Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám (179. szám)
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. augusztus 4., szerda Tegyenek lámpát a másik oldalra is! FENYVESEN A LEGALACSONYABB AZ ADÓ Nem adósság, befektetés Lapunk július 12-i számában Eladósodó fenyvesiek címmel jelent meg tudósítás. Ezt egészíti ki a következő levél. Balatonfenyves 1992. január 1-jétől vált önállóvá, amikor is Fonyód városától elvált, egy hosszan tartó önállósulási mozgalom végkifejleteként. Az önállóság sokba kerül, főleg akkor amikor nagyon sok a tenni, fejleszteni való. Tudták és érezték ezt mindnyájan akik szorgalmazták az elválást. Önkormányzatunk 1992. január 1 -je óta a következő kommunális fejlesztéseket támogatja anyagilag is az organizálás mellett: — Szennyvízcsatorna-hálózat építése a vasútvonaltól délre eső területen, ahol valóban 60 ezer forint az ingatlanonként! hozzájárulás mértéke, azonban ezt az összeget magánszemélyeknek 10 évi egyenlő részletben kell teljesíteni. Szomorú tény —, és egyáltalán nem lehet tréfálkozás alapja — országunk és így minden költségvetésből gazdálkodó szűkös fejlesztési lehetősége. Annak ellenére, hogy nagyon sok a teendőnk nem kívánunk feudalista módra kéményenként adóztatni Balatonfenyve- sen, sőt tényként kívánom közölni, hogy a régióban nálunk lett kivetve a legkevesebb helyi adónem. — Több mint egyéves előkészítő munka után nagyon rövid időn belül be tudjuk indítani az önerős telefonhálózat fejlesztést a Matáv Rt-vel. Félreértés ne essék, nem „kell legombolni” 50 ezer forintot, hiszen a fejlesztésben való részvétel teljesen önkéntes, és az állandó lakosoknak 15 ezer forint befizetésével hitelt biztosít az OTP, hároméves futamidővel. — A jelenlegi energiaárak ismeretében óriási igény van településünkön a gázhálózat fejlesztésére; ennek érdekében egy gázfogadó építése rövidesen megkezdődik, míg a másiknak a tervezése és engedélyeztetése folyamatban van. Ezen két állomás felépültével az egész település gázigénye kielégíthető. Véleményem szerint önkormányzatunk rövid másfél éves ténykedése alatt az említett fejlesztések terén komoly eredmények születtek, melyek tény, hogy sokba kerülnek a lakosságnak is. Őszintén szeretném, ha csak nálunk lenne gond az egyéni „eladósodás”, mert ez azt jelentené, hogy máshol nincs ilyen és hasonló fejlesztési probléma. Lombár Gábor polgármester Az elmúlt napokban adta hírül a Somogyi Hírlap a siófoki új, Foki hegyi út átadását. Az írásban felvetődött, hogy a forgalmi lámpák akadályozzák az út forgalmát. Való igaz, az új lámpák, főleg a kórház kijáratánál, majd az 50 méterrel következő Arai kúti lámpa a kórházba való ki és bejutást igen erősen nehezíti. A kórház, mely egyben szakrendelés is, helyet ad még a város háziorvosi szolgálatának. Innen indul az ügyeleti szolgálat, ide fut be minden mentőautó. Nagyon valószínű, hogy a lámpákat nem itt lakó tervező készítette, rajasztalon. Érdemes lenne forgalomszámlálás után beállítani a lámpákat, hány gépkocsi tér be az Arai kúthoz és hány a kórházhoz, és a forgalom arányában működtetni azokat. Az új út folytatódik a hídon túl a Tanácsház úton (igen még így hívják). A forgalom ugyanany- nyi, mint a híd másik oldalán, a különbség viszont az, hogy itt egyetlen lámpa sincs. így a Sió utcából vagy a Kele, netán Széchenyi utcából, a négysávos Tanácsház útra, nyáron, csúcsforgalom idején kijutni komoly teljesítmény. Akiknek nem sikerül kereshetik a biztosító kárrendezési osztályát. Ez irányú észrevételeimet megírtam Jaczó Győző igazgatónak a közúti igazgatóságra is. Dr. Oláh Vilmos Birtokvita Környezetvédő kereskedő Csirkerend Kutyauralom Lapjukat olvasva látom, hogy sok mindenben segítséget tudnak nyújtani azoknak, akik önökhöz fordulnak. Bartyik Zoltán, Kadarkút Hó- dosi u. 9. szám alatti lakos vagyok. A MÁV-nál dolgozom Kaposváron. 22 éves vagyok. Két éve a kisfizetésemből vettem Bányán egy kis házat 60 ezer forintért, a hozzátartozó földterülettel és szőlővel, amit nem tudok használni, mert idegenek birtokolják a szőlőt és a szántóterületet is. Próbáltuk személyesen, nem hivatalos úton tudomásukra hozni édesanyámmal, hogy az a saját tulajdonom, aminek az lett a vége, hogy édesanyámat jól összverték, aminek tanúja a kaposvári rendőrség, mivel ők jöttek ki. Döbbenetes, mert az édesanyámat és engem arra kényszerítettek, hogy a leszedett szőlőt vigyük azoknak a lakására, akik jogtalanul birtokolják a tulajdonomat, mivel nem volt nálam a tulajdoni lap. Tőlük meg sem kérdezte a rendőrség, hogy van-e nekik tulajdoni lapjuk. Ez szombati napon történt. Édesanyámat a rendőrség segítségnyújtás nélkül otthagyta. Úgy vezette haza Kadarkútra a kocsit Bányáról. Az ügyeletes orvos azonnal a baleseti osztályra küldte, ahol a fejét összevarrták. Hétfőn Bárdudvarnokra, a polgármesteri hivatalba bevittük a tulajdoni lapot, sőt a térképet is, igazolva, hogy az enyém a földterület. Kovács Elek körjegyző teljesen közömbös, semmit nem tett még idáig, sőt nagyon megbotrán- koztatóan viselkedik. Fogadtam ügyvédet, aki szintén levélben kérte, hogy tegye meg a rá tartozó lépéseket, figyelmen kívül hagyta minden levelét. Azt mondta, semmi köze hozzá, fogadjunk mérnököt, hogy kimérjék hol a megye. Ügyvédem szerint és szerintem is semmi ilyenre nincs szükség, mivel bérlők háborí- tásáról van szó és nem megyesértésről. Akik jogtalanul birtokolják Tóthné (Jeli Jolán) családjával együtt. Ők verték meg édesapámat. Ügyvédem szerint még elég sok időt vesz igénybe és pénzt, mire talán megszabadulok ezektől az ingyenélő emberektől. Ezért fordultam Önökhöz, hogy segítsenek rajtam. Megvan a látlelet, a rendőrségi papírom, a tulajdoni lapom, a térképem, Kovács Elek körjegyző levelei csak éppen a tulajdonomat nem használhatom. Az ellenfelem: Tóthné Jeli Jolán Bánya, 54. szám alatti lakos. Ügyvédem: Jászberényi József Kaposvár. Segítségüket előre is köszönöm. Bartyik Zoltán Kadarkút, Hódosi u. 9. Egy „lelkiismeretes” balaton- lellei kereskedő, aki heti rendszerességgel Balatonkeresz- túr határában sajátos módon szabadul meg melléktermékétől, úgy gondolja: kenyéradó városának tartozik annyival, hogy a szemetet más portájára söpörje, ingyen és bérmentve. Azért valami lelkiismeretfur- dalása lehet, mert egy megcímzett borítékot és számtalan elhasznált nyugtatömböt is a helyszínen hagyott. Egy kis jóindulattal azt feltéSegítségüket szeretném kérni a problémám megoldásához. 1993. július 13-án a bala- tonboglári Boferer Kft baromfi- telepén vásároltam 20 db előnevelt bábolnai fehér csirkét. Darabja 67 forint volt, és még 400 forintért vásároltam ott, helyben tápot. Pár napja dögleni kezdtek a csirkék, már csak a fele van meg. Tegnap bánatomban reklamáltam a telep vezetőjénél, aki a legképtelenebb dolgokkal érvelt. Például: egy verébpiszok megfertőzte az állományt, telezem, ezt azért tette, hogy utólag szeretné kifizetni a számlát. A kereskedő címe: Dezamicsné Bedő Anikó, Ba- latonlelle, Ipartelep u. Biztosíthatom, hogy a hatóság él majd a nyugtaadási kötelezettségével. Tájékoztatni kívánom, hogy Balatonlellén rendszeres hulladékszállítás van, ami után ugyanúgy kell fizetni, mint az eladott portéka után. Galácz György üzemegységvezető nem adtam nekik vagy tízféle vitamint, hideg vizet kaptak, kukoricadarát nem lett volna szabad kapniuk. Én már évek óta tartok baromfit, sőt ezt a fajtát is. Tavaly 100 darabot vettem, és egy sem hullott el. Nagyon el vagyok keseredve, mert ez a kidobott pénz nekünk nagyon hiányzik. Férjem munkanélküli, én is csak idénymunkára vagyok felvéve, egy fizetésből élünk négyen. A család téli megélhetését szerettem volna ezekkel a csirkékkel megoldani. Most lassan se pénz, se csirke. Kaposváron a Szondi utcában lakunk. Előttünk van egy nagy zöldterület pár öreg diófával és új ültetésű fával. Kiválóan alkalmas lenne játszótérnek és pihenőnek az ott lakó sok gyermek és kísérőik részére. Sajnos, a fent nevezett területet a kutyák és kísérőik uralják. Nem merjük a gyermekeinket kiengedni játszani, mert féltjük a szabadon száguldozó kutyáktól, nem szólva arról, amit a kutyák maguk után hagynak. Nem tudom ki engedte meg, hogy a kutyáké legyen a zöld terület és nem a gyermekeké. A Kapos Tv-től is voltak kint ebben az ügyben, de semmi sem változott, talán még rosszabb, mert senki nem tett semmit azért, hogy ez az állapot megszűnjön. Ha ez továbbra is így marad van egy javaslatom: írják ki nagy betűvel jól látható helyen: A játszótérre csak a kutyák és kísérőik léphetnek be. A gyermekeknek és kísérőiknek belépni és ott tartózkodni büntetés terhe mellett szigorúan tilos. Remélem, egy jogállamban ez nem következik be. (Név és cím a szerkesztőségben) Egy alapítvány bukása Megsértett vagy megsértődött a népművelő? Egy búcsú háttere Berzencén nem tudják, miért köszönt le Szőke József A hivatal önálló intézményt szeretne Látva a „fejlődő” szegénységet, szerettem volna segíteni az éhező óvodások és kisiskolásokon már csak azért is, mert 50-60 éve magam is éreztem hatását. Ezért gondoltam, hogy közös erővel, mindenki jószándékú segítségével létrehozom az „Éhező gyermekszáj” Alapítványt. Az ötletet jónak találta mindenki, aki tudott róla. Pártolta az ügyet a megyei közgyűlés elnöke is, bár felhívta figyelmemet a túlzott optimizmusra és az esetleges gáncsosko- dókra is. Sajnos, neki lett igaza! Keserű szájízzel meg kell állapítanom, hogy kezdetben sok a megértés, sok a duma, de ha már tenni kell, megszőrösödnek a szívek s úrrá lesz a közöny, úgy látszik, az emberek alapvető rákfenéje. így van ez Somogybán is, pedig megyémben nagyon nagyon bíztam. Hiába! Egy kis statisztika: A somogyi cégek körülbelül 100 felhívást kaptak. Ketten válaszoltak igennel, hatan nemmel. A többiek még csak válaszra sem méltattak. Állítom, e szomorú statisztika nem az én szégyenem! Köszönet illeti a két „igenlő” vállalat vezetőit. A Kapos Volán elsőnek kapta s elsőnek küldte vissza a szándéknyilatkozatot. Igaz, közük, hogy ez évre az e célra használt pénzük elfogyott, de megvalósítás esetén bélyeggel, propagandaanyag stb. készítéssel segíteni tudnak. A Titán Rt elsők között 10 ezer forintot ajánlott fel az alapítvány javára. A biztosítók, a bankok válaszoltak: „szegények