepi pilla­natokban látni-hallani, tudják és meg is értik: az elnök nem tud meghatottság nélkül be­szélni 1956-ról. Látszik is a te­kintetén, amikor a nagykövet­ségen egykori leningrádi diá­kokhoz beszél a magyar for­radalomról, azokhoz, akik éle­tüket kockára.téve segítették annak idején a magyarok sza­badságküzdelmét. Azokhoz, akik sem könyörületre, sem ir­galomra nem számíthattak sa­ját hazájukban, s ha nem is ítélték őket halálra, a rabság, a kényszermunka egy életre megnyomorította őket. — Tu­dom, hogy amit adhatunk, amivel meghálálhatjuk hősi­ességüket, nem ér fel a tettük­kel. Nekünk akkor mindennél többet ért a segítségük; most eltörpül az, amit adhatunk érte. Nem mondhatok mást, csak azt: köszönöm, köszö­nöm... — mondta elcsukló hangon Göncz Árpád, és oda­sietett a bajtársakhoz, hogy elsőként foghasson kezet mindannyiukkal. A moszkvai program ezzel véget is ért. Még indulás előtt megtudtuk, hogy Borisz Jelcin és Göncz Árpád találkozója elmarad, csak az út végén kerül rá sor. Sorozatunk következő ré­széből megtudhatják olvasó­ink, hogy Göncz Árpád gyö­nyörű lányokkal táncolt és magával vitte az égboltot. (Folytatjuk) László Erzsébet l Minden templomban gyertyát gyújtott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom