Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-27 / 199. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — SZÁRSZÓ-1993 1993. augusztus 27., péntek A FALU SORSKERDESEI Nemzeti agrárprogramot sürgettek Szárszón Somodi István 50 évvel ezelőtti dokumentumokkal illusztrálta előadását (Folytatás az 1. oldalról) Másrészt nem sok tapsolni- való van ma az ágazat életében. Ennek ellenére egy-egy találó megállapítás, gondolat önkénytelen tapsvihart váltott ki a hallgatóságból. Ám a szándék, hogy ez a szárszói nap az éretelemhez szóljon, nem szenvedett csorbát. Szakács Sándor: Sorskérdés a föld — Ötven évvel ezelőtt Magyarország agrárjellegű ország volt, ma viszont senki sem tudja megmondani milyen jellegű ország hazánk — mondta Szakács Sándor egyetemi tanár — Az egyik alapvető sorskérdés, hogy kié legyen a föld. Az erre adandó válaszok egyike: azé, aki megveszi, mert kell a tőke! Az előadó történelmi példával világított rá ennek a szándéknak hosszútávú veszélyére és azzal az intelemmel zárta gondolatait: nehogy korunkban ismét az következzen be, hogy a hatalomra jutott elit rajta ül a vonaton, közben a hátország elmarad. Somodi István: Önszerveződő szövetkezetek — Örököltünk és mi örökítünk tovább. Ma a befejezet- lenség, a felbomlás és a kialakulás állapotában vagyunk — mondta Somodi István a Szárszói Baráti Kör elnöke a múlt és a jövő határvonalán néhány fontos momentumra hívta fel a figyelmet. Többek között arra, hogy 1945 óta, bár az ország határai nem változtak másfél millió hold szántó veszett el, a 32 millió hold föld használatát eddig kétszer rendeztük át, most folyik a harmadik átrendezés, de ezt elengedhetetlenül követni fogja egy negyedik, mert a rentábilis termeléshez egészséges üzemméretek kellenek. Ezt a négyszeres rángatást kár nélkül nem lehet átvészelni. — Közben a parasztság megfogyatkozott — mondta — a tanügyi térképről a szellemi „tatárjárás” nyomán eltűntek a népfőiskolák, az aktív keresők már csak 13 százaléka földművelő. Katasztrofális következményei lehetnek ennek, mert ha tönkremegy a parasztság, az más rétegek pusztulását is magával vonja. Utalt arra, hogy az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen Csendes elmélyülés emelkedtek a terméseredmények; hektáronként a kukorica 19 helyett 78 mázsát termett, ám ennek egyetlen vesztese a mezőgazdaság volt, mert a 78 mázsából 60-65-öt a nem csökkenthető termelési költségek visznek el, és tetézi a bajt, hogy a saját kormánya sem oltalmazza ezt az ágazatot. Mit tehetünk? Szárszón tényszerűen meg kell fogalmazni és a társadalom tudomására hozni nemzeti érdekünk miben létét. A nemzeti érdek pedig mindenekelőtt a szétroncsolt erők meggyógyí- tása és az anyagi alapok megteremtése. A kiinduláshoz jogi úton kell feltételt teremteni, méghozzá egy gyors, mezőgazdaságfejlesztési, helyreállítási törvény megalkotásával. Podmaniczky Béla: Magántermelők gondja — Az 1990-es agrárprogramból szinte semmi sem valósult meg — állapította meg Podmaniczky Béla magánvállalkozó, tételesen felsorolva a célokat és a tényeket. Tarthatatlannak minősítette a hitelezési helyzetet, illetve azt, hogy hitelezésre csak az ingatlan, a telek szolgálhat, a termőföld nem. A magyar paraszt termel, de alig térül meg munkája; az alacsony jövedelmezőség miatt ebben az évben ismét minden fő területen zuhant a termelés. Egy év alatt kétszázezer magántermelő hagyta abba a sertéstenyésztést, tízezren vágták ki tehenüket. Igen súlyos gondként említette az infrastruktúra hiányát. Az érdekvédelemről szólva bírálta a terméktanácsokat, mivel ott túlsúlyban vannak a kereskedők és a hagyományos nagyüzemek. — A parasztságnak szerveződni kell, a gazdakörök, a parasztszövetség jó teret adhat ennek. Mohácsi László: Ha két szándék összehajol A falu pénzügyeiről szólva a múlt értékeiről szólt Mohácsi László közgazdász. — Miért tartja fontosnak a hitelszövetkezetek visszaállítását — kérdeztük. — A hitelszövetkezetek az 1953-as államosításukig betöltötték a faluban azt a szerepet, ami most nagyon hiányzik. Nemcsak pénzzel, árufor- galamazással is foglalkoztak. Helyben éltek, ahol mindenki mindenkit ismert, és a hitelekről az igazgatótanács döntött. Máig is példa értékű módon szolgálta ez az intézmény a parasztságot. — A falusi bankok megteremtéséről jónéhány hónapja meditáció folyik, de vajmi kevés történik. Végülis kinek kellene „lépni”, hogyan kellene ezt megcsinálni? — Több variáció van, talán a legkézenfekvőbb lenne a takarékszövetkezeti hálózatra építeni, de természetesen ehhez őket is „helyzetbe” kell hozni. Úgy látom a megvalósítás kézközeiben van, de természetesen függ az ország irányításától és a helyi kezdeményezéstől. Minden faluban meg lehet találni azt a néhány embert, aki képes ellátni a falusi igazgatóság tisztét. Ha a két szándék összejön, pár hónap alatt működésbe hozhatók a falusi bankok. Bíró Zoltán: Megalázó élmények helyett Bíró Zoltán — Lényegesen nagyobb volt a jelentkezők száma, mint amennyi helyet a szervezők biztosítani tudtak — mondta Bíró Zoltán politológus. — Jóleső érzés végignézni a sokaságon. Minden mesterségesen keltett hisztéria ellenére nagy volt a várakozás már Szárszó előtt is. Ami eddig elhangzott, reménykeltő, biztató, s talán valamit sikerül megteremteni. Azt remélem, hogy előbb a feltétel nélkül demokratikus, nemzeti erők szót értenek egymással, s ezzel valamiféle cselekvési lehetőség is nyílik. Ez pedig megkönnyíti majd jóakaraté emberekkel az együttműködést. — A magyar megmaradás uralja a tanácskozást... — Ha a megmaradásról beszélünk, akkor nem arról van szó, hogy Magyarországot háború veszélyeztetné. Az a gond, hogy a nemzet nagy mértékben sorvadásnak indult lelkében is. Súlyos, megalázó élményekben volt része ebben az évszázadban. A kudarcokon pedig mindenekelőtt lelkileg, erkölcsileg kell úrrá lenni. Ha ebből a szempontból ítélem meg a fennmaradást, akkor veszélyeztetve van ez a nép. Mégpedig egy egészen új társadalmi helyzettől is. A rendszerváltás bármennyire fontos és kikerülhetetlen volt, de azt sem szabad elfeledni, hogy itt történelmileg nézve is nagy arányú bizonytalaságba esett a nemzet. Ez vonatkozik a környező országokra is, de mi azért vagyunk veszélyeztetettebbek, mert olyan történelmet éltünk át, amiben folyamatosan vesztesek voltunk. Az ebből fakadó lelki élményeket kellene átváltani gyakorlattá egy erkölcsében, szellemében erősödő nemzetnek. Szárszó erre az egyik alkalom lehet. — A tanácskozás magában hordja a későbbi gyakorlati együttműködés ígéretét? — Ennek örülnék. Ha lesz folytatása Szárszónak, akkor nagyon jó lesz. Ha nem, akkor Szárszó bármilyen szép volt is, csak emlék marad. — Többen attól tartanak, hogy Szárszó egyfajta kirekesztést is felerősíthet... — Ezt elég sokat hallottuk az utóbbi időben. Aki erről beszélnek, vagy nem fontolják meg eléggé szavaikat, vagy már előre, tudatosan bélyeget sütnek az egész kezdeményezésre. Szárszó bizonyítja majd: szó sincs semmiféle kirekesztésről. Szuhay Balázs: Oldás és kötés Szuhay Balázs — Szuhai Balázs humoristaként, a Ludas Matyi főszerkesztőjeként, politikusként, vagy magánemberként jelent meg a szárszói tanákcsozá- son, kérdeztük. — Nem tudom magam szétszabdalni — jött a válasz, de aztán kiderült, hogy Szuhai Balázsból ezúttal a politikus szólt. — Mint egyetértő drukker vagyok jelen. — Mit vár Szárszótól? — Minimálisan azt, hogy az embereket, ha politikában vannak is köztük viták, a közös erkölcsi alap most összehozza. — Ön szerint a tábor fel tud-e mutatni új lehetőséget? — Ezt majd az utolsó napon tudjuk meg. — Melyek azok a kérdések, amelyekről mindenképp hallani szeretne? — Amiről idáig is hallottunk. Ami a mai és évszázados nehézségekkel foglalkozik; ezek ugyanis ugyanazok. Az eddigi beszédeket tízmillió embernek kellett volna hallani, aztán tízmillió embernek kellene véleményt mondania róluk. Én merem állítani, hogy ezek a. gondolatok 9 millió 900 ezer embernek nagyon tetszettek volna. Márton János: A kultúrtájak megőrzése — A világon minden fejlett államnak fejlett mezőgazdasága van! Ez a gazdasági tény válasz arra a dilemmára, hogy kell-e fejleszteni a magyar gazdaságot? — mondta Márton János agrárközgazdász. — Nem a termeléssel van a legfőbb gond, hanem a környezettel, amely ezt vagy segíti, fékezi, pusztítja. Kifejtette, hogy a holnap fejlett mezőgazdasága az egész világon mást fog jelenteni mint ma. Ugyanis a modernizáció, a természetpusztítás már azon ponton jutott túl, amikor az ember került veszélybe. — Bizonyos — hangsúlyozta, — hogy kultúrtájak megőrzése nagyobb teret kap. Ma már egész Európában a földművelés elsődlegesen nem gazdasági, hanem a nemzet fennmaradásának kérdése. Nyugat-Európában a tanyákat, a kis falvakat azért támogatják, hogy a nemzet megmaradását szolgálják. Szólt arról is, hogy Magyar- országon a magyar állam soha nem támogatta a mező- gazdaságot, csupán visszaadott a számára abból, amit elvett tőle. Támogatásban nem lehet reménykedni, de a visszaosztás arányának módosításában igen. Hangsúlyozta a földművelők hozzáértésének, képzésének fontosságát és azt, hogy minél előbb szükség van egy olyan nemzeti agrárprogramra, amelynek kialakításában minden érdekelt részt vesz. — Az önszerveződő szövetkezés fontosságára is utalt. Miért tekinti ezt lényegesnek? — Ma erre talán minden korábbinál nagyobb szükség van. Az új tulajdonosok egy részének már semmi közük a mezőgazdasághoz. Eladják a földet, hogy hifi tornyot vegyenek. Ezért kell sürgősen foglalkozni a bérleti kérdésekkel és azonnal megkezdeni a közösségek létrehozását, nehogy még jobban kifosszák a falut! Önszerveződés, beszerző-, értékesítő-, hitelszövetkezetek nélkül nem tudunk előre lépni! Csete György: Ura a földnek A délutáni előadások a környezetvédelemről szóltak. Mint azt Csete György építész, a Közakarat Egyesület elnöke, a Magyar Út Körök alapítója, elmondta: ez a sorsfontosságú téma nemcsak az anyag, a matéria, hanem a szellem területére is kiterjed. Szerinte az elnéptelenedés logikusan kapcsolható a környezetvédelem rossz állapotához. Az ország mintegy 500 településén a gyerekek zacskós vizet kénytelenek inni, és a nitrát a felnőtt szervezetnek sem tesz jót. Nem csoda, ha egészségünk Európában a legrosszabb vagy az utolsó előtti helyen áll. — Én soha nem szeretném önöket polgártársaknak szólítani — fordult hallgatóságához az előadó. — Még nem döntöttem el, ki vagyok, de ura szeretnék maradni a földnek. Balogh János: Pusztul a termőföld Balogh János akadémikus arról beszélt: évenként 17 millió hektárnyi erdővel sorvad a föld tüdeje, s szerinte az ökológiai előkészítés hiánya okozta a Balaton katasztrófáját is. — Manapság bámulatos termékenységet lehet elérni különféle műtrágyákkal, csodaszerekkel — tette hozzá a professzor. — De arról senki nem beszél, hogy ezek az anyagok a humusz, a termőföld pusztulását okozzák; a talaj közben kártékony elemekkel fertőződik. Rótt Nándor: Elfeledett ígéretek — A magyar sors egyik legnagyobb követelménye, hogy a nemzet fogyását „minden eszközzel” megakadályozzuk — mondta Rótt Nándor, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke. — Megfelelő intézményrendszer, szociálpolitika és a család tisztelete kellene ehhez. Bár a környezetvédelmet sokan hobbinak, divatnak tekintik, az emberiség java eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy jövője a környezet állapotán (is) múlik. Már csak azért is, mert a sok-sok apró negatív hatás szerfölött rombolhatja az egészséget. — A mezőgazdaságnak feladata volna, hogy az ország lakhatóságát fenntartsa. Ma sajnos egyre több a parlaggá vált föld a falun — folytatta. — Emberi léptékűnek kellene maradni a tájnak. A 90-es választások előtt minden párt gyönyörű környezetvédelmi elképzeléseket fogalmazott meg, de mára mintha mindenki megfeledkezett volna ígéreteiről. Nagyon remélem, legközelebb nem így történik. Munkatársaink: Czene Attila, Lengyel János, Kovács Tibor, Vörös Márta i
