Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

1993. június 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Fenyves és Ordacsehi Budapesten Ma fejeződik be a kommu­nális expo Budapesten. Ezen Somogyból Ordacsehi és Ba- latonfenyves vett részt. Közös pavilonban mutatták be, hogy milyen lehetőségeket rejtenek magukban a települések. Fo­tókkal, rendezési tervekkel áll­tak az érdeklődők elé a kom­munális beruházások közös megoldásának reményében. Lopják a virágokat A zöldterületekre, a parkok rendben tartására ebben az évben 32,5 millió forintot fordít Siófok önkormányzata. A kü­lönösen fontos Rózsa és Jókai park virágágyásainak rende­zésére másfél milliót köl­töttek. Szebb lehetne a vá­ros, ha a közterületekre ki­ültetett virágokat nem lop­nák el már másnap. Gyógyszertárt avatnak Látrányban A község lakóinak régi kí­vánsága teljesül, amikor a kö­zeljövőben átadják a látrányi gyógyszertárt. A gyógyszertári központ gondoskodik a patika berendezéséről és szakfel­szereléseiről, hogy a gyógy­szereket elkészíthessék. 25 évig vezette az óvodát Szecsődi Sándorné 25 évig dolgozott vezető óvónőként Ságváron. A település vezetői virágcsokorral búcsúztatták. Orvoslakás Balatonendréden Helybeli fiatal szakemberek — víz-, villany-, gázszerelők és kőművesek — társadalmi munkájával orvoslakás épül Balatonendréden. Az önkor­mányzat hárommillió forintos beruházásával, a helybeliek másfél millió értékű társa­dalmi munkájával felépült házba július 1-jén költözik be a község új orvosa. Vendégek Ouluból Harmincegy finn vendég ér­kezett a testvérváros Ouluból Siófokra. Többségüket csalá­dok fogadták magukhoz. Szí­nes programok útján ismerhet­ték meg a város és a Balaton környékét, cserébe nagy si­kerű koncerteket adtak. Elosztják a szál láshelyeket Azon a néhány százméte­res partszakaszon, amely Ba- latonkeresztúré Máriafürdő és Berény között, három nagy üdülő — a Nagyatádi Kon­zervgyáré, a Mecseki Ércbá­nyászé, valamint egy építő­ipari cégé — privatizációja kezdődött meg. A korábbi tu­lajdonosok helyébe lépő kft-k már a piacgazdaság szigorú törvényei szerint osztogatják a nyári szálláshelyeket. Tanácsadás vállalkozóknak 300 ezer forintos kölcsönt adnak Sok cég jelent csődöt, mert nem ismeri lehetőségeit Számtalan vállalkozás kínálja szolgáltatásait a Bala- ton-parton. Évről évre új cégeket jegyeznek be. Sajnos, sokan jelentenek csődöt is. Ennek egyik oka, hogy a vál­lalkozó csupán szakmai ismeretei vannak, a jogi, pénz­ügyi környezetet nem igen látja át oly módon, hogy az segítse gyarapodását. Ráadásul nem vesz­nek igénybe szaktanácsadót, mert nem tudják vagy nem akarják megfizetni. A Somogy Megyei Vállal­kozói Központ Balatonföld- váron alirodát működtet. Egyik új szolgáltatásuk a kedvezményes tanács­adás: a tanácsadó által ki­bocsátott számla kéthra- madát a szervezet kifizeti a vállalkozó helyett — legföl­jebb hatvanezer forintig —, s csak a visszamaradó részt kell kifizetnie a segít­ségre szoruló vállalkozó­nak. Az alapítványnak az idén a megyei szintű támo­gatásra hárommillió forint áll a rendelkezésre. Két pénzügyi és egy jogi szakember — pályázat út­ján kerültek e szerepbe — szaktanácsadóként látja el e feladatot a Balaton déli partján — utóbbi dr. Szász István siófoki ügyvéd. — Egyelőre kevesen ve­szik igénybe a szolgáltatást — mondta dr. Szász István. Talán mert a vállalkozók nem ismerik ezt a lehető­séget. — Mihez kérnek általá­ban segítséget? — Leginkább cégalapí­tással kapcsolatban tesz­nek fel kérdéseket, adnak megbízást. Egyébként a működés bármely problé­májának megoldására ké­szek vagyunk, így különö­sen: perbeli képviselet, cégbírósági eljárás, adóta­nácsadás, vagyonértékelés és értékbecslés. A szolgál­tatás nyújtásának legfonto­sabb feltétele, hogy a vál­lalkozás induló legyen vagy két évnél nem régebbi. — Sok esetben a pénz többet ér minden jó tanács­nál. — Igaz. Ügy nálunk is leginkább a mikrohitel fölvé­telét választják a vállalko­zók, ennek elnyeréséhez pedig segítünk elkészíteni az üzleti tervet. Körülbelül hat hét átfutással 300 ezer forintos kölcsönt kaphatnak — három évre, 20 százalé­kos kamattal — azok a kezdő vállalkozások, ame­lyek éves forgalma nem ha­ladja meg a négymillió forin­tot és másfélmillió forintnál kisebb a vagyonuk. — Mit tesznek, ha a kere­tet kimeríti a sok jelent­kező? — Mi a magunk részéről tesszük, amit felvállaltunk. Én nagy jövőt látok ebben a konstrukcióban. Nyu­gat-Európában is nagyon jól bevált és elterjedt. (czene) Barátságokat szőtt a muzsika Balatonföldvárra négy esz­tendeje költözött pályázat el­nyerése útján egy fiatal házas­pár, s azóta megpezsdült a kul- túrális élet. Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged — röpke 27 illetve 30 életévük állomásai. A Ti- sza-parti nagyvárosban talál­tak egymásra; Kapus János a szimfonikus zenekar első obo- istájaként kereste kenyerét, Dojcsák Edit pedig a konzerva­tóriumban tanult. Aztán olvas­tak egy újsághirdetést, hogy a földvári zeneiskolába tanárokat keresnek, s rábeszélték egy­mást a költözésre. Legna­gyobb meglepetésükre zeneis­kolát nem találtak a városban, csak egy, az általános iskolá­ban működő, kihelyezett tago­zatot. De az apró, a tanítvá­nyoktól kapott sikerélmények tartották őket Földváron. A ze­neiskolát augusztusban adják át, s ez főképp az ő érdemük, no meg Berkes László polgár- mesteré. Első mondataikkal elődeiket dicsérik. Azután inkább Mi- kulczáné Kentner Zita, a műve­lődési ház vegyes karának lel­kes tagja sorolja lázasan, mi történt a városban Kapuséknak köszönhetően. Kiss Ivánnal, a kőröshegyi római katolikus műemlék templom esperesé­vel cserkészcsapatot alapítot­tak. A férj fúvószenekart alakí­tott. A helyi templomban rend­szeresen diákmiséket tartanak gitárral. Alapítvány létrehozá­sát kezdeményezték, hogy or­gonát építhessenek a pénzből. Tanítványaikat rendszeresen felveszik a zenei középisko­lákba. S a korábban 15 tagú vegyes kar létszáma három­szorosára nőtt, mióta a feleség a karnagy. Az egyre bővülő re­pertoárral a térség települései­nek rendezvényein rendszere­sen szerepelnek, de többször hívták már őket Németor­szágba, egy alkalommal Svájcba is, most pedig Itáliába készülődnek. A városlakók azt A két zenetanár nem vesz részt helyi háborúkban is elmondták, hogy néhány helybeli akadályozza az ifjú pár munkáját, irigylik sikerei­ket. S az igazi nagy csaták most várhatóak, hiszen lassan elkészül a zeneiskola, igazga­tót kell majd választani. Akad jelentkező Pestről meg Fehér­várról is. Kérdem is Kapusné Dojcsák Editet: Ki lesz az igazgató? — Vannak a jövőre nézve is elképzeléseink. De nem ve­szünk részt inkorrekt helyi há­borúkban. A kórusért azonban harcolni fogunk — nézett ösz- sze férjével, aki helyeslőén bó­lintott rá. — Samu László és Holovics Erzsébet már talán húsz esztendeje tagja a ve­gyes karnak, s hozzájuk most nagyon sok fiatal, igazi baráti társaság csatlakozott. Igen, értük küzdeni fogunk, ha úgy alakulnak a körülmények. (Czene) A paraszt nyáron a saját levében fürdik Tanyás Horváthot a Játék hordozza Ságvár néhány kilométerre esik Siófoktól. A szekszárdi főút két oldalán fekvő falu di­namikusan fejlődik. Határá­ban apró tanya — mintha megrekedt volna az idő a meqgyfák között megbúvó házikóban. — Ha fizetni kell valamit, akkor a faluhoz tartozom, azt mondják — kezdte Horváth Ferenc, vagy ahogyan erre­felé hívják, a Tanyás Hor­váth.— De ha nekem volna szükségem segítségre, akkor persze tanyasi vagyok. A vi­zet is negyvenezerért hozták el a házakba — mutat a kuko­ricáson túl, hol zsindelyek pi- roslanak, de nekem a duplá­jáért kínálták. Annyiért nem kell. Van víz a kútban, igaz, alig félméteres. De nekem, az asszonynak meg az állatok­nak elég. — Aztán milyen az élet er­refelé? — Ha azt mondanám, hogy rossz, az nem volna igaz. Földdel foglalkozom 1970 óta; van 1600 négyszögöl sző­lőnk, meg 6655 négyzetméter szántó után adózok. Most már nagynak látszik a gazdaság, mert a 80. évemet taposom lassan, meg a feleségem is. Fiatalabb koromban ennél sokkal többet bírtam. — Közel a Balaton. Jelent-e ez könnyebbséget, jó piacot a gazdálkodóknak? — Én nem érzem, hogy könnyebbséget hozna. Egyébként meg azt mondom: 3 éves korom óta élek itt, de talán tízszer sem fürödtem összesen a Balatonban. Nem maradt rá időm. Már 12 esz­tendősen marokszedőként dolgoztam. A parasztnak csak télen szabadna fürödnie — én nyáron a saját levemben für­dők. Feri bácsi lovaskocsival tar­tott hazafelé a szőlőből, kapá­lásból, amikor találkoztunk. — Az orosz fronton majd­nem elfagyott a lábam, ezért már nehezen tudok járni. De a Játék (ez a paci neve) elhor­doz mindenhová. Csikaja is van, de az istállóban kell tar­tani, mert a Baba nagyon huncut leányzó; átugorja a jó másfél méter magas kerítést is. Gyerek, aki gondját viselné az öregeknek, nincs. De még postás sem jár errefelé. Csak rókák, ők a kukoricásban la­pulva lesik a jó húsban kapir- gáló baromfiakat. Legény meg Gazdi, két oroszlánmor- gású kutyus vigyáz rájuk. Tanyás Horváth a lovával — De nem engedem ám le őket a láncról — magyarázta Feri bácsi. — Mert még meg­ennének egy erre tévedt ártat­lan embert. Megszeppenve nézhetek az ebekre, mert odaszól még, miközben elköszönök: nem kell félni, amíg itt vagyok — a kutyák szót fogadnak annak, aki enni ad nekik. Czene Attila Pénztárgép volt vele, mégsem tudott elszámolni Nem az adóhivatallal gyűlt meg a baja Szalai Ta­más siófoki lakosnak a pénztárgépe miatt. Most, amikor mindenki húzza, ha­lasztja azt, hogy a kötele­zően előírt pénztárgépet beszerezze, Szalai még a törvény paragrafusát is fel­rúgta, hogy szerezzen ma­gának egyet. Gaál László és Gonda Károly rendőr őrmesterek járőrszolgálatuk során felfi­gyeltek egy férfira, aki a ke­rékpárja csomagtartóján pénztárgépet szállított. Iga­zoltatták Szálait, aki azt állí­totta, hogy egy vendéglős ismerőse megbízásából egy másik vállalkozóhoz szállítja a pénztárgépet. A rendőrök nem hitték a kedves „esti mesét”, így előállították. Az elszámoltatásnál az­tán hiába volt vele pénztár­gép, hiba csúszott a számí­tásba. A pontot az tette az ügy végére, hogy másnap a rendőrségen megjelent a Tünde szálló vezetője, hogy feljelentést tegyen az ello­pott pénztárgép miatt. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom