Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-15 / 163. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — SZÍNES VILáG 1993. július 15., csütörtök Elemi erővel söpri el a víz az útjába kerülő autókat, házakat FOROG A RULETTKERÉK Hazárdjátékosok Kínában • • Özönvíz alulról? 1992. szeptember 8-án a Himalájából Pakisztán északi részére hatalmas árhullám zú­dult, emberek ezreit ölte meg. Elsöpört a föld felszínéről 400 000 házat, és a hullámokban lelte halálát kétmillió háziállat is. Csak október 2-án csitultak le a haragos hullámok és foly­tak le délen az Arab-tengerbe. Nem ez volt azonban az elmúlt év egyetlen vizikatasztrófája. Dél-Kína egész tartományai víz alá kerültek, számos indo­néz települést mosott le a föld színéről az áradás, Argentíná­ban és Paraguayban egy erős felhőszakadás után 300 000 embert kellett evakuálni. Mind­ezek hallatán joggal fogalma­zódhat meg a kérdés: vajon mindezek nem egy fenyegető özönvíz előjelei-e? A Bibliában ugyan szó van a mindent elemésztő özönvízről, azt azonban tudományosan még nem bizonyították be, hogy valóban volt-e ilyen glo­bális, mindenre kiterjedő árhul­lám. Víz ugyan lenne elég: ha a föld egy lapos korong volna akkor a víz mindenütt 2400 méter magasan állna. A tudó­sok ezért kutatják egy esetle­ges árvíz kiváltó okát. Árvizet hozhatna például a leghatal­masabb tengeri hullám, az un. tsunami. Ezeket az óriáshullá­mokat tengerrengés indítja út­jára, és eleinte szinte ártalmat­lannak tűnnek. Magasságuk ugyanis nem túl nagy, mind­össze egy és hat méter között mozog, ám hosszúságuk elér­heti az ezer kilométert is. Ha egy tsunami eléri a partot, akár 60 méter magasra is felcsap­hat az egymásra zúduló víztö­meg. 1960-ban Hawaii-ban és a japán partvidéken tombolt egy ilyen árhullám, a víz bizo­nyíthatóan Alaszka magassá­gától indult útjára. Létezik egy új, kicsit hihetet­len elmélet is: ez az un. alulról jövő özönvíz teóriája. 1993-ban a Szahara alatt, 5000 méter mélyen 150 000 köbkilométer vizet találtak, ép­pen elegendőt ahhoz, hogy egy európányi területet 15 mé­ter magasan elárasszon. Az ilyen természeti jelenségeket nem lehet megjövendölni. Pa­kisztánt azonban nem érte meglepetésként a tavalyi ka­tasztrófa. Az ország miniszter- elnöke az árvizet „Allah bünte­tésének” nevezte, amely a pa­kisztániak vétkei miatt zúdult az országra. Ebben igenis le­het valami: a Himaláján kiirtot­ták az erdőket, az ország terü­letének már csak négy száza­lékát borítja erdő, nem csoda hát, ha megcsúsznak a domb­oldalak, eltörnek a duzzasztó­gátak és így semmi nem állja útját a völgyekbe lezúduló monszunesőnek. ABC Europress Mao Ce-tung, aki a hazárd­játékot a négy nagy gonosz­ság közé sorolta, megfordulna sírjában, ha betekintene egy macaói kaszinóba. A játéko­sok egy része ugyanis a Kínai Népköztársaságból jön. Zse­bük tele készpénzzel, amely Dél-Kína gazdasági fellendü­léséből származik. Most még gazdagabbá akarnak válni a rulettkerék vagy a blackjack asztal mellett. — Jelentősen megnöveke­dett a szárazföldről érkező kí­naiak száma — mondta a Re­uter brit hírügynökség tudósí­tójának a Lisboa Hotel kaszi­nójának egyik vezetője. — A látogatók nagy része még mindig Hongkongból jön, de körülbelül 10 százalékuk a Kí­nai Népköztársaság állampol­gára. Két évvel ezelőtt a kínai vendégek száma nem haladta meg az egy-két százalékot. A szerencsejáték tilos a Kí­nai Népköztársaságban és aki megszegi a törvényt, a halállal játszik. Legutóbb az egyik tar­tományban kivégezték a sze­rencsejáték szindikátusok szervezőit, így a játékra éhes kínaiak másfelé fordulnak. — Itt jó az esély arra, hogy gazdaggá váljak. Voltam itt már korábban is és elvesztet­tem a pénzemet, de ma sze­rencsés vagyok — mondta egy 25 év körüli kínai, aki izga­tottan tömte zsebébe a zseto­nokat, a Mandarin Oriental kaszinóban. A kínai szerencsejátékosok fellendítik a macaói turizmust. A kormány turista hivatalának közlése szerint 1992-ben 150 ezer kínai tette meg az utat Hongkongon át gyorsjáratú kompokon a portugálok kor­mányozta városba. Ez a szám azonban eltörpül az 1235 szá­zalékos növekedés mellett, amely 1993. három első hó­napjában mutatta a kínai láto­gatók számának növekedését 1992. hasonló időszakával szemben. Macaót úgy ismerik, mint a Távol-Kelet Las Vegasát. Az ottani kaszinók több mint százmillió dollár adót fizetnek a kormánynak. A turistahivatal azonban szeretné, ha a láto­gatók nemcsak a szerencsejá­ték miatt jönnének. — Igen, Macaóban forog a rulettkerék. De Macaó többet jelent, mint szerencsejátékot — mondta Manuel Pires a turistahivatal kereskedelmi igazgatója. A hatóságok igyekeznek fejlesz­teni a kulturális kapcsolatokat Portugáliával, amelynek hajói 400 évvel ezelőtt értek először partot Macaóban. Csontját méregdrágán árulják Kipusztulóban a szibériai tigris A Szibéria tigrist a kipusztu­lás fenyegeti hazájában. A legnagyobb tigrisfajtából már csak négyszáz példány kóbo­rol szabadon Oroszország tá­volkeleti vadonjában, a Vla­gyivosztoktól északra, az Usszuri és Amur folyók, vala­mint a Japán-tenger között el­terülő tajgavidéken. E pompás nagyragadozók száma riasztó ütemben csökken. Szakértők szerint csak az 1992-es esz­tendőben ötven szibériai tigris esett vadorzók áldozatául, négyszer annyi, mint öt évvel azelőtt. Az állatbarátok és állatvé­dők fenséges méreteiért és szokatlanul hosszú, világos bundájáért csodálják, ellensé­gei viszont leginkább „tigris­bor” formájában kedvelik: porrá zúzott csontjait folya­dékban oldva erősítő szerként fogyasztják. Az ázsiai piacon ezért méregdrága és keresett árucikk. Egy kilogramm tigris­csont Koreában, Kínában vagy Tajvanon a népi gyógy­mód híveinek 250 dollárt is megér. Ugyancsak orvosság­nak számít és ennek megfe­lelő áron kínálják az állat hú­sát, bundáját és mindenek­előtt nemi szervét is. Az egyesült államokbeli Na­tional Geographie Society és a National Fish and Wildlife Fo­undation megbízásából ame­rikai zoológusok évekig ta­nulmányozták a tigrisek életét és szokásait, s követték a nagymacskák és üldözőik nyomát. A két szervezet folyó­irataiban közölt beszámolóik­ból az is kiderül, milyen elke- serítően tehetetlenek az orosz vadőrök kapzsi honfitársaikkal szemben. Túl nagy a kísértés, amikor egy egész évi szibériai fizetés hatszorosa „nyúzható le” egy tigrisről. A vadorzók dolgát megkönnyítik a nem­zetközi társaságok: favágóik hatalmas réseket nyitnak a vadon mélyébe. A mintegy 3300 négyzetki­lométer nagyságú Szi- hote-Aliny rezervátumban mindössze 24, silányan fel­fegyverzett vadőrnek kellene megoltalmaznia a tigriseket a vadorzók gyarapodó hadával szemben. A nagy terület elle­nére csak néhány jármű áll rendelkezésükre, s többnyire gyalog róják a rengeteget. Léna segítségére későn ér­keztek. Az anyatigris útját az amerikai zoológusok hónapo­kig követték rádióvevő segít­ségével. Léna nyakörvét a beépített kis adóval az ameri­kai kutatók szétvágva megta­lálták, az állatnak azonban nyoma veszett. Alig tízhetes kölykeit szerencsére sikerült megmenteniük. A két kedves cica az omahai (Nebraska) Henry Doorley állatkertbe ke­rült. Újabb kettő abból a nyolcszázból, amelyeknek a szibériai vadon szabadsága helyett a ketrecek és kifutók biztonsága jutott. A boa kalandjai Nagyon megijedhetett a reggeli illemhely-látogatáskor egy hamburgi férfi, amikor a WC-csésze fedelét fölhajtotta, s egy óriáskígyó nézett vele farkasszemet. A másfél méter hosszú szi- várványos boa egy óvatlan pil­lanatban megszökött terrén­umából, s gazdája elől a WC-csészében keresett me­nedéket. Itt alámerülve né­hány perccel később az egy emelettel lejjebb lakó férfi WC-jében bukkant föl, aki ri­asztotta a tűzoltókat és a rendőröket. A házbeliek és a tűzoltók órákon át próbálták kicsalo­gatni — sikertelenül. 148 ezer magyar nyelvű amerikai Az 1980-as népszámláláson 180 ezer amerikai vallotta ma­gát magyar anyanyelvűnek, tíz évvel később 148 ezer. Ezzel a magyarok a 22. helyen áll­nak a statisztikában, amely arra derít fényt, hogy az or­szág 5 éven felüli polgárai kö­zül ki nőtt vagy nő fel más anyanyelvvel, mint az angol. (A magyar származású ameri­kaiak összlétszámát a külön­böző felmérések 700 ezer és 2-3 millió között adják meg.) A korábban túlnyomórészt nyugat- és kelet-európai be­vándorlókra épülő amerikai társadalom etnikai összetétele a jelek szerint gyorsuló ütem­ben átalakul: az európai be­vándorlás csökken, a latin­amerikai és az ázsiai rohamo­san nő. A felmérést magasan a spanyol vezeti, jelezve, hogy folytatódik a nagymértékű le­gális (és még nagyobb mér­tékű illegális) beáramlás dél­ről, elsősorban Mexikóból és más közép-amerikai orszá­gokból: több, mint 17 milliót tesz ki a spanyol ajkú lakos­ság, 6 millióval többet, mint egy évtizeddel korábban. A második helyre az 1,7 millió franciául beszélő került: jólle­het a Kanadával szomszédos északkeleti államokban, illetve az egykor francia Louisiana ál­lamban van őshonos francia ajkú lakosság, az új „franciák” túlnyomó része a haiti kreolt beszéli, a nyomorgó ka- rib-tengeri szigetországból ér­kezett. A kínai anyanyelvűek száma 10 év alatt csaknem megdup­lázódott, 1,3 millióan vannak, számukat főként a drámaian növekvő illegális bevándorlás gyarapítja: nem múlik el hét, hogy ne tartóztatnának fel em­bercsempész hajókat az ame­rikai partoknál. Ugyancsak szinte megduplázódott a taga- log nyelvet beszélő, a fü- löp-szigetekről érkezők száma, és immár megközelíti az egymilliót. További félmillió vietnami, hatszázezer koreai érkezett az Egyesült Álla­mokba: az utóbbiak összlét- száma már eléri a négymilliót is, mind jelentősebb szerepet játszanak a kereskedelemben. A messze legnagyobb nö­vekedést a khmer nyelvet be­szélő kambodzsiaknál mérték: létszámuk 10 év alatt meghét- szereződött, s immár 130 ez­ren élnek az Egyesült Álla­mokban. Egyébként az új be­vándorlók térhódítására jel­lemző, hogy Új-Mexikó és Ka­lifornia államban minden har­madik, Texasban és Hawaiin minden negyedik polgárnak nem angol az anyanyelve. Heltai András Eredménytelen volt a vadászat Fokozott harc a cápák ellen Hongkong gyarmati kor­mányzata közölte, hogy cá­paelhárító hálókat feszítenek ki és más védelmi intézke­déseket hoznak a turisták ál­tal leginkább látogatott part­szakaszokon, miután ebben az évben már két ember esett áldozatul cápáknak. Júniusban — mint arról már hírt adtunk — két fürdő- zőt téptek szét a ragadozó fehér cápák: egy nászútján levő férfit és egy ötgyerme­kes édesanyát. Mindkét tra­gikus eset egy hét leforgása alatt történt. A férfit ért halá­los kimenetelű támadást kö­vetően a The Standard című hongkongi lap felfogadott egy ausztrál cápavadászt, hogy ejtse el a gyilkos raga­dozót, de egy heti üldözés után üres kézzel tért vissza. A most bejelentett rend­szabályok keretében növelik a partokra ügyelő motorcsó­nakok számát és őröket állí­tanak fel a cápáktól különö­sen veszélyeztetett part­menti szakaszokon. Hány fokos volt 10 ezer éve a tenger? Korall-leletek segítségével ma is rekonstru­álni lehet a 10 ezer évvel ezelőtti trópusi tenge­rek felületének (Hőmérsékletét. Ehhez lehetőleg pontosan meg kell mérni a korallok kalcium- és stronciumtartalmát. Warren Beck amerikai ku­tató a minnesotai egyetemről olyan sikerrel fi­nomította az e kémiai elemek kimutatását szolgáló eljárást, hogy most már 0,5 C-fokos pontossággal lehet meghatározni a történelem előtti tengerek hőmérsékletét. így, az új, a korallokkal végzett mérési mód­szerrel állapították meg Espiritus Santi sziget közelében, hogy az utolsó jégkorszak után a Csendes-óceán délnyugati részén a tenger fel­színének hőmérséklete átlag 5 C-fokkal a mai alatt volt. Beck fosszilis porites lobata korallfaj- tával nyerte adatát, amely mészkővázat vá­laszt ki. A mérések szerint a tenger felszínének hőmérséklete ott kereken 10 ezer 200 évvel ezelőtt 21,5 C-fok volt, szemben a mai 26,5 C-fokkal. Az évszakok okozta hőmérséklet-in­gadozások nagyobbak lehettek a mostaninál. A kutatók nézete szerint ezek az adatok arra mutatnak, hogy a tropikus klíma határai a jég­korszak utáni időszak elején közelebb húzód­tak az Egyenlítőhöz. Ferenczy Europress Terv a Mont-Saint-Michel megóvására Aki Franciaországban jár és Párizson kívül más „igazán franciásat” szeretne látni, biztosan felkeresi Mont-Saint-Mi- chelt, a világörökség részeként is szá­mon tartott normandiai szigetet. Az ide­genforgalmi látványosság megóvására és életre keltésére most új terv született. A francia felszerelési, lakásügyi és szál­lítási minisztérium elképzelései alapján megpróbálják visszaadni a tengerből 78 méter magasan kiemelkedő sziklatömb sziget jellegét és felveszik a harcot a pusztító elhomokosodás ellen. A terv három szempont figyelembevé­telével készült. Az első célkitűzés Mont-Saint-Michel tengeri jellegének visszaállítása, a második a sziget kultu­rális értékeinek rendbehozatala és végül a gazdasági fejlődés elősegítése. A több mint ezeréves múlttal büszkél­kedő Mont-Saint-Michel a normandiai Cotentin-félsziget délnyugati részén, egy széles bejáratú kis öbölben fekszik. A szigetre 1875 óta egy 1800 méter hosszú gáton is el lehet jutni, de a vállal­kozó kedvű turisták bevárhatják az apályt, és a visszahúzódó tenger nyo­mán, a kavicsok között egyensúlyozva, megtehetik gyalog is az utat. A kúp alakú hegy csúcsán álló apátságot évente kétmillió turista keresi fel. Az új terv szerint a szigetet a konti­nenssel összekötő gát utolsó 500 méte­rét elbontják és helyére lábakon álló hi­dat emelnek. A híd előtt egy 5 ezer he­lyes parkolót hoznak létre. A szállítóko­csikon és a közszolgáltatási járműveken kívül más autó nem hajthat majd be, a szigetre csakis gyalogosan lehet majd bejutni. A vízvezetéket és az elektromos kábeleket egy földalatti folyosón vezetik be. A híd felépítése és az öböl partjainak szabályozása lehetővé teszi, hogy a víz ismét szabadon áramoljon a sziget körül és megszűnjön az elhomokosodás. A beruházási költségeket 420 millió francia frankra (76,36 millió dollárra) becsülik. Az építkezés várhatóan 4-5 évig tart majd. A terv megvalósításáról július 6-án születik végső döntés. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom