Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-19 / 166. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. július 19., hétfő Srebrenica — egy város remény nélkül Minden háborúban van egy szinte jelképpé vált város. A spanyol polgárháborúban ilyen volt Guernica, Vietnamban Mi Lay, Jugoszláviában ilyen lett Srebrenica. A város télen hő­siesen küzdött az éhség, a hideg és a kétségbeesés ellen. A szerb csapatok körülzárták és szüntelenül lőtték. Srebrenica jövő nélküli város, mégis van polgármestere, aki próbái megküzdeni a feldatokkal. A háború előtt a városkának négyezer muzulmán lakosa volt ez a szám a menekültekkel 22 ezerre duzzadt. A polgármester szegényes irodájában terveket készít a télre, próbálja elhelyezni a még ép házakban az embereket és fűtési lehetőségek­ről gondoskodni. (FEB-Fotó) FILMET KÉSZÍTENEK A MERÉNYLETRŐL? Nem lesz Disneyland Hitler főhadiszállásából Azerbajdzsáni kérdőjelek Néhány száz azerbajdzsáni katona az eső ellenére eufó­rikus hangolatban, borostásan, felemás uniformisban. Ők jelentik Szurat Huszeinov lázadó erőinek előőrsét, alig 14 kilométerre állomásozik az azeri fővárostól Bakutól egy, a Kaszpi-tengert szegélyező út mentén. Megmenekült a csecsemő-túsz Saját csecsemőjét ejtette túszul Bécs 16. kerületének egyik lakásában egy 32 éves szerb férfi, akit betörés ala­pos gyanúja miatt akartak a rendőrök őrizetbe venni. A férfi elsáncolta magát a la­kásban és az öthetes kis­baba meggyilkolásával fe­nyegetőzött. Még mielőtt megbilincselték volna a szerb férfit, az konyhakést ragadott és a csecsemő nyakának szegezte. Nyolcórás alkudo­zás után a kisbaba a mamá­jával épségben hagyhatta el a lakást. Clinton imádja a hamburgert A McDonald's, a gyorsét- kezde-kultusz megteremtője üzletágában a sok utánzó el­lenére máig a legnagyobb az Egyesült Államokban, ahol büszkén hirdetik: éttermeik­ben naponta 20 millió ember csillapítja éhségét. A McDo­nald's két éve sokmilliós rek­lámkampánnyal csatlakozott a törekvéshez, hogy az ame­rikaiak egészségesebben táplálkozzanak: a jó öreg hamburger mellett bevezet­ték a sovány húslepényt, amelyben jóval kevesebb zsír és koleszterol van. A so­vány ított burger azonban megbukott. Bili Clintonról köztudott, hogy imádja ezt a fajta — mármint a hagyomá­nyos, jó ízű — kosztot, vá­lasztási kampánya idején hamburgereken, hasábbur­gonyán és pizzán élt. Katonai díszszemle Párizsban Az időnként zuhogó esé- ben is a hagyományos pom­pával tartották meg Párizs­ban — a nemzeti ünnepen — a nagyszabású katonai dísz­szemlét. hatezer katona, mintegy hatszáz különböző jármű vett részt a felvonulá­son, több mint száz repülő­gép és helikopter haladt vé­gig a szemle útvonala, a Champs-Élysées felett. Erdőtűz Görögországban Erdőtűz pusztított Athéntól negyven kilométerre, Mara­thon körzetében. A tüzet egy szerencsétlenül járt katonai helikopter okozta: a gép kötelékrepülés közben lezu­hant, majd kigyulladt. A helikopter két pilótája sértetlenül ért földet. Az erős szél miatt a tűz nagyon gyorsan terjedt, elérte az At­hént Görögország északi ré­szével összekötő autóutat is, ahol a közlekedést néhány órára leállították. Eltűnt egy hegymászó A hirtelen hidegre fordult időjárás, a magas hegyekben bekövetkezett erős havazás, a szélvihar több tragédiát okozott a francia Alpokban. A hegyimentők és csendőrök megtaláltak a Mont Blanc hegységben egy négytagú alpinista csoportot, amely öt nappal korábban indult el egy több mint négyezer méter magas csúcs megmászá­sára. A csoport egyik tagja nem élte túl a kalandot, a többiek kisebb fagyásokkal kerültek kórházba. Nyoma veszett viszont egy magá­nyos hegymászónak, aki könnyű felszereléssel indult el egy másik csúcsra. Hitler egykori főhadiszállása Rastenburgban, a volt Ke- let-Poroszországban évek óta turista látványosság. Évente átlagosan 250 ezer látogató érkezik, főleg Lengyelország­ból és Németországból. Ré­szint kíváncsiságból, részint a történelem iránti érdeklődés­ből jönnek. A főhadiszállás ugyanis színhelye volt a Hitler ellen elkövetett 1944. július 20-i merényletnek. A bunke­rokat a szovjet hadsereg ér­kezése előtt a németek fel­Az ötvenes éveinek dere­kán járó tábornok 16 hónapon át próbálkozott a vér és könny áztatta Boszniában a lehetet­lennel, hogy kibékítse a szembenálló feleket, de lega­lábbis a lehető legtöbb em­beréletet mentse meg a há­ború tépázta köztársaságban. Az 1. francia hadsereg korábbi parancsnokának egyszerre kellett az alá tartozó kéksisa­kosokat vezényelnie az ENSZ-től kapott megbízatá­suk lehető leszigorúbb betar­tásával, ugyanakkor rugalmas diplomatának bizonyulnia vé­geláthatatlan buktatókon át. • Önként vállalt misszió A szikár, csillogó fémkere­tes szemüveget viselő Moril- lonról készült felvételek bejár­ták a világsajtót. Főhadiszál­lását Szarajevóban állította fel, ahol a legsúlyosabbnak ítélte a lakosságot fenyegető veszélyt. A világ azonban iga­zából Srebrenicánál zárta szí­vébe őt. A legemlékezetesebb az a felvétel, amelyen a mu­zulmán lakosú város éhségtől és a harcoktól elcsigázott lakói ujjongva fogadják őt az robbantották, de a volt főhadi­szállás még ma is jól mutatja, milyen volt Hitler parancsnoki harcálláspontja a háború utolsó éveiben. Mióta a Carpatia nevű oszt­rák cég néhány évvel ezelőtt megvásárolta a területet, sok pletyka keletkezett. A vállalat vezetője, Jan Zaluska azon­ban kijelentette a DPA német hírügynökség tudósítójának: „Nem akarunk a volt főhadi­szállásból Disneylandet csi­nálni”. Szándéka főleg az, ENSZ-segélyszáll ítmánya élén. Morillon tábornok csak­nem két héten át drámai küz­delmet folytatott a szerb ost­romlók által lassú pusztulásra ítélt városért. Megrázó erejű rádióüzenetét az egész világ hallhatta. Önként vállalt misz- szióját sokan vezeklésként ér­telmezték, amiatt, hogy ko­rábban a kelet-boszniai Cers- kában járva úgy nyilatkozott: nem látta nyomát szerb tö­megmészárlásnak. Nem a muzulmánok túsza volt, ahogy azt el akarták hitetni róla, sok­kal inkább saját lelkiismereté­nek foglya. Máskor a felvéte­lek egy elcsigázott embert mu­tattak páncélozott járművének támaszkodva, amelynek útját elálltak a szerb asszonyok és gyerekek Zvornikban, köve­telve, hogy előbb a tuzlai szerbek érdekében tegyen lé­péseket. Morillon sosem ismert lehe­tetlent, sem fáradságot, ha egy újabb segélyszállítmány útját kellett elrendeznie, vagy éppen csak Szarajevó har­cokban megrongálódott köz­műveinek helyreállításáról kel­lett gondoskodnia. A tábornok vállát nem kis diplomáciai aprómunka is hogy Stauffenberg gróf emlé­két megőrizze. Stauffenberg volt az, aki a sikertelen me­rényletet Hitler ellen elkövette, s ezért életével kellett fizetnie. Azon a helyen, ahol Stauf­fenberg az íróasztal alatt elhe­lyezte az aktatáskába rejtett bombát, 1992. július 20-án emléktáblát avattak. Egy filmrendező ajánlatot tett, hogy a merényletről do­kumentum filmet készít. A tör­ténelmi személyeket színé­szek játszanék. nyomta. A helyszínen kellett előkészítenie a még oly távol Genfben vagy akár Athénban lezajlott tárgyalásokat, sőt a légi segélyakció részleteit és biztosítékait is neki kellett egyeztetnie. A tábornokot rendkívül kényes és nehéz küldetésében nem egyszer ér­ték szemrehányások egyik vagy másik szembenálló fél részéről. A szerbek muzulmán barátsággal vádolták, s tevé­kenységét úgy értékelték, hogy az komolyan próbára te­szi a hagyományos francia­szerb barátságot. De olykor a muzulmánok sem kímélték őt. Morillon azonban határozottan járta az ENSZ-megbízatás és a saját lelkiismerete által kije­lölt utat. Életveszélyben Nem egyszer került élete veszélybe, fenyegették meg életveszélyesen. Szarajevó felett a tábornokot és kíséretét szállító repülőgépet érték lö­vések. Múlt év karácsonyán az ostrom alatt lévő muzulmán fővárosban lévő főhadiszállá­sán csapódtak be lövedékek. Máskor páncélozott járműve volt a célpont. Paradox módon az incidenseket szinte minden esetben a muzulmánokkal hozták összefüggésbe, pedig a tábornok igazi ellenségének a szerbeket kiáltották ki. Való­Egy hete érkeztek ide né­hány harckocsival és Grad tí­pusú rakétavetőkkel; ezeket a magaslatokra telepítették. Fő­hadiszállásukat mintegy 15 ki­lométerrel hátrébb, Primorsz- koje településen állították fel. — Nem akarunk háborúzni és még kevésbé lőni a velünk szembenálló azeri testvére­inkre. Élni akarunk — magya­rázza egy ifjú katona kalasnyi- kowal a vállán. Jeter Torszu- nova, egy 24 éves azeri nő, aki már három éve harcol Ka- rabahban és két sebesülést is szerzett, szintén kalasnyikov- val a vállán kíséri a férfiakat. Nincs egyedül. A lázadók ol­dalán több nőtársa is harcol. Bakuból az előretolt állás felé haladva nem lehet észlelni re­guláris csapatok jelenlétét. A közúti közlekedés akadályta­lan a tengerparti úton, amely az összeköttetést biztosítja az olajmezőkkel. Az autóbuszok utasai áthaladtukban orrukat az üveghez lapítva szemlélik meg a táborhelyet. Aszker Malashi százados, egykori mollah (mohamedán pap) beszámolója szerint pa­rancsnoka, Alijev ezredes kül­döttség élén Bakuba ment, hogy tárgyaljon a hatóságok­kal. Még nem tért vissza. Min­denesetre egyelőre szóba sem jöhet, hogy benyomulja­nak Bakuba. Erőik nagy része és nehézfegyvereik ugyanis fellegvárukban, Gjandzsában maradtak — teszi hozzá pre­cízen. Dima Okta, a távollévő pa­rancsnok 36 éves helyettese szerint Huszeinovot nem a ha­talomvágy, hanem a népe iránti szeretet fűti. A tiszt sze­rint a lázadó erők nagy része Agdam védelménél van le­kötve, a jelentős azeri várost ugyanis a karabahi örmény erők ostromolják. Pacifista ér­zületét bizonygatva a fiatal jában mindhárom fél elfogadta tárgyalópartnerül, s nem rajta múlt, hogy az olykor-olykor felcsillant béke csak csalóka reménynek bizonyult. Az egy­koron a saint-cyri katonai aka­démián végzett tisztnél nem sokan ismerik jobban a Bosz­niában szembenálló feleket, az őket vezérlő célokat és a béke tényleges esélyeit. A francia idegenlégióban edző­dött kemény katona nem egy­szer keserűen szólt a boszniai harcokról, arról, hogy mind­annyiszor meghiúsult a létre­jött tűzszüneti egyezség. Megbízatása is többször táncolt borotvaélen. Például akkor, amikor az ENSZ egyik segélyszállítmányában a szerbek állításuk szerint go­lyóálló mellényeket és nagy teljesítményű hordozható adóvevőket találtak. Másod­szor akkor követelték leváltá­sát egyes