Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. június 19., szombat ÁRKUS CSAPATA így lett Úritok a Ludas Matyiből Kenyerük a kerámia Az ország legnagypbb virágcserépgyártója a kaposvári Há­ziipari Szövetkezet. Évente egymillió darab kerül ki a gázke­mencékből. A simonfai alapanyagról átálltak egy jobbra, mu- tatósabbra. Hogy honnan szerzik be a vörös agyagot, azt nem árulja el Szabó György a szövetkezet elnöke. Szeretnék visszaszerezni a régi piacot: az Amfora telepeket és központokat, ahol a kapos­vári fazekastermékek várnák a vásárlókat. A közelmúltban számítógépre „tették” a raktár- készletet, így könnyebb, egy­szerűbb a nyilvántartás. Korábban másfélszázan is dolgoztak ezen a telephelyen, ahol 1972 óta gyártják a csere­peket és a kerámiákat. Most száz embert foglalkoztat a szö­vetkezet, és szerencsére min­denkinek megmarad a kenyere. A vezetők az egyre inkább szű­külő piac ellenére megpróbál­nak minél több munkát — s ez­zel együtt több bért is — adni a dolgozóknak. Folyamatos az utánpótlás is: a jövő tanévtől hat tehetséges érettségizett fia­tal vesz majd részt iparművé­szeti szakközépiskolában folyó két éves képzésben. Az idén heten végeztek. A kaposvári Háziipari Szö­vetkezet a város, a megye egyik színfoltja. Gyakran láto­(Fotó: Török Anett) gatnak a Mező utcai telep­helyre külföldiek, hogy meg­nézzék hogy készülnek a ha­bán dísztárgyak. Míves vázák, köcsögök, tálak, tányérok, teás- és kávéskészletek kerül­nek ki a díszítők keze alól. Erről a helybéliek és a határon túlról érkezők is meggyőződhetnek, hiszen — ha az idő engedi —, a tetszetős kerámiákat az út mel­lett, a szabad ég alatt áru­sítják. Az itt dolgozók nemcsak ér­tik, szeretik is szakmájukat. Kedvvel munkálják az agyagot — virágcseréphez 50, kerámi­ához 35-40 mázsa alapanyag fogy naponta —, mázaznak, festik a szép virágmotívumokat, s pakolják a portékát a kemen­cékbe. Jóllehet, ők is tisztában vannak azzal, hogy a belföldi kereslet nagyon visszaesett. Az emberek kenyérre, tejre költe­nek inkább, s nem kerámiára... Ló'rincz Sándor Vicces, ha egy szatirikus újság gazdag környezetben készül, elvégre a szatíra elemző hajlamú szegények műfaja. Márpedig az Úritok című vicclap Budán szerkesz­tődig egy kacsalábon forgó villában; a kiáltás pazar, a kö­rülmények szinte főúriak. A humoristák mentségére szóljon, hogy a szerkesztő­ség nem egyszerűen egy német-magyar vegyesválla­lat fényűzően berendezett székhelyén található, hanem a biliárdteremből nyíló cse­lédszobában. Itt dolgozik Ba- lázs-Piri Balázs főszerkesztő, akit mi, olvasók eddig inkább karikaturistaként ismertünk, és helyettese, Münz András, a szöveges humor művelője. S mert a bejárat mellett az alapító, Árkus József színes karikatúrája látható, óhatatla­nul adódik mindkettőjük szá­mára a kérdés: hogyan lett a Ludas Matyiből Úritok? — A Ludasból Új Ludas lett. Aztán megbuktunk. Miért buktak meg? — Amikor megújultunk, nem gondoltuk, hogy a régi Ludas megmarad. A piac megosztódott, ezt nem bírtuk ki. — Ez 1990-ben volt, a rendszerváltozás idején. Le­het úgy fogalmazni, hogy az Új Ludas a régi rendszerrel együtt bukott meg? — Lehet, de nem érdemes. Ebből csak annyi igaz, hogy a rendszerváltás megmozgatta a legtöbb közösséget, néme­lyiket polarizálta is. — A Ludas Matyiét is? — Mi egyemberként álltunk fel, az adminisztratív munka­társak együtt jöttek velünk. Ügyetlenül léptünk ki a kia­dóból, pontosabban szólva: Horti úr, az újdonsült vezér- igazgató ügyesebben ugrott ki a háborúból. Ügyetlensé­günk, persze azzal is magya­rázható, hogy éppen azokban a sorsdöntő hónapokban Ár­kus József nagyon beteg volt. — Nem is folyt bele az új vicclap szervezésébe? — Ő adta a címet. Hosszú idő után az egyik reggel beál­lított, s azt mondta, hogy megvan a cím: Úritok. — Rögtön elfogadták? — Nem rögtön. Közszájon forgott a Bumeráng, a Lucifer, a Vitriol. Meg a Zabszem Jankó. — Ez utóbbi utalás a múlt századi vicclapra? — Igen, a Borsszem Jan­kóra. Es a mai ember helyez- tére. — Végül is miért kötöttek ki az Ürítők mellett? — Az Árkus József iránti tiszteltből. — Ma is felvállalják az el­hunyt alapító-főszerkesztő örökségét? Ezt csak azért kérdem, mert akadnak olya­nok, akik szerint Árkus József a letűnt rendszer embere volt. Azt ugyan nem írják a rová­sára, hogy évekig uralta a te­levízió képernyőjét, mert ők is szerettek nevetni. Azt viszont már felróják neki, hogy a Népszabadság szerkesztő­ségéből indult, s talán nem egészen véletlenül lett a hu­morszelepként is felfogható Ludas Matyi főszerkesztője. — Mi ismertük Árkus Jós­kát. Vállaltuk és vállaljuk. Egyébként is gusztustalan, hogy rendszerváltás címén most elítélik azokat, akik sze­rették és színvonalasan mű­velték a szakmájukat. Eköz­ben, persze, alkalmazkodtak. Ezen az alapon Illyés Gyula is kiszolgálta a Kádár-rend­szert. Jóska nagyon várta az Uritököt. Halála előtt állan­dóan azt kérdezte, hogy van-e még öt hete, hogy megérje az indulást? — Es volt? — Szeptember 28-án halt meg, az első szám pedig ka­rácsonykor jelent meg. — Azóta fél esztendő telt el. Vajon Árkus most elége­dett volna Árkus csapatával? — Sokszor elmondta, hogy harapós vicclapot szeretne. — Az Ürítők kétségkívül vicclap, de nem túl harapós. — Kell-e mindenáron mű­velni a politikai humort? — Kell? — A magyar sajtó két si­kersztorija, a Kiskegyedé meg a Pesti Riporté arról árulkodik, hogy nem baj, ha az újság távolabb van a poli­tikától. — S az baj, ha a politikából hiányzik a humor? — Veszedelmesek azok az emberek, akiknek nincs hu­morérzékük. — Ezek szerint a humoris­ták veszedelmesek? — Miért kérdi? — Azért, mert a Szuhay Balázs szerkesztette Ludas Matyiban azt mondta Zacsek Gyula MDF-es képviselő: „A politikából nagyon hiányzik a humor, de a humorból még jobban hiányzik.” — Úgy látszik, a piacü­gyekben különösen járatos képviselő úr nem olvassa az Uritököt. — Miért olvasná? A kor­mánynak van saját vicclapja, a Ludas Matyi. Apropó, mi­lyen viszonyban vannak egymással? — Zacsek úrral vagy a lu- dasmatyis kollégákkal? — Nem is kérdeztem semmit, ha kollégáknak ne­vezik őket. — Nincs harag, kicsi ez a szakma. — Az Árkus-féle Ludasban elsősorban a karikatúrákat szerették az olvasók. Most karikaturista az Ürítők főszer­kesztője, mégis mintha meg­változtak volna az arányok. A szöveg javára. — De még mindig a karika­túra van előnyben. A régi Lu­dasban hetven-harminc szá­zalék lehetett az arány, az Ürítőkben hatvan-negyven körül van. — Ez a beszélgetés nem a fővárosi sajtóban jelenik meg. Milyenek az Ürítők vidéki esé­lyei? — Jobbak, mint a pestiek. A terjesztési adatok legaláb­bis kedvezőbbek. — Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett pesti humor hát­térbe szorul? — Egy kisvárosban jobban ráérnek az emberek. Hálá- sabb olvasók. — Idén karácsonykor lesz egy esztendős az új vicclap. A két szerkesztő mire számít az elkövetkezendő fél évben? — Arra, hogy az Úritok megizmosodik. Zöldi László 10%-os árengedménnyel Olasz csempék, járólapok, gránitok, színes fürdőszoba berendezések, zuhanytálcák, zuhanykabinok, fürdőszobabútorok, gázkészülékek (konvektorok, kazánok, gáztűzhely, gázcsövek, radiátorok), vízvezetékcsövek (nyomó és lefolyó vezetékek, KPE nyomócső), csaptelepek széles választékban. A nálunk vásárolt áru házhozszállítása biztosított. Kaposvár, Szigetvári u. 11. Tel.: 82/315-442 Nyitva tartás: 7.30—1 7 óráig szombaton: 7.30—12.00 óráig (10537) — Bianco Áruház nyári ajánlata építkezők, beruházók, kivitelezők részére! Divattrikó (Lehoczki István karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom