Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — SZÁRSZÓ —1993 1993. augusztus 25., szerda MEGKÉRDŐJELEZETT LIBERALIZMUS A rendszerváltás a nemzetpolitika balatonszárszói mérlegén Csoóri Sándor: Magas szintű tétova- ság kora — Pozsgay Imre: Az alkot- mányozó nemzetgyűlés elmaradása a nép kirekesztése — Csurka István: A liberális jogállam hazugságra épül — Kiss Gy. Csaba: Az MDF elveszett az MDF-ben — Kupa Mihály: Híd-szerep (Folytatás az 1. oldalról) A szárszói találkozón teg­nap és ma a nemzetpolitika a téma. A felszólalók a nemzet sorsának alakulását elemzik Szent Istvántól a rendszervál­tásig és jövőjét prognosztizál­ják. Pozsgay Imre szerint ugyanis Szent István óta mi alkotói vagyunk Európának, és Európa ma Szarajevóban és Nagylakon vizsgázik, meg a Neise-nél, ahol mélységi ha­tárőrizetről beszélnek. — Ideje elmenni Európápa — tette hozzá —, hogy közösen egy kicsit jobban csináljuk. Bihari Mihály szerint a magyarság nincs veszélyben, de a ma­gyarság egy része létében fe­nyegetett, s történelmi felelős­ségű felismerni ezt a veszélyt. A szárszói konferencia elő­adói reggeltől estig egymást váltották a mikrofonok előtt. Kétségkívül a legnagyobb el­ismerést Pozsgay Imre és Csurka István felszólalása vál­totta ki. Reggel elsőként Cso­óri Sándoré volt a mikrofon. Csoóri Sándor: Elmaradt lehetőség — Nagyon hiányzik közü­lünk egy személyiség — kezdte Csoóri Sándor. (Csönd. És még mindig csönd. Vajon ki lehet az a számos távolmaradó közül?) — Sütő Andrásról van szó, akit betegsége tartott távol et­től a fórumtól. Pedig írásai mellett magatartása is sokszor mutatott példát nekünk a ne­héz időkben. — Az idei találkozó kíno­sabbnak ígérkezik, mint az öt­ven évvel ezelőtti — tette hozzá a Magyarok Világszö­vetségének elnöke. — Akkor a felszabadulás, az újrakezdés szép ígéretét várta a nemzet, most pedig azzal kell szem­benéznünk, hogy lemaradtunk egy óriási lehetőségről. Bi­zonytalankodásainkra számta­lan külső okot találhatunk, de jórészt helyzetfelismerésünk csődje, hogy ide kerültünk. El­jött a magas szintű tétovaság kora, hagyjuk, hogy az ese­mények sodorjanak bennün­ket magukkal. Mintha a felelőt­len, kifáradt liberalizmus kísér­teié járná be most a világot a kommunizmus kísértete után. (Tapsvihar.) Folytatni kellene az 1989-es kerekasztal egyez­tetéseit, de most már nemzeti színekben — négy esztendeje a pártok akarata táncoltatott a szeánszon, de az asztal fölött nem jelent meg a nemzet szel­leme... Bihari Mihály: Magyarságvállalás — Nincs értelme analógiá­kat kutatni a történelemben — mondta Bihari Mihály. — Kitá­gult mozgástérben élünk, amely egyáltalán nem hason­lítható az ötven évvel ezelőtti helyzethez. 1989-ben szaba­don, kényszerítő erők nélkül választhattunk a modernizá­ciós modellek közül. — A nemzet mindig akkor veszítette el önmagát, amikor a demokráciát elveszítette — szőtte tovább gondolatait Bi­hari Mihály. — Korrigálni kell történelmi tévedéseinket. Én szélsőségesnek azt tartom, aki a demokrácia szabályait felrúgva próbálja meg elérnia céljait. Úgy gondolom, hogy vannak sértő indulatok, de a demokrácia nincs veszélyben. A magyarság nem születés, hanem vállalás kérdése. Hi­szem, hogy mostantól az épí­tés évtizedei következnek. Für Lajos: A nemzet fogy A tények makacs dolgok — idézte először Sztálint Für La­jos. — Ma szembe kell néz­nünk azzal a szomorú ténnyel, hogy a nemzet egyre fogy. A legfőbb parancs hát az Veress Péterrel szólva: megmaradni, ahogyan lehet. A néppel kell lenni bánatában és örömében; az értelmiség a néppel áll vagy bukik. Azt kell tennünk, amit minden életrevaló nép Csoóri Sándor és Kosa Ferenc tett a történelemben: alkal­mazkodni. Megmaradni csak méltányossággal, türelemmel, és arányérzékkel lehet. Ehhez ragaszkodnia kell mindazok­nak, akik a közéletből bármi­lyen szerepet is vállalnak. — A magyarság aránya a felére zuhant a Kárpát-me­dencében — folytatta Für La­jos. — Miközben a környező népek létszáma a kétszere­sére növekedett! A tudósok számítása szerint ma közel 20 millió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében — * egyik legnagyobb tragédiánk az a létszám, ami hiányzik. 1910 óta évente 40 ezer ál­lampolgárral fogy a nemzet, 2020-ra a szakemberek 9,4 milliós lakosságot jósolnak. Vészes ez a jövőkép ! Kosa Ferenc: Élni is Mi magyarok készek va­gyunk meghalni olyasmiért, amiért élni szeretnénk, mondta Kosa Ferenc — aki magát embernek, magyarnak és filmrendezőnek mutatta be — József Attila, B. Nagy László és Latinovits Zoltán szárszói sorsát idézve, életü­ket hozta példának hiszen ők nem a „fütyülős” barackpálin­kához, hanem a mindenség- hez mérték magukat. — Annak idején Lakiteleken egy minden eddiginél igaz­ságosabb társadalomban gondolkodtunk — mondta. — Most rajtunk múlik, hogy Ma­gyarország olyan lesz-e, ahová nemcsak megszületni, hanem ahol élni is érdemes. Kádár Béla: Alkalmazkodni Kádár Béla külgazdasági miniszter szerint Magyaror­szág háromnegyed évszá­Csurka István Kádár Béla zada modernizációs válság­ban él, s ez azért veszélyes, mert az a nép amelyik megy- gyengül gazdaságilag, megy- gyengül a nemzetközi poron­don is, és bennszülött lesz sa­ját országában. — Nem tudunk történelmet alakítani — mondta ezután —, de életben maradunk, ha tu­dunk alkalmazkodni. Nem le­het ma szekértáborok mögé húzódni, hanem ki kell lépni a táborok mögül. Nem kell a komp-országi lét problémáival foglalkozni, a magyar hajó ugyanis kikötött a nyugati ol­dalon. Ha nem is a legszeren­csésebb kikötőben ért partot. Pozsgay Imre: Kirekesztések — Bizonyos politikai erők — liberális nyomásnak is en­gedve — eldobták az alkot- mányozó nemzetgyűlés ter­vét, s ezzel kirekesztették a népet az alkotmányozás fo­lyamatából — mondta Pozs­gay Imre. A kirekesztések sora következett ezután. A li­berálisok nem utasították el, de nem is írták alá a kerékasz­tal-tárgyalás jegyzőkönyvét. Megtörtént ezzel a felelősség kirekesztése. Kirekesztették a népet az elnökválasztásból és az erkölcsöt a politikából. A privatizációnak nevezett osz­tozkodás kirekesztette a népet a nemzeti vagyon feletti ren­delkezésből, és kirekesztették a nép egyötödét a munkából. Az igazi átmentést Pozsgay Imre azokban a társadalmi fo­lyamatokban jelölte meg, ame­lyek a 40 esztendőn át válto­zatlan költségvetési rendszer és államháztartás révén őrzi meg pozícióját, akik csak így tudnak uralkodni. A politikus szerint a bizalom kérdésében a magyar demokrácia holt­pontra jutott. Ebből kell ki­mozdítani gondoljuk meg — javasolta — miként lehetne egy nemzeti újjáépítési tervet készíteni a Német lászlói emelkedő nemzet értelmében. Pozsgay szerint most fordult elő ebben a három és fél esz­tendőben, hogy a politikai sza­tócsbolton más a cégér és mást árulnak benne. „Nekünk kell tenni, hogy ez ne fordul­hasson elő többet.” Csurka István: A nép és jövője Csurka István szerint a régi és az új szétválasztása nem történt meg az országban. An­tall József kormánya a liberá­lis jogállam hazugságára épült. Feladatnak Csurka a jogállam alapjainak lerakását nevezte. Csurka István szerint nincs feltárva az SZDSZ és a FIDESZ eredete, s ma még csak sejti a nép, hogy milyen jövőt készítenek elő neki. Sejti — tette hozzá —, de fél. Ép­pen ezért a félelem nélküli élet megteremtését jelölte meg cé­lul. A félelem forrása Csurka szerint a liberális háttérhata­lom, amely egzisztenciális hátrányt okoz. Szerinte elég a részvétel valamelyik nem libe­rális rendezvényen, s már tu­dását, tehetségét vonják két­ségbe. Szerinte a félelem ger­jesztéséhez hozzájárul a gyenge kormány is, mert azzal hogy nem véd meg senkit, akit üldöznek, azt maga is üldözni kezdi. — Ennek az összejöve­telnek méltó célja az lehet, hogy megfogalmazza a nép igényeinek megfelelő vezető­ség felmutatásának szüksé­gességét. Egy nemzet nem élhet tartósan hivatott, a nép többsége által elfogadott ve­zetés nélkül. Csurka István kifogásolta azt is, hogy a kormány mindig megtorpan, ha a nemzeti ér­dekeket érvényesíteni kell. El­veszik a folyóját, s megváltoz­tatják a határát? Csurka István szerint érezhető, hogy az or­szágot idegenek ellenőrzik. Azért, hogy idejutottunk, va­lamennyien felelősek vagyunk — tette hozzá. Hiszékenyek, rövidlátók voltunk. A megol­dás Csurka szerint, hogy a nép tájékoztatása révén a ha­talmat kell megragadni. Ez pedig a tájékoztatási eszkö­zök birtoklása nélkül nem le­hetséges. A tájékoztatási esz­közök birtoklására ezért közös akciókat kell szervezni. Dr. Surján László: Sok a hordóra kívánkozó ember Dr. Surján László örömmel látta a sok ismerőst, viszont hiányolta a fiatalokat, a hu­szonéveseket. Mint mondta, a jövő szempontjából koránt­sem mindegy, hol vannak most a gyermekeink, a fiata­lok, akik átveszik a stafétát. Azt is kifejtette, hogy vélemé­nye szerint Magyarországon nincs liberális párt, viszont egyre több a hordóra kíván­kozó ember, akiknek a közre­működése veszélyezteti a nép lelki egészségét. Hosszasan sorolta azokat a feladatokat, amelyek megakadályozhatják, hogy tovább haladjunk a né­pesedési katasztrófa felé. A tanácskozás szünetében megtartott sajtótájékoztatón bejelentették: a mai napon a Hírekre várva... szárszói fórum vendége lesz Füzesi Tibor, a titkosszolgála­tokért felelős miniszter és Pő- sze Lajos, a Szerencsejáték Rt volt vezérigazgatója. Kupa Mihály: Agrárpolitikát Kupa Mihály exminiszter igazat adott Pozsgay Imrének abban, hogy Szent István óta Európához tartozunk, de hoz­zátette: a feladatunk az, hogy bekerüljünk egy klubba. S az­zal folytatta, hogy kelet és nyugat között a híd szerepét kell betöltenünk. Ma legföljebb „átcímkézik” nálunk a keletről nyugatra tartó árukat. Ez nem híd, hanem bazár. Kupa Mi­hály kifejtette azt is, hogy hosszú távú nemzeti kon­szenzusra alapuló agrárpoliti­kára van szükség. Ebbe a poli­tikába beletartozik a tulajdon és a birtokrendezés, az agrár értelmiség mozgósítása, a termelési biztonság és a pénzügyi feltételek megterem­tése is. Összeállították: Czene Attila, Kercza Imre, Lang Róbert, Lengyel János 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom