Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-09 / 158. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1993. július 9., péntek Sütő-ősbemutató Gyulán Sütő András Az ugató madár című történelmi drámájának az ősbemutatóját tegnap tartották a Gyulai Várszínházban. Az erdélyi író évek óta készülő új művét Sík Ferenc állítja színre; az előadás a budapesti Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös alkotása, s a darabot ősztől a fővárosi közönség láthatja. Évadzáró a Francia Intézetben Három programot is kínál július 13-án, az évadzárás napján a budapesti Francia Intézet. A budai Fő utcában 1992 májusától működő intézmény támogatásával látható majd két képzőművészeti tárlat. Patrick Fleury és Clement Borderie francia szobrászművész kiállítását a Kiscelli Múzeumban, míg a Zaránd-csa- lád három generációjának — Franciaországhoz kötődő — riport- és művészfotóit a Leg- újabbkori Történeti Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. Külhoni magyar művészek tárlata Makón Kedden nyílt meg a Makói Művésztelep kiállítása a város József Attila Múzeumában. A tárlaton 17 külhoni — erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyar nemzetiségű — művész szerepel alkotásaival. A mintegy 70 festmény, grafika, fafaragás és kerámia zömét a Makói Művésztelepen, a Maros-parti város vendégszeretetét élvezve készítették. Atádi tárlat Kiállítás nyílt a nagyatádi művelődési központban a nemrég zárult képzőművészeti alkotó táborban készült művekből. A tárlatot július 31-ig tartják nyitva. (Fotó: Kovács Tibor) HANGULATOS MŰSOROKKAL Amerikai zenei napok Békéscsabán Négyezer közhelygyűjtemény Glinka himnusza szöveget keres Békéscsabán kedden megkezdődött a negyedik alkalommal szervezett amerikai zenei napok rendezvénysorozata. A Magyar-Amerikai Baráti Társaság IV. zenei rendezvényén, amely július 10-éig, szombatig tart, a csabai Korzó téren és az ifjúsági házban lesznek könnyűzenei hangversenyek. Tíz hazai s két külföldi (egy-egy romániai és németországi) jazz-, rock- s egyéb könnyűzenei együttes lép fel. A műsort néptánc-előadás, gyermekrendezvény, vetélkedő, és politikai fórum egészíti ki. Valerij Discsenkot rendszerint vastag levélköteggel kezében látni moszkvai hivatalában, ez az éppen aznap érkezett posta. „Valóságos lidércnyomás mindez, talán még a kényszermunkára való ítéletnél is rosszabb...” — mondja letörten az orosz zeneszerző s a közelmúlt történéseit ismerve, ez a megállapítás közel áll az igazsághoz. 1990. november 23-án kezdődött, amikor az orosz parlament úgy döntött, hogy Glinka híres Hazafias dala legyen az ország új himnusza. Ezzel elégtételt szolgáltattak a nagy zeneszerzőnek, hiszen már 1833-ban is elhangzott ez a javaslat. Ám akkor alulmaradt a korabeli nagy vetély- társsal, Lvowal szemben (ki ismeri ma már ezt a nevet?), akinek Isten óvd meg a cárt kezdetű szerzeménye lett a nemzeti himnusz. Sokan vélték úgy akkor, hogy Lvov a szöveggel nyerte meg a pályázatot, egyébként az angol himnuszt fordította át, a királyt cárra változtatva, míg Glinka zenéje ugyan fenségesebb volt, de — szöveg híján — nem lehetett énekelni. S a szöveg azóta is hiányzik, Discsenko feladata lenne, hogy javaslatot tegyen a megfelelő versre, a zenéhez igazítva azt. Ám hiába érkezett eddig legalább négyezer pályamű (s naponta továbbra is öt-tíz-tizenöt javaslatot vehet kézhez), még mindig nem tudták kiválasztani az igazit. A legjobb kortárs költők éppúgy jelentkeztek, mint amatőr versfaragók, de az előzsűri- ként működő Discsenko s munkatársai képtelenek voltak rátalálni az igazira, kevésbé diplomatikusan szólva, szörnyű fércművekkel bajlódnak. A szövegek közhelygyűjteményt képeznek, lejáratják az igazi nemzeti érzéseket s nem utolsósorban nehezen illeszkednek a Glinka melódiához, a Hazafias dal ritmikájához. Discsenko egy nap termésének címsorait idézi: „Szent Oroszországunk szárnyaljál évszázadokig...” — „Mérhetetlen a távolság az arany tajga és a kék Bajkál között” — „Örökké éljél orosz haza, Te ősi föld” és így tovább. Az első és harmadik változat műkedvelő poétáké, a középső több magas irodalmi díj birtokosáé, nevet természetesen nem említettek. A frázisrengetegen belül — így a szorgalmas olvasók — egyaránt megtalálhatók a szélsőségesen nacionalista, kommunista, bigott vallásos, kimondottan fasziszta irányzatúak, sőt egy élelmes verselő egyszerre két szövegváltozatot küldött be, minden eshetőségre gondolva, különböző politikai helyzeteket figyelembe véve. Himmnuszszöveg azonban még nincs. S ha netán Discsenko és társai tárgyalási alapot látnának valamelyikben, akkor előterjeszthetnék egy kormánybizottságnak, amely jóváhagyás esetén tovább utalná azt a parlamentnek. A törvényhozás azonban egyelőre azzal van elfoglalva, hogy milyen legyen a végleges címerben szereplő kétfejű sas figurája. A vita két év óta tart... Ferenczy Europress Olvasótábor és gyönyörűségei Ismét olvasótábort szervezett felső tagozatos általános iskolás gyerekek számára a marcali könyvtár. Ezúttal — június 28-tól — összesen 36 tanuló vehetett részt a Sző- csénypusztán rendezett olvasótáboron. Mint Hótayné Gál Gabriella táborvezető elmondta, már az első napokban alkalmuk volt megismerkedni Rónaszegi Miklós íróval, „egymás közt” pedig szellemi vetélkedőket rendeztek. Érdekességként: ennek földrajzzal, utazással kapcsoplatos „fejezetét” a Boszporusz utazási iroda menedzselte. Az e kategóriában győztes csapat tagjainak jutalma most egy, Marcaliban beváltható 80 forintos fagylaltutalvány, amely ugyan még nem mérhető például egy izlandi úttal, de kezdetnek persze, nem rossz. Itt a Törpök-team lett a nyeres, összeségében pedig a tábor valamennyi résztvevője. Mert az elmúlt napokban már módjuk nyílt ellátogatni Zalaegerszegre, a göcseji falumúzeumba és a nem kevésbé híres, vörsi tűzoltómúzeumba is. Volt még sport- és ügyességi verseny, a Zichy-kastély látogatása Zalában, lovasbemutatóval. Természetesen végig szó lesz könyvekről, irodalomról, amelyhez egyféle kulcsot kaphatnak a táborozok a Kertész Lilla előadóművésszel való találkozás élményeitől is. Szerdán tábortűzzel búcsúztak egymástól és a pompás környezettől a gyerekek. S hogy ne feledjék, minden dolgok részesei voltak, arról egy különkiadású újságot készítenek számukra Olvasótábor címmel a foglakozásaikat irányító könyvtárosok és pedagógusok. ■kgt„SZIG. BIZ.” „BORÍTÉK ALATT KEZELENDŐ" (2.) A baráti tanács borsos számlái Sztálin tanácsadóin kívül természetesen szovjet csapatok is „őrködtek” Magyarország biztonságán. Itteni tartózkodásukat az az 1947. február 10-én aláírt békeszerződés tette lehetővé, amely az ausztriai szovjet csapatokkal való összeköttetés biztosítására engedélyezte a Vörös Hadsereg magyarországi jelenlétét. A csapatok számát, feladatát, elhelyezését azonban semmilyen megállapodás nem szabályozta! Az eddigi kutatások szerint valószínűsíthető, hogy ezt a feladatot egy 12 ezer fős gépesített lövész hadosztály látta el, amelynek főparancsnoksága Szombathelyen települt. A Jugoszláviával kialakult ellentétek hatására — Rákosi többszöri sürgetésére — újabb gépesített hadosztály érkezett Magyarországra, 1949 augusztusában. A 11 ezer fős 15 hadosztály két lövész-, két harckocsizó-, egy-egy aknavető-, tüzér- és légvédelmi tüzér ezredből állt. Állomáshelyként Ceglédet (hk. e.), Nagykőröst (av. e.), Szolnokot (löv. e.), Jászberényt (hk. tan. zlj), Székesfehérvárt (löv. e, tü. Igv. tü. e.), Sárbogárdot (hk. e.), Kecskemétet (ho. pság, löv. e.) jelölték ki. Tény, hogy az 50-es évek elejétől Magyarország területén hivatalosan az ausztriai szovjet központi hadseregcsoport hadtápkiszolgálá- sára mind több katonai bázist, üzemanyagtárolót, lőszerraktárt építettek, például Vác, Pét- fürdő, Gyál, Mád körzetében. A szárazföldi haderőnemhez tartozó csapatokon kívül a szovjet légierő két hadosztálya a következő repülőtereken települt: Kecskemét, Szolnok, Veszprém, Debrecen, Pápa, Szentkirályszabadja, Kiskunlacháza. Az osztrák békeszerződés megkötése után — 1955. május — már semmi sem indokolta a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét, ennek ugyanis megszűnt a jogi alapja. A közben létrehozott Varsói Szerződés azonban ezt a kérdést egyszer s mindenkorra levette a napirendről. Az Ausztriából kivont légierőt — egy vadászhadosztályt és egy felderítő ezredet — összevonták a magyarországi hadosztályokkal, a felügyeletét természetesen a szovjet Légi Hadsereg parancsnoksága biztosította. A szárazföldi és légi egységek egyesítésével — 1955 decemberében — létrejött a Különleges Hadtest is, amely közvetlenül a moszkvai vezérkar alárendeltségébe tartozott. Költözési gyorssegély A tanácsadók és a szovjet csapatok költségeiről két részjelentéssel rendelkezünk, ezekből következtetni lehet az összkiadások nagyságrendjére. Nevezetesen arra, hogy mibe került Magyarországnak a tanácsadók „baráti” szerepe és természetesen ami ezzel együtt járt: az esztelen hadseregfejlesztés. Ismerjük az elsőként érkezett 8 fő költségelszámolását, (1948. október 1.— december 31.), amely tételesen felsorolva 5 millió 139 ezer 300 forintot tett ki. A legnagyobb összeget, mintegy 2 és fél millió forintot az építési kiadások jelentették; 3-5 szobás lakások, teniszpályák, úszómedencék, parkosítási költségek szerepelnek a listán. A főtanácsadó havi illetménye 5000 forint volt, ezt azonban pótlékokkal egészítették ki: 30 százalék volt a drágasági pótlék, 1000 forint ruhavásárlási, 300 forint élelmiszersegélyt is kapott. Összesen tehát havi 7800 forint jövedelemmel rendelkezett. Az ezredesi rangú tanácsadóknak azonban csak 4800 forint járt. Mindenegyes tanácsadó Magyarországra érkezésekor költözködési segélyt kapott, a főtanácsadónak 25 ezer, a tanácsadóknak 15 ezer forint járt. Ezenkívül ingyenes lakás, személyzet, gépkocsi, víz, villany, fűtés állt rendelkezésükre. Farkas Mihály honvédelmi miniszter havi illetménye ezidőben 1611 forint volt. Igaz, ez az összeg a közalkalmazotti fizetések 1950 márciusi rendezésével 3850 forintra emelkedett. Összehasonlításképpen: egy egyetemi tanár 1250-2200 forintot talált a borítékjában akkor. Farkas „szolid” fizetését azonban 1948. november 1-jé- től havi 100 ezer forint bizalmi- hitel-kerettel egészítették ki, ebből kétségkívül már köny- nyebben fedezhette kiadásait... A vendégalakulat nem fizet A magyarországi szovjet csapatok költségeiről az első összefoglaló jelentést a magyar hadtápszolgálat főnöke 1953. május 22-én terjesztette Farkas Mihály honvédelmi miniszter elé. Ebben beszámol az 1949- 1953 közötti költségek alakulásáról. Figyelemre méltó, hogy ezenkívül kormánymegállapodásra is javaslatot tett, mivel — korabeli megfogalmazás szerint — a „vendégalakulatok” ellátását semmilyen szabályozás, előírás nem rendezte. Az ösz- szesített kimutatás szerint beruházási építkezésekre 216 milliót, fenntartási költségekre (víz, villany, gáz, vasúti és postai szállítások, élelem, gyümölcs, bor) 72 milliót, ágy, ágynemű, bútor, laktanyaberendezési tárgyakra pedig 18 milliót, összesen tehát 306 millió forintot fizetett ki a hadtápfőnökség! Ebből a Szovjet Központi Hadseregcsoport Hadtápfőnöksége visz- szatérített 35 milliót, a tartozása tehát 271 millió forint! A jelentés megemlíti továbbá, hogy a közüzemi szolgáltatások (víz, villany, gáz) díja a Magyarországon érvényes díjszabások alapA dokumentum részlete a pecséttel ján 50 százalékos kedvezménnyel fizetendő. Az előterjesztésben javasolt kormányközi megállapodásra — amely a Magyarországon tartózkodó szovjet alakulatok jelenlétét, ellátását, tevékenységét szabályozta volna — természetesen nem került sor. A tanácsadói intézmény 1963-ban átalakult ugyan, de csak a név változott: képviselői a Varsói Szerződés főparancsnokának magyarországi megbízottai lettek. Tevékenységüket a Varsói Szerződés felszámolásáig látták el. (Folytatjuk) Dr. Okváth Imre hadtörténész A í