vagyunk”! (mint a templom egere). És a többiek? Testes, gazdag somogyi vállalatok? Szégyen ez Somogyra? Úgy érzem, igen! Köszönet azoknak, akik velem „harcoltak” a megvalósításért s szerették volna látni a szépnek, nemesnek ígérkező eredményt. Horváth Aladár Lapunk július 17-i számában megírtuk: Szőke József, a berzencei képviselő-testület tagja lemondott a művelődési ház igazgatói tisztségéről, és kérte a testületet, hogy közalkalmazotti, népművelői jogviszonyát áthelyezéssel szüntesse meg. Döntését azzal indokolta — tudtuk meg a polgármesteri hivatal közleményéből —, hogy kedvezőbb ajánlatot kapott a nagyatádi művelődési háztól. Lapunk azonban úgy értesült, hogy egy képviselő javasolta neki: ne pályázzon az igazgató székre — ezt is megírtuk. A Magyar mén nem szaggat istrángot — ok nélkül című cikkünkre Kakrik János volt tanácselnök és Kovács Zoltán, a nagyközség polgármestere kívánt véleményt nyilvánítani. — Önkormányzatunk a volt művelődési ház igazgató korábbi határozatlan kinevezését törvényi kötelezettség alapján változtatta határozott idejűvé — mondta a polgár- mester —, mégpedig a törvény szerint eljárva ez év június 30-ig. Mivel az intézményvezetői tisztséget pályázat útján lehet elnyerni, ezt ki kellett írni. — Ezt megelőzően mondott le Szőke József. — Igen, és kérésének a képviselő-testület, megköszönve addigi munkáját, eleget tett. Kovács Zoltán elmondta: a pályázatra senki nem jelentkezett, azt kiírták még egyszer. Az intézmény ügyvitelét, működését jelenleg a művelődési ház ügyviteli alkalmazottja és a könyvtáros biztosítja, a munkáltatói jogkört pedig a polgármester gyakorolja. — Ahhoz, hogy ne írjunk ki pályázatot, az kellene, hogy ne önálló intézményként kezeljük a házat. Ezt a változást azonban a képviselő-testület nem kívánta előidézni — mondta a polgármester. — Ha a következő pályázat sem jár eredménnyel, akkor az intézmény jellegét kénytelenek leszünk megváltoztatni: a kulturális szakfeladatok között jelenik meg, és nem lesz önálló intézmény. — Nyilván jobban örülnének, ha ez nem így alakulna. — Természetesen, hiszen egy polgármesteri hivatalnak nem fő feladata, hogy egy kulturális intézmény irányítását ellássa. Egy önálló intézmény, saját elgondolásokkal, célirányos tevékenységgel többre tud menni. Mind a hivatalnak, mind a művelődési háznak a független vezetés lenne a jobb megoldás, amely persze el tud számolni a pénzzel és a tevékenyéségével. Ez Szőke József idején sem okozott semmi problémát, ő is tudta produkálni, amit a testület és a község elvárt tőle. — Annál érthetetlenebb a távozása. — Erre még mindig nem tudunk magunk sem magyarázatot adni. Szőke József, aki talán ezt megtehetné, a cikk megjelenése óta nem jelentkezett nálunk. Kakrik János, Berzence egykori tanácselnöke 36 éven át állt a település szolgálatában. Sokáig mint vb-titkár, 1985-től pedig a határmenti község első embereként. Szőke József kinyilatkoztatásai váratlanul érte. — Nagyon megsértett — mondta. — Rólam a faluban tudják, nem voltam rossz vezető, az emberek többségének bírom a bizalmát. Persze, vannak haragosaim is, de nem vezető az, akinek nincsenek. De Szőke Józseffel soha nem volt semmiféle konfliktusunk, nemhogy asztalt borított volna rám. Amúgy sem voltam olyan elnöke a falunak, akire csak úgy asztalt lehetett burogatni. Ennyi a nyilatkozat: Berzencén most párbeszédre lenne szükség. Balassa Tamás * <
