Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. június 3., csütörtök Ki a jó polgár? A demokráciát is tanulni kell! Közép-Európában, bi­zony, még tanulni kell: me­lyek a demokratikus társa­dalom játékszabályai, és azok között, hogyan iga­zodhatunk el. Ehhez nyújt segítséget az a hézagpótló könyv, amely a Joint Center gondozásában jelenik meg. Az Oktatás Kutatóintézet és ügynökségein keresztül az amerikai kormány adott pénzt A Jó Polgár megjelentetésé­hez, amely szervesen kapcso­lódik a nemzeti alaptanterv­ben is megfogalmazott polgári ismeretek témaköréhez. A könyv létrejöttének körülmé­nyeiről kérdeztük Varga Kris­tófot, a Joint Center programi­gazgatóját. — Joseph V. Julien, az ösz­töndíjjal több éve nálunk tar­tózkodó amerikai vendégpro­fesszor az itt szerzett tapasz­talatok alapján úgy érezte, hogy a polgári ismeretek elsa­játításához szükség lenne egy tankönyvre. Sok-sok ország­ban bebizonyosodott, ha a polgárok tevőlegesen nem vesznek részt a demokrácia gyakorlásában, akkor csupán kísérleti alanyai lehetnek az életüket, létüket befolyásoló folyamatoknak. — Az amerikai indíttatás azt jelenti, hogy a tengerentúli demokráciáról és az abban élő „jó polgárról” kialakított képet próbálják a magyarok­kal megismertetni? — A könyv szerzői és szer­kesztői a demokrácia általá­nos szabályai mellett a kö­zép-európai s ezen belül is a magyar sajátosságokra he­lyezték a hangsúlyt. A hazai közjogi rendszer felépítése — a törvényhozó hatalom, az ál­lamfő, a hadsereg és a rend­őrség, a végrehajtó hatalom és a helyi önkormányzatok szerepe — már önmagukban is érdekes témakörök. — Mitől és hogyan lesi jó polgár valaki? — Ismerni kell az egyenlő­séghez, a szabadsághoz, a törvényességhez, a vallász- szabadsághoz fűződő jogo­kat. Tudni kell, hogy melyek a demokratikus értékeket fe­nyegető kihívások: az el­nyomó rendszerek, az elide­genedés, a többség zsarnok­sága. De adott az ellenük való küzdelem, a beleszólás joga is, a különböző politikai intéz­ményeken keresztül mindenki elmondhatja a véleményét. Arról viszont már kevesebbet tudunk, hogy milyen jelentő­sek a civil társadalom intéz­ményei. A szakszervezetek­ben, a nemzetiségi egyesüle­tekben való részvétel éppen olyan fontos lehet a jó polgár számára, mint a különböző ci­vil szövetségekben való rész­vétel. Izgalmas kérdés, hogy mi a fontosabb: a demokrati­kus állam vagy a demokrati­kus civil társadalom? Kiben bízzunk: az államban vagy a népben? Milyen polgári szer­vezetek támogatják leginkább a demokratikus államot, és melyek károsítják? Sz. M. Robbanás Thaiföldön Háromszáz munkás halt meg Thaiföldön, amikor felrobbant egy játékgyár. A meghalt munkások közül kilencvenhárman 18 éven aluliak voltak. (FEB-foto) A világ sorsa egy táskában Milyen lett Clinton első bizonyítványa ? A politikai mézeshetek vége - Kritikában nincs hiány - Nagy várakozások, és a teljesítmény Berögzött hagyomány már — s nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte —, hogy minden új ál­lamfő, vagy miniszterelnök egyfajta „kegyelmi időszak­kal” kezdheti meg munkáját. Az első száz nap alatt a poli­tikai illemszabályok szerint még nem illik őket teljes mellszélességgel támadni, azonnal számon kérni rajtuk valamennyi választási kampányígéretüket. Hérodotosztól maradt ránk a perzsa trón elleni összees­küvés története, amelyben a görög Hüsztiasz igen eredeti módon üzente meg társainak a lázadás tervét. Kopaszra nyíratta hűséges rabszolgáját és fejbőrébe tetováltatta utasí­tásait, majd megvárta, míg újra kinő a hírnök haja és csak úgy bocsátotta útjára. Két és fél ezer év múlva a hadviselőket még mindig a kulcsok kulcsának elrejtése foglalkoztatta, míg végre 1940-ben Németország úgy találta: megvan a tökéletes módszer. A mikropont csak­ugyan ennek tűnt egy ideig, ugyanis ki gondolta volna, hogy a gépelt szöveg i betűjé­nek ékezetébe kicsinyítették különleges fotóeljárással az akár újságoldalnyi üzenetet. A kendőzetlenség látszata mindaddig tökéletes volt, amíg egy kettős ügynök nem adta el annak titkát az amerikaiaknak. Egyébként az USA mindig is annyira tartott titkai kifürké- szésétől, hogy 1952-ben Tru­man elnök a hivatalos hírköz­lések védelmére tízezer al­kalmazottat foglalkoztató kü­lön intézményt hozott létre Na­tional Security Agency néven. Itt halmozták fel akkor a föld­kerekség minden komputer­készletének a felét, nem ke­vesebb, mint 2 százalékát for­dítva erre a hadi kiadásoknak. Az NSA nemcsak az ellen­séges és baráti országok min­denfajta kommunikációját 1960 májusában számos — köztük magyar — lap tudósítója már azt jelentette Párizsból, hogy megnyílt a szovjet-ameri­kai csúcsértekezlet, amikor ki­derült, hogy Hruscsov a hely­színen bejelentette: a találkozó elmarad. Tiltakozásul azért, amiért „a nemzetközi szabályok és normák semmibe vevésé- vel” a Pentagon kémrepülőgé­pet küldött a Szovjetunió fölé. A gépet — közölte a szovjet ve­zető — lelőtték, pilótáját, Fran­cis Gary Powerset elfogták és bíróság elé állítják. Mint kiderült, a gépet Szverd­leste, hanem azokból mesz- szemenő következtetéseket kívánt levonni a titkosítási rendszereket illetően. A nagy­nevű matematikusok, akik a számmisztikában is nagy jár­tasságra tettek szert, arra az örökérvényű megállapításra jutottak — s ezt közölték is az elnökkel —, hogy minden rendszer, amely a logikára épül, végsősoron megfejthető. Marad tehát — ajánlották a professzorok — a kétkulcsos rendszer, amelyen nem fog ki a száz ismeretlenű egyenlete­ket is megoldó számítógép sem. Ilyenkor egy könyvritka­ság vagy egy alkalmi szósze­det képezi a rejtjelzést. Ez egy ún. „vakszöveg”, amelyet azonban a túlsó állomás meg­ért és válaszol rá. Ez az alapja a Moszkvát Washingtonnal összekötő „forró drót”-nak is, amely nem más, mint egy telexgép, de a kódja olyan titok, hogy ha a Kreml vagy a Fehér Ház ura bárhova utazik is, a titkára az­zal követi. Híradóképek visz- szatérő jelenete ez. A néző azt hiszi, hogy minigéppisz­tolyt rejt az előkelő diplomata­tása, holott csak egy „ártatlan” könyvet, mely rögtönzött, éteri csúcstalálkozók eszköze le­het. Szakértők úgy tudják, hogy a könyv mellett van egy másik is: a nukleáris megtorlások kódutasítása. A világ sorsa egy táskában. L. B. lovszk — a mai Jekatyerinburg, a cári család kivégzésének egykori és Jelcin párttitkársá­gának későbbi színhelye — felett lőtték le. A pilóta beval­lotta, hogy neki voltaképpen nem szabadna élnie: utasítása az volt, hogy lelövése és elfo­gása estén méreggel végezzen magával. Powersben az élet­ösztön erősebb volt a fegye­lemnél, és az élet őt igazolta: 1962 februárjában a berlini Gli- enicker-hídnál kicserélték Ru­dolf Abel ezredes szovjet més- terkémmmel. (Amikor Abel Amerikában börtönbe került és Nem kivétel a szabály alól az USA sem. Ami a közvéle­mény általános ítéletét illeti, a kutatóintézetek felmérései nem sok örömet okozhattak a Fehér Ház új lakójának. Az április második felében készí­tett közvéleménykutatások azt jelezték, hogy Clinton kezdeti teljesítménye, bizony, elma­radt a várakozásoktól, s ezt támasztották alá a statisztika mérőszámai is. Alig 49 száza­lékos támogatottsági arányá­val Clinton alaposan elmarad elődjeitől: Bush 58 százalé­kos, Reagan 67 százalékos, Carter pedig 63 százalékos népszerűségi mutatókkal di­csekedhetett a századik nap­hoz közeledve. Még Ford el­nöknél is 50 százalékot állapí­tottak meg a szakértők, jólle­het ő belekeveredett a Water- gate-botrányba. Clinton esetében nem egy­szerű a mérlegkészítés, bár a január végi ünnepélyes beikta­tás óta bőven idézhetők mind sikerei, ügyes politikai húzá­sai, mind kudarcai, balfogásai. Az előző csoportban szokás közölték vele, hogy egy napila­pot járathat állami költségen, a Pravdát kérte...) Azt korábban is sejteni lehe­tett, hogy nem Powers volt az egyetlen kémrepülő. Most azonban az amerikai Nemzeti Archívumnak a marylandi Suit- land városkában levő titkos le- rakatában elképesztő adatokra bukkantak: 1950 és 1970 kö­zött a Szovjetunió felett végzett 23 ezer (!) amerikai kémrepülés során 252 amerikai katonát lőt­tek le. Huszonnégy meghalt, 90 életben maradt, s a további 138-nak a sorsát mindmáig említeni mindenekelőtt a kongresszus elé terjesztett költségvetési terveztét, amely az előre tett ígéretekhez híven igyekszik lefaragni egy jókora deficitet. Sok jó pontot sze­rezhet még Clintonnak az az elszántság is, amellyel (neje, Hillary bevonásával) az egészségügyi reformnak neki­rugaszkodott. Ugyancsak si­keresnek értékelik debütálá­sát a nemzetközi diplomácia színpadán, eddigi washingtoni tárgyalásit a világ vezető ál- lamférfiaival, beleértve a Jel­cin pozícióját is alapvetően ja­vító, jó hangulatú vancouveri csúcstalálkozót. Közszereplé­seinek serege, munkabírása, lelkesedése ugyancsak ked­vező fogadtatásban részesül. Gyakran elhangzik azonban bírálat is: mintha maga foglal­kozna a részletkérdésekkel is, szétforgácsolván saját erejét és energiáját... Merthogy kritikában sincs hiány. Ilyen volt mindjárt a ka­binet összeállításával kapcso­latos megannyi támadás. Szemére vetik, hogy a sok sűrű homály fedi. Ha valaha el- oszlik ez a homály, abban nagy szerepe lehet Bruce Bander- sonnak, aki hatéves volt, ami­kor — 1953. július 29-én — a Pentagon közölte a családdal, hogy az apa, Warren „rossz időjárási körülmények között" eltűnt. A fiú saját költségén Moszk­vába utazott, ott hallotta egy Sem Klaus nevű amerikai jo­gász nevét, aki kutatott ebben az ügyben, és 58 évesen gya­nús módon elhunyt. Közvetle­nül azután, hogy több láda do­kumentumot küldött el az ame­ezer fős washingtoni admi­nisztráció jelentős hányadát még ma sem nevezték ki. „Megtorpedózták” két jelöltjét is — korábbi szabálytalansá­gaik miatt — az igazság­ügy-miniszteri posztra. Heves ellenállásba ütközött Clinton ama bejelentése is, miszerint meg akarja szüntetni a homo­szexuálisokkal szemben al­kalmazott megkülönböztető intézkedéseket a hadsereg­ben. Komoly következmé­nyekkel járhat, hogy vissza­koznia kellett a kampány so­rán tett adócsökkentési ígére­teitől. Sőt a tervezett energia­adó az üzemanyag-áremelke­dések révén az átlagamerika­iakat is sújtani fogja. Presz­tízsveszteséget jelentett szá­mára, hogy a kisebbségben levő republikánusok összefo­gása megakadályozta gazda­ság élénkítő csomagtervének elfogadtatását, s végül szám­talan bírálat érte a wacói, 86 áldozatot követelő szekta-tra­gédia kapcsán is. Jutott tehát bőven a mérleg mindkét serpenyőjébe, már a kezdeti száz nap során is. El­veszve — egyelőre — termé­szetesen semmi sincs. El­végre, ha Clinton politikai mé­zesheteinek a végére ért is, elnöki periódusának mindösz- sze egy-tizenötöde telt el. Szegő Gábor rikai hatóságoknak, amelyek azt azonnal lepecsételték és elsüllyesztették a marylandi tit­kos archívumban. Itt bukkant rá Richard Boylman, az intézet egyik munkatársa, aki hallott Bruce akciójáról, és ezután robbant a botránybomba. Az eltűntek számos hozzá­tartozója csak most tudta meg, hogy a hatóságok cinikusan hazudtak neki, ráadásul haza­fias érzésére apellálva a hallga­tását kérték. De miért nem közölték — a Powers-ügyhöz hasonlóan — a többi katona lelövését az oro­szok? Talán ez is kiderül. Most ugyanis a Pentagon kénytelen „különleges bizottságot” kül­deni Moszkvába, hogy az ottani illetékesekkel megtárgyalják az ügyet. De vajon megtalálha- tók-e az illetékesek? Ű r kísérlet-halasztás Két héttel elhalasztották az amerikai Endeavour űrrepülő­gép erdetileg június 3-ra kitű­zött felbocsátását. Az űrrepü­lőgép küldetése során június 6-án fogta volna be az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) Eu- reca nevű műholdját, ám az akcót el kellett halasztani, mert a hajtóműben egy oxigén szivattyú meghibásodott. Szerzetesrendek konferenciája A volt keleti tömb női szer­zetesrendjeinek konferenciá­ját a héten tartották Varsóban. A ma befejeződő tanácsko­zást Józef Kowalczyk érsek, apostoli nuncius nyitotta meg. Az első ilyen típusú találkozó jelentősége, hogy segít kitörni a szerzetesrendeknek eddigi teljes elszigeteltségükből McDonald’s-siker Moszkvában Megnyílt a második McDo­nald’s étterem az orosz fővá­rosban. A gyorsétkeztető lánc azután döntött moszkvai jelen­létének növelése mellett, hogy a Puskin téren három évvel ezelőtt létesített étterme a vi­lág leglátogatottabb McDo- nald’s-ának bizonyult. Az első étterem eddig már mintegy 50 millió vendéget fogadott. Az új étterem árai nem olcsóbbak az előzőnél: egy Big Mac 1100 rubelbe (1,1 dollárba) kerül. Bevándorlási gond Szándéka szerint „nullára” szeretné csökkenteni a fran­ciaországi bevándorlást Char­les Pasque francia belügymi­niszter. A Le Monde-nak adott nyilatkozatában úgy véleke­dett, hogy a bevándorlás teljes visszaszorítása mindazonáltal nem lehetséges, mert a fran­cia gazdaság bizonyos ágaza­taiban szükség van rájuk. A dalai láma az erőszak ellen A dalai láma kilátásba he­lyezte, hogy kilép a Tibet füg­getlenségéért folyó küzde­lemből, ha a demokrácia győ­zelméért harcoló tüntetők nem hagynak fel az erőszakos cse­lekményekkel. Tibeti tüntetők ugyanis kínai kereskedők üz­leteit támadták meg Lhászá- ban. A dalai láma megerősí­tette, hogy „bármikor, bárhol” kész tárgyalásokat kezdeni, Pekingben azonban még nem hajlandók fogadni. Powerset Ábel ezredessel cserélték Kémrepülők titkos listája

Next

/
Oldalképek
Tartalom