boszniai erők, ami­kor a Hakija Turaljic bosnyák miniszterelnök védelmére ki­rendelt kéksisakosai nem tud­ták megakadályozni a bos­nyák politikus meggyilkolását. A tábornok tizenhat hónapon át sikerrel kerülgette a záto­nyokat, amelyen az előtte já­rók közül jónéhányan hajótö­rést szenvedtek, bár „műve” kétség kívül befejezetlen. Az igazi boszniai béke távoli ködbe vész. S jelenleg Bosz­nia szempontjából — jó eset­férfi úgy véli, hogy a hazáját Örményországgal szembeál­lító konfliktust nem a fegyve­rekkel, hanem a „fejekben”, vagyis tárgyalások útján kel­lene rendezni. Most is az ör­mények támadtak, holott raj­tuk kívül mindenki egyetértett volna a tárgyalásos megol­dással — vélekedik, utalva az Oroszország,,Törökország, és az Egyesült Államok által elő­terjesztett tűzszüjjeti javasla­tokra, amelyeket Örményor­szág, Azerbajdzsán és a ka­rabahi politikai vezetők is elfo­gadtak. Valamennyi megszólaltatott katona Gjandzsából jött, és június 4-én ők is jelen voltak, mikor a kormányzathoz hű erők a kormány parancsára megtámadták laktanyájukat. A miniszterelnök, a védelmi és biztonsági miniszter, valamint a belügyminiszter lemondása nem elégíti ki őket. Elcsibej elnök távozását követelik. Gejdar Alijev, a parlament új elnöke „jó ember, igazi diplo­mata” — állítja Aszker Mas- lahi. Az egykori mollah úgy véli, lehetséges együtt dol­gozni a brezsnyevi korszak e volt apparatcsikjával, akit az események összejátszása ismét a hatalom csúcsára emelt. Ankarából a török hírügy­nökség Elcsibej elnök felhívá­sáról adott hírt, amelyben Azerbajdzsán jog szerint még hivatalban lévő elnöke azt üzente népének: nem mondott le és nem is szándékozik ezt tenni. Nahicsevánban tett nyi­latkozatában felszólította az azeri népet, ne engedjen a provokációnak és úgy véleke­dett, hogy Azerbajdzsánban maga a demokrácia került ve­szélybe. Az elnök a lázadást katonai puccsnak minősítette, amelyben bizonyos politikai erők is cinkosok. ben is — csak egy kikénysze- rített, megalázó béke lehetsé­ges. Szarajevó és más bosz­niai városok lakói azonban aligha felejtik el, hogy volt egyszer egy francia tábornok, aki a lehető legtöbbet tette ér­tük. Stafétaváltás Morillon a múlt héten a sza­rajevói repülőtéren az ENSZ védelmi hadereje, az UN- PROFOR valamennyi főtisztje jelenlétében adta át a staféta­botot utódjának, Francis Bri- quemont belga tábornoknak. Jean Cot, az ENSZ-erők új francia főparancsnoka tiszte­lettel adózott francia tábornok­társa „kitartásának és rendkí­vüli eltökéltségének”. Ugyan­akkor, ha igen diplomatikusan is de kifejezésre juttatta, hogy diplomáciai és politikai téren új időszámítás kezdődött, ami­nek kifejezésre kell jutnia a boszniai ENSZ-erők küldeté­sének változásában is. A Vance-Owen tervhez fűzött reményeket valami egészen másra kell felváltani — idézte a francia hírügynökség Cot tábornok szavait. Cot tábor­nok Butrosz Gáli ENSZ-főtit- kár nevében átadta Mormon­nak az ENSZ érdemrendjét. Július 14-én, a franciák nem­zeti ünnepén Morillon tábor­nok Párizsban a Becsületrend főtiszti rendfokozatát vehette át, amiért az ENSZ zászlaja alatt méltón képviselte hazá­ját. Pap Zsófia A tábornok ötszáz napja Aligha volt tábornok, aki annyi tűzszünetet hozott tető alá és volt tanúja, ahogy azok jelentéktelen papírdarabbá válnak, mint a boszniai ENSZ-erők parancsnoki posztjáról hétfőn távozott francia főtiszt, Philippe Morillon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom