Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-05 / 154. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. július 5., hétfő Új állampolgárság Petr Uhl, az egykori cseh­szlovák demokratikus ellen­zék — a Charta 77 — több­ször bebörtönzött, neves alakja, aki a rendszerváltozás után ‘a CTK (akkor még cseh­szlovák) állami hírügynökség vezérigazgatói tisztét látta el, szlovák állampolgárságért fo­lyamodott Szlovákia prágai nagykövetségén. Uhl, mint mondta, meggyőződéses fö- deralista, vagyis nem ért egyet Csehszlovákia tavaly decem­ber 31-i kettéválasztásával. A cseh törvények kizárják a ket­tős állampolgárságot: az az egykori csehszlovák állam­polgár, aki a szlovák állam- polgárságot választja, nem le­het cseh állampolgár. A szlo­vák törvények ezt nem tiltják: szlovák állampolgár lehet egyben cseh állampolgár is. Rendőri készültség Tokióban Mozgósították Tokióban a rendőrség teljes állományát a július 7-én kezdődő csúcsér­tekezlet alkalmából. A főváros 26 ezer rendőréhez még mintegy 10 ezren csatlakoztak a különböző kormányzósá­gokból. Tokió már e napokban ostromlott város benyomását kelti, rendőrök járőröznek az utcákon, robbanószereket ke­resve szúrópróbaszerűen el­lenőrzik az autókat. Nehezíti a rendfenntartó erők dolgát, hogy Borisz Jelcin orosz ál­lamfő is Tokióban tartózkodik majd a „csúcs” idején. A szél­sőjobboldaliak ugyanis min­den bizonnyal megszervezik a japán szigetek visszaadását követelő tüntetéseiket. A radi­kális szervezetek minden tag­jára gyakorlatilag egy rendőr jut majd. Az öt nyilvántartott csoport 29 ezer tagját megfi­gyelés alatt tartják. Francia jóindulat A francia nemzetgyűlés el­nöksége péntekre tűzte napi­rendjére Magyarország és Lengyelország, illetve az Eu­rópai Közösség közötti társu­lási szerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. A nemzetgyűlés rendkívül zsú­folt programot irányzott elő a nem egészen kéthetes rend­kívüli ülésszakra, mégis helyet kapott benne a kormányjavas­latára. Jelcin szigorít Az orosz államfő megtil­totta, hogy a törvényhozás el­nöke és helyettesei vidéki uta­zásaikhoz állami különrepülő- gépet vegyenek igénybe. En­nek a hatására Ruszlan Haszbulatov lemondta terve­zett országjáró útját. Az elnöki döntésről az orosz légierő pa­rancsnoka értesítette a parla­menti vezetőket. Brit leleplezés Egy brit üzletember tájékoz­tatta a brit titkosszolgálatot, hogy bagdadi megrendelésre Nagy-Britanniában készítették az iraki szuperágyú elemeit. A brit üzletember 1990 jelezte, hogy a tulajdonát képző egyik gyárban „ a rajzfilmekben látott ágyúhoz hasonló csöveket” gyártanak. A brit titkosszolgálat kételkedett, de a további kutatá­sok meglepő eredményt hoztak. A hatóságok később lefoglaltak egy Irakba címzett acélcsőkül­deményt. „Kitüntetett” bíboros A Francia Akadémia tagjává választották Albert Decourtray bíborost, Lyon érsekét, Francia- ország prímását. A most hetve­néves főpapnak különösen nagy szerepe volt a katolikus papok képzésében Franciaországban. Kinkel, az FDP új főnöke A „sportos svábnak” még in­kább szüksége lesz a kiváló fi­zikai kondícióra a pénteki nap után. Nem csupán külügymi­niszter, de ő irányítja a bonni kormánykoalíció második lege­rősebb pártját, a szabadde­mokratát (FDP). Az előjegyzési naptárt még sűrűbben írják tele, de mindez nem fogja megakadályozni a fiatalos kül­sejű Kinkéit abban, hogy haj­nalban házának környékén testőr társaságában vagy egyedül fusson egyet a napi hajsza előtt. Kinkéit nemrég a német teniszkirálynővel, Stefi Gráffal játszott bemutató mér­kőzést, Graf megkímélte a kül­ügyminisztert a csúfos vere­ségtől. Kinkel karrierje néhány pon­ton meglepő. Mindössze 28 hónapja tagja az FDP-nek, s máris ő az elnök, a 66 éves ko­rában önként visszavonuló Otto Lambsdorff helyett. Már a szövetségi kormány tagja volt — akkor még igazságügymi­niszterként —, amikor barátai rávették, hogy lépjen be a pártba. Kezdetben nem akarta a pártelnökséget a külügymi- niszterség mellett, a pártkarri­ert, mondván: ilyesmire nem alkalmas. A liberálisok szívéről januárban gördült le a nagy kő, amikor mégis meggondolta magát, s vállalta a kihívást. Közel és távolban nem volt nála jobb jelölt. Kinkel csaknem másfél éve külügyminiszter, a váratlanul lemondott Genscher helyett. Kinevezése bővelkedett fordu­latokban. Az FDP elnöksége Irmgard Schwaetzert, az épí­tésügyi minisztert jelölte — más jelentkező nem volt —, s már ki is kiáltották az első né­met külügyminiszternővé. Az FDP Bundestag-frakciójának „ifjú törökéi” azonban megelé­gelték, hogy Lambsdorff és „a vezetés” ismét megkérdezésük nélkül döntött. Huszonnégy óra alatt rábeszélték a habozó Kin­kéit, hogy legyen a jelöltjük. Klaus Kinkel számára a Rajna parti külügyminisztérium nem új terep. Genscher „politi­kai neveltjeként” emlegetik, egy időben személyes refe­rense volt Genschernek, de vezette a külügyminisztérium tervezési csoportját is. A jo­gász végzettségű, hechingeni orvoscsaládból származó Kin­kel 1979-ben három évre át­vette a nyugatnémet hírszer­zés irányítását. A barikád túlol­dalán, Kelet-Berlinben a szin­tén hechingeni születésű, de teljesen más pályát bejáró Markus Wolf állt. A két hechin­geni állítólag sohasem találko­zott egymással. A pullachi hír­szerzői központból megtérő po­litikus az igazságügyminiszté­rium államtitkára lett, s innen lépett elő 1991 januárjában szövetségi igazságügyminisz­terré, majd külügyminiszterré. Új hangsúlyokat is vitt a né­met külpolitikába — például jobban törődnek a többi konti­nenssel —, ám egy dolog min­denképpen megkülönbözteti a 18 évig külügyminisztereskedő Genschertől: ő nem kertel. A napi munka után rizlinget szívesen szopogató Kinkel — rövid párttagság ide vagy oda — a remény megtestesítője a határozatlan, taktikázó, s álta­lában a nagy keresztényde­mokrata partner mellett lehor­gonyzó FDP-ben. Jövőre vá­lasztások lesznek Németor­szágban. A német újraegyesí­tésben oroszlánrészt vállaló Genschernek köszönhetően a liberálisok szép 11 százalékos eredményt értek el 1990-ben, azóta — a közvéleménykuta­tásokban — ezt az eredményt meg sem közelítik. Sarkadi Kovács Ferenc Castro áldozatot kér Kubának nincs más alterna­tívája: győzelmet kell aratnia történelmének példátlanul ne­héz időszakában — hangoz­tatta Fidel Castro állam- és kormányfő a parlament ked­den zárult ülésszakán. A tör­vényhozás valamennyi kubai­hoz szóló felhívást fogadott el, amelyben további önfeláldo­zásra, egységre és kitartásra buzdítja a lakosságot. A kubai vezető a tanácsko­záson mondott zárszavában hosszan foglalkozott a sziget- ország korábbi szövetségese­inek elvesztésével, szenvedé­lyes megfogalmazásaival jelét adva annak, hogy mindmáig nemcsak Kuba, de érzelmileg ő maga sem heverte ki azt a sokkot, amelyet a Szovjetunió, illetve az úgynevezett szocia­lista tábor összeomlása jelen­tett. Földindulásról, társadalmi, politikai és ideológiai katak­lizmáról beszélt, s azt fejte­gette; „nem fér az ember fe­jébe, hogy egy olyan erős, oly fontos világpolitikai egyensúlyi szereppel bíró ország, mint a Szovjetunió, hogyan tűnhetett el a térképről”. Castro a várhatóan az eddi­ginél is nehezebbé váló élet­körülményekre, az ellátási kor­látozásokra utalva kijelentette: a vezetés pontosan tisztában van az ország gondjainak nagyságával, s ezzel össze­függésben elmondta, hogy az idei, rendkívül rossz cukor­termelési eredmények 500 millió dollár exportbevételtől fosztják meg az országot. (Becslések szerint tavaly mintegy kétmilliárd dolláros importra volt lehetősége az országnak, így az államfő által említett adat a teljes behozatal egynegyedének kiesését okozhatja.) Az Egyesült Államok és Kuba viszonyáról szólva rá­mutatott, hogy noha a Clin- ton-kormányzat eddig „ke­vésbé ellenséges és agresz- szív” magatartást tanúsított a szigetországgal szemben, mint elődei, a havannai veze­tés nem számol a kétoldalú kapcsolatok közeli javulásá­val, a gazdasági embargó fel­oldásával. A parlamenti ülésszakon az ország válságos energiahely­zetét és a helyi közigazgatás­sal párhuzamosan, 1988-tól kiépített szervezet, a népi ta­nácsok rendszere működését tekintették át. Lincoln-iratokat találtak Tüntetés Hamburgban Az Illinois állambeli Taze­well város bírósági épületének pincéjében egy tisztviselőnő dossziét talált „Re: Lincoln” föl­irattal. A dossziéban húsz olyan irat volt, amelyet Abra­ham Lincoln sajátkezűleg írt vagy aláírt. Ez a legnagyobb lelet, amely az Egyesült Álla­mok 16. elnökétől származik. A dokumentumok között a bíróságnak szóló utasítások, vád alá helyezések, bírósági nyilatkozatok és kérvények ta­lálhatók. A Lincoln-kutatók megállapították, hogy az ira­tok valódiak, s történelmileg és pénzügyileg egyaránt érté­kesek. Beard azt mondta, hogy eredeti okmányok, ame­lyeken Lincoln aláírása lát­ható, általában 20 ezer dollá­rért adhatók el, Lincoln levelei pedig 250 ezer dollárt érnek. Történelmi dokumentumok Ciprusról Fontos történelmi dokumen­tumok másolatait vásárolta meg a Sotheby’s cégen ke­resztül a ciprusi görög kor­mány. Az iratok pótlása, ame­lyek az 1974-es török invázió alatt keletkezett tűzben pusz­tultak el, majd tízezer dollárba került. A vásárlás célja, hogy a történelmi archívumok anya­gát ismét teljessé tegyék. Az elégett dokumentumok a brit gyarmati közigazgatási gyűjtemény részét képez- ték.(Ciprus 1960-ig volt brit gyarmat) A most felvásárolt anyagok között van például egy könyv, amely a sziget 1571-es, törö­kök által történt meghódításá­ról számol be és három levél is, amely attól a Kiprianosz ér­sektől származik, akit a törö­kök 1821-ben akasztottak fel. Az eladó nevét nem hozták nyilvánosságra. mm] L§®»i Bündnis türkischer einwamereí TÜRKÍYE GÖ^MENIER BÍRLÍGÍ Hamlmra Ötezer német és török munkás tüntetett Hamburgban a sollingeni tragédia után. A tünte­tések száma és erőssége nem csökken. A felzaklatott török közösség most Hamburgban tüntet. (FEB Foto) / / LEVEL SZARAJEVÓBÓL Élek, s ez nagy szó... Nemrég levél érkezett Szarajevóból. Ismert személy írta, de névtelen akart maradni. A közzétételtől nem zárkózott el, reméli, utóbb kevesebb ok lesz a szégyenkezésre. „Drága S. Elek, s ez nagy szó, sokan már nem élnek. Megtörtént, ami megtörtént. Mi, volt jugo- szlávok kétségkívül a legosto­bább, legprimitívebb és leg­mocskosabb nép vagyunk a vi­lágon... Hagytuk, hogy semmi­rekellők, csavargók, banditák, tolvajok, szélsőséges fanatiku­sok vezessenek minket... Teljesen tönkretették az or­szágot, az életet, mindent. Már semmiben sem hiszek, s ez nem is csoda. Szerb, horvát, muzulmán? Hülyeség. Legyek akár traktor, csak legyen tele a tányérom, nyugodt legyen az álmom, s kiléphessek az ut­cára. íme, néhány kép a kö­zelmúltból: megy az ember az utcán, lassan halad, újságot olvas. Megáll, gondosan ösz- szehajtja a lapot, zsebre teszi, zsebéből pisztolyt húz elő — halántékon lövi magát. Belép az ember a szobába, egy gránát mindent széttépett. Az ágyon aludt a felesége, csak egyik lábszára volt már felismerhető. Egy orvlövész eltalál egy nőt, sikolt, senki sem megy oda, egy fiatalember össze­szedi a bátorságát, odafut hozzá, hogy segítsen neki, de az orvlövész gyorsabb, mind­két lábán eltalálja a fiút. Álló órán keresztül vérzett, senki sem mert kilépni a fedezékből. Vesnát egy gránát találta el, mindkét lábát leszakította, s a kórház felé menet a mentők kezében elvérzett. Egy hónap múltán az újságban felhívás jelent meg a nevére és cím­ére, hogy vegye fel a neki címzett levelet. Találkozom egy ismerős or­vossal, könnyekkel a szemé­ben mondja: nem bírom to­vább. Ma egy tizenhat éves fi­únak levágtuk a kezét és a lá­bát, holnap levágjuk a másik lábát is. Négyhónapos kisba­bának levágják a lábacskáját. Filmezik, a csonkkal játszik. Ademir Kenovic édesanyja a bombázás idején a pincébe menekült, de szíve nem bírta tovább. Álló éjjel és nappal fe­küdt holtan, nem tudták fel­vinni sem a lakásba, sem a halottasházba. Ademir barátjának bácsi- kája ugyanaznap egy repeszt kap a hasába, meghal. Eltűnt egy fiú és egy lány. Keresték őket, s gondolták, elmenekültek Szarajevóból. Egy hónap múltán találták meg elszenesedett holttestü­ket. Szarajevó határában ötven lemészárolt áldozat, köztük két férfi karóba húzva és meg­sütve. A kórházban fiatal lány fek­szik, mellsérülésekkel, sosem lesz már melle. Nermin Tulic színésznek mindkét lábát am­putálták. Dejana Divlan szí­nésznőnek, egy tizenegy éves fiú anyjának egyik lábát vág­ták le, Salko Hondo fotóripor­tert egy gránát széttépte, megölték a szép bemondónő, Jasminka Sipka férjét. Szomszédomnak gránát végzett tizenkét éves fiával. Húsz nap múltán egy orvlö­vész megölte feleségét is. Házaspár hallja a robba­nást, kíváncsian az ablakhoz lépnek, a következő gránát lemetszi mindkettőjük fejét. Ez mind igazság, egy sor megfékezhetetlen és megál­líthatatlan igazság. Hogyan is maradhat az ember normális? Szarajevóban hónapok óta nincs áram. Nincs gyertyánk sem, elfogyott az utolsó is, sehol nem kapni. Nincs elem, nincs rádió, tv, nincs főzés, yasalás, fürdés. Hónapok óta nincs vizünk, néha azért meg­nyitják a közkutat, tíz literért állsz sorba két-három órát, hazaviszed, aztán újra mész vízért, két-három órát vársz. A kezem már a földig ér a teher­től, sajog a hátam a cipeke- déstől. Hónapok óta nem eszünk. A háború kezdete óta nem láttam krumplit, paradi­csomot, salátát, uborkát, pap­rikát, répát, petrezselymet, hagymát, tejet, ...semmit sem eszem, s ha vizet iszom, tető­től talpig reszketek. 13 kilóval könnyebb vagyok, tovább fo­gyok... Szarajevó meghalt, nincs egy ép ház sem, a mi­enkre 25 gránát hullott, életem sokszor hajszálon függött... Talán érdekes még: Szara­jevóban már az S betűt sem szeretik, s a rádióban egy in­terjúban ezt lehetett hallani, hogy a világ végére is elmen­nének, csak ne találkozzanak szerbbel, az óvárosban már minden szerb nevű utcát átke­reszteltek, eltűnt az utcáról Gavrilo Princip lábnyoma, nincs már meg a szerb mú­zeum táblája. Még egy érde­kesség: Szarajevóból eltűntek az alkoholisták, kórház és el­vonókúra nélkül kigyógyultak, tíz hónapja egy csepp alkohol sincs. A dohányosok azonban makacsok, egy doboz cigaret­táért már öt márkát is fizetnek. De nehéz a levélírás... Sajnálom, hogy nem voltam vidámabb, de a pokolban nem ismerik a tréfát. Azt kívánom neked és a tieidnek, hogy egy csepp se jusson nektek abból az óceánból, amely ránk zú­dul. A végén tán mégis egy vicc: hogyan beszél az okos boszniai a bolonddal. — A vá­lasz: külföldről, interurbán te­lefonon”. B. Walkó György 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom