Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
1993. június 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP 21 54-szemközt a költővel Avagy: miért állt meg Faludy György Marcaliban? A középiskolások és múzeumok együttműködése A magyar középiskolások és múzeumok szakmai együttműködéséről szervezett nemzetközi szemináriumot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium június 16-18-a között Budapesten és Szentendrén. A rendezvényre az Európa Tanács kulturális örökségi osztálya és oktatási bizottsága, valamint a trancia kultuszminisztérium képviseletében francia, skót, portugál és máltai szakemberek érkeztek hazánkba. A szervezők célja, hogy az örökségi osztályok célkitűzéseivel megismerkedjenek azok, akik már eddig is sokat tettek Magyarország kulturális értékeinek megmentéséért. A múzeumi szakemberek, pedagógusok, építészek, művészek megismerkedtek az aquincumi, az egri, a szentendrei ifjúsági foglalkozásokkal, hagyományőrző mozgalmakkal és előadásokat hallgattak a múzeumok és a diákkapcsolatok külföldi tapasztalatairól. A Tokaj festőjének életműkiállítása Nyolcvanéves a Tokaj festő- jeként ismert Tenkács Tibor, aki ötven éve alkot és tanít a hegyaljai kisvárosban, barangol és fest a gyönyörű zempléni tájakon. Születésnapja alkalmából a Miskolci Galéria termeiben a tokaji polgármester, Májer János nyitotta meg a mester életműkiállítását. A tárlaton 117 Ten- kács-kép látható: grafikák, linóleum- és fametszetek, festmények, pasztellképek, színes krétaképek, olajjal, temperával festett művek. Rajzain, metszetein a Hegyalja embereit örökítette meg, festményei az évszakok változásairól, a táj és a természet örök megújulásáról készült feljegyzések. Az életműkiállítás 60 év terméséből ad válogatást és július 4-ig várja a látogatókat. Szakkönyvek menekülteknek Mezőgazdasági szakkönyveket adományozott a gazdálkodni szándékozó menekülteknek Mohácson a Gaál Gaszton Alapítvány. A mintegy négyezer kötetnyi, kétszázezer forint értékű könyvkészletet negyvenféle szakmunkából áll össze; van közöttük olyan, amelyik az alapfokú háztáji gazdálkodási ismereteket tartalmazza és egyetemi szintű is. Az átadó ünnepségen elhangzott: az adományt olyan könyvtárakban fogják elhelyezni, amelyek könnyen megközelíthetők a térségben élő menekültek számára, de nincs akadálya annak sem, hogy a komolyan gazdálkodni kívánó menekültek magántulajdonába is kerülhessen az ismereteket nyújtó segédanyagokból. T áncpedagógusi nívódíjak Az 1992-93-as évad modern- tánc-pedagógusi nívódíját Angelus Ivánnak és Szollás Erzsébetnek, a társastánc-pedagógusi nívódíjat Novák Zsuzsannának, a balettpedagógusi nívódíjat Horváthné Abrahám Anikónak, valamint Mozsonyi Albertnek ítélte a Táncpedagógusok Országos Szövetsége. Az elismeréseket Török Jolán, a szövetség ügyvezetője, valamint Réti Piroska, a balettpedagógusi nívódíj alapítója adta át. Janet búcsúzik A gyerekek, akiket tanított a Kinizsi Lakótelepi Általános Iskolában, csak így ismerik: Janet. A teljes nevét,— Janet Giesbrecht,— nem is tudják a Kanadából érkezett angoltanárnak, aki két éven át mindig adott valamit magából tanítványainak. Eleinte nehéz volt beszédbe elegyedni vele, később már mindenki kereste a szót, amire lehet reagálni. Gyakran ment gitárral a kezében órát tartani. Máskor gitár helyett „ kincstári” fazékkal indult a gyerekekhez, hogy kanadai ízeket kóstolhassanak. Szülőföldjét csempészte az iskola falai közé. Korcsolyáztak a Deseda jegén, ahol hatalmas lendülettel egymás sapkáit lopkodták, hogy legyen mit visszaszerezni. Közben pedig angolul beszélt és figyelt a magyar szóra. Ma már angol és magyar szavak keverednek beszélgetésünkbe. Magyarul kérdezek, és ő visszakérdez angolul, hogy jól értette-e. — Sok magyar szót tudok már, de a nyelvtan az nehéz. A gyerekeknek könnyebb volt, mivel már tanultak előtte is. Remélem, tudtam nekik segíteni. — Milyen volt Magyarországon élni? — Néhány dolog egészen más, mint otthon. A bevásárlást meg kellett szoknom. Kanadában hetente egyszer vásárolunk, de akkor mindent. Itt állandóan boltba rohangálnak az emberek. Nálunk hatalmas bevásárlóközpontok vannak, itt a kicsi üzletek a jellemzőek. Nagyon nem szerettem telefonálni. Nincs minden lakásban, az utcai telefonok többnyire rosszak. Hiányzott az autó, ami odahaza nélkülözhetetlen. — Sokat kirándult, utazott. Ez is a kanadai életforma része? — Igen. Könnyen útra kelünk. Találkozhattam itt testvéremmel vagy a barátaimmal, akik éppen Európát járva vagy munkát keresve betértek Magyarországra. A szünetekben Gyakran vitt gitárt az órákra (Fotó: Király J. Béla) én is mindig utaztam. Hétvégeken Magyarországgal ismerkedtem. Jártam Budapesten, Szentendrén, Egerben. Magyarországnak van történelmi múltja, vannak műemlékei. Szívesen mentem ezekbe a gyönyörű városokba. Budapest a legszebb. — Milyen tervekkel tér haza? — Nagyon sok ismerőssel fogok találkozni. Nyáron elmegyek az USA-ba egy másik barátomhoz. Ősszel egyetemre fogok járni, egy vagy két évre, ahol az angol nyelv tanítását fogom tanulni. Azt, hogy külföldieknek hogyan kell tanítani. Sok tapasztalatot szereztem itt, Kaposváron a gyerekek és felnőttek között. Az első tanévnyitó ünnepélyen gitárral a kezében énekelt, és átadta Kanada üdvözletét. Most a gyerekek búcsúztak tőle dallal: My bonnié is over... Viszontlátásra! (ge) Nagy emberekkel, élő klasszikusokkal találkozva megilletődik az ember. Ez történt a héten a marcali városi könyvtárban is, ahol e sorok írójával együtt 26 helybeli jött össze hogy láthassa, hallgathassa, kérdezhesse a költőt: Faludy Györgyöt. — Miért éppen Marcaliban? - érdeklődött félénken egy hallgató. - Hiszen tudjuk, mi csak egy kis megálló vagyunk az Ön író-olvasó találkozóinak programjában, Keszthely és Kaposvár között. — Nos, igen — hangzott a megfontolt felelet —, de én 1946 májusában, kevésbé komfortos körülmények között is jártam erre. Por lepte be a kocsit, folyton meg kellett állni miatta, mígnem jött az utolsó 5-6 kilométer... Onnan már mi toltuk Marcaliig. Innen kezdve költő és közönsége egymásra talált. Nem csoda: négyszemközt (pontosabban: 54-szemközt) voltak, 26 pár kíváncsi tekintet itt, s velük szemben Faludy élénk szemei. ÁVH. Mester — hangzik a kérdés (a Somogyi Hírlapé), miután Faludy „bevallotta”, hogy bizony elsőre aláírta a rákosista vádat, mely szerint volt egyebek között fasiszta és trockista, és persze amerikai kém; nálunk Magyarországon viszont a költőket hősként tisztelik — Önnel hogyan tehetjük mi ezt, ha itt, a nyílt színen, 54-szemközt beismeri, .hogy az ávósoknak egyből aláírta... — Kérem - így a szelíd felelet - én, többek között, már korábban olvastam Koestlert, fejből tudtam a kommunista módszereket. Hogy ez az egész - úgy, ahogy van - kibírhatatlan; hogy előbb-utóbb megtörnek. És akkor már jobb kevésbé megtöretve. Hozta az ávós tiszt a „vallomásomat”: írja alá, Faludy. Miért. Hiszen nem igaz. Nem az a kérdés, igaz vagy sem, hanem, hogy aláírja-e vagy sem. S ha nem? Szemétládán viszik ki innen. És így tovább. Milyen kár, hogy minderről nem lehet beszélni. Villonról is csak keveset, hogy „fordításaiban” igazából önmagát fejezte ki. Avagy - egy merész ugrással átlépve a Rákosi-rezsimbe - Faludy Györgytől milyen „sírversek” születtek: „Itt nyugszik Zelk Zoltán, a pártjelvény megakadt a torkán." Vagy, ha közönségesebb is, a költészet mélyén, valahol: „Itt nyugszik Devecseri Gábor; megfulladt a seggnyalástól.” Faludy tiszta tudott maradni, s tisztaságát sugározza. Volt — többek közt — amerikai önkéntes is. A seregben érte az örömhír, a tábornok közölte vele: megkapta az amerikai állampolgárságot, már csak alá kell írnia, hogy él vele. Faludy ekkor azt mondta: tábornok úr, ha ennek az egésznek vége lesz, én haza akarok menni a demokratikus Magyarországra. A tábornok segédtisztjével egy-egy pohár sört hozatott, s miután megitták, Faludyt elmegyógyászati vizsgálatra vitette. — Minden tesztet végigcsináltak velem — köszönt el a költő Marcalitól —, s végül a 11 milliós US-seregből én lettem az egyetlen, aki szakorvosi igazolást kapott arról, hogy normális. Ha nem 54-szemközt közli mindezt, mondhatnánk: hihetetlen. Kun G. Tibor A régészek bejelentés alapján bukkantak Toplak Ferenc- néék csökölyi kertjében a félmilliót érő, tizenhatodik századból származó kincsleletre is (Fotó: dr. Költő László) RÉGI KOROK ÜZENETE Ha kincset rejt a föld... Somogyi leletek is vándorolnak külföldre — Jutalom a megtalálónak Évente ötven-hatvan alkalommal érkezik bejelentés a Somogy Megyei Múzeum régészeti osztályához, hogy cserépedény-maradványokra, pénzekre, ékszerekre bukkantak ásás, kapálás közben. A megtalálók zöme szerencsére rögtön indul a múzeumba, hogy jelezze: üzent a múlt. Somogy egész területe gazdag, de a Balaton-parton és Barcs környékén gyakrabban kerül elő a földből egy-egy kincs. Főleg ott, ahol földmunkák folynak. A megtalálók változatos leletanyagot hoznak, s közöttük értékes is van jócskán. Bár olyan darabokkal is megjelennek, amelyek régészeti szempontból nem figyelemre méltók. A régészeti osztály munkatársai minden bejelentést megvizsgálnak. Kisietnek a helyszínre, s ha érdektelennek tűnik is az adott terület, a régészek számára akkor is fontos, hiszen bentről, a dolgozószobából nem lehet megtudni, mit rejt a föld. így véli ezt dr. Költő László is, a megyei múzeum régészeti osztályának vezetője, aki elmondta: leginkább emberi csontok vagy fémtárgyak, ékszerek, érmék keltik fel az emberek érdeklődését. Kár, hogy a kerámialeletekre, amelyek a leggyakrabban kerülnek a felszínre, már nem figyelnek föl. A laikusok nem értenek hozzá. Egy-egy szokványos bejelentés alapján azonban gyakran komolyabb leletek, leletegyüttesek látnak napvilágot. A 61-es út mellett például építés közben találtak rá az avar- és Árpád-kori temető, illetve a falu helyére. Szőlős- györökben is bejelentés nyomán bukkantak rá a VII. századból való lószerszámokra, köztük egy aranyozott bronz- veretekkel díszített kantárra. A siófok—balatonkiliti temetőt is így tárták fel a régészek. Hogy mi jár a bejelentésért, a megtalált leletekért? Ahol komolyabb érték kerül elő a föld mélyéről az a törvény értelmében nemzeti közkincsnek minősül, de mindenképpen jutalom üti a megtaláló markát. Általában a tárgy értékének tíz százaléka ez az összeg. Sok helyen viszont „ráülnek” ezekre az ereklyékre. Nem jelzik, mikor, hol találták. Szerencsére a régészeti osztály munkatársai tisztában vannak azzal, mely területeken rejtőzik kincs, s az is előfordul, hogy később szereznek tudomást a rejte- gető(k)ről. Megesett, hogy a rendőrség derített fel olyan eseteket, amelyekben régészeti lelőhelyeket fosztogattak. A zamárdi ásatásokból is loptak el már kincseket. A múzeum éppen egy háromtagú, lebukott társaság elkobzott fémkeresőjét vásárolta meg. Azóta is ezzel vizsgálják a terepet, vajon hol rejtőzik még valamilyen fémtárgy. A külföldiek, sajnos, Somogybán is osztogatták a fémkeresőket, s az ezek nyomán gyűjtött leleteket anyagi ellenszolgáltatás fejében viszik át a határon. Dr. Költő László szerint somogyi kincsek is vándorolnak ki így. A múzeum nem tud mit tenni ellene. Legfeljebb azt, hogy egy-egy ásatáskor éjjel is őrizteti a területet. Lőrincz Sándor
