Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1993. június 25., péntek Zempléni művészeti napok Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Karcsa, Füzérrad- vány és Hollóháza ad otthont az idei zempléni művészeti napoknak. Második alkalom­mal rendezik meg augusztus­ban abban a reményben, hogy a zenei események mellett a képző-, a színház- és filmmű­vészet találkozója is lesz ez a hét. Az eseményt életre hívó Liszt Ferenc Kamarazenekar, Sárospatak önkormányzata és az Antenna Hungária Rt vezetői az Óbudai Társaskör­ben ismertették a művészeti napok programját. Vasarely - miniszteri nyilatkozat Külön nyilatkozatban bizto­sította tiszteletéről a Francia- országban élő idős magyar festőművészt, Victor Vasa- relyt, vagyis Vásárhelyi Győ­zőt Jacques Toubon francia kulturális miniszter. A nyilat­kozatra az adott okot, hogy a művész a miniszterhez fordult a Vasarely-alapítvány körüli pereskedés újabb, szerinte tűrhetetlen fejleménye miatt. Az Aix-Marseille egyetem ugyanis, amely elvben az ala­pítvány kezelője, „Fehér Könyvben" támadta meg a művész családját azt köve­tően, hogy egy bírósági ítélet az egyetem megbízottja he­lyett kirendelt gondnokra bízta annak irányítását. A „Fehér könyv” azzal vádolja a Vasa­rely családot, hogy nyereség- vágyból visszaél a művész be­tegségével, előrehaladott ko­rával, s ezért akarja kivenni az alapítvány irányítását az egye­tem megbízottjának kezéből. A perben viszont a család azért kérte a megbízott, Char­les Debbasch felfüggesztését, mert őt vádolják képek jogosu­latlan értékesítésével, sőt a vételár eltulajdonításával. Liszt Ferenc nemzetközi hanglemeznagydíj A Liszt Ferenc Társaság immár 19. alkalommal ítélte oda a Liszt Ferenc nemzetközi hanglemeznagydíjakat — tá­jékoztatott a Liszt Ferenc Tár­saság. A kilenctagú zsűri hat hanglemezgyártó cégtől beér­kezett tíz — 1992-ben megje­lent — kiadvány közül válasz­tott. A zsűri elnöke Kroó György, a Zeneművészeti Fő­iskola tanszékvezető egye­temi tanára volt. A három díja­zott: az angol Appián Publica­tions cég, amely Egon Petri 1929-ben készült Liszt-felvéte­leinek rekonstrukciójáért nyerte el a nagydíjat. A Hype­rion Leslie Howard Vándoré­vek című Liszt-felvételével ér­demelte ki az elismerést, va­lamint a magyar Hungaroton, amely Hegedűs Endre Liszt Bellini-fantáziáinak lemezfel­vételével szerezte meg a Liszt Ferenc Társaság nagydíját. Az ünnepélyes díjátadás ok­tóberben lesz. Izraeli filmhét Kortárs izraeli filmhetet ren­deznek július 23-29 között Budapesten az Örökmozgó filmszínházban. A műsoron két, nemzetközi fesztiválokon díjjal jutalmazott alkotás az Eli Cohen rendezte „Avia nyara” és a „Be az éjszakába” című Eitan Orsan mű is szerepel. Az érzelmek, az emóciók ját­szanak szerepet az „Ezeregy feleség” a „Laura Adler utolsó szerelme” és a „Fütyülök rá” című filmekben, míg az „Ér­dekházasság” című alkotás az Izraelben élő zsidók és arabok együttélésének poli­tikai szatírája. Vikár-siker Erdélyben Októberben érkeznek a marosvásárhelyiek Az igazgyöngy és az írói örök igazság GYURKOVICS TIBOR: CSODÁRA VÁRTUNK Sümegi Vera bogiári kiállításának megnyitóján találkoz­tunk Gyurkovics Tibor íróval. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tagjaként gyakran megfordul a tár­saság rendezvényein, mondhatni — közéleti író. — Sok helyen megfordul­tam már külföldön, de ilyen jó érzésekkel még sehonnan sem tértem vissza. Bármerre jártunk, otthon éreztem ma­gam — mondta Zákányi Zsolt, Liszt-díjas karnagy erdélyi út- jukról hazatérve. A háromnapos vendégsze­replésre a marosvásárhelyi Vártemplom kórusa hívta meg a világhírű kaposvári vegyes kart. A Vikár két katolikus és egy református templomban három hangversenyt adott. Első koncertjükön még az ut­cán is álltak, hogy hallják a Schubert-misét és más műve­ket a gazdag repertoárból. A nyárádremetei katolikus temp­lomban egy esküvőn énekel­Lehet-e, szabad-e a könyv­hét után diadalmi jelentéseket készíteni arról, hogy megjelent ennyi és ennyi mű, ezek el­fogytak ennyi és ennyi pél­dányban, x millió forint érték­ben? Hozzátéve azt is, amit egy idős hölgytől hallottam az egyik könyvespult előtt: Azért szerencsére könyvet még most is vásárolnak az emberek. A Vörösmarty téren legalábbis — tehetném hozzá szkeptikusan. Két-három éve mind na­gyobb válságban van a magyar könyvszakma. Hol vagyunk már azoktól a régi szép nyolc­vanas évektől, amikor annyi­ban állt csupán a válság, hogy általában éveket kellett várni a nyomdák lassú átfutási ideje miatt egy-egy mű megjelené­sére. Ez a gond ma már nem létezik, helyette viszont mind bizonytalanabb a könyvkiadás anyagi háttere, s ez összefügg szorosan a terjesztés össze­omlásával. A nyomdák ügyében a piaci helyzet azonnal rendet terem­tett, a kereskedelemben vi­szont egy viszonylagos rendet váltott fel a káosz. Elég régóta követem figyelemmel a könyv­hetek kiadványait és rendez­vényeit, s az idei az első eset, hogy határozott tényként állít­hatom: ez a könyvhét áttekint­hetetlen volt; a bőség zavará­ból a zavar lett a meghatározó. Talán nem mindenki tudja, hogy a sok évtizedes gyakorlat szerint az egyes kiadók jelent­keznek egy listával: mit tervez­nek a könyvhétre kiadni, s az­tán a szervező intézmény kije­löli, hogy a tervek közül melyik lesz könyvheti könyv. Komoly rangja volt a kiválasztás puszta tényének is, s a szokásosnál jóval nagyobb reklám a kia­dóknak, s a szerzőknek is hasznára vált. A szerzőknek, hiszen az eredeti s máig megőrzött fő cél a kortárs magyar irodalom népszerűsítése volt. Az idén az ünnepi könyvheti prospektus­ban 159 mű szerepelt. Imponá­lóan nagy szám ez, azonban legfeljebb egyetlen dolog indo­kolhatja: a kiadók elháríthatat­lan nyomása. S hiába szidnánk ezért a kiadókat; ők csak al­kalmazkodnak ahhoz az egészségtelen, s két-három év alatt máris rögzült helyzethez, amely a könyvkiadást egész évi munka helyett két kam­pányidőszakra szűkítette le: a könyvhetire és a karácsonyi vásárra, azzal a munkameg­osztással, hogy az igazán drága könyveket télre érdemes tartalékolni, azokra akkor nyíl­nak csak meg a pénztárcák. Viszont, kérdem én, ki képes ennyi mű között azon frissiben tájékozódni? S az az igazság, tek, s a marosvásárhelyi re­formátus templomban — állí­tólag ez Erdély legnagyobb befogadóképességű temp­loma — a „Minden földek Is­tent dicsérjétek” kezdetű, 97. zsoltárt a Vártemplom kórusá­val együtt, közösen adták elő Halmos feldolgozásában. Ugyancsak közösen csendült fel Kodály-Berzsenyi műve, a Magyarokhoz című kánon. A Vikár kórus erdélyi útja során megismerkedett a ma­rosvásárhelyi kultúrpalotával, a Teleki Tékával, és többek közt megfordultak Szovátán is. A kaposvári vegyeskar ok­tóber első felében látja ven­dégül az erdélyi kórust. (Lőrincz) hogy nem is ennyi műről van szó. Gyanítom, senki sem tudná pontosan megmondani, hogy a könyvhétre mennyi új­donság is jelent meg. Láttam olyan kiadói tájékoztatót, amely 13 könyvheti kötetet so­rolt fel, ezek meg is jelentek, de közülük csupán hét volt rajta a központi listán. Mintegy kétszázötven szép- irodalmi, társadalomtudomá­nyi, művészeti könyvet egyidő- ben szinte még akkor is képte­lenség áttekinteni, ha megfe­lelő a tájékoztatás. Két-három soros bemutató szövegek alap­ján még a szakember sem tá­jékozódhat, pedig számára többnyire adott a legfontosabb ismérv, a szerző addigi élet­művének az ismerete. De új szerzőknél, ismert szerzők új műfajú köteteinél ő is vaktában tapogatódzik, hiszen abból nem indulhat ki, hogy ami méltó a megjelenésére, az mind jó is, illetve hogy ami jó, az mind szükséges az ő szá­mára is. S az egyéni vásárló esetében ez a gond talán még nem tragikus, de mit tegyenek a könyvtárak? 250 új kiadványt csak a legnagyobbak tudnak megvásárolni, de ők is milyen példányszámban vegyék? S a kisebbek milyen alapon szelek­táljanak, ha terjesztői érdekből az idén még az Új Könyvek könyvheti műveket bemutató száma sem készülhetett el?! Manapság általában héza­gos és silány a tájékoztatás, következésképpen a tájékozó­dás lehetősége is az új köny­vek világában. S ha egy mű megjelenésének tényéről tu­domást szerez is egy olvasó, gyakorta kezdheti a nyomo­zást: hol juthat vajon hozzá a műhöz? Mert nemcsak a tájé­koztató kiadványokba, bibliog­ráfiákba nem jut el minden, hanem a könyvesboltokba sem, amelyeknek a száma is, a választéka is rohamosan csökkent. Az a 250 kiadvány a Vörös­marty téren és tájékán talán beszerezhető volt, igaz, ott sem egykönnyen. De mi volt a helyzet egy megyeszékhe­lyen? Egy kisvárosban? Mert a fővárosban is, a könyvhét után egyetlen nappal is, hol szerez­hető be már a központi sátor­sor gazdag kínálata? A kam­pányjelleg nemcsak a megje­lenés dömpingjére vonatkozik, hanem a hozzáférhetőségre is. A mai könyvárak is a könyv­heti áradat ellen szólnak. Az át­lagkönyv átlagára négyszáz fo­rint. Hány kötetet képes egy át­lagos jövedelmű értelmiségi ezekből megvásárolni? Ez is a kiadókra s végső soron a ma­gyar kultúrára üt vissza. Vasy Géza — Gyakran nyit meg kiállí­tásokat? — A festőket nagyon szere­tem. Nemrégiben jelent meg a Táj nővel című versesköte­tem, amely csupa-csupa fes­tőről szól. Manet, Michelan­gelo, Klee, Leonardo szerepel benne. A képek nagyon közel állnak hozzám. — A felhők esőt hoztak. Bo­rult az ég. Nem szánom ha­sonlatnak, de hadd kérdez­Kaposváriak és kalocsaiak együtt fújják Katonazenekari találkozóra készülnek — „Debrecenbe kéne menni” A kaposvári Füredi lakta­nya udvara a helyi katona­zenekar dallamaitól hangos ezekben a napokban. A ka­posvári honvédzenekar Szabó László karnagy veze­tésével a katonazenészek debreceni nemzetközi talál­kozójára készül. A rendez­vényt a száz éve szüleit Er­kel Ferenc emlékére hirdette meg a város. A kilenc hazai együttes mellett holland, szlovák és román fúvósokat is várnak a találkozóra. Szabó László, a kaposvári honvédzenekar tamburma- jorja elmondta: a kalocsai együttessel szerepelnek együtt, részt vesznek a gyepshow-n és térzenét is adnak. Műsorukat szórakoz­tató zenéből állították össze, ebben hagyományos ma­gyar fúvószenei átiratok sze­repelnek. A Magyar Televí­zió a szombati fellépésükről a 2-es csatornán 17.50-től élő adásban számol be. Gyurkovics Tibor zem meg, milyen a költő köz­érzete napjainkban? — Azt hiszem, mindenki elég rosszul érzi magát ebben az átmeneti időszakban. Nem erre számítottunk. Óriási cso­dára vártunk. Úgy látszik, ké­sik. — Csodavárók vagyunk? — Valami elmúlt. Az is a tör­ténelem része. És letagadha­Az MSZOSZ a tehetségekért alapítvány a nehéz anyagi kö­rülmények között élőknek se­gít a tanulásban, ösztöndíjjal. Most újabb területtel bővült a támogatottak köre. Egy