Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-12 / 160. szám
1993. július 12., hétfő 8 SOMOGY HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS Ügyeleti telefonok A rendőrség munkáját segítő bejelentéseket, információkat a lakosság nemcsak a 07-es és a (82)414-422-es telefonszámokon közölheti, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya a (82)420-613-as, a kaposvári rendőrkapitányság pedig a (82)414-422/2505-ös számú vonalakon várja a hívásokat. Az utóbbi két telefon éjszaka üzenetrögzítővel működik. Baleset Toponáron Figyelmetlen vezetés miatt vasárnap hajnali fél négykor Toponáron a 23 éves Fehér Gyula BM dolgozó, kaposvári lakos az általa vezetett személygépkocsival letért a jobb oldali útpadkára, árokba hajtott, egy hídfejnek ütközött, majd felborulva az úttestre vágódott. Fehér Gyula súlyosan megsérült. Gyilkost keresnek Baranyában Június 25-én komlói lakásában holtan találták a 29 éves M. Sándornét, akivel gyilkosa brutális módon végzett. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság a bűn- cselekmény elkövetésével Blaskó Sándor (Salgótarján, 1963. május 29., anyja: Kakukk Rebeka) salgótarjáni lakost gyanúsítja, aki jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. Személyleírása: kb. 190 centi magas, erős, izmos testalkatú, rövid, barna hajú, bajuszt visel, általában baseballsapkát és napszemüveget hord. Különös ismertetőjele: ízes, palóc beszéd. Akik a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban információval rendelkeznek vagy Blaskó hollétéről tudnak, a baranyai rendőr-főkapitányságot a (72)411 -666, (72)412-552-es telefonszámon értesíthetik. A főkapitányság vezetője a nyomravezetőnek 100 ezer forint jutalmat tűzött ki. Fiatalkorúak kivégzése ellen Az Amnesty International emberjogi szervezet elítélte az Egyesült Államokat fiatalkorú bűnözők kivégzése miatt: a szervezet Londonban közzétett nyilatkozatában felszólította Bili Clinton elnököt hogy vessen véget a fiatal bűnelkövetők legyilkolásának. Az Egyesült Államokon kívül Bangladesben, Iránban, Nigériában és Pakisztánban sújtanak halálbüntetéssel olyan fiatal embereket, akik tettük elkövetésekor még nem töltötték be a 18. életévüket. Akik elfogták a taxisgyilkost Jutalomban és dicséretben részesültek azok a rendőrök, valamint a Budataxi két dolgozója, akik részt vettek a július 1-jei budapesti taxisgyilkosság, akkor még ismeretlen tettesének gyors kézre kerítésében. Az ORFK központjában Pintér Sándor vezérőrnagy, országos rendőr-főkapitány és Bodrácska János vezérőrnagy, budapesti rendőr-főkapitány összesen tizenkét rendőrt, továbbá két budata- xist részesített elismerésben. Köztük volt az a bátor taxisofőr, aki a gyilkosság helyszínétől, a II. kerülettől Solymárig üldözte a menekülő tettest, ahol a rendőrök elfogták a 30 éves Bojtos Gyulát. A gyilkosság elkövetésével alaposan gyanúsítható fiatalember elmeállapotát ideggondozó intézetben vizsgálják. Bécsben gyilkolt a magyar férfi „Nem akartam megölni” Húsz évet ült osztrák börtönökben — A harmadik lövés volt végzetes — Siófoki rendőrök fogták el 1993. június 9-én Stefanyák István 46 éves magyar állampolgár egy 22-es kaliberű, forgótáras fegyverrel szíven ló'tte a chilei Miguel-Angel Cespedest, Bécs egyik belvárosi, jónevű vendéglőjének tulajdonosát. Prépost László főhadnagy, az ügy vizsgálója, és Stefanyák István, a bécsi emberölés gyanúsítottja (Fotó: Lang Róbert) Az igen jól sikerült fantomkép alapján Stefanyákot felismerték abban az osztrák szállodában, ahova tette elkövetése után rövid időre „visszavonult”. Az osztrák rendőrség, majd pedig az Interpol kiadta Stefanyák István ellen a körözést. Június 16-án Balaton- széplak-felsőn egy rutinellenőrzés során a siófoki rendőr- kapitányság járőrei elfogták Stefanyákot, aki alaposan gyanúsítható az emberölés bűntett minősített esetének elkövetésével — foglalta össze tömören a bécsi gyilkosság eseményeit Prépost László főhadnagy, a megyei főkapitányság vizsgálati osztályának fővizsgálója. Azt is megtudtuk, hogy Stefanyák István szinte gyerekként került Ausztria egyik lágerébe, s az elmúlt több mint három évtizedből húsz évet töltött börtönökben „kisebb” bűncselekményekért: lopásért, betöréses lopásért. A lokál tulajdonosa .könnyelműsége miatt fizetett életével: a gyilkosság előtt néhány nappal Stefanyák az utcán látta Ces- pedes pénzzel teli brifkóját. Ez adta az ötletet... A „rövidlátó gyilkos” Stefanyák Istvánnal a megyei rendőr-főkapitányságon találkoztunk, a fogdából kísérték a beszélgetésre. Rövidlátó. Ám e jelzőt a bécsi újságok a „gyilkossal” toldották meg... — Higgyék el, nem akartam megölni! — tiltakozott, amikor a június 9-i eseményekről kérdeztük. — Ki akartam rabolni, de ő rám támadt, és azt kiabálta: most kikészítelek te disznó!, el akarta venni a fegyvert. Ha olyan szándékkal megyek, azonnal lelövöm, de nem akartam bántani. Amikor először elsült a pisztoly, már a saját életemért küzdöttem, mert ha el tudja tőlem venni, megöl. így is majdnem eltörte a gerincemet verekedés közben. Amikor a végzetes, harmadik lövés érte, már ketten fogtuk a pisztolyt. — Ha csak megijeszteni akarta, miért volt töltény a fegyverben? — Mert forgótáras, és lehet látni, ha nincs megtöltve. Kinevettek volna...De ha nem akarja elvenni tőlem, soha nem sül el. — Ha Cespedes azt mondja: nem ad pénzt, hiába fenyegeti. Maga „dolgavége- zetlenül” elmegy? — Igen. Nem bántottam volna, hiszen amikor már a földön feküdt sem gondoltam arra: elviszem a pénzét. Én nem akartam megölni. — Amikor megtudta, hogy meghalt az áldozata, mire gondolt? — Arra, hogy fejbelőjem-e magam. Tudtam, hogy az osztrák rendőrök a múltamra való tekintettel nem fognak tétovázni: szitává lőjenek-e.- Eljöttem az országból... — Mire kellett a pénz? — Cukorbeteg vagyok, nem volt pénzem kezeltetni magam, amikor az osztrák rendőrség hazatoloncolt még a ruhámat sem hozhattam magammal, a vagyonom 90 százalékát ellopták... Ausztriának „veszélyes lett” — Miért toloncolták haza, nem a sorozatos bűncselek- ményeiért?2 — 1959-ben mentem ki, 12 bűncselekményért 20 évet ültem. Egyszer 17 évet kaptam olyan betöréses lopássorozatért, amit el sem követtem. — Ezért, ha elkövette volna is, 17 év „jár” Ausztriában"? — Azért kaptam a törvényes büntetés háromszorosát, mert veszélyesnek minősített egy százötvenszeres gyermekgyilkos (! — a szerk.) pszichiáter, aki „szakmai betörővé” nyilvánított. Pedig csak egy drótkerítést vágtam át és egy tekercs kábelt loptam. De ez a pszichiáter azt mondta: hamarosan újabb bűncselekményt követek el. — És igaza lett... — Nem akartam megölni! Ausztria nem adott lehetőséget, hogy talpra álljak. — Úgy tetszik, az osztrák társadalmat, jogrendszert vádolja a tönkrement életéért, a bűntetteiért... — Igen. — Miért nem jött haza? Nem akart menekülni — Ausztriát nem hagyhattam el legálisan. — És amikor kitoloncolták? — Beteg vagyok, pénzre volt szükségem. A nővérem ugyan adott munkát, de nem akartam a betegségemmel tönkretenni a családot. — Meglehetősen gyenge „indok” ez egy gyilkossághoz... — Nem akartam megölni. — Mondjon valamit a családjáról! — Fedél volt a fejem felett, de otthonomra nem emlékszem. — Mit érzett, amikor elfogták a siófoki rendőrök? — Semmit. Lehetőségem volt arra, hogy elmenjek az országból és arra is, hogy ne tudjanak elfogni. — ? — Vettem egy gyári, igen veszélyes csúzlit és egy 120 ezer volttal működő sokkolót. Nem használtam egyiket sem. — Mióta a főkapitányság fogdájában él, gondolkodik a június 9-én Bécsben történteken? — Sokszor. Senkim sincs, nem tudom mi lesz. Nem akartam ölni... Tamási Rita „ Kávéház ” a nyilvánosságnak Sajtókávéházat „nyitott” a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság. A vendégek azok az újságírók voltak, akik a megyei bűnügyekről, rendőri intézkedésekről rendszeresen tájékoztatnak. Kávéházhoz csupán any- nyiban hasonlított a főkapitányság nagy előadóterme, hogy az asztalokon helyet kapott néhány (üdítő) italféleség, egy kis pogácsa, no meg persze kávé is. Szóval az újságírók találkozhattak a rendőrség megyei és városi (kaposvári) vezetőivel. Kérdezhettek mindenről, és kaptak is választ még olyan kérdésekre is, amelyekre „hivatalos formában” talán egyáltalán nem, vagy nagyon szűkszavúan feleltek volna. Ugyanis igaz, amit az első sajtókávéház megnyitásakor mondott dr. Ferenczi László főkapitány: a rendőrség és a nyilvánosság érdekei nem mindig esnek egybe. Vannak olyan ügyek, amelyekről egy bizonyos ideig nem szívesen ad tájékoztatást a rendőrség, mert akadályozhatja a nyomozást. Bizonyára ezért van az, hogy jóval több a szűkszavú és a „néma” rendőr, mint a közlékeny. Ennek ellenére az utóbbi években az figyelhető meg, hogy a megyei rendőrség vezetői egyre többet igyekeznek találkozni az újságírókkal, sajtótájékoztatókat tartanak. S e rendszeres kapcsolattartást segíti Gelencsér László, a főkapitányság sajtó referense. A főkapitány szavaiból kiderült: rendszeresen, és tisztességesen akarják tájékoztatni a közvéleményt a valóságos helyzetről, meg akarják osztani a lakossággal gondjaikat, és a segítségükre is számítanak a megelőzésben a bűncselekmények felderítésében. A most „megnyílt” sajtókávéház egy újabb lehetőség tehát a lakosság és a rendőrség közeledéséhez. Ismét szélesebbre tárult a rendőrség ajtaja, amelyre régen bizony kicsit félelemmel nézett a civil társadalom. Nem látta ugyanis, mi zajlik mögötte, mert ez az ajtó csak ritkán és csikorogva tárult ki a beavatatlanok előtt. Szegedi Nándor Lengyelország jövője — bőrfejű? Ezek a 18 és 23 év közötti fiatalok idejük java részét a varsói Fekete macska kocsmában vagy a Cricoland vidámparkban töltik el. Fundamentalista lengyeleknek tartják magukat, akik a nemzeti párttal szimpatizálnak, ám ezzel egyidejűleg aktivistái és tagjai a szerb nacionalista pártnak is. Bőrfejűségük pedig megmagyarázza életvitelüket, öltözködési szokásaikat, zenei és politikai „ízlésvilágukat”. Szervezetük nem hierarchikus, mindenki egyenlő jogokat élvez és egyenlően pofozkodnak, utálják a külföldieket, s vallják, hogy ideológiájuk csak politikai és fizikai erőszakkal juthat érvényre. VÉGZETTSÉGÜK „BÖRTONEGYETEM” Mindennapi csapda fiataloknak A marcali rendőrkapitányságon az ifjúságvédelem korábban a bűnmegelőzéshez tartozott. Az utóbbi időben ugrásszerűen megnőttek a fiatalkorúakkal kapcsolatos bűncselekmények, ezért külön ifjúságvédelmi vonal alakult, amely Koronczay Miklós nyomozó főhadnagy irányítása alá tartozik. A mai világban, amikor egy szórakozóhelyen 50 forint egy kóla és 100 forint egy sör, nagyon sok fiatalt láthatunk, aki nyitáskor már ott van, aztán záráskor megy el. Közben dobálja a pénzt a játékautomatába és egymás után issza a söröket. Vajon miből telik rá? A jobbik eset, amikor a szülő tehetősebb és több zsebpénzt ad gyermekének. A rosszabbik eset, amikor a szórakozáshoz szükséges pénzt nem egyenes úton szerzik. Belesodródnak különféle bűnbandákba, tapasztalt bűnözők irányítása alá kerülnek, akik néhány száz forintért kisebb-nagyobb bűncselekményeket végeztetnek velük. Lebukás esetén a fiatalko- rúakra hárítják, ők aztán bekerülnek a „börtönegyetemre”. Ugyanis a 14-18 éves fiatalok ugyanúgy büntethetők, mint bármely bűnt elkövető felnőtt. Igaz, a fiatalkorúaknál a nevelés célja, hogy a társadalom hasznos tagjává váljanak, mégis mire kikerül a nevelőintézetből vagy a börtönből, kész bűnöző lesz belőlük. A börtönévek alatt végigjárja a bűnözők iskoláját. Megtanul különféle elkövetési módokat, új technikákat sajátít el, csiszolja a tudását. A másik kategória, amikor a fiatal nem tettes, hanem áldozat. Amikor felelőtlen módon mutogatja a pénzét, fizet fűnek-fának, tettre sarkallja a garázda jellegű bűnözőket. A mosdóban megverik vagy leütik, majd elveszik a pénzét. Sajnos, a sértettek tartózkodnak a vallomástól és a feljelentéstől. Egyre több a kulcsos gyermek. Vannak olyanok, akik csak azokra figyelnek, akiknél kulcs van. — A szülők addig nem foglalkoznak a gyermekükkel, amíg nincs gond — mondta Koronczay Miklós nyomozó főhadnagy. — Bezzeg, ha elkövet valamit, ők csodálkoznak a legjobban és ők vannak felháborodva. A fiatalok nem találják helyüket, hiszen egyre több értéknek kell megfelelniük és nincs aki segítene nekik. Elég korán érnek, és azt hiszik, hogy gondolkodásmódjuk is ezt követi. Nem példakép, aki kiváló tanuló, jó sportoló, 18 szakkörbe jár és 5 féle nyelven tanul. Azt követik, aki kettesre végigkínlódja az iskolát, iszákos, verekedős, minden balhéban benne van és mindenre van pénze. Szalai Erika A lengyel rendőrség „véleménye”
