Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. június 1., kedd Haszbulatov jóslatai Az orosz parlament elnöke Ruszlan Haszbulatov azt nyi­latkozta: Oroszországot napja­inkban háromféle veszély fe­nyegeti: a polgárháború, az elnyomó egyeduralom és az ország szétesése, amihez a talajt a „Kreml radikálisai által táplált politikai válság” teremti meg. Szerinte „a mai helyzet még mindig üdülés ahhoz ké­pet, amire számítani lehet”, és amelyben óriási problémát okozhat majd a tömegpusztí­tó fegyverzet ellenőrzése. Európai bankárok szemináriuma Kelet-Európábán először Budapesten rendezték meg az európai bankárok szeminá­riumát. A kilencedik alkalom­mal megrendezett találkozón ezúttal hetven európai bank vesz részt, s az ügyfelektől nyerhető adatok feldolgozási módszereiről tanácskoznak. Joe Stephan, az évente nyolcmilliárd USA-dollárt for­galmazó AT and T/NCR alel- nöke elmondta: a cég erősí­teni szeretné kelet-európai és magyarországi jelenlétét. Együttműködésre iskolapélda A Kárpátok-Eurorégió együttműködése, amelynek megszületését támogatta az Európa Tanács és a ke­let-nyugati biztonsági kapcso­latok New York-i Intézete, is­kolapélda arra, hogyan mű­ködhet együtt Amerika és Nyugat-Európa — mondta Catherine Lalumiere, az Eu­rópa Tanács főtitkára. A fran­cia politikus hangoztatta azt is: példaértékű és kitűnő kezdeményezésről van szó. Kevesebb zarándok A görög egyház döntése ér­telmében a jövőben csak kor­látozott számú világi látogatót engednek fel az Athoszra, Gö­rögország szent hegyére. A nyári szezonban naponta csak 120 zarándokot engednek be, és szervezett látogatás esetén a csoportok legfeljebb 10 főből állhatnak. A hegyen húsz ko­lostor található, ahol ősi szo­kások szerint, a világtól elsza­kítva élnek a szerzetesek. Szerb nyilatkozat A szerb ortodox egyház nyi­latkozatában lemondásra szó­lította fel a szerbiai politikai vezetést és személyesen Slo­bodan Milosevic szerb elnö­köt. A dpa által ismertetett nyi­latkozat szerint: a jelenlegi szerbiai vezetés a leginkább felelős a kialakult helyzetért. Merényletek Sütő András ellen Az utóbbi másfél évben Sütő András és családja ellen több merényletkísérletet is végrehajtottak — ez tűnik ki abból a levélből, amelyet a vi­lághírű író a Bukarestben megjelenő romániai Magyar Szóhoz intézett. A híres író, akit az 1990 márciusi magya­rellenes pogrom során fél­szemére megvakítottak, le­szögezte: rendőrségi vizsgálat folyik ismeretlen tettesek el­len, akik háromszor törtek la­kására, s meg is fenyegették. Puccsista lépések A biztonsági erők megaka­dályozták három fontos napi­lap megjelenését Guatemalá­ban, részeként Jorge Serrano elnök hatalomátvételi kísérle­tének. A jelenlegi legmaga­sabb bíróság felfüggesztette Serranót, lépéseit pedig tör­vénytelennek minősítette. Az események miatt több kor­mány aggodalmát fejezte ki. Az asztalos esküszik a ládák létezésére Nem a Mussolini-iratok kerültek elő a tó mélyéből A Garda-tó mélyéről titokzatos ládák kerültek elő, ame­lyek esetleg Mussolini elsüllyesztett iratait, leveleit rejtik. Könnyűbúvárok hozták a felszínre hosszas kutatás után, miután jó ideje keringtek hírek a Duce elrejtett „kincseiről” vagy titkos irattárától. Választások Kambodzsában Phnom Penhben az ENSZ-csapatok felügyelete alatt folytak le a választások. A lakosság félt a vörös khmerek által beígért terrortámadásoktól. Nagy tömegekben várakoztak a sza­vazóhelyiségek előtt. A választások a vártnál nyugodtabban és nagyobb létszámmal zaj­lottak le. Ennek ellenére a jelöltek házát katonaság őrzi. (FEB-fotó) AZ IDŐ NEM DOLGOZIK SENKINEK Kommandósok Koszovóban Koszovóból visszatérve már Belgrádban ért az a hír, hogy Pristina közelében két rendőr meghalt, öt súlyosan megse­besült. Az albánok szerint a rendőri erőkön belül volt össze­tűzés, s ezt az albánok nya­kába akarják varrni, újabb el­nyomó akciókra használják fel a véres incidenst. A Belgrádban közzétett vál­tozat szerint viszont szervezett albán támadásról van szó. A legdélebbi és legszegényebb szerbiai tartomány kétmillió la­kosa közül kilencven százaléka az albán... A Belgrádból érkező tudósítóknak tanulságos bemu­tatót is rendeztek. A megol­dandó helyzet alaptétele, hogy városi gerillák elrabolnak egy magas rangú katonai vezetőt. A kommandósok azonban bátran kiszabadítják. Volt minden, ami izgalmas lehet: fékcsikorgás, beöltözött különleges diverzán- sok, robogó és szirénázó mentő... Az újságírócsoportra azon­ban meglepetés is várt: a cso­port szervezője eltanácsolta a riportereket attól, hogy elsza­kadjanak a hivatalos program­tól. Amikor megtudta, hogy mégis fel akarják keresni az al­bán párt központját, a Koszovói Demokratikus Szövetség irodá­ját, kerek perec megmondta: jobb, ha búcsút mondanak a szervezett utazásnak. Utóbb mégis ott maradtunk néhányan. A szerb oldalon tekintélyes személyiségek próbálták meg­világítani a belgrádi politika lé­nyegét. Eszerint Szerbia türel­mesen igyekszik szembeszállni a szakadár törekvésekkel. A rendőrséget állandóan támad­ják, öt rendőrt meggyilkoltak, s bojkottálják a szerb intézmé­nyeket. Az orvosok még a receptet is albánul írják, pedig sem szer­bül, sem albánul nem lenne szabad, csak latinul — mond­ták az egyik tájékoztatón. S fel­panaszolták, hogy 366 ezer szerb kényszerült arra, hogy elhagyja Koszovót. A nyolcva­nas években nehéz sora volt a szerbeknek, igazi terror folyt el­lenük, zaklatták és megerősza­kolták a szerb nőket, eltávolítot­ták a férfiakat a munkahelyek­ről. Igaz, ami igaz, Slobodan Mi­losevic egy csapásra népszerű lett, amikor négy éve, koszovói látogatásán egy megvert férfi­hoz fordulva kijelentette: Ko­szovóban, és másutt se merje senki verni a szerbeket. Szavait tettek követték: szétzavarták a koszovói parlamentet, meg­szűnt a koszovói kormány, lét­rejött a „helytartóság”, belgrádi kormánymegbízottal az élen. Koszovóba rendőri és kato­nai erősítés érkezett, továbbá Seselj és Árkán mindenre el­szánt harcosainak serege. A vi­lág most nagy problémával szembesült: ha Koszovóban harc kezdődik, az nagyon ha­mar balkáni háborúvá széle­sedhet. W. A. Egy helybeli asztalos, a 82 éves Franco Campetti me­sélte el néhány hónapja a Pa­norama című hetilapnak: 1945 áprilisában, amikor a szövet­séges haderők már közeled­tek és Mussolini menekülés­hez készülődött a Garda-tó partján kikiáltott, tiszavi­rág-életű Salói Köztársaság­ból, a fasiszta főemberek ma­gukhoz hívatták őt és vízhat­lant lezárható ládákat rendel­tek nála. Négy fémdoboz Az idős asztalosmester es­küszik rá, hogy a cinkkel borí­tott ládákat személyesen adta át a dúcénak, aki iratokat rej­tett bele a szökése előtt, majd a ládákat a Garda-tó mélyére süllyesztették. Nagyjából a Campetti által megjelölt helyen a búvárok most megtalálták a ládákat. Négy darab ötven centiméte­res, egyenként 15-20 kilós le­pecsételt fémdobozt, ráköve- sedett iszappal a víz alatt töl­tött ötven év nyomaként. „Fur­csa ládák, az biztos. Sosem láttam még ilyeneket. — mondta a búvárcsoport veze­tője. A ládákat a csendőrség vette őrizetbe, s tűzszerészek és közjegyző jelenlétében bontják fel őket rövidesen. Történészek körében már nagyban folyik a találgatás, mi kerülhet elő belőlük. Antonio Spinosa, a Mussolini-kor egyik neves kutatója azt sejti, hogy a Duce és Churchill levele­zése. Kompromittáló levelek, amelyekben a brit kormányfő 1940-ben háborúba lépésre buzdította Mussolinit, hogy „ne egyedül egy őrülttel (ti. Hit­lerrel) álljon szemben”. A duce „kincse” Lodovico Galli, egy másik történész úgy sejti, hogy in­kább a nyilvántartásba vett és elszállítandó zsidók névsorát rejtik a ládák, „a fasizmus et­nikai tisztogatásának nyo­mait”. A Garda-tó környéki falvak lakói, akik már jórészt nem rendelkeznek közvetlen emlé­kekkel a Salói Köztársaságról, „a Duce kincseiről”, ékszerek­ről, vagyontárgyakról beszél­nek a fennmaradt legendák nyomán. Ám az is lehet, hogy rozsdamarta töltények kerül­nek elő végül a ládákból, semmi egyéb. Nagy az izga­lom mindenesetre. Ales- sandra Mussolini képviselőnő, a Duce unokája az igazság­ügyi miniszterhez fordult, hogy biztosítsa az ő jelenlétét is a felnyitásnál. „Történelmi do­kumentumok kerülhetnek elő. Egyes megrögzött antifasisz­ták máris arra spekulálnak, hogy a zsidóüldözés nyomait találják meg, és ismét rossz fényt vethetnek nagyapámra. Követelem, hogy ott lehessek a ládák felnyitásánál.” Hol a magánirattár? Sok hűhó semmiért... A ti­tokzatos ládákat ugyanis tűz­szerészek felnyitották a Garda-tó partján, a homokst­randon, fotósok és az utolsó percben megérkezett Ales- sandra Mussolini előtt. Se ira­tok, se kincs, csak átnedvese­dett lőpor és néhány rozsdás töltény. A menekülő német csapatok hajíthatták a tóba sok más hadianyaggal együtt. A legenda azért folytatódik. A helybéliek szerint nem is ott kellett volna keresni a ládákat. Mussolini magánirattárának létezését a történészek mege­rősítik, mert került belőle né­hány darab az állami levél­tárba, és tudott, hogy a 4-500 okmány többsége hiányzik. Leginkább a napló, tele érde­kes feljegyzéssel. A Chur- chill-lel folytatott levelezés már inkább csak feltételezés. Franco Campetti esküszik, hogy ő csinált vízhatlan ládá­kat, de ki tudja, előkerülnek-e valaha. Magyar Péter Egyre több a nő közöttünk Játék-háború Különleges akció — próbára teszi a képességet Fred Yau, az Egyesült Ál­lamok egykori tengerészkapi­tánya által alapított Játék Há­ború Klub megragadta a hon- kongi üzleti körök képzeletét. Az üzleti vezetőképzés és irá­nyítás, menedzsment tanfo­lyamaként reklámozott „játék” számos vezető vállalatot és vállalatvezetőt vonzott a klubba. Az egyes cégek azért küldik erre a tanfolyamra be­osztottjaikat, hogy levizsgáz­tassák őket, milyen módon re­agálnak a különleges helyze­tekre, és milyen vezetői ké­pességeit vannak. így ha a szállodai portás biceg, úgy le­het, hogy az a játék-háború nyoma. Bár a hasonló klubok nagy népszerűségnek örvendenek az Egyesült Államokban, a Yau által szervezett változat az egyetlen, ami kifejezetten a szervezők és vezetők gya­korló tanfolyamaként szolgál. „Nálam az emberek egy felfo­kozott, gyorsan mozgó, de biz­tonságos környezetbe kerül­nek, ami próbára teszi képes­ségeiket és tudásukat” — mondja Yau. A harctéri küzde­lem tulajdonképpen a vállalati vezetésnek felel meg. Az egyes résztvevőknek korláto­zott idő alatt többszörös dön­téseket kell hozniuk. Különle­ges nyomást gyakorol rájuk az a tudat, hogy a csoporttársak azt várják tőle, vezesse győze­lemre őket. A vezetőnek érté­kelnie kell a rendelkezésre álló forrásokat, értékelnie kell a helyzetet, ki kell dolgoznia a stratégiát és végre kell hajta­nia az elképzelését. Pontosan úgy, mint egy vállalat vezeté­sénél. „Semmi újat nem csiná­lunk, csak távlatokat adunk a résztvevőknek.” Az egyenlőség híve úgy kezdi tevékenységét mint pa­rancsnok: "Van valakinek va­lami ötlete?” A fantázia nélküli agresszív emberek sem job­bak, mivel nincs tervük. Az el­lenség megfontolatlan leroha- nása csak a mozikban ered­ményez győzelmet. Érdekes, hogy a „játékosok” 30-40 százaléka nő. Annak el­lenére, hogy a játék a fiziku­mot erősen igénybe veszi, nem az erő a döntő tényező. Ilyen értelemben a fegyver ki­egyenlítő szerepet játszik: egyenlővé teszi az esélyeket. A legjobb játékosok között igen sok a nő. ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a győzel­met az dönti el, ki képes a jó csapatmunkát kialakítani és ki tudja a kritikus helyzetben megőrizni a hidegvérét. „A fő alapelvem a bizton­ság. Nem szeretem, ha valaki fegyverrel játszik” — mondja Yau. A légfegyver nem játék és meglehetősen nagyot tud ütni. Minden játékos először egy biztonsági tanfolyamon vesz részt, ahol megtudja, mit sza­bad a játékok során és mit nem. Tilos a fejre lőni vagy közvetlen közelről tüzelni. A résztvevők védőmaszkot, (FEB-fotó) párnázott mellényt, gyakorló­ruhát kapnak. A kezdeti ne­hézségek után egyre növekvő érdeklődés kíséri a vállalko­zást. Volt olyan résztvevő, aki már többször is benevezett a játékra, és többen számoltak be arról, hogy az ott szerzett tapasztalatok, valamint önbi­zalom alapján a minden napi életben is sikereket értek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom