Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-10 / 159. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1993. július 10., szombat Balatoni barométer Igazi strandidő Az elmúlt napok időjárása sem volt igazán kedvező a vízparti nyaraláshoz. A hét eleji meleg strandidő után ismét hidegfront érte el a Balaton térségét. A hidegfront nemcsak a levegőt, de némi késéssel a vizet is alaposan lehűtötte. A front elvonultával ismét naposra fordult az idő, napról napra melegedett. Igaz, az éjszakák, reggelek meglehetősen csípősek voltak, még 10 fok alatti hőmérAz előttünk álló hétvégén Igencsak mozgalmas időjárás vár ránk. Előbb tetőzik a meleg, igazi kánikula lesz, majd az északnyugatról érkező hidegfront hatására viharosra fordul és jelentősen, tartósan lehűl az idő. Szombaton tehát Bala- ton-szerte napos, száraz kánikula lesz. 30 fok fölötti csúcshőmérséklettel. Vasárnap napközben érkezik meg a hidegfront, heves záport, zivatart, szélvihart és néhol felhőszakadást okozva. A front egy ideig fölöttünk vesztegel, még hétfőn is gyakori lesz, a zápor, zivatar, illetve viharos lesz az északi szél. Egyúttal jelentősen visszaesik a hőmérséklet, előbb a levegőé, majd rövidesen a vízé is. A csúcshőmérséklet vasárnap még 30 fok közelében, hétfőn már csak 20 fok körül alakul. séklet is előfordult. A jövő héten eleinte hűvös, szeles idő, majd lassú melegedés kezdődik, de az évszakos átlagot, a július közepe táján szokásos meleget a hét végéig sem érjük el. (Török) Berényben, kivételesen: hétfőn Kedd helyett kivételesen hétfőn lép fel az Európa-díjas tapolcai Batsányi táncegyüttes a balatonberényi Határ-csárdában. A nagyszerű táncosok, akik többek között díszpalotással, somogyi néptáncaikkal arattak már számos sikert, kedden a TV-2 kamerái előtt adnak ízelítőt remek műsorukból. Élőreklám a mólón A Fonyódi Kulturális Fesztivál egyik kedves színfoltja a budapesti Clownservice és a Fonyódi Kollektív Színház társulatának ötletes élőreklám-műsora. A különböző időpontokban és helyszíneken megjelenő, bohócruhás lányok- és fiúk a fesztivál soros műsorait ajánlják, sajátos formában a városban sétálgató közönségének. Nyitva tartó kempingek A Siótour kempingjei közül nyitva van a siófok-sóstói Ifjúság, a siófoki Aranypart, a zamárdi Autós I., Autós II. és Autós III., a szántódi Rév, a balatonföldvári Magyar tenger, a balatonszárszói Túra, a balatonszemesi Hullám, Lídó és Vadvirág, a balatonlellei Aranyhíd, a fonyód-bélatelepi Napsugár, a balatonberényi Kócsag, a lengyeltóti Kék tó, az igali Hőforrás és a kapos- vár-toponári Deseda. Busavadászat a Balatonon Már aludni készült a siófoki kikötő, amikor a két halászhajó kisiklott a védőgátak közül. Gerván József kapitány a Világos előtti vizek felé kormányozta a „halak rémét”, a nyolcszáz méternyi hálót hordozó motorost. Vagy hat esztendeje szolgál együtt Molnár Miklós gépkezelővel és Kárász József halász- szal, így amikor azt kérdem: beleszagoltak tán a levegőbe, hogy kiválasszák az útirányt, egyként hivatkoznak tapasztalataikra. — Kell a halászszerencse nagyon, mert azt a pénzt kapjuk, amit mázsában fogunk — mondták. — Tavaly volt hónap, hogy mindössze 5-6 ezer forintot vittünk haza. Tegnap legföljebb ha tíz halat szedett össze a háló — összesen sem nyomtak többet a mérlegen egy mázsánál. Busát fogni indultunk, mert öregedik az állomány, s a vállalat vigyázni szeretne, nehogy az elöregedett, pusztuló állomány veszélyt jelentsen a vízminőségre. — Éjszaka lehet csak sikerrel busát fogni, mert nappal a hal látja a hálót és átugrik fölötte — magyarázta Kárász József. — Három éve fedélzetre emeltünk már negyven kilós példányt is — tette még hozzá, aztán hátrasietett a tatra, hogy onnan ladikba szállva, Molnár Miklóssal a Balatonba eregessék a hálót. — Kifeszítjük az alkalmatosságot, aztán várunk jó hat-hét óra hosszat — magyarázta közben Gerván József. A háló állmozgását megérezné a busa, s elmenekülne. így viszont beleúszik, s nem tud szabadulni a csapdából. Amikor kérdem, mivel töltik az időt, előre tudom, hogy nem halas recepteket cserélnek ki egymás között. „Nem szeretem a halaf, „Megmon- dojn, nem vagyok oda érte”, Csak éjszaka halászható a busa „Megeszem,ha más épp megcsinálja” — ilyeneket mondogattak korábban faggatózásomra. Láttam ugyan egy bőrlasztit, de az ugye nyilvánvaló, hogy focizni nincs itt hely. — Beszélgetünk vagy fölváltva alszunk — mondta Gerván József. — A háló két végét petróleumlámpával kivilágítjuk, aztán néhány óránként kimegyünk ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Egy átpolitizált éjszaka után, hajnal három óra körül indultak a legények, fölszedni a hálót. Emberes munka — ha van benne hal, ha nincs. Ahogy fölkerekedtek, hasonlóképp tett a szél is. Tíz perc múlva már úgy dühöngött, hogy a halászok azt fontolgatták: itthagyják a hálót, aztán a vihar elültével majd visszajönnek érte. (A halászok is dühöngtek, mert állításuk szerint későn kapcsolt „pirosra” a parti jelzőrendszer, s ők nem tudtak felkészülni a viharra.) De állták a két-három méteres hullámok pofozkodását; két óra alatt szedték föl a hálót az egyik ladikba — a másikba a hal került. Kevesebb, mint előző nap. — Ez hideg vízre sem elég — mondogatták, miközben a hajó a hazai kikötő világítótornya felé dülöngélt. Ráadásul az egyik nagy busát az újságíró még az éjjeli beszélgetés alatt snóblin elnyerte a halászoktól... Czene Attila Orosz egyenruha és tányérsapka W r • ffl % X iff “ 1$$ r i # . § Ph| : jm S1 I Kimustrált orosz katonai egyenruha kitüntetésekkel, hintaló, szalmakalap, ezernyi más értékes és értéktelen „kacat” található a Lelte központjában kialakított üzletben. Ilyenek volnánk? Fotó: Csobod Péter Pénz, újság, levél, távirat A posta nyári gondja Főszezonban nemcsak üdülni nehéz. A postának is lehet gondja — és éppen elég. Bóhár Géza, a fonyódi posta vezetője elmondta: saját városuk kiszolgálásán túl feladataik közé tartozik például az utalvány és a csomagkézbesítés Fenyvesen is. Hacsak a helybelieket tekintjük, úgy 7-8 ezer emberről lehet szó, dehát — természetesen — nem feledkezhetünk meg a nyaralókról. S hogy postai körökben is illik a fejlődéssel lépést tartani. Ennek jegyében mint új szolgáltatást, ügyfeleik rendelkezésére bocsátották a telefaxot (bel- és külföldi esetben egyaránt használható), továbbá a gyorspostai kézbesítést. Utóbbi kapcsán enyhe túlzás lenne sikerről beszélni. Igencsak zsebe mélyére kell nyúlni a tisztelt ügyfélnek, ha biztos akar lenni abban, hogy küldeménye a címzetthez — másnap reggel 9-ig — halálos biztonsággal megérkezik. Ilyenkor, főidényben, Fonyódon (s gondolom végig az egész „soron”) van a posta dolgozóinak amúgyis éppen elég dolga. Olyannyira, hogy némi segítséget is igénybe vesznek: a rendes időben dolgozó 25 mellé még 6-7 embert. Ez kissé komplikált, hiszen közülük néhányan már reggel 6-kor kezdenek, de helyben kevés az utánpótlás (hadra fogható nyugdíjas postás). A szomszéd településekről viszont nehéz eljutni ide, mert csak Szentgyörgy felöl érkezik idejében egy vonat, aztán mintha elvágták volna... Nekik sem könnyű (nemcsak az üdülőknek), ráadásul a szolgáltatások árával együtt az igények és a forgalom is növekedik. Bélyeg, boríték, pénz, csomag, újság, távirat — és késlekedni, fennakadni persze nem illik, nem szabad. De mindennek ellenére — javasolja búcsúzóul a fonyódi posta főnöke — a tisztelt üdülőnek emiatt ne legyen gondja. Maradjon (s marad is) mindez a posta dolga — ők felkészültek a feladatra. (kun g.) A külföldiek mindent videóra vesznek Elvitték a delizsánszot Ópusztaszerre Mátyás király kocsiszekere — Lekottázott kürtjelek Pattog az ostor, veri az út porát a hatalmas kerék, szólnak a kürtök, szalad a falu mezítlábas gyerekhada. Izgatott hölgyek és urak álldogálnak a fogadó épülete előtt, s vetnek féltő pillantást fonott utazóládáikra. Trata-trata! — itt a postakocsi; levelet, pogy- gyászt, utast hozott „Falu Szemes” állomásra. Nyílik a bársonybélésű batár ajtaja, szoknya libben, kalapok lengenek, frissen váltott lovak to- porzékolnak türelmetlenül: beszállás Kaposvár, Zágráb, Fiume felé! Hát valahogy így zajlott a korabeli utazás a négy- vagy hatfogatú delizsánszon, s a kényelmesebb, éjszaka is közlekedő gyorskocsin. A balatonszemesi Postamúzeum nevezetességeit csodálva az idő kerekét egészen a 15. századig forgatjuk vissza. Mátyás király kocsiszekerének kicsinyített mása csak egyike az intézmény híres relikviáinak, amelyek között Gyura Sándorné múzeumvezető és munkatársa, Illés Jánosné segít eligazodni. A Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány kezelésében lévő műemléképület 1962 óta fogadja látogatóit, — Főleg a külföldieket — tájékoztatnak a hölgyek, akik májustól szeptember végéig kalauzolják szíves szóval a betérő vendégeket. — Diákok is jönnek olykor, magyar turisták azonban csak hébe-hóba. (Sok függ persze az időjárástól is — a kánikula nem kedvez a forgalomnak; júniusban összesen 1500-an keresték fel Balatonszemes egyik fő „attrakcióját”.) — Az osztrákok, németek mindent, még az udvaron álló szárnyasvonali mozgópostakocsit is videóra veszik, annyira tetszik nekik. Pedig a — szerintünk — legszebb darab már nincs itt; a piros bársonybélésű delizsánszot levitték Ópusztaszerre, az ottani Postamúzeumba. Azért a szemfülesebbje Szemesen, az 1700-as évek végén barokk stílusban készült, eredeti funkcióját tekintve lóistállóként szolgáló épületben is talál látnivalót bőven. A hazai — és azon belül is a Somogy megyei és Balaton-környéki — postaszálllítás történetét, eszközeit és járműveit bemutató kiállítás számos érdekességet kínál. Ilyen például az az értékőrző láda, amelyben a tizennyolcadik század honi tehetősei tartották féltett kincseiket. Vagy az a betétdobozos levélszekrény, amely a múlt század végének írásos üzeneteit gyűjtötte egybe. A lekottázott postakürtjelek — ezek a kísérő fegyverek mellett az utazás biztonságát fokozták — az érkezést és indulást jelezték; másként szóltak, ha sürgöny jött és megint másként, ha csak a szekerek, lovak és utasok számáról értesítették a postamérföldenként fölállított lóváltó helyek fogadóközönségét. — Nagyot változott a világ a vasút térhódításával — mutat a tablókon és korhű dokumentumokon végig a múzeum két lelkes alkalmazottja. Valóban, a hatalmas Balaton-térkép a déli parton kiépült vasúthálózatot és a nyomában keletkező postamesterségeket tünteti föl. A vasút, amely nemcsak az utasokat hódította el a postától, hanem az áruszállítást is biztonságosabban oldotta meg. A minket kalauzoló hölgyek még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor a leveleket egyenest a szemesi állomáson dobták be a vasúti mozgópostakocsiba. Ugyancsak a közelmúltat idézi az az elektromos targonca, amely Füzesabonyból került Szemesre, s amelyre még három évvel ezelőtt tömött pénzeszsákokat, csomag- és levél- küldeményeket helyeztek. De a mai postahivatalok hangulatát idézi az a kör alakú levélelosztó szekrény is, amely utcák és területek szerint szortírozza a sok száz képes és levelezőlapot, s amelyet a Postamúzeumba látogató gyerekek olyan nagy szeretettel forgatnak föl, fenekestül. A kiállítás „őrzőasszonyai” nem bánják: — inkább egy kis rendetlenség vendéggel, mint rend látogató nélkül... — tartják. Nekik legyen mondva! Csíky K. Erika
