Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-14 / 189. szám

1993. augusztus 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP 9 BALATONI NYÁR Galamb-bemutató Szántódpusztán A kaposvári Zselic, illetve a siófoki Galamb- és Kisálatte- nyésztők Egyesülete rende­zett bemutatót Szántódpusz­tán az idegenforgalmi köz­pontban. A tegnap megnyitott élő tárlaton harminc tenyésztő mutatja be — a hét végén — több mint háromszáz díszga­lambját és egyéb madarát, il­letve nyulait, törpekecskéit és más, hobbiból tartott kisállatát. Sikeres tárlat Földváron Balatonföldváron nagy si­kere van Szentgyörgyi József festőművész kiállításának, amelyet a múlt héten nyitottak meg az üdülőközpontban. Csak az utóbbi napokban is több száz látogató tekintet­te meg a földvári tárlatot. Kulturális napok Balatonszárszón Szőke György festőművész kiállításának augusztus 19-i megnyitójával kezdődik a szárszói kulturális napok ren­dezvénysorozata. 20-án a kézművesek rendeznek kira­kodóvásárt a bazársori parko­lóban. Ezen a napon sport- bemutatókra is sor kerül, 17 órakor a barcsi városi fúvó­szenekar ad térzenét. Ezt kö­vetően a Balaton-parton — a fizetőstrand előtt — tábortűz mellett szórakozhatnak az ér­deklődők. Augusztus 21-én 19 órakor Jósé Arzamendia pa­raguayi ének- és gitárművész ad műsort ugyanitt, ezt kö­vetően utcabált rendeznek. Augusztus 22-én 19 órakor pedig a szárszói református templomban a balatonföldvá- ri vegyeskar mutatkozik be. Kaposvári festők képei Fonyódon Harminc olajképet és plasz­tikus festményt mutat be fo- nyódi tárlatán két fiatal kapos­vári művész: Be ne János és Svenda István képeiből ren­deztek itt kiállítást. Alkotásaik a megnyitás óta sok érdeklő­dőt vonzottak. A két festő fi­gyelemre méltó tárlata szep­tember 3-ig tekinthető meg Fonyódon — a Fürdő utca 3. szám alatt a Nyári Galériában. Kiállítás nyílik Zamárdiban Kiállítás nyílik a Zamárdi Önkormányzati Hivatal nagy­termében a hét végén: Tallós Ilona festőművész mutatja be képeit. A most nyíló tárlat két hétig mindennap látogatható. Negyvenhárom autót loptak Siófok környében Augusztus első napjaiig 43 autót loptak el Siófokon és környékén. Az autótolvajok egyik kedvenc módszere volt az, hogy megfigyelték a parko­lóhelyen az autó tulajdonosát, és követték a strandra. Ki­használták azt az időt, amikor a vízben tartózkodott, és ellop­ták az autóstáskát a kocsi kul­csaival együtt. így pillanatok alatt eltűnhettek a helyszín­ről... A gépjárművek többféle­képp is védhetők: a kormány­zár, riasztó mellett hasznos a kormányrögzítő szerkezet. Ennek a kulcsát viszont cél­szerű külön tartani — a fen­tebbi tapasztalatok alapján. Betyárlopta feleség Pálinka a belépő — Házi tarhonya paprikással Ha borús felhők gyűlnek a Balaton fölé, a vendég nem tud mit kezdeni szabadidejé­vel. Bezzeg ha tudná, hogy a nemesvámosi Betyárcsárdába egy kupicányi pálinka a „ví­zum” külföldieknek. A cigány- zenekar már a kapunál fo­gadja az érkezőket. Az Ibusz által szervezett est fénypontja a kirándulás programjának címadója, a Falusi lakodalmas volt. Környékbeli amatőr tánc- együttes mutatta be a falusi lakodalom látványos és válto­zatos jelenetét. Közben a vő­fély rigmusokban ajánlotta az ízletes csirkelevest csigatész­tával, a finom házitarhonyával felszolgált sertéspaprikást. Ezeket a jó falatokat, a hordó­ból saját kezűleg „csapolt” borral lehetett öntözni. A Betyárcsárda hangulatá­hoz illő jelenet volt, amikor ló­háton berobogott az asztalok közé egy igazi „betyár” és fel­kapta az egyik vendég felesé­gét a lovára, majd elrobogott vele. Később a népi táncos lá­Parasztlakodalom Nemes­vámoson nyok, fiúk felkérték az asztal­nál ülőket és még a bottal já­rók is ropták a táncot, s ment velük is a gőzős Kanizsára. Volt, aki cigányasszonnyal jó­soltatott, másnak a „fülébe húzták” a nótát. Mindenki jól érezte magát, csak az, akinek a feleségét elrabolta a betyár és most visszahozta, az vá­gott savanyú ábrázatot. Pedig ugyanazt a bort itta, amit én. (Ondrejovics) KÍNAI ÍZORGIA SIÓFOKON „Hangyák áfán”—vacsorára Yang Zhan Yi széleset mo­solygott, látva arcomon a meg­döbbenést, miután az étlapra pil­lantottam. Hangyák a fán — ez egy speciális kínai étel, szabad magyar fordításban. Az apró élőlényeknek persze semmi kö­zük a kínai ízorgia egyik reme­kéhez... Siófokon újra működik a kínai étterem, a keleti ízek kedvelői számára. Yang, a szakácsból lett üzletvezető Kaposvárról tért vissza a Balatonhoz, egyelőre a nyári szezonra. — 1991. szeptemberétől egy éven keresztül már volt kínai ét­terem Siófokon — mondja a nagybajuszú főnök. — Most újra felmérjük, van-e kereslet. Ketten dolgozunk, Csóvál, a szakács­csal. Elsősorban a német turis­tákra számítunk, de áraink meg­fizethetők a magyarok számára is. Yang egyébként végzettségét tekintve operatőr és fizikatanár is. Sok mindenbe belekezdett a hazájában, Kínában. Egyszer- csak aztán felkerekedett, s az­óta nem is látta a szülőföldjét. — Hiányzik. A család is — mondja kérdésemre. — Ott las­san már nem jut levegő és hely az embereknek. Magyarország szép és érdekes. No, az étke­zési szokások, azok egészen mások... Azért megpróbálhatja bárki. Tanúsíthatom, igen ízle­tes a kínai konyha, s a mi fűsze­res lakomákhoz szokott gyom­runk is megtalálja a kedvére va­lót. A különbség éppen a fűsze­rezésben van. Bambuszt, vízi­gesztenyét, édessót, szecsuáni borsot használnak — többek közt a „Hangyák..." ízesíté­sére... Fónai RÓZSI VONATÁTÓL A SZÁNTÓD! RÉVIG Éjszaka a Balatonon Nyaralók a Trabant mögött—Hajnal az üvegvisszaváltónál Négyezer forintra taksálta egy munkaóráját a fonyódi „pil­langó”. Nettóban, mert ugye, adózni, azt nem fog. Igaz: volt annyi kilométer a lábában, mint egy tájfutónak, de ahogy elnézegettem, legalább any- nyira kínozta a magány, mint e felemlegetett sportolót a va­donban vagy a sivatag köze­pén. Pedig a hölgyike körül „dúlt” az éjszaka — ha egy harmincméteres körben tá­madt csavarogni kedvem, minden pontján más zenét hal­lottam. A közepén az össze­sét, egyszerre. Tinédzser korú srácok min­denütt. Kólával, sörrel vagy épp lánnyal a kézben, a leg­újabb típusú Fiatból kiszállva, vagy lomposan, borostásan, gitárt pengetve a tóparton. A kaposvári tizenéves Takács Zsolt két cimborájával érkezett néhány napja, de eddig csak mint egy kirakaton át bámulták az éjszakát. — Összedobtuk hármónk jobb ruháit, az Ödinek van egy szuper karórája is, aztán a szerencsés, aki a legrövidebb gyufát húzta, mint egy herceg léphetett a csajok elé. Persze hamar kiderült, hogy lóvénk nincs, megette hát a fene az egészet. Jobb lett volna, ha a Demjén-koncertre költjük a keveset, amink volt, mint a diszkóbelépőre. Demjén-koncert? No, akkor irány Földvár! Útközben két igazoltatás, egy kisebb koc­canás látványa, s rövidesen Füleki Istvánnéval, a helyi művelődési ház igazgatójával beszélgettem a szabadtéri színpad nézőterén. Özönlött befelé a tömeg; láttam nyugdí­jaskorú nénit, de csecsemő­korú apróságot is. Aztán be­döcögött — mit bedöcögött? beszáguldott! — Rózsi vo­nata; érzelmes dalok fűtötték a kazánt, a vagonokban ton­naszám a sláger. A szántóéi révben komp pi­hent. Az árbócról már levonták a Mahart zászlaját — míg haj­nalban földübörögnek a ha­talmas motorok, néhány sze­relmes meg horgász foglalja el a mólót. A használaton kívüli viharjelző kosár alatt állva gyöngyfüzérként köszön át a víz fölött a túlparti települések fénye. Csak a víz locsog. Büfé a parton, Világos és Siófok között. A tulaj arról be­szélt: akár egész éjjel nyitva tart, hogy ideszokjanak az emberek. — Az utóbbi héten összesen nem volt tízezer fo­rintnyi forgalmam — panasz­kodott. — Ha nem jutok előbbre az éjszakai, kora haj­nali másnaposokkal, bezárok. A szórakozóhelyeken, ét­termekben könnyen találni ülőhelyet. Néhány diszkóban azonban tömött a táncparkett Siófok és Lelle között. A Flört­ből épp népes sereg távozott hajnal négy óra körül; előbb siető németek, aztán néhány helybéli fiatal. Ők tolták be le­rokkant Trabantomat. Egy sarokkal odébb, a stop­táblánál újra leállt. S most már sehol senki. A hazasietők to­vatűntek, mások pedig még alusznak ágyukban, mint a bunda. Hat óra negyvennégy perc. A Sió Áruház udvarában né­hány koránkelő vár üvegvisz- szaváltásra. Egy férfi zsákot tol kocsiján: messziről lerí róla, hogy úgy guberálta ösz- sze mázsányi zsákmányát... Ezerszer elátkozott autómhoz visszaindulva már kerülgetni kell a járdán munkába igyekvő helybélieket. A nyaralók még alszanak. Czene Attila Az üdülővendégek kedvelik a vízibiciklit, amelynek csúsz­dás változata több gyerekbalesetet okozott már az idén is. Biztonságot csak az úszógumi nyújt. Fenyves mélyén, alapítvány ölén Ima, rámpa és számháború Az udvaron a City of Co- ventry-ből való Hereward Col­lege járműve parkol — hagyo­mányosan olyan, amilyennek az ember egy klasszikus angol iskolabuszt elképzel. Beljebb, a Mária-villán túl GB-zászlók mindenütt: még a terasz-aszta­lon is Nagy-Britannia kék-piros felségjelei láthatók. A bejárat­nál sebtiben készített rámpa, rajta friss keréknyomok... — Mire fel az angolszász lobo­gók? — A Mozgássérült Fiatalok Alapítvány csereüdültetése folytán kaptunk most 17 tolóko­csis, szellemi, illetve egyéb fo­gyatékos gyereket a messzi, ködös Albionból — mondja az üdülő vezetője, Csíkvár Mi­hály. — Ehhez tudni kell, hogy táborunk a Bács-Kiskun Me­gyei Gyermek- és Ifjúsági Ala­pítványhoz tartozik, amely itt, Balatonfenyvesen évente 1500-2000 gyermeket nyaral­tat kedvezményesen. A fő „pro­filunk”, ebből adódóan, a szer­vezett üdültetés alapítványi célra, ám kiegészítő tevékeny­ségre is rászorulunk, jelesül: vállalkozunk. Az utóbbi úgy fest a fenyvesi — saját stranddal, 4,5 szobás villával, 110 ágyas főépülettel és mintegy 40 sátor­ral rendelkező — valahai úttö­rőtáborból átalakított üdülőben, hogy a megüresedő helyeket szabadpiaci áron próbálják ér­tékesíteni, jobbára sikerrel. Kapcsolatban vannak a kapos­vári székhelyű Gyermekek Tá­borozásáért Alapítvány dél-du­nántúli központjával: tagjai a Youth Hotels-láncnak. Jelenleg ötven, Drezda környéki fiatal nyaral itt önköltségi áron. — Az előszezonban Százha­lombattáról fogadtunk ka­rate-edzőtáborozókat, s most ősszel egy 20tagú rögbicsapatot várunk. De helyet adtunk már a reformkonyhával kísérletező kecskeméti zeneiskolásoknak, a kimondottan egyházi szerve­zésű katolikus és református táboroknak. Ezekben az a szép, hogy a tanyavilág sze­gény gyerekeit — némelyeket szinte teljes egészében ingyen — nyaraltatja a Balatonnál az alapítvány. Számukra életre szóló élményt jelent a strando­lás, a kirándulás, a számhá­ború, a közös játék. De járt már nálunk a Somogy Táncegyüt­tes, a Bajai Blokflőte Együttes — jó hangulatú, felejthetetlen napokat és estéket éltünk meg együtt — mondja némi nosztal­giával a táborvezető. A garantáltan politikamentes Bács-Kiskun Megyei Alapít­vány fenyvesi táborában töltött 8 napos nyaralást pályázati úton nyerik el a különféle okta­tási és nevelési intézmények. A néhány évvel ezelőtt még rendkívül lerobbant állagú fő­épületet az alapítványi pénzből az ország egyik legeredménye­sebb gyermeküdülőjévé vará­zsolták a szorgos kezek és az éles elmék. Évi 500 ezer és egymillió forint között mozgó nyereséggel, bizony, irigylésre méltó helyzetben vannak az örökös létszámfeltöltéssel és vendéghiánnyal küszködő dél-balatoni testvérintézmé­nyekhez képest. — Nincs ebben semmi csodá­latos — mosolyog Csíkvár Mi­hály. — Valahogy meg kell ke­resnünk azt a pénzt, amit aztán elkölthetünk. Több lábon egyensúlyozunk, hiszen sajnos, egyre kevesebb a mecénás, egyre fogynak az önzetlen adat- kozók. A dolog úgy fest, hogy amit a vállalkozói oldalon kere­sünk, azt csorgatjuk vissza az alapítványi kasszába. A Má- ria-villát — amely egy itt élő pe­dagógusházaspáré volt valami­kor — kizárólag a szabadforga­lomban hasznosítjuk, de az ut­cáról bejövöknek is tudunk szál­láshelyet (ha mást nem sátorhe­lyet) biztosítani. Német fiatalok, angol és magyar mozgássérül­tek együtt vendégeskednek ná­lunk. Itt, a fenyv.es ölén: ki sá­torban, ki kőépületben élvezi a napfényt és a gyorsan tovasu­hanó nyarat. (csíky)

Next

/
Oldalképek
Tartalom