Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. augusztus 11., szerda Alkoholra tilalom Prága közterein A prágai városi tanács augusztus 1 -jétől általánosan tiltja a köztéri alkohol- és cigarettaárusítást. Az intézkedést be nem tartó árusokat akár 200 ezer koronás büntetéssel is sújthatják. A cseh főváros határozata a gyülekezési jogról hozott törvény közterület-meghatározásából indul ki, s minden olyan útra, térre és területre vonatkoztatja a tilalmat, ahol szabad mozgást kell biztosítani mindenkinek. A prágai rendőrség egyik parancsnoka közölte: megtisztítják az illegális árusoktól az árkádok alatti területeket, tereket és a metróállomásokat is. Négy álarcos pénzrablása A zsákmánya 1,8 millió frank volt annak a négy álarcos, fegyveres banditának, aki Nizza egyik elővárosában kirabolt egy pénzszállító autót. A jólértesült banditák akkor állították meg a járművet, amikor az egy viszonylag kis forgalmú szakaszon haladt át. Az autó az egyik legnagyobb szupermarket bevételét szállította, s a támadók fegyverrel kényszerítették a sofőrt és a kocsikísérőt az ajtók kinyitására. Bár a sofőrt megverték, lövés nem dördült el. A banditák egy gépkocsin pillanatok alatt eltűntek a helyszínről. Lengyel vízum csempészeknek Lengyelországot tranzitállomásnak használják a Németországba illegális úton bejutni szándékozó, főként délkelet-európai (bolgár és román), valamint ázsiai és afrikai menekültek. De már a lengyel „vízum” ára is meglehetősen borsos: az embercsempészek 500-tól 2000 dollárig terjedő összeget kérnek érte. A lengyel határvédelem az idén év eleje óta 30 ezer embert fordított vissza a határ- állomásokról - a legtöbbjüknek hamis meghívólevele volt. Ki segíthetne az oroszokon? Egy orosz közvéleménykutatás szerint Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök lenne a legalkalmasabb az oroszországi gondok orvoslására. Az orosz tévé első csatornáján bemutatott ltogi című heti magazin által végzett felmérésből kitűnt, hogy a második legjobb vezetőnek tartott külföldi személyiség George Bush volt amerikai elnök lett, a harmadik helyre Bili Clinton amerikai elnök, Helmut Kohl német kancellár és Augusto Pinochet chilei diktátor került. Negyedik helyen Szaddam Húszéin iraki elnök és Fidel Castro kubai vezető végzett, megelőzve Francois Mitterrand francia elnököt. A 12 személyiség nevét feltüntető listán orosz nem volt található. Tiltakozó „csúcs” a bécsi aszfalton Bécs utcai művészei - akiknek magyarországi társaikhoz hasonlóan sok a bajuk a városi tanáccsal - szeptember elejére „utcai művészeti csúcstalálkozót” hívtak össze az osztrák fővárosba, s eddig svájci, német, olasz, magyar és lengyel kollégák jelezték részvételüket — adta tudtuk tegnap a Die Presse. Az utca művészei a „csúccsal” a hivatal packázásai ellen kívánnak tiltakozni, mert a bécsi városi tanács kulturális osztálya még a csendes művészetek művelőinek (a pantomimesek, a zsonglőrök) utcai szereplését sem igen akarja engedélyezni. Újabb bonyodalmak Hitler holtteste körül Több mint három évvel bukása után Ceausescuék a címlapon Nem Hitler holtteste volt az, amelyet a második világháború végnapjaiban, a Führer öngyilkosságát követően szovjet orvosok azonosítottak. Ezt állítja a lil- lei egyetem törvényszéki orvosi intézetének négy professzora egy most megjelent tanulmányban. A francia törvényszéki orvosok számos adat, de főként a felismerhetetlenségig elégett holttest fogazati leírásában mutatkozó ellentmondások alapján jutottak erre a következtetésre. Hitler holttestét, szerintük, csak később azonosították, s az állítólagos azonosítására csak azért volt szükség, mert Sztálin mindenáron bizonyítani akarta a gyűlölt ellenség halálát. A négy törvényszéki szakértő tanulmánya egy francia orvosi szaklapban jelent meg, s azt részletesen ismerteti a Le Monde. Hitler április 30-án köFurcsa háború zajlik Triesztben: amit a hatóságok nappal elátvolítanak a falakról, azt a lakosság az éjszaka leple alatt visszahelyezi. Feliratokról van szó, méghozzá kétnyelvű, olasz-szlovén feliratokról, melyeket a város mostani vezetése nem tűr el sem a közintézményeken, de még a magántulajdonban levő házak falán sem. A Triesztben élő szlovén kisebbség már régóta sérelmezi jogai csorbulását, de a vita csak most terjedt gyakorlati síkra. Giulio Staffieri polgár- mester hallani sem akar a kétnyelvű felifatokról, mondván: vetett el öngyilkosságot, s végrendeletében meghagyta, hogy holttestét égessék el. Ezt meg is próbálták, de csak részben sikerült, s a tetemet, több más holttesttel együtt, a birodalmi kancellária területén egy bombatölcsérben földelték el. A kancelláriát elfoglaló szovjet katonák által az itt talált holttesteket Berlin egyik elővárosának halottasházában vizsgálta meg egy szovjet orvoscsoport, Faust Skaravszkij ©rvos-alezre- des, törvényszéki szakértő vezetésével május 8-án. A három nappal később kiadott jelentés szerint sikerült azonosítani a holttestet. Az azonosítás főként az elszenesedett holttest fogazata alapján történt. Hitler fogtechnikusát még a háború utolsó napjaiban fogták el, később fogorvosa is amerikai hadifogságba került. A lillei orvosok most azt állítják, hogy a szovjet orvoscsoport leírása nem volt pontos, valótlanságot tartalmazott — bár az sokban nincs olyan törvény, amely ezek használatát előírná, s azzal fenyegetőzik, hogy a feliratokat ha kell erőszakkal is eltávolítják. A szlovén kisebbség szóvivői viszont arra hivatkoznak, hogy a kétnyelvű feliratok használatáról a cosi- mói egyezmény intézkedik, s ezt a városi tanácsnak is be kell tartania. A csaknem kizárólag szlovének által lakott hegyi falvaktól eltérően Triesztben a feliratok soha nem voltak kétnyel- vűek, noha egy 1971-es adat szerint — ez a legfrisebb — a város lakóinak 5,7 százaléka a szlovén kisebbséghez tartoegybevágott a Führer fogászainak közléseivel. A nagy sietségre a francia orvosok következtetése szerint azért volt szükség, mert a szovjet kórboncnokok parancsot kaptak arra, hogy, „teljes bizonyossággal” azonosítsák Hitler holttestét, s jelenthessék Sztálinnak ellensége halálát. A valódi holttestet egyébként azután valóban azonosítani tudták, de csak mintegy két héttel később. A szovjet orvoscsoport jelentésében egyébként még egy furcsaság van. Az 1968-ban egy szovjet újságíró, Lev Bezimenszkij által közzétett jelentés azt írja, hogy a holttestnek csak egy heréje volt. Ennek alapján azután számos pszichológiai „magyarázat” született Hitler jelleméről. A francia orvosok szerint azonban egy ilyen rendellenességnek semmi nyoma sincs a Führerről korábban készült orvosi vizsgálatok anyagában. Kis Csaba zik. Egyes polgármesterek a múltban mégis eltűrték, hogy a szlovén kisebbség — úgymond törvénysértő módon — kétnyelvű feliratokat helyezzen ki a város egyes körzeteiben. A szlovén kisebbség több száz tagja tüntetett nemrég a városi tanács előtt a feliratok eltávolítása miatt, bírálva egyúttal a választókerületi reformot is, mert az nem veszi figyelembe a nyelvi határokat. Az ügyben tettlegességig fajuló összecsapás robbant ki az újfasiszták és a „nem megújult’ kommunisták között. Borsos Sándor Jóllehet a kommunista rendszer 1989-ben bekövetkezett bukása után a Ceau- sescu család életben maradt tagjai megpróbáltak hallgatásba burkolózni, Elena és Ni- colae Ceausescu gyermekei, testvérei, de még távoli rokonai is újra meg újra magukra vonják a közvélemény figyelmét. Nicu szabadlábon Nicu Ceausescut Bukarest belvárosában látták, amint éppen egy fehér Mitsubishi Colt- tal furikázott — olvashatták az emberek a legjelentősebb román napilapok címoldalain. Nicu Ceausescut tavaly novemberben helyezték szabadlábra, miután 1056 napot töltött börtönben a fegyverekre vonatkozó törvények megszegéséért. Az érvényben levő törvények alapján azonban jó magaviselet esetén szabadon engedhető a rab, ha már letöltötte büntetésének a felét. Nicu egészségi állapota hirtelen javulni kezdett — jegyezte meg rosszmájúan egyik újságíró. Lapértesülések 1992 júliusában elejtették Nicu Ceausescu ellen a népirtás vádját, amelyért 16 év börtön járt volna, az aktákat pedig visszaküldték az ügyészségnek a vizsgálat kiegészítése végett. Ám úgy tűnik, hogy erről teljesen megfeledkeztek. További lapértesülés szerint Nicu viszatért régi szokásaihoz, így a szoknyavadászathoz is: látták, amint autójával megállt egy nyilvánvalóan könnyűvérű nő mellett, s az gyorsan beugrott a kocsiba. Többen úgy vélik, hogy Nicu- nak hazai gyártmányú autóra kellene cserélnie Mitsubishijét, hogy kevésbé legyen feltűnő. A szenzáció reményében a román sajtó szívesen vadászik olyan emberekre, akik többé-kevésbé kapcsolatban állnak a Ceausescu névvel, így szerzett tudomást a közvélemény arról, hogy Dórin Cir- lan hadnagy, a diktátor házaspár kivégzőosztagának egyik tagja kilépett a hadseregből, és jelenleg munkanélküli. A diktátor egyik fivére, a nyugalmazott történész és tábornok, Ilié — 1989 decembere után semmit sem vetettek a szemére! — kénytelen volt sorba állni a Védelmi Minisztérium klinikáján egy teljesen hétköznapi orvosi vizsgálat céljából. A román újságírók nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy az ezredes jó egészségnek örvend, és mosolygott, amikor többen üdvözölték a klinika folyosóján. A büszke Florenta Florenta Petrescu ügyvédnőt, Ceausescu unokahúgát azért „bélyegezték meg”, mert „egy huligánt” , azaz egy agresszióval vádolt személyt védelmez. „Csak a munkámat végzem, és büszke vagyok arra, hogy a Ceausescu családhoz tartozom” — mondja Petrescu asszony. Az újságírók éberségét egyedül Ceausescu két másik gyermeke, Valentin és Zoie kerülte el eddig. Még a halott Nicolae Ceausescuról is írnak az újságok címoldalán. A legnagyobb példányszámú Eve- nimentul Zilei című napilap nemrég arról adott hírt, hogy egy jósnőnek látomása volt, amely szerint az ex-diktátor egy gyermek személyében fog újjászületni, aki természetesen a Nicolae nevet fogja viselni. Kétnyelvűség olasz módra Feliratháború Triesztben „Engedjék meg, hogy szeressük őket!” (6.) Vendégség az őshazában Rokonlátogatóban jártunk, ahol tárt ajtókkal, szíves szóval fogadják az embert. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az Ural-környéki finnugor népek példát adtak a vendégszeretetből, az összetartozásból. Úgy is mondhatnánk: „visszavártak bennünket az őshazába”. Göncz Árpád szavaival élve: „ihattunk egy kortyot — kultúrájuk tiszta forrásából.” Kedves pillanat: a messziről jött vendég köszöntése Betekinthettünk a finnugor népek mindennapi életébe, terveibe; láttuk, hogyan találnak magukra egy hosszú történelmi jégverés után, s miként keresik a szálakat önmaguk fenntartásához, erősítéséhez. Közel akarnak kerülni hozzánk is! Mordvin, baskír Ezt a szándékot Göncz Árpád a maga emberi módján is kifejezte, például amikor a mordvinok között az értelmiségiekkel találkozott. „Bevallom, zavarban vagyok, amikor ilyen magasról kell beszélnem. Sokkal jobban örülnék, ha körben ülnénk, és úgy társaloghatnánk!” — mondta egy konferenciaterem szónoki pulpitusáról, s ezt a helybéliek kitörő vastapsa kísérte. Egyébként valamennyi helyszínen az értelmiség különösen fontos helyet kapott a találkozókon, mellettük azonban nem maradhatott ki az egyszerű, hétköznapi ember — és a gyermekek sem. Baskíriában vezető újságírók egy rögtönzött fogadáson árulták el magyar kollégáiknak, mennyire el vannak ragadtatva a magyar elnöktől. A legjobban az tetszett nekik, amikor az elnök így csodálkozott el a természeti kincsekben, gyönyörű tájakban bővelkedő vidéken: „Máig sem értem, miért vándoroltunk el innen...?” Beszélgetés közben egyre inkább rádöbbentünk, hogy még valami nagyon vonzó vendéglátóink szemében. Ez pedig a sajtószabadság, amely náluk — láthatóan — teljesen más tartalmat kapott, a rendszerváltás után is. Azt is megnyerőnek tartják például, hogy a magyar köz- társasági elnöktől bármit kérdezhetnek. A tájékozottabbak kedvenc kérdése így szólt: „Szokott-e írni mostanában?” A válasz: „Aláírni”. Göncz Árpád szívesen eltréfálkozott ezen, hiszen mint mondta, nem tudja, ki a legjobb író ma Magyarországon, de hogy ő az első aláíró, az bizonyos. Sőt, arról is meg van győződve, hogy a magyar köztársasági elnökök között ő a legjobb író, és az írók között a legjobb köztársasági elnök. Egy másik, szívesen föltett kérdés: mit csinál szabadidejében? Lehet, a legtöbb államfő erre azt válaszolja, hogy nincs szabad ideje. Göncz Árpádnak sincs, de ha mégis, akkor legszívesebben Mozartot hallgat vagy gregoriánt, hiszen Mozart az ember zenéje, a gregorián pedig az angyaloké. Álmaiban pedig a napi gondok jelennek meg. Csajkovszkij széke Ha már a zenénél tartunk, tegyünk egy kis kitérőt Vot- kinszk városába! Itt látta meg a napvilágot a világhírű zeneszerző, Csajkovszkij. Hatalmas épületegyüttes — az egykori lakóház és a múzeum — őrzi kívül-belül a művész hallatlanul értékes személyes tárgyait, hangszereit. A múzeumba betérve hely- lyel kínálták Göncz Árpádot, méghozzá nem is akárhol. Arra kérték, üljön Csajkovszkij zongorájához. Az elnök megtagadta a kérést — pedig az ilyesmi egyébként nem erőssége — azzal, hogy ő bizony nem tud zongorázni, és ha meglátnák így egy fényképen, az biztosan téves képzetet keltene az emberekben. A látogatás utolsó napján Tatároszág nevezetes falujában, Bulgárban jártunk. A település a mai napig méltóképpen őrzi az ősi bolgár birodalom emlékeit. Most is komoly ásatásokat folytatnak itt. Verőfényes délelőtt várakoztunk az elnökre, közben szóba elegyedtünk egy helybéli tanítónővel. A barátságos asszony távolabbra mutatott, ahol a templomok láthatók; az egyiknek a romjai a XIV. század emlékei. Aztán hirtelen változtat a témán, s mi megtudjuk, hogy ő elég jól ismeri Magyar- országot. Igaz, nálunk még nem járt, de Csehszlovákiában igen, és ez az ország nemrég kettészakadt. Csodaszép virágcsokrot szorongat a kezében. Eljött ide, a füves repülőtérre, hogy köszönthesse a magyar államfőt. A többiek — sok százan a faluból, akiknek senki nem szólt hivatalosan Göncz Árpád jöveteléről, mégis mindenki tudott róla — szintén látni akarták a magyarokat. A magas vaskerítés azonban ott állt — kapuja lezárva, rendőrökkel védve — a tömeg és az érkező helikopter között. Emberközelben Mi már tudtuk, a „helyi erőknek” azonban újdonság volt: Göncz Árpád első dolga a kaput kinyittatni, hogy kezet fogjon az emberekkel, barckot nyomjon a csintalan legénykék fejére, s átvegye a szép virágcsokrot a tanítónőtől. Csak így maradhat felejthetetlen az emléke az őshazában, és térhetett vissza ő is kimondhatatlanul szép élményekkel a Kárpát-medencébe. László Erzsébet
