Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-21 / 168. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — SZÍNES VILáG 1993. július 21., szerda AZ EZER SZÉKELY LEÁNY NAPJA A folklór csíksomlyói találkozója így vonultak az „ezer székely lányok” (Fotó: Metz Márton) A JÓKOR JÖTT FILM Az örök játékos Piros Ildikó egy új szerepről, a játékszenvedélyről és a gördeszkáról A Somogyi Hírlapban az elmúlt esztendők nyarain is beszámoltunk a székelyföldi Hargita megye érdekes nép­rajzi találkozójáról, az ezer székely leány napja július eleji rendezvényéről. Az első ilyen rendezvényt még 1931-ben tartották, amikor a néppel és népért érző értelmiségiek rá­jöttek: az impérium és élet­módváltozás miatt rohamosan felejteni kezdték a népvisele­tet, a népi szokásokat, a népi mesterségeket, s a hajdan rendtartó székely faluközös­ség erkölcsiségében is fella­zult. Akkor határozta el a kato­likus egyház, hogy a székely- ség sokszáz éves zarándok- helyére, a csíksomlyói kegy­templomba hívja a népvise­letbe öltözött fiatalokat, imád­kozni sorsuk jobbra fordulá­sáért, egyben népszerűsíteni a szövés, fonás, faragás és más népi mesterségek ha­gyományait, nem feledkezve meg a tiszta forrásból táplál­kozó dalokról, táncokról sem. S Csíksomlyó így vált az 1930-as, 1940-es években ünnepévé a nép lelkében élő értékeknek. Mígnem a homo­genizáló szocializmus véget nem vetett a buzgalomnak. Az 1989-es romániai fordu­lat után ismét fölelevenítették a hagyományt. A lélek felsza­badulását sok-sok ezer, nép­viseletbe öltözött fiatal Csík- somlyóra zarándoklása is je­lezte. így volt ez az azutáni években, s az idén július 3-án is. Amiért érdemes késve is megemlíteni a rendezvényt, arra somogyi vonatkozása is alapul szolgálhat. Ugyanis az idén az ezer székely leány napján a szabadtéri nagy amfi­teátrum színpadán nemcsak székelyföldi együttesek léptek színpadra, hanem sok tapsot kaptak a tabi és siófoki népi együttesek is. Tab a Hargita megyei Tus­nádnak a testvére, Siófok pe­dig Gyergyószentmiklósnak. S köztudott az is, hogy számos Somogy megyei helység több Hargita megyei helységgel tart fenn testvérkapcsolatokat. El is hangzott az ötlet: milyen jó lenne, ha a jövő esztendei ezer székely leány napján több magyarországi testvér- közösség, város népi együttese, zenekara fellépne a Somlyói színpadon. Nyilván ehhez a két megye művelődéséért felelős ténye­zőinek összehangolt szerve­zésére lenne szükség. De ta­lán épp az ezer székely leány napja lenne az a dátum, amire időzíthetnék az egyes helysé­gek lakói székelyföldi kirándu­lásukat. Sokszínűbbé, válto­zatosabbá válhatna így a mű­sor, s a két megyét elválasztó ezer kilométer fáradsága tova- foszlana az ismerkedés kéz­szorításával. Bálint András Június 30-án kezdődött a Kisváros című új, 20 ré­szesre tervezett tv-sorozat forgatása, amelynek egyik női főszereplője Piros Il­dikó. — Ez a film azért jött jókor — mondja Piros Ildikó —, mert már két éve nem forgat­tam. Vannak olyan fohászai a színésznek, hogy „de jó volna, ha...” és akkor csörög a telefon és azt mondják: 20 részes sorozat. Várkonyi Gá­bor rendezi, elvállalom-e? Igazán nagyon boldog vol­tam. Különben is, a pályán el­töltött ennyi év után azt hi­szem, elmondhatom, hogy szerencsés ember vagyok. Sok szép és jó dolog áll mö­göttem. Vannak pontok, ami­ket jelölök az életemben, ilyen volt Mesterházi Pesti emberek című darabja, amit jó régen csináltunk Várkonyi Gáborral. És akkor telnek az évek, és felemeli a telefont, és újra találkozunk. Azt hi­szem, akik ebben a szakmá­ban egy nyelven beszélnek, ha nagy időközönként is, de mindig úgy találkoznak, mintha tegnap lett volna. A kapcsolat ugyanúgy műkö­dik, mintha nemrég találkoz­tunk volna. Ez a sorozat izgalmas kihí­vás számára. — Bár már a következő szezon színházi terveit déd­elgetem magamban, azért nagyszerű, hogy a nyár a fil­mezéssel telik. Újfajta szituá­ciót kell megélnem, egy gyógyszerésznőt játszom, aki alig felnőtté érett, mak­rancos kislányát egyedül ne­veli. Nagyon jó az is, hogy olyan kollégákkal találkozom, akikkel még sohasem játszot­tam. Közéjük tartozik Kozák András, Usztics Mátyás és sok tehetséges fiatal. Figye­lem őket, és egyszercsak az ember ráérez, hogy milyen jó ez a játék, hogy „másféle hú­ron kell pendülnie.” Nagyon szeret játszani. — Minden nap játszom, a szónak nemcsak színészi ér­telmében. Otthon a férjem­mel, Huszti Péterrel, meg a két felnőtt fiammal — 21 és 17 és fél évesek már! Kár­tyázunk, sakkozunk, kitalá­lunk bonyolult felírás játéko­kat. De a tenisz is remek já­ték, vagy bármelyik sport. Az olvasási élményekből azt is leszűrtem, hogy a nagy alko­tók megőrizték játékos ked­vüket, nemcsak Karinthyék, hanem sokan mások is. A já­ték frissít, konzervál, kikap­csol, feltölt, erőt ad. Most például az az őrületem, hogy szeretnék megtanulni gör- deszkázni. De tavaly egy rossz teniszmozdulattól le­szakadt a vállamban egy izom, és azóta a családom félt. „Mama, ezt már ne ta­nuld, nem való neked!” — mondják. És sajnos igazuk van, mert én nem törhetem össze kezem-lábam; mi lenne velem akkor a színpa­don? így a gördeszkázást va­lószínűleg föl kell áldoznom a színészet oltárán. László Zsuzsa HORTHY, A TENGERÉSZ (1) Kenderestől Fiúméig Horthy Miklós a család ötö­dik gyrmekeként 1868. június 18-án született Kenderesen. Élete szokványosán indult. Az elemi iskola első két évét itt, a következő kettőt Debrecen­ben végezte, majd szülei beí­ratták a soproni Laehne-neve- lőintézetbe, hogy a kor szo­kása szerint elsajátítsa a né­met nyelvet. A soproni gimná­zium négy esztendeje után, 14 éves korában vált Horthy a fi­umei császári (és) királyi Hadi­tengerészeti Akadémia nö­vendékévé. Vonzó titkok Kisdiák korától megmagya­rázhatatlan vágy vonzotta a tenger és a tengeren túli titok­zatos világ felé, amelynek el­éréséhez akkoriban egyetlen út vezetett: az osztrák-magyar haditengerészet tisztjévé kel­lett lennie. E pályához azon­ban ki kellett erőszakolni szü­lei beleegyezését. Ugyanis a családban már volt valaki — négy évvel idősebb bátyja, Horthy Béla —, aki két hónap­Nagybányai Horthy Miklósról a fiatalabb nemzedékek alig tudnak valamit. Pedig 1920. március 1-jétó'l 1944. október 15-ig kormányzó államfó'ként állt az ország élén. Horthyt, az Osztrák-Magyar Monarchia ha­ditengerészetének tisztjét, pa­rancsnokát még kevésbé isme­rik. Holott 50 éves koráig a ten­ger és a flotta töltötte be egész valóját. Részleteket közlünk a Zrínyi Kiadó közeljövőbeni megjelenő' könyvéből. pal tengerész hadapróddá (kadéttá) avatása előtt 1880. május 29-én, egy gyakorlaton, 18 esztendős korában életét vesztette. A kérdés azóta sincs meg­fejtve: ugyan milyen titokzatos erő csábított egy magyar al­földi középbirtokos nemesi családból csaknem egyszerre két ifjút a tengerre? „Anyámnak — írja Horthy az „Emlékirataim”-ban — mégis sikerült atyámat áthan­golni és én, szüleim emlé­két áldva, szívem mélyéből hálás vagyok nekik, hogy számomra elérhetővé tették azt a hivatást, gyermekkorom álmát, mely végül is vágyako­zásom beteljesülését jelen­tette...” Az Akadémia volt a monar­chiában az egyetlen intéz­mény, amelyben a haditenge­részet hivatásos tisztjeit ké­pezték 1918-ig... Az Akadémia növendékei a gyakorlati képzést hajón kap­ták. A képzés négy évig tar­tott. A negyedik évfolyamot si­kerrel végzetteket II. osztályú tengerészkadétokká avatták, majd beosztották őket valame­lyik hajóra, s újabb vizsga után kaptak tiszti beosztást... A jelentkezők alapos válo­gatáson estek át. ”...Az én 1882-es évjáratomból —, írja Horthy —, mindössze csak 42 jelöltet vettek fel, holott a je­lentkezők száma, ha jól em­lékszem 612 volt. A követel­mények szigorúságára jel­lemző, hogy a négy év folya­mán negyvenkettőnk közül több mint egyharmada kiválni kényszerült s végül is csak huszonhetünket avattak ha­dapróddá...” A vidám kadét Előfordult, hogy az egyik gyakorlaton azt a kötelet, mely a vitorlarudat vízszintesre rögzíti, tévedésből kibontot­ták, és Horthy a 20 méteres magasból leesett. Az árboc mentén zuhanva a kötelekben akart megkapaszkodni. Ezzel ugyan leégette a tenyerét, de megmentette az életét. Ter­mészetesen kórházban foltoz­ták össze, mert jónéhány tö­réssel maradt a fedélzeten. Szerencsére Horthy sérülései nem voltak olyan súlyosak, mint Béla bátyjáé... Horthy — amint Kőnek Emil altengernagy elbeszéli — elő­zékeny, vidám egyéniség volt. A nyári behajózásokon senki nála nagyobb örömmel és odaadóbban nem végezte a vasfegyelmet követelő nehéz szolgálatot. Könnyen teljesí­tett minden feladatot. A leg­zordabb időjárás, a legerő­sebb hullámverés sem szegte kedvét... Ha viharban, az öreg Erz­herzog Friedrich vitorláinak vad csapkodása közben ott csüngött a szédítő magasban, a legfelső árboc-keresztrúd végén, lábát nekivetve a ke- resztrúdra erősített, ívben le­csüngő kötélnek, karjával át­ölelve az árbocrudat, miköz­ben a két csücskével már fel­vont vitorla vászonöblei ke­gyetlenül csapkodták, akkor is nyugodtan, mintaszerűen látta el a dolgát. Az újdonsült kadétokat rövid szabadság után különböző ha­jókra osztották be. Horthy Mik­lóst a három egségből álló téli hajóraj zászlóshajójára, a Ra­detzky gőzfregattra vezényel­ték. A Radetzky az akkori ha­jóépítési elvek szerint épült 1870-73 között, Triesztben. Háromárbocos, teljes vitorlá- zatu fregatt volt, amelyet azonban felszereltek már gőzgéppel is, de széntakaré­kosságból főleg csak vitorláz­tak. A nyolcvanas-kilencvenes években a cs. és kir. haditen­gerészetben az volt a rend, hogy a nyári hónapokban, má­justól szeptemberig az ún. nyári, októbertől áprilisig az ún. téli hajóraj volt „felsze­relve”. A téli hajórajt régi vitor­lások, gőzfregattok és gőzkor- vettek alkották, tehát olyan vi­torlások, amelyek már időköz­ben kaptak gőzgépet vagy eredetileg is gőzgéppel épül­tek. A vitorlás szolgálatot azért tették télre, hogy az minden szempontból edzze a tenge­részeket. Embernevelő iskola Az időjárás viszontagságai­nak zokszó nélküli elviselésén kívül ez az évszak teremthet olyan helyzeteket, amelyek a habozás nélküli, odaadó köte­lességteljesítés és egyéni ügyesség maximumát váltják Horthy István — tengerész­kadétként, Fiúméban ki a tisztekből és a legénység­ből egyaránt. Hatalmas hul­lámverésben, amikor még a nehéz fregattokat is úgy haji- gálja a tenger, mint a dióhéjat, bizony kemény és keserves volt a szolgálat mindenkinek. Olyan iskola volt ez, amely egész emberré nevelt... Ezt az iskolát Horthy Miklós is kijárta. Talán eme alapki­képzésnek hatására rajongója lett a vitorlás hajóknak és a vi­torlássportnak. Ifjú tisztként vett részt a regattákon saját vi­torlás jachtjával, a Kin- csem-mel, majd az Arám-mal, s e versenyeken számos díjat nyert. (Folytatjuk) Dr. Csonkaréti Károly Munkanélküliek társulása A munkaközvetítés rendha­gyó módját találta meg Fran­ciaországban egy társulás. Tagjai az Orly repülőtéren az ott várakozó üzletemberek kezébe adták életrajzukat és munkapályázataikat. Az „Ob- jectif Job" társulás elnöke sze­rint „nem azt várjuk, hogy a várótermekben azonnal mun­kalehetőséghez jutunk. Név­jegyeket gyűjtünk, kapcsola­tokat létesítünk és ezzel is megmutatjuk talpraesettsé­günket és hogy valóban mun­kához akarunk jutni.” Magánautó-utak Angliában Privatizálhatók Nagy-Bri- tannia útjai. Hosszas huza­vona után szabad jelzést ka­pott az első magánautópálya építése. Ezt Közép-Anglia iparkörzetében hozzák létre egy nagyon forgalmas sza­kasz tehermentesítésére. A szigetország kormánya ezzel a munkával egy angol-olasz konzorciumot kíván megbízni. Jön az új Boeing A világ legnagyobb repülő- gépgyára, a Boeing új típus gyártását tervezi, ez lesz a 737 City Jet. Az eredeti 737-es típusból 1965 óta több mint háromezret készítettek. Ez a modell számít eddig a legsikeresebbnek. Az új válto­zatnak szélesebb utastere, nagyobb tartálya és új hajtó­műve lesz. A kifutóműveket a CFMI gyártja, amely az ameri­kai General Électric és a fran­cia SNECMA közös vállalko­zása. Felesleges lesz készpénz? Az Egyesült Államok az az ország, ahol majdnem minden „műanyag pénzzel" — hitel­kártyával — fizethető. Az USA polgárai ezentúl akár egyetlen bélyeget is hitelkártyára ve­hetnek. Ez év tavaszától ugyanis az amerikai postákon a hitelkártyát is elfogadják fi­zetési eszközként. Gólyaszámlálás Elzászban Bővül a postások munka­köre Elzászban: ezen a nyá­ron nemcsak leveleket kézbe­sítenek, hanem gólyákat is számolnak. Napi túrájuk során kérdőíveket töltenek ki, hány gólyafészket láttak, mennyi fi­ókával. A „Gólya-kör” — ez a vállalkozás hivatalos neve — közös akciója a francia postá­nak és a „Gólyák elzászi újra- honosítása" elnevezésű társu­lásnak. Évente háromszor tar­tanak „Gólya-kört” az elzászi postások: a fészekrakás ide­jén, a nyárvégi költözést meg­előzően és télen. A téli szám­lálás célja, hogy igazolják azt az állítást, miszerint a gólyák Európa középső vidékein is képesek átvészelni a telet. Eddig ismeretlen Lincoln-kéziratok A pekinsi bíróság (USA, Illi­nois állam) takarítása során szenzációs leveleket találtak. Az okiratok Amerika 16. elnö­kétől, Abraham Lincolntól származnak. A 34 darab el­sárgult levelet történészek vizsgálják. A papírok abból az időből származnak, amikor Lincoln még jogász és Illinois állam képviselője volt. Az ok­mányok, melyeket Lincoln sa­ját kezűleg írt alá, egyenként 20 ezer dollárt érnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom