Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
1993. augusztus 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP 9 BALATONI NYÁR Galamb-bemutató Szántódpusztán A kaposvári Zselic, illetve a siófoki Galamb- és Kisálatte- nyésztők Egyesülete rendezett bemutatót Szántódpusztán az idegenforgalmi központban. A tegnap megnyitott élő tárlaton harminc tenyésztő mutatja be — a hét végén — több mint háromszáz díszgalambját és egyéb madarát, illetve nyulait, törpekecskéit és más, hobbiból tartott kisállatát. Sikeres tárlat Földváron Balatonföldváron nagy sikere van Szentgyörgyi József festőművész kiállításának, amelyet a múlt héten nyitottak meg az üdülőközpontban. Csak az utóbbi napokban is több száz látogató tekintette meg a földvári tárlatot. Kulturális napok Balatonszárszón Szőke György festőművész kiállításának augusztus 19-i megnyitójával kezdődik a szárszói kulturális napok rendezvénysorozata. 20-án a kézművesek rendeznek kirakodóvásárt a bazársori parkolóban. Ezen a napon sport- bemutatókra is sor kerül, 17 órakor a barcsi városi fúvószenekar ad térzenét. Ezt követően a Balaton-parton — a fizetőstrand előtt — tábortűz mellett szórakozhatnak az érdeklődők. Augusztus 21-én 19 órakor Jósé Arzamendia paraguayi ének- és gitárművész ad műsort ugyanitt, ezt követően utcabált rendeznek. Augusztus 22-én 19 órakor pedig a szárszói református templomban a balatonföldvá- ri vegyeskar mutatkozik be. Kaposvári festők képei Fonyódon Harminc olajképet és plasztikus festményt mutat be fo- nyódi tárlatán két fiatal kaposvári művész: Be ne János és Svenda István képeiből rendeztek itt kiállítást. Alkotásaik a megnyitás óta sok érdeklődőt vonzottak. A két festő figyelemre méltó tárlata szeptember 3-ig tekinthető meg Fonyódon — a Fürdő utca 3. szám alatt a Nyári Galériában. Kiállítás nyílik Zamárdiban Kiállítás nyílik a Zamárdi Önkormányzati Hivatal nagytermében a hét végén: Tallós Ilona festőművész mutatja be képeit. A most nyíló tárlat két hétig mindennap látogatható. Negyvenhárom autót loptak Siófok környében Augusztus első napjaiig 43 autót loptak el Siófokon és környékén. Az autótolvajok egyik kedvenc módszere volt az, hogy megfigyelték a parkolóhelyen az autó tulajdonosát, és követték a strandra. Kihasználták azt az időt, amikor a vízben tartózkodott, és ellopták az autóstáskát a kocsi kulcsaival együtt. így pillanatok alatt eltűnhettek a helyszínről... A gépjárművek többféleképp is védhetők: a kormányzár, riasztó mellett hasznos a kormányrögzítő szerkezet. Ennek a kulcsát viszont célszerű külön tartani — a fentebbi tapasztalatok alapján. Betyárlopta feleség Pálinka a belépő — Házi tarhonya paprikással Ha borús felhők gyűlnek a Balaton fölé, a vendég nem tud mit kezdeni szabadidejével. Bezzeg ha tudná, hogy a nemesvámosi Betyárcsárdába egy kupicányi pálinka a „vízum” külföldieknek. A cigány- zenekar már a kapunál fogadja az érkezőket. Az Ibusz által szervezett est fénypontja a kirándulás programjának címadója, a Falusi lakodalmas volt. Környékbeli amatőr tánc- együttes mutatta be a falusi lakodalom látványos és változatos jelenetét. Közben a vőfély rigmusokban ajánlotta az ízletes csirkelevest csigatésztával, a finom házitarhonyával felszolgált sertéspaprikást. Ezeket a jó falatokat, a hordóból saját kezűleg „csapolt” borral lehetett öntözni. A Betyárcsárda hangulatához illő jelenet volt, amikor lóháton berobogott az asztalok közé egy igazi „betyár” és felkapta az egyik vendég feleségét a lovára, majd elrobogott vele. Később a népi táncos láParasztlakodalom Nemesvámoson nyok, fiúk felkérték az asztalnál ülőket és még a bottal járók is ropták a táncot, s ment velük is a gőzős Kanizsára. Volt, aki cigányasszonnyal jósoltatott, másnak a „fülébe húzták” a nótát. Mindenki jól érezte magát, csak az, akinek a feleségét elrabolta a betyár és most visszahozta, az vágott savanyú ábrázatot. Pedig ugyanazt a bort itta, amit én. (Ondrejovics) KÍNAI ÍZORGIA SIÓFOKON „Hangyák áfán”—vacsorára Yang Zhan Yi széleset mosolygott, látva arcomon a megdöbbenést, miután az étlapra pillantottam. Hangyák a fán — ez egy speciális kínai étel, szabad magyar fordításban. Az apró élőlényeknek persze semmi közük a kínai ízorgia egyik remekéhez... Siófokon újra működik a kínai étterem, a keleti ízek kedvelői számára. Yang, a szakácsból lett üzletvezető Kaposvárról tért vissza a Balatonhoz, egyelőre a nyári szezonra. — 1991. szeptemberétől egy éven keresztül már volt kínai étterem Siófokon — mondja a nagybajuszú főnök. — Most újra felmérjük, van-e kereslet. Ketten dolgozunk, Csóvál, a szakácscsal. Elsősorban a német turistákra számítunk, de áraink megfizethetők a magyarok számára is. Yang egyébként végzettségét tekintve operatőr és fizikatanár is. Sok mindenbe belekezdett a hazájában, Kínában. Egyszer- csak aztán felkerekedett, s azóta nem is látta a szülőföldjét. — Hiányzik. A család is — mondja kérdésemre. — Ott lassan már nem jut levegő és hely az embereknek. Magyarország szép és érdekes. No, az étkezési szokások, azok egészen mások... Azért megpróbálhatja bárki. Tanúsíthatom, igen ízletes a kínai konyha, s a mi fűszeres lakomákhoz szokott gyomrunk is megtalálja a kedvére valót. A különbség éppen a fűszerezésben van. Bambuszt, vízigesztenyét, édessót, szecsuáni borsot használnak — többek közt a „Hangyák..." ízesítésére... Fónai RÓZSI VONATÁTÓL A SZÁNTÓD! RÉVIG Éjszaka a Balatonon Nyaralók a Trabant mögött—Hajnal az üvegvisszaváltónál Négyezer forintra taksálta egy munkaóráját a fonyódi „pillangó”. Nettóban, mert ugye, adózni, azt nem fog. Igaz: volt annyi kilométer a lábában, mint egy tájfutónak, de ahogy elnézegettem, legalább any- nyira kínozta a magány, mint e felemlegetett sportolót a vadonban vagy a sivatag közepén. Pedig a hölgyike körül „dúlt” az éjszaka — ha egy harmincméteres körben támadt csavarogni kedvem, minden pontján más zenét hallottam. A közepén az összesét, egyszerre. Tinédzser korú srácok mindenütt. Kólával, sörrel vagy épp lánnyal a kézben, a legújabb típusú Fiatból kiszállva, vagy lomposan, borostásan, gitárt pengetve a tóparton. A kaposvári tizenéves Takács Zsolt két cimborájával érkezett néhány napja, de eddig csak mint egy kirakaton át bámulták az éjszakát. — Összedobtuk hármónk jobb ruháit, az Ödinek van egy szuper karórája is, aztán a szerencsés, aki a legrövidebb gyufát húzta, mint egy herceg léphetett a csajok elé. Persze hamar kiderült, hogy lóvénk nincs, megette hát a fene az egészet. Jobb lett volna, ha a Demjén-koncertre költjük a keveset, amink volt, mint a diszkóbelépőre. Demjén-koncert? No, akkor irány Földvár! Útközben két igazoltatás, egy kisebb koccanás látványa, s rövidesen Füleki Istvánnéval, a helyi művelődési ház igazgatójával beszélgettem a szabadtéri színpad nézőterén. Özönlött befelé a tömeg; láttam nyugdíjaskorú nénit, de csecsemőkorú apróságot is. Aztán bedöcögött — mit bedöcögött? beszáguldott! — Rózsi vonata; érzelmes dalok fűtötték a kazánt, a vagonokban tonnaszám a sláger. A szántóéi révben komp pihent. Az árbócról már levonták a Mahart zászlaját — míg hajnalban földübörögnek a hatalmas motorok, néhány szerelmes meg horgász foglalja el a mólót. A használaton kívüli viharjelző kosár alatt állva gyöngyfüzérként köszön át a víz fölött a túlparti települések fénye. Csak a víz locsog. Büfé a parton, Világos és Siófok között. A tulaj arról beszélt: akár egész éjjel nyitva tart, hogy ideszokjanak az emberek. — Az utóbbi héten összesen nem volt tízezer forintnyi forgalmam — panaszkodott. — Ha nem jutok előbbre az éjszakai, kora hajnali másnaposokkal, bezárok. A szórakozóhelyeken, éttermekben könnyen találni ülőhelyet. Néhány diszkóban azonban tömött a táncparkett Siófok és Lelle között. A Flörtből épp népes sereg távozott hajnal négy óra körül; előbb siető németek, aztán néhány helybéli fiatal. Ők tolták be lerokkant Trabantomat. Egy sarokkal odébb, a stoptáblánál újra leállt. S most már sehol senki. A hazasietők tovatűntek, mások pedig még alusznak ágyukban, mint a bunda. Hat óra negyvennégy perc. A Sió Áruház udvarában néhány koránkelő vár üvegvisz- szaváltásra. Egy férfi zsákot tol kocsiján: messziről lerí róla, hogy úgy guberálta ösz- sze mázsányi zsákmányát... Ezerszer elátkozott autómhoz visszaindulva már kerülgetni kell a járdán munkába igyekvő helybélieket. A nyaralók még alszanak. Czene Attila Az üdülővendégek kedvelik a vízibiciklit, amelynek csúszdás változata több gyerekbalesetet okozott már az idén is. Biztonságot csak az úszógumi nyújt. Fenyves mélyén, alapítvány ölén Ima, rámpa és számháború Az udvaron a City of Co- ventry-ből való Hereward College járműve parkol — hagyományosan olyan, amilyennek az ember egy klasszikus angol iskolabuszt elképzel. Beljebb, a Mária-villán túl GB-zászlók mindenütt: még a terasz-asztalon is Nagy-Britannia kék-piros felségjelei láthatók. A bejáratnál sebtiben készített rámpa, rajta friss keréknyomok... — Mire fel az angolszász lobogók? — A Mozgássérült Fiatalok Alapítvány csereüdültetése folytán kaptunk most 17 tolókocsis, szellemi, illetve egyéb fogyatékos gyereket a messzi, ködös Albionból — mondja az üdülő vezetője, Csíkvár Mihály. — Ehhez tudni kell, hogy táborunk a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítványhoz tartozik, amely itt, Balatonfenyvesen évente 1500-2000 gyermeket nyaraltat kedvezményesen. A fő „profilunk”, ebből adódóan, a szervezett üdültetés alapítványi célra, ám kiegészítő tevékenységre is rászorulunk, jelesül: vállalkozunk. Az utóbbi úgy fest a fenyvesi — saját stranddal, 4,5 szobás villával, 110 ágyas főépülettel és mintegy 40 sátorral rendelkező — valahai úttörőtáborból átalakított üdülőben, hogy a megüresedő helyeket szabadpiaci áron próbálják értékesíteni, jobbára sikerrel. Kapcsolatban vannak a kaposvári székhelyű Gyermekek Táborozásáért Alapítvány dél-dunántúli központjával: tagjai a Youth Hotels-láncnak. Jelenleg ötven, Drezda környéki fiatal nyaral itt önköltségi áron. — Az előszezonban Százhalombattáról fogadtunk karate-edzőtáborozókat, s most ősszel egy 20tagú rögbicsapatot várunk. De helyet adtunk már a reformkonyhával kísérletező kecskeméti zeneiskolásoknak, a kimondottan egyházi szervezésű katolikus és református táboroknak. Ezekben az a szép, hogy a tanyavilág szegény gyerekeit — némelyeket szinte teljes egészében ingyen — nyaraltatja a Balatonnál az alapítvány. Számukra életre szóló élményt jelent a strandolás, a kirándulás, a számháború, a közös játék. De járt már nálunk a Somogy Táncegyüttes, a Bajai Blokflőte Együttes — jó hangulatú, felejthetetlen napokat és estéket éltünk meg együtt — mondja némi nosztalgiával a táborvezető. A garantáltan politikamentes Bács-Kiskun Megyei Alapítvány fenyvesi táborában töltött 8 napos nyaralást pályázati úton nyerik el a különféle oktatási és nevelési intézmények. A néhány évvel ezelőtt még rendkívül lerobbant állagú főépületet az alapítványi pénzből az ország egyik legeredményesebb gyermeküdülőjévé varázsolták a szorgos kezek és az éles elmék. Évi 500 ezer és egymillió forint között mozgó nyereséggel, bizony, irigylésre méltó helyzetben vannak az örökös létszámfeltöltéssel és vendéghiánnyal küszködő dél-balatoni testvérintézményekhez képest. — Nincs ebben semmi csodálatos — mosolyog Csíkvár Mihály. — Valahogy meg kell keresnünk azt a pénzt, amit aztán elkölthetünk. Több lábon egyensúlyozunk, hiszen sajnos, egyre kevesebb a mecénás, egyre fogynak az önzetlen adat- kozók. A dolog úgy fest, hogy amit a vállalkozói oldalon keresünk, azt csorgatjuk vissza az alapítványi kasszába. A Má- ria-villát — amely egy itt élő pedagógusházaspáré volt valamikor — kizárólag a szabadforgalomban hasznosítjuk, de az utcáról bejövöknek is tudunk szálláshelyet (ha mást nem sátorhelyet) biztosítani. Német fiatalok, angol és magyar mozgássérültek együtt vendégeskednek nálunk. Itt, a fenyv.es ölén: ki sátorban, ki kőépületben élvezi a napfényt és a gyorsan tovasuhanó nyarat. (csíky)
