Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-14 / 136. szám
6 V SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR Protestánsok találkozója Münchenben Szerdán este kezdődött és vasárnap fejeződött be Münchenben a német evangélikusok „Fogadjátok el egymást” mottóval megrendezett 25. találkozója. Ez az első találkozó, amelyet a nyugat- és keletnémet protestánsok a berlini fal megszűnése óta együtt készítettek elő. Magyarországról húsztagú küldöttség vett részt az ünnepségen. Együttműködő amerikai tagállamok Az Amerikai Államok Szervezete új koncepció alapján kíván tevékenykedni a tagállamok összehangolt fejlesztéséért — hangoztatta Joao Ba- ena Soares, az AÁSZ főtitkára managuai sajtóértkezletén. A szervezet vezető tisztségviselője annak a döntésnek a jelentőségét méltatta, amelynek értelmében a Nicaraguában tanácskozó közgyűlés az AÁSZ új állandó szerveként létrehozta az Amerikaközi Integrált Fejlesztési Tanácsot. Kárpótlási kilátások Az ENSZ szankcióbizottságának illetékes csoportja általánosságban foglalkozott azzal, hogy miként kaphatnának kárpótlást a Szerbia elleni embargó következtében kárt szenvedő országok. Bulgária, Magyarország, Románia, Szlovákia és Ukrajna fordult már az ügyben a világszervezethez, amely közvetítő, véleményező szerepet játszhat. ENSZ-körök szerint korai még arról beszélni, hogy nyílnak-e egyáltalán lehetőségek Szerbia szomszédai előtt az embargóból származó milliárdos káraiknak az enyhítésére. Új BT-tagok? Az Egyesült Államok kampányt kezdeményezett annak érdekében, hogy Japánt és Németországot vegyék fel a ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közé. Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a Külpolitikai Társaság ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ezt a tervet Clinton elnök is támogatja. A nagykövet asszony újságírók előtt rámutatott: valamennyi ENSZ-tag- államot felkértek, hogy a szeptemberi közgyűlésre dolgozzanak ki a BT átalakítására vonatkozó javaslatokat. Titkos tárgyalások PFSZ-vezetőkkel Magas rangú izraeli illetékesek két hete titkos találkozókat tartanak vezető PFSZ- politikusokkal, közöttük a szervezet végrehajtó bizottságának tagjaival, hogy megegyezzenek a palesztin autonómia Gáza-övezetben való érvényesítésében — jelentette az Al-Ha- jat című arab újság. Embargó-sértők A Romania Libera című ellenzéki lap — forrás és további részletek megjelölése nélkül — listát tett közzé olyan európai vállalatokról, amelyek „miközben a románok a Dunát őrzik”, fegyvereket szállítanak a volt Jugoszlávia országai közül Szlovéniába, Bosznia-Hercegovinába és Horvátországba. A listán 14 ország — köztük Ausztria, Németország és Magyarország — különböző cégei szerepelnek. Magyarországról a következőket sorolja fel a lap: Technika Foreign Trading Co, Technika, Universum SD és Inex Trade. 1993. június 14., hétfő ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Szinkront a „nagy” és a „kis” külpolitika között Kovács László: Végül is gondjainkat magunknak kell megoldani (Folytatás az 1. oldalról) — A külügyi bizottság kaposvári kihelyezett ülésén élesen vetődtek fel a megyék és a Külügyminisztérium közti „kompetenciazavarok’’. Nem hangzott el, a tárca képviselőjének véleményében mégis ott bújkált a kérdés: hogy jön ahhoz egy megye, jiogy külpolitikai szerepet vállaljon... — A kormányoknak és a minisztériumoknak a természetéből adódik, hogy szeretnek mindent központosítani. Ez rendszerektől, politikai orientációktól független jelenség. Amikor a Külügyminisztériumban dolgoztam, nemegyszer tapasztaltam kollégáim részéről felháborodást más tárcák vagy megyék nemzetközi kapcsolatai miatt. Úgy érezték, hogy átnyúltak a fejük fölött. Csakhogy ha egy referens ragaszkodik ahhoz, hogy minden csak az ő tudtával történjen, akkor nagyon kevés dolog fog történni, mert egy ember vagy akár egy osztály teljesítőképessége véges. Másfelől nem hiszem, hogy a kormány a megyék nemzetközi kapcsolataira féltékeny lenne. Ez csak az adminisztráció „részlegeire” igaz. Ugyanakkor a kormány talán nem eléggé tudatosan próbálja a regionális égyütt- működések előnyeit hasznosítani a magyar külpolitika törekvései érdekében. Ehhez persze a megyéknek is jobb együttműködésre kell törekedniük a kormányszervekkel. Csak kölcsönös jóindulat teremthet szinkront a „nagy” és „kis” külpolitika között. — Hallható olyan vélemény, hogy a magyar külügy máig is a Németh-kormány idején elért külpolitikai sikereinkből él... — Nagyon nehéz összehasonlítást tenni az előző és a jelenlegi kormány külpolitikája között, mert a nemzetközi feltételrendszer közben sokat változott. Mindkettőnek egyaránt voltak jobbak és rosszabbak a feltételei. A Németh-kormány időszakára esett például egy olyan lehetőség, mint az NDK-menekül- tek problémájának megoldása. Ez a lépés nagy nemzetközi tekintélyt szerzett a Németh-kormánynak. Az An- tall-kormánynak nem adódott lehetősége ilyen látványos sikerre. Másfelől az Antall-kor- mány külpolitikájának nemzetközi feltételei mégis jobbak, hiszen már nincsenek olyan korlátozó tényezők, mint a Varsói Szerződés, mint a KGST, vagy a szovjet csapatok magyarországi jelenléte. Magyarország nemzetközi mozgástere az elmúlt három évben sokkal nagyobb volt, mint az előzőekben. Más kérdés, hogy miként sikerült kihasználni ezt a nagyobb mozgásteret. Új vonások jelentek meg a nemzetközi helyzetben. Megszaporodtak a térség biztonságát fenyegető kockázatok, melyekre még a NATO sem talált orvosságot. Az Európai Közösség, sőt az ENSZ sem tud mit kezdeni vele. Közben új önálló államok jöttek létre a szomszédságunkban. A szomszédainkkal való jó kapcsolat fönntartása tehát ma jóval bonyolultabb feladat. Tény, hogy egyes szomszédainkkal nem felhőtlen a viszony. Ezért nem lehet egyértelműen a magyar kormányt hibáztatni, ám az sem mondható, hogy mindent megtettek a jobb kapcsolatok érdekében. Azt még kevésbé, hogy magyar politikusok az elmúlt három évben soha nem tettek félreérthető, a kapcsolatoknak ártó kijelentéseket. — Reálisnak látszik a veszély, hogy a Nyugat továbbra is „blokként” kezeli Közép-Kelet-Európát, s ide sorolja Magyarországot is... — Azelőtt azért kezelték blokként a térséget, mert szovjet befolyási övezet volt, s így a nyugat számára együtt jelentett egyfajta fenyegetést. A nyolcvanas évek második felében a Nyugat kezdte méltányolni a magyar külpolitika önállóságát, gazdaságunk erősödő nyitottságát. Azt, hogy az egyes emberek élete Magyarországon szabadabb volt, mint a környező szocialista országokban. Akkor minket mintegy a térségben élenjáró országot kezeltek. Most, hogy megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST, hogy ez a térség már nem jelent fenyegetést a Nyugat számára, már nem olyan fontosak ezek a finom különbségek. Magyarország már csak egy a térség országai közül. Mi érezhetjük úgy, hogy néhány vonatkozásban a szomszédaink előtt járunk. Ezt nyilván a nyugat is érzékeli, ám ezért már nem ad nekünk megkülönböztetett figyelmet és elbánást. Végül is tehát gondjainkat magunknak kell megoldanunk. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc 10 ezer levél Kínába A pekingi Tiananmen téren 1989-ben történt vérengzés óta a Kaliforniában élő Barry Chang kisebb vagyont fektetett be postabélyegekbe. A Kínába küldött levelekben tudatta, hogy törődik a kegyetlen mészárlással. A 41 éves férfi, aki 1977-ben emigrált Tajvanból és már amerikai állampolgár, negyvenezer dollárt költött arra, hogy 10 ezer levelet küldjön a felkelésben részt vett diákok hozzátartozóinak, egyetemistáknak és hivatalos személyiségnek, köztük Teng Hsziao-pingnek is. Nem akarok forradalmat kirobbantani — mondta — csak azt akarom megmutatni, hogy nem felejtem el a dolgot. Chang erőfeszítése nem járt túlságosan nagy sikerrel. Mindössze 100 válaszlevelet kapott. Ezekben a levelekben egyszerű kínaiak megírják gondolataikat, ecsetelik félelmeiket és reményeiket. A legszenvedélyesebb írásokat gyermekek küldték — mesélte Chang. — Néha egy kis pénzt is küldök, ami Amerikában alig számít, de segítség olyan országban, ahol az évi átlag- jövedelem 180 dollár. A múlt évben már csoport alakult, amelynek célja az, hogy segítsen a bebörtönzött Liu Gangnak, aki részt vett a pekingi téren kirobbant lázadásban. Gang családja egy kicsempészett 15 oldalas levélben az egyetemista leírja, hogy szinte naponta megverik. A menekültek Európáj a :en — mint gonoszok A legkeresettebb t // •• //i bűnözök Háborús bűnös — Fegyver- és kábítószercsempész — Terrorista és pénzügyi csaló Az Interpol időnként közzéteszi a legkeresettebb bűnözők névsorát. A Reuter brit hírügynökség jelentése szerint jelenleg a következők szerepelnek a listán: Jó ideje elhangzott már a borúlátó jövendölés, hogy a következő időszak a menekültek évszázada lesz. Már most is mindinkább a menekültek esztendeiről szólhatunk. Az ENSZ legújabb adatai szerint a hivatalosan nyilvántartott menekültek száma egy esztendő alatt egymillióval növekedett s jelenleg tizenhét és fél millió. Ez több mint hárommillió új menekültet jelent, miután ebben az időszakban sikerült 1,8 millió afgánt és negyedmillió kambodzsait hazatelepíteni. Huszonnégy milliót tesz ki azoknak a száma, akiket saját országukon belül kényszerítettek otthonuk elhagyására: Peruban hárommillió, Mozambikban és Angolában csaknem másfél-másfél millió személyről van szó. Az okok között elsősorban a helyi össz- ütközések, a polgárháborús állapotok, az etnikai leszámolások, jogsértések szerepelnek, de nagy számban vannak gazdasági menekültek is. Esetükben nehéz megállapítani, hogy csupán „a szomszéd rétje mindig zöldebb” csábítása érvényesül, vagy a természeti katasztrófák, pusztító aszályok s a teljes gazdasági leromlás következtében, puszta életük megmentéséért vándorbotot ragadnak. Új jelenség a menekültek Európája. A menekültprobléma éveken át elsősorban a fejlődő világhoz, Afrika, Ázsia és La- tin-Ámerika válság sújtotta területeihez kapcsolódott. Földrészünket nem sújtották a leginkább kiváltó okként szereplő helyi háborúk, akik pedig politikai vagy gazdasági okokból kényszerítőnek érezték volna a távozást — legalábbis kelet-nyugati viszonylatban — beleütköztek a határzárakba. A kilencvenes évtized kezdetével, a viszonyok kedvező és kedvezőtlen alakulásával párhuzamosan, alapvetően változott a helyzet: NyuA boszniai menekültek Vésén gat-Európa lett az elsőszámú befogadó térség. 1986-ban és 1987-ben gyakorlatilag még ugyanakkora volt a leghagyományosabb bevándorlási célországként számontartott Egyesült Államokba, illetve a Nyu- gat-Európába érkezők száma. 1990-ben és 1991-ben Nyu- gat-Európá mintegy két és fél millió embert vett fel, míg az USA csupán ennek egyharma- dát, nyolcszázezret. Európa nyugati országaiba a legtöbben — hivatalosan 1,7 milliónyian — a volt Jugoszlávia s az egykori Szovjetunió válságövezeteiből érkeztek. Sajnos, számolni lehet az „utánpótlással” is, hiszen a délszláv térségben csaknem hárommillió hajléktalan van, akik ugyancsak a távozás gondolatával foglalkoznak. Ám „a hajó megtelt”, Németországban 6,7, Francia- országban 3,6, Nagy-Britanniá- ban 1,9, Svájcban 1,4 millió külföldit tartanak nyilván, hogy csak a listavezetőkről szóljunk. A „számháború” főként azért éleződött ki, mert a recesszió következtében emelkedik a munkanélküliség. Annak idején az NSZK-ban egy bogárhátú Volkswagennel ajándékozták meg a gazdasági konjunktúra idején érkező kétmilliomodik vendégmunkást, ma viszont őket teszik meg minden baj forrásának. Döbbenetét keltettek a szélsőjobboldali akciók az 1,8 millióra tehető németországi török kolóniával szemben. A kormányok fellépnek ugyan a szélsőséges kilengések ellen, de — főként Németországban és Franciaországban — szigorú törvényekkel akarják útját állni az odavándorlásnak. Ezek a „visegrádi országokat” is érintik, hazánkból például nem akarják befogadni a menekülteket, még akkor sem, ha azok eredetileg is német úticéllal indultak el. A legutolsó statisztikák 85 ezerre tették a Magyaroszágon levő menekültek számát, de ez a körülmények következtében tovább emelkedhet és rendkívüli terhet jelenthet. A menekültek százada megkezdődött számunkra is. Réti Ervin Alois Brunner, osztrák, 80 éves. Háborús bűnös. „Második Adolf Eichmann”-nak nevezik. Részt vett több mint 100 ezer európai zsidó náci haláltáborokba hurcolásá- ban. Sokáig Szíria bújtatta. Körözik Németországban, Ausztriában, Franciaország- bam, Izraelben, Görögországban és a volt Csehszlovákiában. Yasar Avni Musullulu. Török, 50 éves. Azzal vádolják, hogy a legnagyobb fegyver- és kábítószercsempész a Földközi-tenger térségében. Körözik Törökországban, Olaszországban és Svájcban. Iljics Ramirez-Sanchez. Venezuelai, 43 éves. Terrorista, akit Carlos néven ismernek. Összeköttetésben áll arab terrorcsoportokkal . Távollétében 1975-ben elítélték két francia titkosszolgálati ügynök meggyilkolásáért. Valószínűleg ő rabolta el az OPEC olajminisztereit Bécs- ben 1975-ben. Azt hiszik, Szíriában rejtőzködik. Körözik Ausztriában, Franciaországban és Németországban. Arnoldo Rodriguez-Bee- che. Costa Rica-i, 54 éves. Nagyarányú nemzetközi pénzügyi csalásokkal vádolják. 1982-ben csalás vádjával elítélték Kaliforniában, de megszökött. Gyanítják, hogy szökése óta is nagy csalásokat szervezett. Körözik az Egyesült Államokban és Spanyolországban. Luis Rosado Ayala. Puerto Rico-i, 41 éves. Utolsó fontos szereplője a FALN nevű terrorista csoportnak. Összeesküvéssel vádolják, amely 1982-ben odavezetett, hogy New Yorkban három rendőrtisztet bombamerénylet során megöltek. Körözik az Egyesült Államokban. Jichak Schwarz. Izraeli, 63 éves. Azzal gyanúsítják, hogy felbecsülhetetlen értékű zsidó történelmi dokumentumokat lopott el Firenzében 1987-ben. Rabbinak álcázta magát és kincseket lopott el a livornói zsinagógából. Körözik Olaszországban. Francis E. Terpil. Amerikai, 53 éves. Eltávolították a CIA-ból 1971-ben. 1988 óta szökésben van. 1981-ben távollétében elítélték fegyver- csempészésért. Gyilkossággal is gyanúsítják. Állítólag ő szállítgtt fegyvereket Líbiának. Úgy vélik, hogy Kubában rejtőzködik. Körözik az Egyesült Államokban. (Fotó: Kovács Tibor)
