Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

1993. június 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 KITÖRÉS A FENYEGETETTSÉGBŐL „Segítség, felnőttem!” Szabó Lajos (közoktatási minisztérium): Tizenhat évesen már világosabb a pályakép — Pordány Sarolta (Nyitott Képzések Egyesülete): Tisztázatlan a fiatalokkal való foglalkozás kormányzati illetékessége — Dávid László (MŰM): Az új szakképzési törvény már a piacgazdaság követelményeihez igazodik Egy esztendő lavírozás a paragrafusok mentén Szakszervezeti székház — légüres térben Nem sok igazgatót láttam életemben munkaviszony nél­kül. Mármint igazgatni. És kevés olyan művelődési házról hallottam, amilyen tulajdonképpen nem is létezik. Vagy le­galábbis csak úgy létezget — a rendszerváltás hozta lég­üres térben vegetál. Szívfacsaró érzés felnőtt munkanélkülieket látni: fiata­lokat, szakmunkás végzettsé­gűeket, érettségizetteket, dip­lomásokat méginkább. A ka­posvári aluljáró falára mázolt „Segítség, felnőttem!” — fel­irat valószínű nem az azonos című amerikai filmre utal, és bizonyos, hogy ilyen és ehhez hasonló jajkiáltás nemcsak a somogyi megyeszékhelyen olvasható. Ezek a falfirkák a társadalomnak üzennek, „al­kotóik” pedig választ várnak. Még akkor is, ha — mélyen a lelkűkbe ivódott cinizmusuk miatt — nem nagyon veszik komolyan a felnőttek „bölcs” magyarázkodását. A közelmúltban a kaposvári tanítóképző főiskolán ültek egy asztalhoz azok, akiket munkájuk az ifjúsághoz köt. A tanácskozás arra keresett vá­laszt, hogy milyen esélye van a mintegy kétszázezer állásta­lan fiatalnak az elhelyezke­désre, illetve, hogy miként le­het fékezni a munkanélküli fia­talok számának növekedését. * * * Szabó Lajos, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa: — Az új oktatási törvény többek közt azt szeretné sza­vatolni, hogy a fiatalok ne 14 éves korukban, hanem két év­vel később válasszanak szakmát, illetve élethivatást. Tizenhat évesen már gazda­gabb pályaismerettel, világo­sabb pályaképpel rendelkez­nek a fiatalok, s így jobban fel­ismerik adottságaikat, képes­ségeiket. Az iskola tehát nem „parkoltatni” akarja a munka­erőt, mint azt sokan hiszik, hanem éppen azért tolja ki a pályaválasztás időpontját, hogy a tízosztályos képzés során szélesebb körű és mé­lyebb általános műveltséget adjon. Ezáltal a fiatalok tudása konvertálhatóbb lesz. A Nyitott Képzések Egyesü­lete már második éve szervez Kaposváron is iskolarend­szerű oktatást, gimnáziumot vagy szakközépiskolát végzett fiatalok számára. Pordány Sa­rolta, az egyesület ügyvezető titkára: — Magyarországon — az európai sztenderdekhez ké­pest, ahol is az ifjúság korha­tára a 25. év —■ tisztázatlan a fiatalokkal való foglalkozás kormányzati illetékessége. Ezzel együtt a kormányzati és nem kormányzati szervek sze­repzavarai miatt a fiatalokkal — és így a munkanélküliekkel — való foglalkozással is zava­rok vannak. Nem átpolitizált, nagy programok szintjén meg­fogalmazott stratégiákra van szükség, hanem az öntevé­kenységre építő, a helyi tár­sadalomból kiinduló akciókra kell alapozni. A Nyitott Képzé­sek Egyesülete az ország négy térségében indított mun­kanélküli fiatalok számára al­ternatív szakképzési progra­mokat. A kifejezetten pálya­kezdő fiatalok részére szerve­zett képzés tapasztalatait most összegezzük, ám már most elmondható, hogy tanfo­lyamaink jó esélyt teremtenek a végzettek elhelyezkedésé­hez. — Van-e követésre érde­mes európai modell az ifjúsági munkanélküliség problémájá­nak megoldására? — Európa számos orszá­gában láttam olyan apró mód­szereket, amelyek nálunk is hasznosíthatók lehetnének. Egyébként az ifjúsági munka- nélküliség átfogó kezelésére sehol sincs minden szem­pontból hatékony módszer. * * * Dávid László, a Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa: — A munkaügyi tárca ez év tavaszán elkészítette a foglal­koztatáspolitikai programját, s azt letette a kormány aszta­lára. Ebben kiemelt helyet kap a fiatalokkal való foglalkozás, hiszen a munkanélkülieknek majd huszonöt százaléka fia­tal. Elsődlegesen átképzési programokba szeretnénk be­vonni a fiatalokat. Olyan kur­zusok megszervezését szor­galmazzuk, amelyekbe a szakmunkás végzettségű, az érettségizett és a diplomás is bekapcsolódhat. E tanfolya­mok indításához a foglalkozta­táspolitikai alapból és az újon­nan létrehozott foglalkoztatási alapítványból biztosítunk tá­mogatást. — Miért éppen az átkép­zésre helyezi a hangsúlyt a munkaügyi tárca? — Tudnunk kell, hogy ma még abból a képzési struktú­rából kerülnek ki a fiatalok — gondolok itt például a szak­munkásokra —, amely rend­szer egy nagyüzemi ipari és mezőgazdasági termelésre alapozta a képzést. Az új szakképzési törvény már a pi­acgazdasági körülményekhez alkalmazkodik, így főként a vállalkozói szféra igényeit igyekszik követni. A már szak­képzett munkaerőt is ennek megfelelően kell átképezni. A szolgáltatási szféra például sok fiatal állástalannak tud munkát ajánlani, és a vállalko­zók is szívesen foglalkoztat­nak jogi, menedzseri felké­szültségű fiatalokat. A gonoszkodó kaposváriak szerint a szakszervezeti szék­ház előtt látható négyalakos szobor a munkahelyre vára­kozó reménykedőket ábrá­zolja. Meddig üldögélnek még ott az egyenes gerincű mun­kások? Remélhetően nem arra várnak, hogy fiatal sors­társaikat is megmintázza va­laki. Gulyás József Az intézmény nélkülözi a fenntartót, az ott dolgozók ön­maguk munkáltatói — folytat­hatnánk tovább a ködösítést, ám mielőtt ezt inkább oszlat­nánk, mintsem fokoznánk, Té­vedjünk a múltba kicsit. Lás­suk szemünk előtt az akkori­ban még Latinka nevét viselő, jelenleg kaposvári Szakszer­vezeti Művelődési Ház épüle­tét. Amint megpróbálnánk de­finiálni az intézmény működési körét, és megválaszolni: miféle koncepcióból következett egy munkahelyi érdekvédelmi szerveződés és egy kulturális feladatok ellátására teremtett intézmény pároztatása, ne­hézségekbe ütköznénk. A gyermek, ami a „nász” gyümölcse lett, a közelmúltig egészségesnek bizonyult. Született rendellenességei vagy éppen etpnyátlanodása következtében kialakult kór­sága folytán csak újabban ke­rült vészhelyzetbe. A diagnó­zist Pap Jánossal, az intéz­mény igazgatójával próbáltuk felállítani, aki ha úgy tetszik, ebben a minden működési en­gedélyt nélkülöző, mostoha időszakban is kiállta a sarat. Helyzetükre talált egy szemlé­letes szlogent is: „nem léte­zünk, de vagyunk...” A helyzet- elemzés során megállapítot­tuk: a házat hajdan a szak- szervezetek megyei, majd or­szágos tanácsa tartotta fenn, működését pedig évtizedeken keresztül az állam bőkezű tá­mogatása garantálta. Az sem kérdéses: a SZOT egykori ingó és ingatlan vagyonát — örökös híján — a VIKSZ (Va­gyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet) igazgatótanácsa vette óvó szárnya alá. Ez annyit tesz: gazda nélkül maradtak. A ház az eltelt egy év alatt azonban nem szün­tette be működését, gyakorlati­lag elemi feltételek nélkül ténykedett — az említett jogi vákuumban. A rentábilis mű­ködést a székház bérleti díjai eredményezték, és akadt némi juttatás az államkasszából is: céltámogatás gyanánt. Az in­tézmény bérleti díjai a szak- szervezetek országos köz­pontjába futottak be, az intéz­mény pedig „csak” költségtérí­tést, minimális rezsit fizetett az épület használatáért. A furcsa helyzet kapcsán Pap János más egyéb mellett azt is kie­melte: az MSZOSZ jótékony figyelemmel viseltetett irántuk. Nem telt tehát zökkenőmen­tesen a múlt esztendő. Amitől a helyzet most mégis előnyös fordulattal kecsegtet: a VIKSZ hamarosan átadja a Szak- szervezetek és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületének a kaposvári in­tézmény vagyonát. Vagyis: át­adja őket maguknak, hiszen az egyesületet az említett intéz­mények hozták létre. A vagyon­átadás végre megteremti a működés jogi feltételeit, immá­ron lesz cégbírósági bejegy­zés, szervezeti és működési szabályzat és alapító okirat. Még igazgatói munkaszerző­dés is. Csak éppen a fenntar­tás ütközik továbbra is nehéz­ségekbe: a szakszervezetek országos tanácsa — nyilatko­zata szerint — nem tudja ezt önállóan felvállalni. Az igaz­gató úgy látja: a ház üzemelte­tését a szakszervezetekkel karöltve városi és megyei szin­tekre volna üdvös felosztani (az említett vagyonátadásra az igazgató meghívta a város és a megye képviselőit is). El­végre tanfolyamaik, szakkö­reik és klubjaik; a heti negy­venkét összejövetel és ren­dezvény egyaránt szolgál vá­rosi és megyei célokat — mondta az igazgató. Miközben — bizakodott. Balassa Tamás Mágneslemezen utazó alkotások A szerencse fia vagyok és kozmopolita — mondta Vígh István, az erdélyi Ugocsából 18 esztendővel ezelőtt „vi­lággá ment” művész, aki egy- szál sortban jelent meg Len­gyeltótiban a magyarországi alkotók szimpóziumán. — Az a fontos, hogy minde­nütt ott legyünk, ahol csak kell és lehet. Nekem úgy alakult az életem, hogy a misszióm lett a másokon segítés. Jövök-me- gyek (most éppen Csapó End­rével, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztőjével). Kere­sem a Kárpát-medencében alkotó magyarokat: ismerke­dünk, barátkozunk, és az arra érdemeseket — mármint a művészeket és néhány jel­lemző művüket — lemezre veszem, elraktározom a szá­mítógépembe, és viszem Nyugatra. —Jó-jó, de hát... mire jó ez? — Hogy segíteni tudjak! Amerikában, Új-Zélandon, Németországban vagy Auszt­ráliában, akárhol, ahol meg­fordulok és szponzorra, me­cénásfélére találok. Előbb-utóbb szóba jönnek a történelmi Magyarország va­lamely pontján nehéz körül­mények közt dolgozó művé­szek. Ilyenkor esetleg kaphat­nak egy — csekkel bélelt — üdvözletét, jobb esetekben megrendelést... Szóval, ér­demes. Hogy miért segítek ál­talam korábban nem ismert embereknek? Azért, mert hál’istennek nekem sokszor és sok helyén segítettek, így most én is segíthetek. — Somogyi művészek is szerepelnek a „bankban”? — Inkább Zalából. De ha va­laki szeretne találkozni velem, októberig megtalálhat Debre­cenben vagy Egerházi Imrénél, a hortobágyi művésztelepen. — És aztán? — New Yorkban. Ősszel a feleségemmel, Dukász Anna színésznővel hazamegyünk. Őt várja a színház, engem a freskóim, a fémplasztikák, minden. Dolgozni muszáj, hogy egy kis pénz legyen. — Milyen megrendeléseken dolgozik? — Ausztráliában megbíztak a főváros, Camberra és a szomszéd város, Quaen- beyan közötti rendkívül ronda híd „befedésével”, eltakarásá­val. Számítógéppel már készí­tettem hozzá néhány variá­ciót... Aztán készül a „Három tölgyember” című szökőku- tam, szintén Quaenbeyannek, amelytől díszpolgári címet kaptam. Kun Géza Tibor GYARAPODÓ GYŰJTEMÉNY Újabb tárgyakkal gyarapodott a siófoki Kálmán Imre múzeum gyűjteménye. A jeles zene­szerző' hagyatékából özvegye Vera Kálmán ezúttal emlékplaketteket, fotókat és Kálmán Imre frakkját adományozta a múzeumnak. (Fotó: Kovács Tibor) Nemzetközi televíziós Balaton fesztivál Mit jelent a Közép-európai Kezdeményezés a Magyar Televízió és a velünk együttműködő tele­víziók számára? Hogyan vigyük lélektől lélekig az együttműködés gondolatát. Mindenekelőtt úgy, hogy a „gyarapítsunk együtt” parancsát valósítsuk meg. Többek között e gondolatokkal nyitotta meg hétfőn a keszthelyi Festetics-kastélyban Nahlik Gábor, a Magyar Televízió alelnöke a nemzetközi televíziós Balaton fesztivált, javasolván: június utolsó fele ezentúl legyen a közép-európai tévé­művészet hete. Dömölky János fesztiváligazgató az igaz értékek, a mély emberség megjelenítését hangsúlyozva így zárta köszöntőjét: legyen ez a fesztivál félelmeink feloldója. Ezután felolvasta Göncz Árpád köztársasági elnök levelét és meg­nyitó üdvözletét. Ezekben a köztársasági elnök hangsúlyozza: a televízió életünk minőségét emeli, ha ráébreszt a világ, a házunk tája változa­tos színeire, ha gondolkodtat, szórakoztat és mű­vészi élményt ad. Ha a néző vitába száll vele, az tiszta nyereség. Mint korunk legfiatalabb művé­szeti ágának, szüksége van tehát a tisztázó szakmai vitákra. A Festetics-kastélyban és a Heli­kon Szállóban zajló Balaton fesztiválra 7-7 ver­senyző, illetve versenyen kívül meghívott ország­ból 350 televíziós vendég érkezett. 54 versenyfil­met mutatnak be a nemzetközi, illetve egy-egy társadalmi és újságírózsűri előtt. Nyári színház Kisvárdán Június 25-én, pénteken kezdődik a Kisvárdai Vár­színház idei nyári programja; a határokon túli magyar szín­házak művészeiből alakult alkalmi társulat Heltai Jenő A néma levente című vígjátékát mutatja be. A színművet Kin­cses Elemér, a Marosvásár­helyi Nemzeti Színház igaz­gatója rendezi, a szerepeket komáromi, marosvásárhelyi, nagyváradi, szabadkai és szatmárnémeti színészek játszák. A darabot június 26-án és 27-én este is láthat­ják a színházkedvelők. A ha­tárokon túli magyar művé­szek — a Kisvárdai Várszín­ház társulatának tagjaival együtt — ugyancsak fellép­nek Móricz Zsigmond Kivilá­gos kivirradtig című színmű­vében, amely július 23-án, 24-én és 26-án szerepel a nyári színház programjában. Augusztus 6-án és 7-én a kisvárdai társulat és a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház közös produkciójá­ban O'Hirson-Schwarz-Emőd Pippin című zenés játéka ke­rül színre. A Nagykunság múltja és jelene A Nagykunság múltja és je­lene címmel pályázatot hirdet a karcagi Nagykunsági Hon­ismereti Műhely. A pályázat témakörei felölelik Karcag és a Nagykunság múltját és je­lenét, történelmi, művelődés- történeti, néprajzi, nyelvé­szeti, irodalmi, földrajzi isme­retanyagát. Egy pályázó több írással is szerepelhet, ám csak olyan művekkel, ame­lyek eddig nem jelentek meg nyomtatásban. A pályamun­kákat három gépelt példány­ban 1993. június 30-áig kell beküldeni a Déryné Művelő­dési Központ címére. 5300, Karcag, Dózsa György út 5- 7. Eredményhirdetés, a díjak odaítélése augusztus 20-án lesz. Új Sütő-dráma próbái Gyulán a várszínházban megkezdődtek a Magyar író- szövetség által Nobel-díjra javasolt Sütő András új műve, Az ugató madár pró­bái. A megalkuvás erdélyi (művész-)tragédiáját ábrá­zoló történelmi dráma rende­zője Sík Ferenc, a főszereplő Koncz Gábor, s az ősbemu­tató július 8-án lesz a Gyulai Várszínházban, ahol a dara­bot 9-én, 10-én és 11-én lát­hatja még a közönség. Ősz­től Budapesten a Nemzeti Színházban játsszák Sütő András új művét. A Győri Balett sikere Lisszabonban Nagy sikerrel mutatta be a Tannhäuser Vénuszbarlang jelenetét Lisszabonban a Győri Balett. Kiss János igazgató telefonon közölte, hogy a Wagner-operát több európai és tengerentúli or­szág művészeiből verbuvált nemzetközi stáb vitte szín­padra a múlt hét végén. Ez­zel a produkcióval ünnepel­ték a lisszaboni dalszínház fennállásának 200. évforduló­ját. Az operát Grisa Asaga- roff, a zürichi opera főrende­zője állította színpadra. A 16 perces balettbetétet a győri együttes Vámos György ko­reográfiájában adta elő. A ko­reográfus jelenleg a baseli opera igazgatója.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom