Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-12 / 160. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. július 12., hétfő Postai A Csernobil-ügyi bizottság javaslata: Nyomoznak a Rosenberg fiúk „népszavazás” A britek visszasírják a „Vas- ladyt”. Maggie, gyere vissza! — írják sokan abban a naponta érkező, mintegy ezer levélben, amelyet Margaret Thatcher korábbi brit miniszterelnöknő címére kézbesít a szigetország postája. Ez azt jelenti — derítette ki a The Sun című nagy példányszámú lap —, hogy a két éve leköszönt és az angol felsőház tagjai közé emelt politikusnő népszerűbb, mint utóda, John Major kormányfő, aki naponta „mindössze” hétszáz — többnyire panaszos — levelet kap. De miért is ne térhetne vissza az ország élére a vasakaratú hölgy? — teszi föl a lap a kérdést. Végtére is Winston Churchill is hatvanhét éves volt, amikor átvette az ország irányítását. Pontosan ilyen idős most Margaret Thatcher. Vákuum Közép-Európában A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a nyugati politika és diplomácia hagyja, hogy biztonsági vákuum keletkezzék Kelet-Közép-Euró- pában. A vákuumnak azonban az a következménye, hogy ismét lehetségesek fegyveres viszályok a térségben. Ezek a konfliktusok területileg behatároltak lennének, s a fegyverzet szintjéből adódóan is korlátozottak. A katonai gondolkodásmód a térségben visszatér a „hagyományos” kategóriákhoz, például a háború előtti időszak kategóriáihoz. A cikk szerzője úgy vélte, hogy a Vajdaság veszélyzónává vált. Az újságíró nem zárta ki, hogy Magyarország számíthatna nyugati támogatásra, ha a szerb csapatok átlépnék a határt, de a nyugati támogatás akár lehetetlenné is tehetné, hogy a magyarok bárminemű segítséget nyújtsanak a vajdaságiaknak. Román kifogások A román külügyminisztérium szóvivője — három és fél éves késéssel — nyilatkozatában azzal vádolta Horn Gyula akkori magyar külügyminisztert, hogy a romániai fordulatot követő 1989 decemberi bukakaresti látogatása során több olyan követelményt állított a román fél elé, amelyek közül „egyesek” megalapozatlanok voltak, mások nyilvánvaló beavatkozást jelentettek olyan rpoblé- mákba, amelyek nem a kétoldalú román-magyar kapcsolatok körébe tartoznak. A mintegy 3 gépelt oldalnyi állásfoglalásban ismét kifejtik a román diplomácia tételeit. Bukarestet aggasztja a kétoldalú kapcsolatok helyzete; javításukra törekszik, ami teljes mértékben lehetséges, amint ezt a katonai, oktatási vagy egészség- ügyi együttműködés sikerei bizonyítják. Vujity Tvrtko a knini fronton A harcban álló felek megbékítését célzó jószolgálati közvetítésre vállalkozott a délszláv harctéri tudósításairól ismert Vujity Tvrtko. A pécsi fiatalember, aki a horvátok és a szerbek közt húzódó frontok egyik legkényesebb szakaszáról tért haza, elmondta, hogy az egymással farkas szemet néző szerbek és horvátok állásai közé ékelt kanadai békefenntartó ENSZ-meg- figyelőpontnál azt igyekezett elérni, hogy az ellenfelek szóba álljanak egymással, s a fegyverek helyett a tárgyalások legyenek a konfliktus megoldásának eszközei. Perben tisztázzák az ✓ Ártatlanul a villamosszékben? ukrán pártvezetők felelősségét Bírósági pert sürget a csernobili atomkatasztrófa idején hatalmon lévő legfelsőbb pártvezetők ellen Volodimír Javo- rivszkij. A kijevi parlament Csernobil-ügyi bizottságának elnöke nemrég számolt be a többéves vizsgálódásáról. Javorivszkij szerint a rendelkezésre álló okmányok alapján bebizonyosodott: Mihail Gorbacsovot és a moszkvai vezetést jó ideig félretájékoztatták. Az elhallgatásra, illetve a tények elferdítésére Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán Kommunista Párt első titkára, Vlagyimir Ljesko egykori miniszterelnök és Valeny- tinya Sevcsenko, a parlament elnöke külön utasításokat adott. Javorivszkij szerint ezzel a Btk. 165. paragrafusa alapján hivatali beosztásával való visszaélés és súlyos következményekkel járó mulasztás bűntettével vádolhatok. Az ukrán főügyészség azonban elévültnek vélte az akkori bűncselekményeket, ezért nem indított pert a pártvezetők ellen. Arra hivatkozott, hogy Scserbickij főtitkár időközben bekövetkezett halála eleve értelmetlenné tenné a bírósági eljárást. Javorivszkij és képviselőtársai most arra készülnek, hogy a parlament elé terjesztik az elévülést eltörlő törvényjavaslatokat, így szabad út nyílna a felelősségre vonás előtt. Nem tisztázott, hogy a most hatalmon lévő állami vezetők milyen mértékben felelősek a saját posztjukon elkövetett mulasztásokért. BOSNYÁK HALOTTAK A Brckónál körülzárt bosnyák csapatok emberfeletti küzdelemben próbálták megőrizni állásaikat. A gyengén felszerelt muzulmánok naponta számba veszik az egyre szaporodó halottaikat (FEB Foto) Az idősebbek még emlékezhetnek a képernyőről is a két, felnőtté érett fiúra, aki nevét is megváltoztatva, szinte bujkálva élt az Egyesült Államokban. Tőlük ered a „Fiaitok vagyunk” című könyv, mely vállalja a szülőket, de nem vállalja, hogy a Rosenberg név bűnnel szennyezve maradjon meg az emberek tudatában. Az 1950-ben letartóztatott „atomkémeknek” a világtiltakozás ellenére sem adott kegyelmet az 1953-ban hivatalba lépő Eisenhower elnök és még ugyanaz évben végrehajtották a halálos ítéleteket. Az ítélet után 40 évvel, 1992 júliusában, egy moszkvai levéltárban a kutatók ráakadtak az 13 676. számú szigorúan titkos aktára, amely részletesen összefoglalja a KGB jogelődjének igyekezetét az amerikai atomtitok megszerzésére. Az irathoz később egy egész gyűjtődosszié párosult, s azokat áttanulmányozva a Rosenberg név fel sem merült. Igaz, voltak helyében mások. Előkerült az összekötő (Va- szilij Zambin) akkori fedőnevén „Maxim” jelentése, mely szerint „a feladat elvégzésére egy ambiciózus, amerikai házaspár vállalkozott, Morris és Leontine Cohen, ők az anyagok átadása után Kanadán át felszívódtak...” A Washington Post is előállt egy beszélgetéssel, amelyet munkatársa a szovjet titkos- szolgálat hajdani New York-i főemberével, Anatolij Jacs- kovval folytatott, aki 1941— 1946 között Jakovlev néven diplomataként szolgált a Los Alamos-i kísérletek közelében. Ő egy „Perseus” nevű atomkémről tesz említést, mint kulcsemberről, aki tudomása szerint most is él valahol. Bár a dolgok mindmáig nagyon szövevényesek, a poszt- szovjet funkcionáriusok nem az atomkémkedés tényét próbálják elkendőzni, hanem Ro- senbergéket próbálják tisztázni, vélt tevékenységüket másokkal behelyettesíteni és azt vállalni is. Még azt sem rejtik véka alá, hogy a Cohen házaspár azonos azzal a Helen és Peter Kroegerrel, aki hamis iratokkal Londonban antikváriumot nyitott és 1961-ig dolgozott Moszkva számára, ahová nyolcévi börtön után, kémcsere révén távozhattak. Hírlik, a Rosenberg fiúk most újabb könyvvel igyekeznek szüleiket tisztázni. Talán még perújrafelvétel is lehet a dologból. Ki tudja? Ferenczy Europress Sikorskit az angolok ölték meg! Sikorskit az angol titkosz- szolgálat gyilkolta meg, valószínűleg a szovjet hírszerzéssel összefogva — állítja egy lengyel újságíró, aki egy évet szentelt az ügy kivizsgálásának. Lengyelország-szerte vasárnap megemlékezéseket tartottak Wladyslaw Eugeniusz Si- korski tábornok, az emigráns lengyel kormány miniszterelnöke, a lengyel fegyveres erők főparancsnoka halálának 50. évfordulója alkalmából. 1943. július 4-én vesztette életét Gibraltár közelében, repülőszerencsétlenség következtében, az Afrikában állomásozó lengyel csapatoknál tett látogatásáról visszatérőben London felé. Repülőgépe, egy Liberator, Gibraltárból felszállva, a parttól mindössze 550 méterre, hat perc repülés után a tengerbe zuhant, Sikorski és kísérete életét vesztette. A vasárnapi gdanski gyászmisén a Szent Brigitta bazilika prépostja, Henryk Jankowski azt javasolta az ország vezetőinek, hogy hozassák haza Sikorski földi maradványait. Közölte, hogy szükség esetén a templom vállalja a volt lengyel kormányfő újratemetésének költségeit. A katasztrófa körülményei fél évszázada nem hagyják nyugodni a történészeket. Most Dariusz Baliszewski televíziós újságíró, elsősorban a varsói műszaki egyetem professzorának, Jerzy Miaryniaknak kutatásaira támaszkodva azzal az elmélettel állt elő, hogy a lengyel emigráció vezérét az angol titkosszolgálat gyilkolta meg. Ha egyáltalán baleset volt, az úgy nem következhetett be, ahogy leírták. Az újságíró elmélete szerint a gép utasait még a gibraltári kifutópályán meggyilkolták, majd felszálltak, az angol legénység ejtőernyővel kiugrott, majd a gép lezuhant. A gyilkosságot kétségtelenül az angolok hajtották végre, de benne lehetett az ügyben Kim Philby, a híressé vált szovjet kém is, aki akkor Gibraltáron tartózkodott. Az angol irattárakban 2003-ig zárolt anyagként fekszenek a tragédia aktái. A szerző azonban úgy véli, hogy a lengyelek ügyében sorsfordulatot jelentő tragédia igazi történetét joga van megismerniük a ma élőknek. Baliszewski emlékeztetett arra, hogy a lengyel vezetés kérésére a Szovjetunió, majd Oroszország nyilvánosságra hozta a rájuk nézve súlyosan terhelő igazságot a katyni mészárlásról. „Más ügyekről azonban hallgatunk” — írja, kifejezésre juttatva reményét, hogy talán az angolok is hajlandók lennének felfedni az igazságot Sikorski halálának körülményeiről. Barabás T. János ZSIVKOV TUDTA, HOGY ROSSZ? A volt pártvezető mindent cáfol Todor Zsivkov hatalmának utolsó két évtizedében fokozatosan meggyőződött arról, hogy alapjaiban rossz a szocialista építési rendszer. Ezt maga az expolitikus ismerte el abban a könyvében, amely a napokban jelent meg Bulgáriában egy burgaszi kiadó gondozásában. O A 82. életévében járó Zsivkov „Néhány hazugság ellen” címmel, majd kétszáz oldalon fejtette ki gondolatait múltról és jelenről, amelyeket nem memoárnak szánt. Könyvének mottójaként azt állította, hogy 1989 november végéig egész hatalmát a bolgár nép boldogulása érdekében használta fel. Álláspontja szerint Bulgáriának nem volt más választása, mint az adott történelmi viszonyok között a Szovjetunióval és a szocialista táborral való szoros együttműködés. Ennek eredményeként könyvelte el, hogy míg 1956 áprilisi hatalomra kerülésekor országa csak Albániát előzte meg bármiféle fejlettségi mutatót tekintve a szocialista országok között, addig hatalmának utolsó évében Bulgária az NDK és Csehszlovákia mögött már a harmadik helyen állt az egy főre számított nemzeti jövedelmet tekintve, tizedszázalékokkal lehetett csak inflációt kimutatni, nem volt munkanélküliség, mindenki számára ingyenes volt az oktatás, a lakásállomány nyolcvan százaléka magántulajdonban volt. Bulgáriában nem voltak olyan események, mint az 56-os magyarországiak, a 68-as csehszlovákiaiak vagy a 70-es lengyelországiak. Emlékeztetett rá, hogy az energiaforrásokban szegény Bulgária évente tizenegymillió tonna kőolajat kapott a Szovjetunióól a világpiaci árnál jóval olcsóbban, a világ első borexportőre és második dohányexportőre volt. © Zsivkov könyvében cáfolja, hogy bármikor is kezdeményezte volna: országa 16. köztársaságként csatlakozhasson a Szovjetunióhoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy Bulgáriában nem állomásoztak szovjet csapatok, s azt állítja, hogy szüntelen hadakozott a mindenkori szovjet vezetéssel, Hruscsowal, Brezsnyewel és különösen Gorbacsowal, ők ugyanis nyugati „elhajlással” vádolták. Zsivkov azt állítja, hogy már a 70-es években rájött arra, hogy a szocialista rendszer ellentmondásai magukban hordozzák a rendszer kudarcát. „Fokozatosan, az idő előrehaladtával, számomra nem volt kétség — minden elhibázott. Az elméleti megállapítások, a mechanizmusok. S a hiba nem bennük, és nem az adott személyiségekben van” — írta a volt pártfőtitkár és államfő. „A soros peresztrojka csak más szintre helyezte a demagógiát, és ismét elfedte a bajok legfőbb okát. Glasznoszty, de glasznoszty a múltról. Peresztrojka, de a szocializmus peresztrojkája az SZKP vezető szerepe mellett. Más szavak fedték el ugyanazt a feltevést. És jött a következő komédia. A 80-as években már semmiféle illúzióm sem volt. Világossá vált számomra, hogy gyökerestől kell kitépni az okot” — állítja a szerző. Zsivkov azt állítja, hogy Gorbacsovhoz írott levelében már 1985 júniusában kifejtette a rendszerváltás szükségességét. Gorbacsov azonban kiadta a jelszavakat: „A szocialista fejlődés gyorsítása!” , „Több szocializmust!”, s végül „Peresztrojka!”. Éveken és éveken keresztül ment a hírverés, a szövegelés a peresztrojkáról, anélkül, hogy bármi is valóra vált volna. A rendszer pedig fulladozott. Gorbacsov még csak ismételgette: peresztrojka. © Zsivkov arról elmélkedik, hogy véleménye szerint nemcsak a szocialista rendszer gyökeres megváltoztatása, hanem a világrend átalakítása is napirendre került, s ezt nem értette meg az akkori szovjet vezetés. Emlékeztet rá, hogy Bulgária hozzáfogott a rendszer politikai és gazdasági átalakításához, nagyobb teret engedtek a magánszektornak, átadták gazdálkodásra a tulajdont dolgozói kollektíváknak, törölték az alkotmányból a párt vezető szerepére vonatkozó passzust. Gorbacsov akkor megfedte Zsivkovot, leszögezve, hogy nem létezik peresztojka a párt nélkül, demokrácia a párt nélkül. Zsivkov emlékeztet rá, hogy a 80-as évek utolsó negyedében világossá vált előtte, hogy megrendült a szovjet vezetés bizalma benne, döntöttek leváltásáról, jóllehet már korábban bejelentette, hogy 89-90 környékén visszavonul. Könyvében cáfolni próbálja azokat a vádakat, hogy 33 évig tartó hatalma okozta azt a gazdasági katasztrófát, amely jelenleg is komolyan sújtja Bulgáriát, hogy ő lenne az oka azoknak a társadalmi gondoknak, amelyekre egyelőre nincs még megoldás. © Leszögezi, hogy soha nem élt vissza a hatalommal, nem létezett terror az ő idejében, az ő kezdeményezésére zárták be 1962-ben az internálótáborokat, engedték szabadon a politikai foglyokat. Elegánsan kikerüli azonban az 1984- 85-ös erőszakos bolgárosítási kampányt, amely halálos áldozatokat is követelt a török kisebbség körében, s azt állítja, hogy a pántürkizmus ösztönzésére menekült több százezer bulgáriai török Törökországba 1989-ben. Könyvében leszögezi, hogy Macedóniában nem létezik macedón nemzet, az ott az ott élők többsége bolgár. Cáfolja végül, hogy hatalmas összegeket menekített volna külföldre, ahol mesés ingatlanokkal is rendelkezik, s felajánlja, hogy amennyiben bárki ilyen vagyonára bukkanna, azt osszák szét a bolgárok között. Keller Tivadar 4
