Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-04 / 128. szám

1993. június 4., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Beruházások előkészítés alatt Három nagy beruházás előkészületei folynak Csur­gón. A közösségi ház tanul­mányterve most készül, még a nyáron a testület elé kerül­het. Egyeztető tárgyalások folynak a városkörnyéki tele­pülésekkel a regionális sze­méttelep ügyében. A terve­zett helyét már vizsgálják a szakértők: szerintük minden tekintetben megfelel, csupán a talajvíz magassága ad okot újabb vizsgálatokra. 132 véradó volt Barcson Véradónapot szervezett a múlt héten a Vöröskereszt barcsi szervezete. A 163 je­lentkező közül százharminc- ketten adhattak vért, össze­sen 52,8 litert. Legközelebb Lakócsán lesz véradás szer­dán, ahol egyúttal tüdőszűré­sen is részt vesz a lakosság. Digitális telefonközpont lesz Csurgón A csurgói telefonhelyzet javítása érdekében a Matáv­val tárgyaltak a város veze­tői. Eszerint egy 1024-es digi­tális központ kerül Csurgóra, amely megépítéséhez lakos­sági hozzájárulásra is szük­ség lesz. Az összesen 65 mil­lió forintos beruházásból 25 millió a lakosságra vár, ami a jelentkezők számát figye­lembe véve mintegy 50 ezer forint lesz magánszemélyek­nek, közületeknek pedig 90 ezer. Akinek már van ha­gyományos „tekerős” vonala, nem kell hozzájárulást fizet­nie. A központ a tervek sze­rint jövő év végére készül el. Gazdatalálkozó Kerékhegyen A Somogyudvarhely és Bé- lavár között fekvő Kerékhe­gyen gazdatalálkozót szer­vezett a Kerékhegyi Szőlős­gazdák Hegyközségi Egye­sülete. A találkozón dr. Sipos Imre országgyűlési képviselő tartott agrárfórumot, majd pedig a kerékhegyi borver­senyre került sor. A rendez­vényt gazdabál zárta. Eladó bérlakások Csurgón Kétszázharminc olyan ön- kormányzati bérlakás van Csurgón, amelyet a polgár- mesteri hivatal szeretne el­adni a lakóknak. A kedvező feltételek ellenére eddig mindössze harmincra akadt vevő. Azokért a lakásokért, amiket tizenöt éve nem újítot­tak fel, az értékének csak negyven százalékát kell kifi­zetni, azt is részletre. Temetők Barcson E címmel jelent meg a Drá- vamenti Füzetek második száma. A temetkezési szoká­sokról Rózsás Márton írt ta­nulmányt. Pályázat a létesítmény üzemeltetésére Csurgón az idén még nem lesz fürdőélet A június eleji kánikulában vibrál a levegő a csurgói strandon. Mondhatnánk úgy is, csak a levegő vibrál, hiszen a létesítmény — ha leszámítjuk a derékig érő gazt — üres. Úgy tíz esztendeje határozott az akkori tanács: hogy mivel a fürdő veszteségesen üzemel, állaga leromlott, a felújí­tásra pedig pénz egy fillér sincs, megszüntetik. Utolsó simítások a faluházon Még egy hónap, és teljesen elkészül Szenta büszkesége, a faluház. A hatalmas — több mint 12 millió forintos — be­ruházás egy éve kezdődött, és várhatóan július végén feje­ződnek be a munkálatok. Az épületben kap helyet az iskola, az óvoda, és ott lesz a falu kultúrotthona is. „A Jocker nevűre vagyok a legbüszkébb’’ Lótenyésztő Babócsán Azóta alussza Csipkeró­zsika-álmát a fürdő, ám most ébresztő csókkal jelentkezett egy megmentő „királyfi”, a Hernitz-Horváth kft. Megírták az önkormányzatnak, hogy szívesen megvennék és üze­meltetnék, ezzel is bővítve az amúgy nem túl széles szóra­kozóhely-választékot a város­ban. Csakhogy manapság a ki­rályfik nem csókolózhatnak csak úgy; mindennek megvan a rendje, az útja-módja. Még akkor is, ha egyébként a vevő és az eladó — ez esetben az önkormányzat — érdekei megegyeznek. — Már az önkormányzat is gondolkodott azon, hogyan lehetne valami módon üzembe helyezni a fürdőt — mondta dr. Farkas Dezső jegyző. — A tervek szerint Amikor megpillantottam Eszti nénit épp kapálgatott a kiskertben. Nincs ebben semmi különös, csakhogy Eszti néni már betöltötte a 90. életévét. Keze reszket, arcán ezer ránc, mintha egy fafaragó véste volna. De a kert minden évben terem. — Egyedül vagyok; magam vagyok a gazda, hát a földet meg kell művelni. 1975-ben halt meg az uram, azóta én vagyok az úr a háznál. 1902. december 2-án születtem a Garam partján fekvő Zseliz- ben — mondta Szabó Lajosné Ozsvald Eszter. — 1946-ban kitelepítettek bennünket Ma­a gyermekmedencét minden­képpen felújítottuk volna, hogy legalább a kicsiknek legyen egy pancsolóhely a városban. A vásárlási kérelem azonban új helyzetet teremtett. A jelentkező kft olyan sza­badidő-központot szeretne — külföldi tőke bevonásával — kialakítani a több mint egyhek- táros területen, ahol nemcsak fürödni, enni és inni lehetne, de lenne tekepálya, diszkó, és egy vállalkozói klub is mű­ködne az épületben. — Amint kézhez vettük a je­lentkezőlevelet, felértékeltet­tük a létesítményt. Eszerint je­lenleg 10,7 millió forintot ér a strand, amiből csak a telek a közművekkel közel hétmillió. Hárommilliót ér a két kút; kö­zülük az egyik tökéletesen működik, a többi pedig a nagy­részt lepusztult épületek ára. gyarországra; a szlovákoknak kellett a hely. Lepergett az éle­tem sok szomorúsággal. Elő­ször az édesapámat vitték el az első világháborúba. De mint a mesében, szerencsé­sen hazaérkezett. Nekem már 12 éves koromban munkába kellett állni. Nem volt könnyű életem. A kisfiam halva szüle­tett, a lányom 1940-ben, 14 éves korában mandulagyulla­dásban meghalt. Egyedül ma­radtam ... — A fiatalkori emlékei közül mire emlékezik vissza a leg­szívesebben? — Istenem, de régen volt. Ma már összemosódnak az A múlt heti képviselő-testületi ülés tárgyalta a strand ügyét, ahol az előterjesztésben öt ha­tározati javaslatmódozatot is kidolgoztunk. Kezdve azzal, hogy nem járul hozzá a testü­let az eladáshoz vagy csak részben adják el, esetleg tel­jes egészében, de 40 száza­lékkal olcsóbban, egész ad­dig, hogy eladják, és az új tulaj azt csinál, amit akar. Végül egy hatodikat fogad­tak el a városatyák: azt, hogy pályázatot írnak ki a fürdő hasznosítására. Ez nemcsak eladás lehet, hanem bérbea­dás is, majd kiválasztják a je­lentkezők közül a legjobbat. De ha el is adják, a kutakat nem, azok megmaradnának önkormányzati tulajdonban. Itt tart most a strand ügye. így a nyáron még nem keres­het senki felüdülést a meden­cékben. De talán sikerül olyan megoldást találni, hogy a jövő évi kánikula ne legyen ennyire forró Csurgón. V. O. A nagymedence felújítása sok pénzbe kerül majd emlékek. De azt nem felejtem el, amikor 25 éves koromban beleejtettem a Garamba a fül­bevalóm. Szerencsére előke­rült, itt van ni, a fülemben! Sok az emlék, de nagyrészt szo­morú. Minek felhánytorgatni azt, ami régen volt. — Hogyan látja az ország­ban a változásokat? — A politikával nem foglal­kozom; fiataloknak való az, nem nekem. Mi, öregek ki­sebb dolgokról beszélgetünk. De azért a választásokra még most is elmentem. Hát gye­rünk lányok szavazni, invitál­tam a többieket is. — Mi a hosszú élet titka? — Ha szép lovakat akar látni — mondták Babócsán —, akkor azokat Läufer Imrénél keresse. A babócsai tsz egy­kori elnöke, nem tagadja meg régi önmagát. Mert állatszere- tete, amely gyerekkorától jel­lemzi, nem múlt el. Ahogy mondta: Sok a munka. De mit csináljak, ha ez az egyetlen hobbim? Ügetőlovak tenyésztésével 1962-ben kezdtek el foglal­kozni. Akkoriban mindössze három kanca szolgálta a köz­ség lóállományának szaporo­dását. Mára igencsak felfejlő­dött a ménes, mert 25 ló talál­ható a termelőszövetkezet­ben. A magyar félvérek jó eredményeket értek el, ko­moly versenyeken is megmé­rettettek. — A Jocker nevűre vagyok a legbüszkébb — mondta Läu­fer Imre. — Európa, sőt világ­szerte ismerik; Kijevben, Moszkvában is nyert rangos versenyt. Sokáig nem tudtunk tőle megválni. A sors kegyetlensége, hogy szegény állat néhány éve lá­bát törte egy csehszlovákiai tornán. Mára a meggyógyult, 13. évében járó jószág ismét — Nem voltam soha halálos beteg — mondja. — Káros szenvedélyem csak a napi két kávé. Orvossal ritkán találkoz­tam. De tudom, nekem már minden perc ajándék. Ha meghallom a templom harang­ját azonnal indulok istentiszte­letre. — Mit tud üzenni a mai fiata­loknak? — Becsületesen és tisztes­ségesen éljenek. Ápolják a szlovák-magyar barátságot, és szeressék az öregeket. Higgye el: egy jó szó, a szere­tet mindennél többet ér. Már csak a falon levő terítő vigasz­tal. A zselizi kisház látható bizonyíthatja, hogy milyen ér­tékes és kiváló. Pocker volt az anyja. A lovakat úgy nevezik el, hogy a csikókból következ­tetni lehessen az anyára, így kapta a Jocker nevet. A jelen­legi tulajdonosa a somogyara- csi Zsálek Zsolt. 1989 decemberében vonult nyugdíjba az elnök. Már rég­óta készült arra, hogy saját lo­vai legyenek. A helyi tsz-től is vásárolt egyet. Most a csikók­kal együtt hét lova van: póni, magyar félvér, sodrott kanca és ügető. — Legjobban kedvelem a sodrott kancát — mondta. — De minek? A minap is úgy megrúgott, hogy azt hittem, sosem kelek fel... Arra a kérdésre, hogy mi­lyen a lovak iránti kereslet il­letve az árak hogyan alakul­nak, elmondta: mostanában nincs nagy érdeklődés. Per­sze, hogy a ló mennyiért kel el, az több dologtól függ: a ko­rától, minőségétől, használha­tóságától... — Ahány ló, annyi ár. Egy tenyészló százezer forintba kerül. A teljes állományomat 500 ezer forintra becsülöm. Gamos Adrienn Szabó Lajosné Ozsvald Eszter rajta és alatta ez áll: „Bár­merre visz sorsom útja, haza­vágyom csendes kis fa­lumba...” G. A. Segít az önkormányzat Hegyközség, pásztorokkal Száznegyvenhárom szőlő­hegy-, hétvégi telek- és pince­tulajdonos elhatározta Csurgó környékén: megszépítik egy kicsit hobbikertjük környékét. Hogy úgymond „hivatalos” le­gyen a dolog, megalakították és a bíróságon be is jegyeztet­ték a Csurgói Hegyközséget. A bejegyzéssel nem lett vége a tervezgetésnek; sze­retnék megvalósítani azt, amire szövetkeztek. Vagyis a környék útjainak, dűlőinek karbantartását, a híd helyreál­lítását, a sárrázó-építést, a ku­tak rendbetételét. Mindehhez azonban nem elég a tagok öt­száz forintos befizetése. Mert még ha lesznek is 300-an, ahogy tervezik, az is csak 150 ezer forint, Márpedig hogy mindent megvalósítsanak és még két hegypásztort is al­kalmazhassanak, ennek a pénznek majd négyszeresére lenne szükségük. Támogatá­sért fordultak hát a csurgói önkormányzathoz. A képviselő-testület meg­tárgyalta a hegyközség ké­relmét, és úgy döntött, hogy támogatják a kezdeménye­zést. Annyi pénz persze nincs tartalékban, hogy az igényelt 500 ezer forintot kifizethessék, de vállalták: a tagok által befi­zetett összeget megdupláz­zák. Azaz az önkormányzat pont annyival járul hozzá a hegyközséghez, mint annak a tagjai. Ezenkívül a polgármesteri hivatal célgépével elvégzik a tervezett dűlőút-karbantartást, s ha mód lesz rá, az önkor­mányzat alkalmazza a pászto­rokat is. „Hazavágyom kis falumba” Eszti néni a ház ura

Next

/
Oldalképek
Tartalom