Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-27 / 173. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. július 27., kedd Felnőttképzés Szőcsénypusztán Második alkalommal ren­dezték meg Szőcsénypusztán a brit-magyar felnőttképzési szemináriumot. A brit felnőtt- képzési módszereket, elméleti és gyakorlati ismereteket mu­tatták be a részvevőknek. A programot Willaiam A. Hamp­ton, a sheffieldi egyetem pro­fesszora, dr. John R.P. Evans, Ms Mair James, Mr. Geoffrey L.Hollett irányította. Angolul beszélő felnőttoktatók, peda­gógusok, oktatászervezők és munkanélküliek vettek részt a szemináriumon. Népművészeti nyári egyetem Európa valamennyi orszá­gából, s az idén először az Egyesült Államokból is érkezett 35 hallgató részvételével va­sárnap megnyílt a XVII. nép- művészeti nyári egyetem Zala­egerszegen. A TIT Öveges Jó­zsef Ismeretterjesztő Egyesü­lete neves előadókat hívott meg az augusztus 1-ig tartó rendezvényre. A hallgatók nemcsak Zala megye népi ha­gyományaival és a magyarság néprajzi csoportjaival ismer­kedhetnek meg, hanem saját maguk is faraghatnak, koron- gozhatnak, csuhébabákat és szőtteseket is készíthetnek. Marcali várostörténet diákoknak Helytörténeti füzetet állít össze a marcali múzeum diá­kok számára. A nyáron befejő- dik a kötet előállítása, amely­nek kiadásához sikerült több helyi céget megnyerni szpon­zornak. A múzeum azt tervezi, hogy a szeptemberi tanévkez­désre az iskolások a tanköny­vekkel együtt vehetik át a mar­cali helytörténeti kiadványt. Az orosz kultúráért Mihail Gorbacsov volt szov­jet elnök és Hans-Dietrich Genscher német exkülügymi- niázter a Bayreuthi Ünnepi Já­tékok alkalmából segélyakciót indított a nehéz helyzetben levő orosz kultúra megmenté­sére. Szándékuk szerint tekin­télyes művészekből, a két poli­tikus vezetése alatt orosz-né­met alapítványt létesítenek. A kezdeményezést máris támo­gatja a bayreuthi Trisztán elő­adás szereplőgárdája, vala­mint Wim Wenders és Alexan­der Kluge filmrendező. Gorba­csov egy sajtóértekezleten kije­lentette, hogy az orosz kultúra szükséghelyzetben van. Sályi László tárlata Egy megrázó sorsú ember, egyszersmind bámulatos élet­erővel megáldott alkotó grafi­káit láthatja a közönség pén­tektől Miskolcon. Huszonhat évvel ezelőtt a DVTK stadion­ban, edzés közben súlyos bal­esetet szenvedett 17 éves, igen tehetséges miskolci ifjú­sági tornász, Sályi László, a bakleset következtében egész életére mozgásképtelenné vált. Azóta folytatja kedvtelé­sét, a rajzolást. Sályi több mint félszáz tusrajzából rendeztek kiállítást a miskolci Nyugdíja­sok házában. Martonvásári hangversenyek Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintéze­tének parkjában szombaton kezdődött meg az idei Beet­hoven hangversenyévad. A három előadásból álló kon­certsorozat első rendezvé­nyeként a Magyar Állami Hangversenyzenekar mutat­kozik be. Ismét begyűjtik a kalandozó fiatalokat REICH GÁBOR AZ ÉDESAPJÁRÓL Gyerekmegőrző „Nap mint nap érzem a Nágocson Kevesebb a kalandozó gyerek a Balatonon — állítja dr. Or­bán István, a megyei gyermekvédelmi intézet igazgatója. Ám nem lehetünk optimisták, hiszen a szökésben levő gyere­kekkel zömében augusztusban találkoznak. A belügyminisz­térium és a megyei önkormányzat a Somogy Megyei Gyer- mek-és Ifúságvédő Intézet számára az idén nem biztosított elkülönített költségvetést, a „begyűjtött” gyerekek ellátá­sára. Jövőre azonban számítanak erre a támogatásra. Házi csete-paté után, vagy éppen kalandvágyból több kiskorú úgy gondolja, hogy legjobb a „szabad élet.” El­szöknek hazulról, pénzük nincs, országutak vándorai­ként kóborolnak. 1970-ben a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet országo­san elsőként hozta létre Fo­nyódon, Siófokon és Balaton- szemesen a gyerekmegőrző­ket. Ezekre a helyekre gyűjtöt­ték be azokat a kiskorúakat, akikért otthon végülis aggód­tak a szüleik. Értesítés után egy-két nap múlva boldogan találkozhattak a gyerekmeg­őrzőben a szülők az elcsa­tangolt gyerekkel. 1986-ban megszüntették Somogybán a gyerekmegőr­zőket. Addig évente 20-130 gyerekről gondoskodtak ideig­lenesen. A Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zet célja az is volt, hogy a bűnmegelőzésben, a fiatalok alkoholizálásának megakadá­lyozásában, a drogfogyasztás Jó lesz óvakodni a meg­gondolatlan mozdulatoktól a firenzei Paizza della Signo- rián, mert nem sokára egy, az Orwell-i víziókat idéző elektronikus rendszer tartja folyamatos megfigyelés és védelem alatt a város párat­lan értékű műemlék együtte­sét. Az elektronikus radarbe­rendezések rejtett tévékame­rák, mikrohullámú mozgá­megfékezésében együttmű­ködjön a Belügyminisztéri­ummal. Az idé nyáron ismét meg­szervezte az intézet a gye­rekmegőrzőt. A Balatonhoz közeli nágocsi nevelőotthont jelölték ki erre a célra. Dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet igazgatója el­mondta: — 1986-tól a mostani nyárig a kallódó gyerekeket a kaposvári intézetbe szállítot­ták. Egyrészt költséges volt, másrészt jogi képviselettel is járt, mivel a szökött gyereke­ket állami gondozottaknak kel­lett nyilvánítani. A BM-el kötött idei megálla­podásunk pédaértékű, hiszen csak a szökésben levő állami gondozottak elhelyezéséről kell gondoskodnia a Gyivi-nek, a többi gyerek egy-két napon belül visszake­rül a családhoz. Az utóbbi esetben semmiféle jogi tortúra nem terheli a szülőket. Horányi Barna sérzékelők és elektronikus fa­lak vandálok, merénylők vagy falfirkászok legkisebb gyanús mozdulatát, az álta­luk okozott legcsekélyebb zajt is érzékelik és szükség esetén beavatkoznak. Firenze város tanácsa már egy éve tanulmányozta a tör­ténelmi városmag, a világ legnagyobb szabadtéri mú­zeuma elektronizált védel­mének a lehetőségét. Halkszavú, csöndes, tekin­tetén könnyfátyollal beszél édesapjáról, Reich Károlyról. A grafikus-óriás fiának sze­rénysége, minden művészi „al­lűrt” nélkülöző stílusa már-már zavarbaejtő. Holott Reich Gá­bor jó tanítványnak bizonyult: linómetszeteit, rézkarcait nézve megelevenedik a ter­mészet, „élővé”, szinte meg- foghatóvá válik a bagoly és a vöcsök, a héja és a fako­páncs. Az ember majdhogy­nem vágyat érez, hogy végig­simítson puha tollúkon. Reich Gábor balatonsze- mesi — az ismerősök, barátok és művészek bíztató szavai Reich Gábor Hold I. című al­kotása nyomán rendezett első önálló — kiállítása meghívójának bemutatkozó soraiban is hangsúlyozza: adottságai és az otthoni légkör irányította a képzőművészet felé. Hogy ez a „felé” mennyire sikerült, al­kotásai tanúsítják... Az egykori művész-csemete — talán nem bántó a megne­vezés —, a Művészeti Gimná­zium után az Iparművészeti Főiskola grafika szakán mélyí­tette el mindazt a tudást, amelynek alapjaiba édesapja Reich Gábort gyermekkorától beavatta. Bár Reich Károly „csupán” a hibáira igyekezett rávezetni fiát, mégis nyilván je­lentős hatással volt művészeti tevékenységének finomítá­sára, csiszolására. „Az otthoni légkör irányított a képzőművészet felé (Fotó: Lang Róbert) A szülői ház, a grafikus-fe- nomén apa meghatározó Re­ich Gábor életében. Hiszen nap mint nap látta édesapját dolgozni, amint keze által megszületnek a „csodák”. A nagy tekintélyű művész em­beri tekintetben is példa fiá­nak, aki ma is úgy érzi: „na­gyon hiányzik, naponta érzem a papám hiányát”. Miközben a szemesi Reich Károly emlékház — a közel­múlt emlékeit előcsalogató — kertjében beszélgetünk, kide­rül az is, hogy nem véletlen az első kiállítás címe: Madarak, virágok. Vonzódása a termé­szethez, az állatokhoz nem újkeletű. Bizonyára az élővilág iránti tiszteletet is a Szemesen töltött nyarakon szívta ma­gába a művész. S miközben erről esik szó, tekintete — „bi­zonyításul” — keresi kutyáját, egy elegánsan kecses orosz agarat, amely remegő orrcim- pákkal az asztal mellett „ácsingózik” a falatokért. A „melegséget és otthonos­ságot” sugárzó szemesi ház életének olyan darabkáit, nya­rait villantja föl, amelyek meg­határozóak voltak a grafikus- művész pályájában, életében, alkotásaiban. Szinte minden­ben... Tamási Rita Műemlékvédő elektronika Webber-premier és kasszasiker A befektetések „új” területe: a régiség Mikor igazi a műkincs? Londonban volt a világ- premierje Sir Andrew Lloyd Webber új musicaljének, a Sunset Boulevardnak. Az új darab rekordotdöntötta jegy- elővételeket illetően is. A Londonban igen drágá­nak számító, 32 fontos jegyár mellett is rekordösszegű a be­vétel: az elővételek már elér­ték a négymillió fontot. A da­rab egyik betéte, a With One Look című dal pedig Barbara Streisand sikerdala is. Maga, Barbara Streisand valamint Roger Moore és Mi­chael Caine is jelen lesznek a zsúfoltnak Ígérkező nézőté­ren. A három sztár a Savoy Pótolhatatlan kincseket ra­boltak el a hét végén London­ban a British Museumból. A betörők a tető egyik üvegabla­kán át érkeztek az éjszaka sö­tétjében, és a biztonsági be­rendezéseket kiiktatva 250 ezer font névleges értékű késő római-kori nyakláncokkal és pénzérmékkel távoztak. Áz értéket azért tartják névlegesnek a szakértők, mert az ékszerek és az érmék igazából pótolhatatlanok, és hozzáértő gyűjtők, ha mernék, milliókat is fizetnének értük. Hotelben partin ünnepli meg a Webber-darab sikerét. Egyébként Webbernek még négy musicalja szerepel a londoni dalszínházak műso­rán: a Macskák, az Operaház Fantomja, a Starlight Express és a József és a csodálatos technikolor álomkabát. A Sunset Boulevard a már klasszikusnak számító, Gloria Swanson és William Holden főszereplésével 1950-ben bemutatott film alapján szüle­tett. A színpadra állítása há­rommillió fontba került és a fő­szerepet játszó „Broad- way-beli” színésznő, Patty Lupone valószínűleg elhomá­lyosítja majd a film legendáját. Brit bűnügyi tudósítók sze­rint a betörés módszere em­lékeztetett a Peter Ustinov főszereplésével 1964-ben készült „Topkapi” című filmre, amelyben az istambuli Top­kapi szerájba hatoltak be a bűnözők a tetőn át. A Scotland Yard természe­tesen nem hajlandó részle­tezni, hogy milyen módszerre utalnak a megmaradt nyo­mok, a múzeum igazgató­sága pedig váltig erősítgeti, hogy a biztonsági rendszer egyébként kitűnő. A darab bemutatója egyéb­ként két héttel korábbra volt tervezve, ám technikai okok miatt hétfőre halasztották. Szokatlan lépésként Web­ber amerikai krirtikusokat is meghívott a premierre. A mu­sicalt a tervek szerint decem­ber 2-án Los Angelesben, majd New Yorkban is bemutat­ják. Los Angelesben a cím­szerepet Glenn Close kapja. A londoni darabot a Royal Shakespeare Companytól Trevor Nunn rendezi, a szö­vegkönyv szerzője Don Black-kel együtt Christopher Hampton, aki a „Les Liaisons Dangereuses” színdarabot is írta. Feltételezések szerint a be­törők a biztosító társaságok­nak akarják felkínálni a zsákmányt, mert a műkincs­piacon aligha értékesíthetik a jól ismert ékszereket és ér­méket. Bennfentesek kizárják, hogy valamiféle történelmi igazságtevők törtek volna be, az 1753-ban alapított, ingye­nesen látogatható British Mu- seumba, mely ma a washing­toni Smithsonian Institution után a világ második legna­gyobb múzeuma. Az utóbbi időben mind gyakrabban tűnnek föl gazda­sági folyóiratokban, újságok gazdasági mellékleteiben mű­kincsekről, régiségekről szóló írások. Az olvasó joggal gon­dolhatná, hogy az eféle közlé­seknek inkább múzeumi kiad­ványokban, netán a kulturális rovatokban volna a helyük. A cikkek tartalmából azonban kiderül: nincs szó profiltévesz­tésről. Manapság ugyanis a porcelánfejű babákat, a pati­nás rézmozsarakat vagy a bé­lyegeket és a széles gyűjtő­körben kedvelt egyéb tárgya­kat, régiségeket nem pusztán esztétikai, tartalmi, vagyis tra­dicionális értékeik szerint le­het osztályozni, hanem abból a szempontból is, hogy alkal- masak-e vagy sem befektetési célokra. Meg kell tehát barátkozni a nálunk talán még szokatlan ténnyel: a régiségekre, mű­kincsekre bizonyos értelem­ben ugyanolyan mércék al­kalmazhatók, mint például az ingatlanokra és az értékpapí­rokra. Megítélésük attól függ, hogy mennyire gyarapszik az értékük, van-e esély arra, hogy az idő múlásával emel­kedik az áruk. A nemzetközi gyakorlatban természetesen kialakultak a megítélés normái is. Jó befek­tetésnek azt tekintik, amely­nek hozama, azaz évenkénti várható áremelkedése lega­lább 5-7 százalékkal na­gyobb, mint az inflációs ráta. Értékének gyarapodása tehát körülbelül olyan mértékű, mint a reálkamaté. Az elvárás nem is indokolatlan, hiszen — kü­lönösen a nagyértékű műkin­csek és egyéb cikkek eseté­ben — a biztonságos tárolás nem költségmentes, s maga az értékesítés is bizonyos kockázattal, illetve tranzakciós költséggel jár. A várható értéknövekedés mérlegelésekor figyelembe veszik az adott műkincs relatív ritkaságát csakúgy, mint a gyűjtőkör várható bővülését vagy szűkülését. Sőt arra is fi­gyelnek, vajon várható-e olyan tárgyak megjelenése a piacon, amelyek magukhoz „szippantják” a gyűjtők figyel­mét és pénzét. A régiségek nálunk is köve­telik az őket megillető helyet a befektetési piacon. S mint­hogy a padlásokon és a pin­cékben valószínűleg sok-sok értékes holmi vár fölfede­zésre, azt érdemes megszív­lelni, hogy ezen a piacon is csak kellő körültekintéssel, tá­jékozódással és szakismeret­tel felvértezve számíthatunk sikerre. Gyűjtőként, közvetítő­ként és értékesítőként egy­aránt. Bácskai Tamás Rablás a British Museumból i #

Next

/
Oldalképek
Tartalom