levél érkezett nemré­giben a szakszervezet címére, amelyben egy fuvolán tanuló fiatal kérte segítségüket. Török Ágnes Veszprémben járt zene­iskolába. Területi versenyeken vett részt, s dijakat is nyert. A zeneművészeti szakközépis­kola után a református hittu­dományi egyetemre jelentke­zett — három évet el is végzett —, ez évre azonban halasztást kért. Most a kaposvári reformá­tus lelkészi hivatalban dolgo­zik, tanulmányait ősszel akarja folytatni. — Szeretnék jelentkezni egy olaszországi nemzetközi, pro­fiszintű fuvolaversenyre. Az I. Syrinx fuvolaversenyt Riva del Gardában rendezik meg októ­ber 27-31. között. Ez egy ki­sebb nemzetközi verseny, azonban az igazán nagy ver­senyeken csak úgy vehet részt az ember, ha a kisebbeken tatlan, az volt az életünk. Amennyire az elmúlt negyven évet megszenvedtük, annyira hősies is volt. Elmúlt, és most állunk a színpadon. Minden be van rendezve. Elhangzott, kezdődhet az előadás. Ami tragikomikus: az előadás vi­szont várat magára. Csodavá­rók vagyunk mi írók is. Arra születtünk, hogy Messiások legyünk. Ady ezt nagyon jól fölismerte, de Kölcsey, Vö­rösmarty, Berzsenyi, Csoko­nai, Arany, Reviczky, Vajda, József Attila, Szabó Lőrinc is szerette volna megteremteni a csodát. És ez a csoda most is késik. Az írói csoda isteni ajándék. A lélekgyötrő elmúlt évtizedekben is születtek re­mekművek. — És ma? — Nem tudom mennyire napra készek az írók. Azt mondták a rómaiak: a háború­ban hallgatnak a múzsák. A mát ilyen háborús időszaknak kell felfognunk. Mindenesetre olyan művek fognak fönnma­radni, amelyek az örökkévaló­ságnak szólnak. Az 1950-es évekbena, amikor Mándy Iván egy rádiójátékot írt, mert no­vellát nem közöltek tőle, Ne­mes Nagy Ágnes gyerekver­seket írt, magam se tehettem mást. De közben „kibírtuk”. Nemcsak csodára várakoz­tunk, hanem túléltük a gyöt­relmeket és közben alkottunk. — Ahogy a kagyló megszüli az igazgyöngyöt? — Tökéletes a hasonlata. Már-már szinte minden erejé­ből vérzik, mégis kihordja ma­gában a gyöngyöt, amiért él. Ez rendkívüli feladatot ró az íróra. Egyet biztosan tudok, az írónak nem szabad oly módon „napi politizálni”, hogy a saját értékrendjét leszállítsa, felbo­rítsa. Nem lelkesedem azért, ha egy írót pártban látok. A pártpolitika azt kívánja, hogy a színpadon egy könnyű vígjá­tékot játszanak. Az író igaz­ságot akar. Ez az igazság fáj­dalmas és sohasem párt- szerű. Ez örök igazság. Horányi Barna már elért valamit, s legalább a középdöntőbe eljutott. Az első jelentkezésemre nem válaszol­tak, de egyik tanárom segítsé­gével sikerült bekerülnöm a 80-100 résztvevő közé. Az ott-tartózkodás költségét nem tudná megfizetni Ágnes, s bár a zongorakísérő nem kér tiszte­letdíjat, az ő költségeit is neki kell fizetnie. A Soros-alapít­ványt is megkereste, azonban ők a zenei tanulmányt nem tá­mogatják. Ezért is próbált szponzorokat találni; hallott az MSZOSZ alapítványáról is. Ez az alapítvány eddig nem támo­gatott zenei szakterületet, most azonban úgy döntöttek, legelő­ször is kifizetik Ágnes nevezési díját... — A szüleim nem tudnak támogatni, a fizetésemből sem jutna egy ekkora vállalkozásra. A pályán végül is azért marad­tam meg, mert Elek István — egyetemi tanárom — bátorított, ingyen vállalta a tanításomat, törődik a pályafutásommal. Én is érzem, többet tudnék kihozni magamból. Célom az, hogy a versenyen a középdöntőbe jussak. T. K. Könyvhét után ALAPÍTVÁNYI SEGÍTSÉG A TANULÁSHOZ Tehetségek tehetős szülők nélkül A kaposvári fuvolás lány nemzetközi versenyre készül

Next

/
Oldalképek
Tartalom