Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. augusztus 14., szombat Európai mérce az egyetemen Dr. Sáringer Gyula, a Pannon Agrártudományi Egyetem új rektora: Az agrárértelmiségnek új típusú parasztságot kell nevelni Új rektor került a Pannon Agrártudományi Egyetem élére. Az egyetemi tanács és a főhatóságok döntése alapján dr. Sáringer Gyula akadémikus — pályázatának megfelelően — három évre kapott megbízást a nagymúltú egyetemen a rektori feladatok ellátására. — Nagy lépés volt, amire vállalkoztam — mondja Sáringer Gyula. — Az új felsőoktatási törvény előrirányzatai szerint például egyetemi szövetségek jönnek létre a nyugat-európai, az amerikai egyetemi „láncokhoz” hasonlóan. A tervek szerint a Dél-Dunántú- lon pécsi székhellyel lesz egy központ, veszprémi székhellyel Közép-Dunántúlon és soproni központtal jön létre egy északnyugat-dunántúli egyetemi szövetség. Bizonyos, hogy sok előnye van és lesz ennek, de ettől függetlenül igen sajnálnám, ha a Pannon egyetem és karai szétválnának. Másik gond — ugyancsak a készülő törvény szellemében —, hogy az egész felsőoktatás a művelődési minisztérium felügyelete alá tartozik már most szeptember elsejétől. Az ágazati minisztériumok még három évig finanszírozzák ugyan anyagilag az intézeteiket. Hozzáteszem: ez is nyugat-európai modell, ahol külön felsőoktatási minisztérium látja el azt a koordinációs feladatot, melyet itt majd egy főosztály, a Művelődési Minisztériumon belül. — Valószínű nem túlzók: különösen nehéz időszakban vállalkozott a rektori feladatok ellátására. Milyen szándékok, célok, elhatározások vezették? — Meglehetősen szorító helyzetben élünk mindany- nyian. Ilyen időszakban látványos fejlesztésre nem lehet gondolni. Ezért úgy tartom, hogy ma a szellemi építkezés az elsődleges. Ehhez nem kell pénz, csak szándék és könyvek. Magasabb szintre kell hozni az oktatókat, a kutatókat, és természetesen a hallgatókat is. A számos lehetőség közül a Phare és a Tempus programot említem, amely módot ad a „világ-kitekintésre”. Egyetemünknek mind a három karán igen sok tehetséges ember dolgozik. Úgy vélem, hogy most a hangsúlyt a középkorosztályra, a derékhadra kell helyezni, azokra, akik utánunk következnek. — Programjában tehát az építkezés szándéka vezeti. — Egy gondolattal vissza kell térnem a törvénytervezethez. Ebben az is szerepel, hogy az európai követelmények szerint megmérettetik minden hazai egyetem. így a végzett munka alapján kialakul egy piramis, amelyen majd valahol húznak egy vonalat. A megmérettetés szerint a vonal alattiak lesznek majd azok, akik egy esetleges létszámleépítésnél számításba jönnek. A szellemi építkezést ezért is különösen fontosnak tartom. — Jobbára az oktatásról, a tudományos munkáról beszéltünk eddig. Milyen szándékai vannak a hallgatókat illetően? — Mindenekelőtt szeretném őket megismerni — mondja elgondolkodva. — A hallgatók igényei szerint szeretnék meghonosítani egyfajta szabadegyetemi képzést, ami végsősoron a hallgatók általános műveltségének, kulturáltságának gyarapítását szolgálja. Tavaly Keszthelyen ezt bevezettük, s az idén Kaposváron is folytatjuk. Belefér ebbe a vallástörténettől a morális, a nemzeti sorskérdésektől kezdve a művészettörténetig sokminden. Kérdőíveket osztunk ki, a hallgatók név nélkül válaszolnak, és mi megszervezzük az érdeklődési körüknek leginkább megfelelő fakultatív oktatást. Korunkban különösen fontosnak tartom ezt. — A kaposvári karon bizonyos hagyományai vannak ennek. Ön miért tartja különösen fontosnak? — Azért, mert a ma „épülő” agrárértelmiség feladata lesz, hogy egy új társadalmi közegben új típusú parasztságot neveljen. Ehhez a szakmai ismeretek mellett elengedhetetlen a sokoldalú általános műveltség. Negyven éven keresztül a földet művelők „elfelejtettek” gondolkodni; mindig volt valaki, aki megmondta, hol, mikor, mit kell csinálni. Lámpásokra, útmutatókra van ismét szükség! És e tekintetben az egyetemi oktatásnak sok pótolnivalója van. Említek egy példát: tavaly a Tempus program keretében a keszthelyi karról ötven hallgató mehetett volna Nyugat-Európába egyetemi áthallgatásra. A jelentkezések és a feltételek ismeretében — ami többek között a minimális nyelvtudás — alig tudtunk tizenötöt kiválogatni. Egyszóval — fűzi hozzá kis szünet után — a három év rektorság nem hosszú idő, a feladat viszont sok. — Úgy tudom, a rektorság szólhat kétszer három évre is. — Hatvanöt éves vagyok. Én már csak egy ciklusban gondolkodhatom... — Ha már itt tartunk, beszéljen személyes életútjá- ról is. — Ez egy hosszú, külön fejezet lenne, mivel az én korosztályom, éppen fiatalsága idején, szavakkal nehezen elmesélhető, nehéz időket élt át. Csupán címszavakban annyit: 1928. december 2-án születtem Zala megyében, de kétéves koromtól az ifjúságomat Somogyhoz köti minden; kántortanítóként 1930-ban Nagybajomba került édesapám. A „fapados életet” ismerem, onnan jártam be a Somssich gimnáziumba. Az osztályfőnököm három éven át Takáts Gyula költő volt, s osztálytársam többek között Fodor AndA szülői házból az ember, a haza, a föld és a tisztesség sze- retetét hoztam magammal (Fotó: Csobod Péter) rás. A háborús évek, aztán a „békeévek” nem kevés megpróbáltatást hoztak egy negyvenhétben érettségiző fiatalembernek. Ma is vallom, hogy a diákévek életreszólóan meghatározóak. Kaposvár is, aztán az egyetem is, ahol a sors különös kegyelméből, hívő elkötelezettséggel és kántortanítói szülői háttérrel, sikerült megmaradnom. Az elméleti, a kutatói munka érdekelt mindig; emberek vezetésére ilyen-olyan okok miatt nem tartottak alkalmasnak. Horn Péter barátom, az előző rektor biztatására pályáztam végülis erre a tisztre. Nagy kihívás pályám alkonyulatán! Szeretném, ha sikerülne. — Köszönöm a beszélgetést. Vörös Márta Csákány polgármestere a fia szemével Farkas Bonifác: „Hallottam, hogy otthon mindenkinek mindent ígérget, aztán semmit sem csinál” Csákány és polgármestere megint hallat magáról: most éppen egy törvénysértő választás kapcsán. Pedig hát Farkas László „30 évig Svájcban, 30 évig pedig Magyarországon élt, tehát tudja, hogy a demokratikus választás hogyan folyik.” Hogyan élt Svájcban Farkas László csákányi polgármester? A fia, Farkas Bonifác ma is Svájcban él, és ezt mondja: — 1956-ban a forradalom után Marcaliból rokonoktól szabályszerűen elcipeltek. Apám addig alig foglalkozott velem. — A hátán cipelte? Menekülés Svájcba — Nem a hátán, hanem slattyogtam mellette; nagyon kellemetlen, szörnyű viszonyok között menekültünk. Arra emlékszem, hogy borzasztó hideg volt, lövöldöztek az oroszok, de hogy ő cipelt volna, az túlzás. Farkas Bonifác 1951-ben született, s édesanyját néhány éve ismerte csak meg Magyarországon. Korábban úgy tudta: 1956 utolsó napjaiban lelőtték. — Hogy kezdték az életet Svájcban? — Nem kezdtük. Én is kezdtem, és ő is kezdett egy új életet. Itt, Svájcban sem törődött velem: később nevelőotthonban is voltam. — Az édesapja névjegyén az áll: okleveles gépészmérnök. — Én kételkedem ebben. Szerintem gépésztechnikus. Egy diplomata barátja hozatott ki otthonról papírt, és saját szememmel láttam abban, hogy ő gépésztechnikus, nem pedig mérnök. — És ebből Svájcban jól meg lehetett élni? A mérnöki iroda — Az első időkben elég jól élt, annak ellenére, hogy szomorú világa volt itt az emigránsoknak. Eleinte mindenki arra számított, hogy rövid időn belül hazamehet; de idővel megszedte magát, 1961-ben elvett egy svájci nőt, aki elég komoly családból származik, és ennek a családnak a segítségével tudott boldogulni. — Akkor Önt magához vette? — Nem. Egy ideig idegen családoknál nevelkedtem, aztán rövid ideig, talán egy évig voltam ott náluk. Miután megszületett a legidősebb húgom, 1961-ben kitettek Németországba egy intézetbe. — Később édesapja mérnöki irodát nyitott. Saját irodát. Járt ott? — Jártam. Ezekben az irodákban — mert több helyen nyitott — főleg magyar emigránsokkal foglalkozott. Apámat szakmán belüli munkát végezni egyszer sem láttam. — Akkor mivel foglalkozott? — Csak azt tudom, hogy valami elégtételt keresett. Ezek az emigráns-körök egymást szédítették itt, Nyugaton azzal ami volt, illetve ami nem volt otthon a régi világban. — Az apja vezető volt itt, Svájcban az emigrációs körökben? Baleset, ittasan — Úgy tudom hosszú éven keresztül a zürichi Magyar Egyesület igazgatója volt. — Szerették? — Nem mondhatnám. Állandóan ellenfeleket szerzett magának. Mindenbe beleavatkozott, rövid időn belül mindenkit letitulált azzal, hogy kommunista, zsidó, meg hogy otthon milyen múltja volt; személyesen is állandóan mindig valami baja adódott a barátokkal, és nemigen boldogult ilyen szempontból. — Úgy tudom, börtönben is volt. — Ez igaz. Volt egy halálos balesete. Úgy emlékszem, 1968-ban az egyik haverjával Luzenben, egy magyar emigrációs esti gyülekezeten volt, és az est folyamán sokat ivott, az autópályán hazafelé érte egy baleset, amelynek következtében meghalt egy Király nevű barátja. — Ezt tőle tudja így? — Tőle. — Nekiment valaminek? — Ő azt állítja, hogy hátulról jött belé egy amerikai kocsi és le akarták tolni az autópályáról. Szerintem nem lehetett így. Egy filmszerű jelenetet képzelt be magának. Az biztos, hogy ittak, a rendőrség is kimutatta. Elítélték. Tíz hónapot kapott, úgy emlékszem, felfüggesztéssel. Erre fölleb- bezett, és a svájci legmagasabb bíróság elé került. Ott nyilván elővették a papírokat, és látták, hogy ittas állapotban okozott balesetet. El is ítélték egy évre. Ebből leült — úgy emlékszem — kilenc hónapot. — Ön akkoriban hogy élt? Teljesen egyedül? Nem vágyott arra, hogy apja családjába menjen? Az egész családot terrorizálta — Nem, mert engem már gyerekkoromtól kezdve ütött, vert; az egész családot terrorizálta. Szóval én féltem is tőle, nagyon. — Azzal sem törődött, hogy mi lesz önből? — Abból a szempontból segített, hogy állandóan belebeszélt mindenbe: ezt meg amazt szeretett volna belőlem, de nem tetszett neki, hogy én nem lettem sem mérnök, sem pedig pilóta. — Mit gondol, miért vállalkozott arra, hogy Magyarországon polgármester lesz? Kihasználja az embereket — Azt tudom, hogy itt, Svájcban végképp leszerepelt. Kiderültek olyan dolgai, hogy én is eltűntem volna az ő helyében. Az ő világa itt ösz- szedőlt: próbálkozott otthon, kvázi egy új világot indítani. — Bejött neki? — Részben. De ahogy én hallottam, kudarc van. Hallottam, hogy otthon, Csákányban kihasználja az embereket: mindenkinek mindent ígérget, aztán semmit sem csinál. Láttam, és újságcikkeket is olvastam róla. Én nem csodálkozom, mert ismerem. — Édesapjának most van egy névjegye: Farkas László okleveles gépészmérnök, szolgálaton kívüli repülőezredes. Mit csinált a háború alatt? Csicskás volt egy tábornoknál — Tudomásom szerint — mivel már abban az időben is elég jól beszélt németül — egy német tábornoknál csicskás volt. Ezt a német tábornokot Keksznek hívták. Ezt onnan tudom, hogy egyik alkalommal voltunk nála családostul, és ott az est folyamán én kivettem a beszédjéből. Tudomásom szerint tehát nem volt soha pilóta, hanem egy ilyen, s követte a tábornokont egy-két helyre, nyilván Berlinbe, Varsóba, meg nem tudom hová. így volt már egy kis fogalma a repülésről. Edelényi Gábor Építkezők figyelem! A Sásd-Tégla Kft., 22 Ft/db áfás áron kínálja a B 30 kézi falazóblokkot Ma is nálunk a legolcsóbb! Érdeklődni és befizetni a téglagyárban lehet. Hétfőtől péntekig: 6.30-14.30 Telefon: 72/375-180 Tisztelettel várjuk kedves vásárlóinkatl ___________________________(15543) Kaposvár legforgalmasabb helyén, Petőfi tér 1. szám alatt üzemelő SZARVAS ÜZLET- ÉS IRODAHÁZBAN irodák ki- és eladók Érdeklődni a helyszínen: Barta Lászlónál II. emelet 209. sz. szobában, vagy a 82/420-779 sz. telefonon. (15458) A BIOGAL Gyógyszergyár Rt., orvoslátogató munkakörbe ORVOS vagy GYÓGYSZERÉSZ munkatársat keres megyei feladatok ellátására Pályázati feltételek: orvosi, fogorvosi v. gyógyszerészi diploma, jogosítvány, telefon, 35 év alatti életkor, angol vagy német nyelvtudás előnyt jelent. Fényképpel ellátott pályázati anyagot, a megjelenéstől számított, 15 napon belül, az alábbi címre kérjük megküldeni: BIOGAL Gyógyszergyár Rt., Személyügyi Igazgatóság 4042 Debrecen, Pallagl út 13. ___________________________________________________________ (15333)