Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-29 / 175. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASÁG 1993. július 29., csütörtök Rossz termés búzából Az eredetileg tervezett százezer tonna helyett most már legfeljebb 35 ezer tonna búza felvásárlására számíthat a Duna-Tisza közének legnagyobb feldolgozója, a Viktória Első Magyar Gabona Részvénytársaság. Az aratás végéhez közeledve már bizonyos: Bács-Kiskunban a kenyérnek való termésátlaga még a május végi becsléshez képest is alacsonyabb. A kilátások már akkor sem voltak biztatóak: hektáronként 3,6- 3,8 tonnás átlagot vártak. Ám még ez a remény sem teljesül. Bács-Kiskun megye hetven- négyezer hektárnyi búza vetésterületén az átlagos hozam legjobb esetben sem haladja meg a három tonnát. Élelmiszerminőségellenőrzés A második negyedévben több mint 8000 különféle élelmiszert vizsgáltak meg az országban a minőségellenőrző állomások, és e termékek 13,6 százaléka nem felelt meg az előírt követelményeknek. A minőséghibás élelmiszerek forgalomba hozataláért az ellenőrzéseket követően 349 esetben kezdeményeztek szabálysértési eljárást, harmincnyolcszor szabtak ki helyszíni bírságot, 706 esetben figyelmeztették az előállítókat. Á minőségellenőrző állomások az év első hat hónapjában kiemelten ellenőrizték a 20 százaléknál nagyobb kifo- gásoltsági arányú élelmiszereket, a zsemlemorzsát, fű- szerpaprikát, étkezési zsírt, a kenyeret, a száraztésztát, a füstölt szárazkolbászokat, a hurkát... Vállalkozó cigányok Vállalkozók lettek a táborfalvi cigányok. A településen élő öt cigánycsalád független szervezetet alakított, és közös szövetkezeti dinnyetermesztési társulást hívott életre. Vezetőjük, Balogh István a mesterség fortélyait egy tsz diny- nyeföldjén dolgozva évek alatt tanulta meg, s most ezt hasznosítja. Tizenhat hektár bérelt földön kezdett gazdálkodni társaival. A helyi önkormányzat a lehetőség szerint segítette az első nehézségek áthidalását, és a cigányszervezet 650 ezer forint kamatmentes hitelhez is hozzájutott. Ebből az összegből kutat fúrtak, palántát, műtrágyát vásároltak. Termésük kitűnő. Kötvénykibocsátás Zárt körben, 100 millió forint értékben kötvényt bocsátott ki a közelmúltban a PVL Lízing Rt. A kötvénycsomagot teljes egészében lejegyezték: vásárlói bankok, brókercégek, és takarékszövetkezetek voltak. A kibocsátó a kötvények forgalmazására a Talentum Rt-vel, a Magyar Hitelbank brókercégével kötött szerződést. A megállapodás 3 évre szól, összességében 400 millió forint egyidőben piacon levő kötvény kibocsátására. Azaz a mostani 100 millió forint feletti későbbi értékpapír-kibocsátásokról a PVL Lízing Rt saját pénzügyi helyzetétől függően dönt majd. A Átütemezett földadó A kormány a várható aszálykárokra tekintettel az 1993. évi földadó-kötelezettség első, augusztus 15-én esedékes részletének befizetését 1993. november 15-re, a második részlet befizetésének esedékességi időpontjára ütemezte át. Az átütemezés kormánydöntés alapján történik, ezért érvényesítéséhez nem kell kérelmet benyújtani. Konvertibilis üveggyöngyök avagy a hírközlés üzlete Dr. Schamschula György: Szembetaláltam magam az érdekek szövevényével (Folytatás az 1. oldalról) Elsősorban a vezetékes összeköttetés kiterjesztésével akarjuk elérni, a hálózat bővítését, de nagy az igény a ma még luxusszolgáltatásnak tekinthető hordozható rádiótelefonokra is — hangsúlyozta dr. Schamschula György. — Ezért írta ki a minisztérium az úgynevezett digitális mobil rá- diótelefon-hájózat fejlesztésére vonatkozó pályázatot, amelyen öt cég jelezte részvételi szándékát. Ezek a vállalatok nyilvánvalóan nemcsak azért pályáztak, mert műszakilag felkészültnek érzik magukat a feladat megoldására, hanem azért is, mert az üzletből nagy jövedelemre számítanak. — Akkor a pályáztatónak ennek tudatában kell meghatároznia a feltételeket. Nem így történt? — A pályázatot — hogy elkerüljék a monopolhelyzet kialakulását — két engedély elnyerésére hirdették meg. Az első számítások szerint 21 millió dollárban határozták meg az egy-egy koncesszióért járó összeget. Később azonban ezt 12 millió dollárra csökkentették, vagyis megfelelő műszaki megoldás esetén 24 millió dollárért lehet elnyerni a magyarországi hálózatépítés jogát. Amikor már miniszterként megismerkedtem a pályázat feltételeivel, megütköztem azon, hogy egy ilyen jövedelmező szolgáltatás jogát mindössze 24 millióért értékesítjük. (Görögországban ugyanezen pályázat nyertesei 195 millió dollárt fizettek az államnak.) Ennek ellenére a pályázatot visszavonni nem lehetett, nem is akartam, de úgy véltem, hogy az ország érdekében élnem kell az eredeti kiírás azon kitételével, miszerint azonos műszaki megoldások benyújtása esetén fel lehet tenni a kérdést az érdekelt cégeknek: ki ad többet az engedélyekért? — De mindez máraz ajánlatok benyújtása után történt. Lehet-e menetközben módosítani a feltételeket? — Ez nem módosítás, hanem a korábban megadott bírálati szempontok, egyéb pénzügyi feltételek változatlansága mellett annak felmérése, mit érnek valójában a koncessziók a pályázóknak. — Ennek ellenére elhangzott, hogy ez a koncessziós törvény megsértése. Ilyenkor lehet bírósághoz, a gazdasági kamara mellett működő választott bírósághoz, vagy nemzetközi fórumokhoz fordulni, de — ahogy tudom — mindezek helyett egy kormánypárti képviselő fordult szembe önnel, és levelet kapott a parlament illetékes albizottságától is. Tehát egy szakmai ügy politikai köntösben jelentkezett. Miért? — Mert így lehetett leplezni a lényeget: szembetaláltam magam az érdekek szövevényével, áthúztam egyesek számításait, hogy bizonyára igen kifizetődő közreműködésükkel, befolyásukkal viszonylag olcsón hozzásegítenek cégeket a hálózatépítési engedélyekhez. Vagyis amit nem tudnak szakmailag vagy pénzügyileg felhozni velem szemben, azt más módon próbálják a rovásomra írni. Teszik ezt annak ellenére, hogy tudják, a kiírás szerint a koncessziót csak olyan külföldi cég nyerheti el, amelynek magyar résztvevője is van. így hazai cégeket lehet jó üzlethez juttatni, ami a jövedelem, a foglalkoztatottság, a technikai fejlődés szempontjából egyaránt előnyös lehet. — Másrészt megdrágíthatja a majdan kiépülő szolgáltaDr. Schamschula György tást, hiszen a pályázat nyertesei a nagyobb ráfordítást a fogyasztókkal fizettetik meg. — A díjtételeket az igénylők fizetőképessége, a szolgáltatás eladhatósága határozza majd meg. Következésképpen nem a koncessziós díjaktól függnek a tarifák. — Mit szóltak a licithez maguk a pályázók? — Mindegyik eljött, ecsetelte ajánlatának előnyeit, s fenntartotta a pályázatát. Volt olyan pályázó is, aki képviselőjén keresztül igyekezett nyomást gyakorolni rám. Mindenkit biztosítottam arról, hogy a zsűrizés, a döntés, teljesen szakszerű és jogszerű lesz, de azt ne vessék a szememre, hogy minél nagyobb bevételhez kívánom juttatni az államot az általa rendelkezésre bocsátott koncessziós jogokból. — Ezzel a licittel ön belenyúlt a privatizációs darázsfészekbe, jelezve, hogy az állami javak — néhány sajnálatos példától eltérően — olcsón nem eladók. — Én inkább más hasonlattal élnék: az üveggyöngyöket igyekszem konvertibilis valutára váltani... Csak egy kis mondat Olykor egy lényeges gondolat a sor végén, „csak úgy mellékesen” hangzik el. így volt ez a napokban is, amikor a kormány és az agrárkoordinációs fórum tárgyalássorozatot folytatott az ágazat helyzetének javítása érdekében. Volt, amiben sikerült megállapodni; volt, amiben reménytkeltő előjelekkel további egyezkedések szükségesek, és volt olyan igény is, ami a pillanatnyi gazdasági helyzet miatt teljesíthetetlen- nek tűnik. Az azonban túlzás nélkül elmondható, hogy az utóbbi néhány hónapban az agrárágazat katasztrofális helyzetére több figyelmet fordít a kormányzat, mint korábban. Ez már a huszonnegyedik óra? Vagy a huszonötödik kezdete? Lobbyzás, vagy józanul áttekintett nemzetgazdasági érdek? Talán ebből is, abból is egy kicsi. Emelkedik a vetési támogatás, az aszály sújtotta területek segítése, 400 millióval nő az erdőgazdálkodáshoz nyújtott állami hozzájárulás... Segítség, támogatás, garantált árak — mind, mind nagyon lényeges; elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy sanyarú helyzetéből kimgz- duljon az agrárágazat. Ám mindez csak tüneti, gyors, azonnali kezelése a bajoknak. Legutóbb, mikor a földművelésügyi miniszter Somogybán járt a gazdálkodókkal konzult, akkor is az volt az eszmecsere lényege: az ágazat jövedelemtermelő képességén kell javítani. Ha ez sikerül, akkor minden más — a falusi bankoktól, a hitelezésektől, a támogatási rendszereken keresztül — már csak a célt szolgáló segítő érték lehet. A közeli napok tárgyalásáról kiadott közleményben van egy mondat: új agrárpolitikai koncepciót kell kidolgozni az ágazat jövedelemtermelő képességének javítására és az erre vonatkozó tárgyalásokat október 15-ig el kell végezni. Egy gazdálkodó így mondta: „ez a lelke az egésznek”. Ez a kis mondat, ami már nem tüneti kezelést jelez, hanem valóban 'az ágazat távlatait szolgálja. Vörös Márta Két új állampapír az értéktőzsdén A Budapesti Értéktőzsde júniusban 1336 kötésben, árfolyamértéken számolva 16,7 milliárd forintos forgalmat bonyolított le. Ez csaknem azonos értékű volt a májusi forgalommal, tavaly júniushoz képest pedig 11 -szeres növekedést jelent. 1993. első félévében a Budapesti Értéktőzsde összes forgalma meghaladta a 80 milliárd forintot, amely az alapítás óta eltelt három év teljes forgalmának (134,5 milliárd forint) 60 százaléka. Újabb társaság részvényeivel bővült a tőzsdei értékpapírok kínálata: a kárpótlási jegyekért vásárolható Csemege Julius Meinl osztalékelsőbbségi részvényeket bevezették a tőzsde forgalmazott kategóriájába, összesen 185 millió forint értékben. Két állampapír került a tőzsdére: a 180 napos lejáratú diszkont kincstárjegy idén kibocsátott ötödik sorozata (15 milliárd forint összegben), valamint az 1996/F sorozatú, hároméves lejáratú, 17,5 százalékos kamatozású államkötvény (10 milliárd forint összértékben), amely a magánszemélyeknek további 1,5 százalékos kamatprémiumot biztosít. Júniustól a kárpótlási jegyek C és E sorozatára is lehet üzleteket kötni a tőzsdén. Június végén a tőzsdére bevezetett 52 értékpapír névértéken ösz- szesen 368 milliárd forintot ért, s ez árfolyamértéken számolva 385 milliárd forintnak felel meg. A kárpótlási jegyek ára pedig a június eleji 510 forintról már 630 forintra emelkedett a tőzsdén. NYUGTAADÁSI KÖTELEZETTSÉG Felmentés csak alapos indokra Hogyan privatizálnak a németek? (2.) Tőke, tudás, aktivitás Megjelentek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökének irányelvei a nyugtaadási kötelezettség alóli felmentési kérelmek elbírálásáról. A szöveget az Adó és Ellenőrzési Értesítő most megjelent 9. számában közli. A mentesítési kérelmet az adóhatóság mindig egyedileg, az eset összes körülményeinek gondos mérlegelése alapján bírálja el. Mint írják: a felmentést csak az adózók kérésére valóban indokolt esetben lehet megadni. S az engedély megvonható, amennyiben az adóhatóság adóhiányt tár fel, illetve egyéb számviteli szabálytalanságokat követ el az adózó. A felmentések egyébként csak különösen indokolt esetben szólhatnak határozatlan időtartamra. A felmentésre okot adhat az adózó szociális vagy egészségügyi helyzete, ha a nyugtaadási kötelezettség aránytalanul nagy terhet róna rá. Szintén figyelembe vehető tényező, ha a vállalkozó egyedül — alkalmazottak nélkül — működik. Felmentés adható olyan esetekben is, amikor a gazdasági tevékenység jellege miatt a nyugtaadás csak aránytalanul nagy megterheléssel vagy egyáltalán nem lenne megoldható. Az irányelvek szerint indokolt egészségügyi helyzetnek tekinthető, ha valaki súlyos testi fogyatékos és nem foglalkoztat olyan személyt, aki a jogszabályi kötelezettségnek eleget tudna tenni. Szintén indokolt azok felmentése, akik 70 év felettiek, és egyedül folytatják tevékenységüket. A vállalkozás mérete és a gazdasági tevékenység jellege mellett méltányossági szempont lehet a piacokon, vásárokon, iskolákban és egyéb közterületeken történő árusítás. Németország keleti tartományaiban befejezéséhez közeledik a privatizáció. A mintegy tizenkétezer vállalat közül már csak néhány száz eladása várat magára. A német vagyonügynökség, a Treuhandstalt képviseletet nyitott Magyarországon; vezetőjét dr. Arndt Fleischert, legelébb arról kérdeztünk, miért fontos Németországnak a budapesti jelenlét. — Valamennyiünknek érdeke, hogy ez a bizonytalanság, amely a többi között a privatizáció miatt létezik még keleten, megszűnjön, és stabilizálódjon a helyzet ebben a térségben. Németország olyan know-how-val rendelkezik, amely máshol is használható, ahol a tervgazdaságról a piacgazdaságra térnek át. — Milyennek látja Ön a magyarországi privatizációt? — Magyarországon még haboznak a nagyvállalatok „felaprításával”. Ez kezdetben így volt nálunk is. Aztán rájöttek: ahhoz, hogy eredményes legyen a vállalatok magánkézbe adása, nincs más lehetőség, mint „fel kell darabolni” a nagy gyárakat, és úgy kell eladni. így ugyanis könnyebben lehet vevőt találni. — Magyarországon azért más kondíciókkal megy végbe a privatizáció, mint Németországban. Önöknél ugyanis jelentős összeget fordítanak a költségvetésből erre a célra. — Ez így van. Ugyanakkor Magyarországon a vállalatoknak már mintegy 25 százalékát sikerült magánkézbe adni, ez a többi kelet-európai országhoz viszonyítva jó aránynak mondható. Mégis azt kell mondanom, hogy önöknek aktívabban kellene fellépniük a vevőkkel szemben. Tudniillik, míg korábban Magyarország szinte egyedül volt a privatizálandó vállalataival, azóta a többi keleti ország is beállt a sorba, tehát jobban meg kell mutatnia magát annak, aki nyerő akar lenni. — Az embereknek két aggodalmuk van a privatizációval kapcsolatban: az egyik, hogy nem jön a külföldi tőke, a másik pedig éppen az ellenkezője: „kiárusítják az országot”. — Hallottam én is olyan véleményeket, miszerint Magyarországon sokat adnak el külföldieknek. Ez így azonban nem igaz. Egyrészt fontos, hogy bejöjjön a tőke, másrészt a management know-how-t is meg kell vásárolni. Ez főleg a nagyvállalatokra vonatkozik. Ugyanis csak a kisebbeknél lehet rávenni a magyarokat, hogy aktivizálódjanak. Ami pedig a legfontosabb: a privatizációs folyamat mind gyorsabban menjen végbe, hiszen a cél az, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatok minél kevesebb deficitet termeljenek. (Folytatjuk) Hangyái János
