Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-11 / 134. szám
1993. június 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 „Ha bottal ütnek, akkor sem hagyom abba” Méz bőven folyik, de ez nem a Kánaán Rinyaújnép határában kaptárak sokasága fogadja a faluba érkezőt. Akácvirágzás után vagyunk, a méhészetben sok a munka. Kosa István ugyan Istvándiban lakik, de ideje nagy részét a Rinya mentén tölti. Rengeteget kell dolgozni és kezének nyoma meglátszik portáján. Negyvenöt mázsa mézet gyűjtött a 115 család (Fotó: Király J. Béla) Béremelés köz- alkalmazottaknak A homokszentgyörgyi képviselő-testület legutóbbi ülésén szavazott a közalkalmazottak bérfejlesztéséről. A testület döntése alapján, a központi béremelés mellett az ön- kormányzat a költségvetés terhére további emelést januárig visszamenőleg. Ez a közterhekkel együtt évi 2,5 millió forintba kerül a községnek, ebből 45 közalkalmazott részesül. Befejezetlen beruházások A kút és a víztisztító megépítésével alaposan kimerült az önkormányzat kasszája Istvándiban. A két beruházás összesen 8 millióba kerül, ennek egy része pályázat útján nyert támogatás volt. Az idén nem is futja másra, mint egy járdaszakasz megépítésére, valamint a befejezetlen beruházások elkészítésére. Az még mind a mai napig kétséges, hogy az iskolát és az óvodát kiszolgáló konyhát si- kerül-e újból beüzemelni. Megújult a templomtorony A hívek adományából Szu- lokban tataroztatták a templom tornyát. A megszépítés azért is vált szükségessé, mert ősz óta reflektorok világítják meg a templomtornyot. Turistaszálló a kastélyban A somogybükkösdi önkormányzat fennállásának legnagyobb beruházása a kastély felújítása lesz. A gyönyörű környezetben fekvő épületben van jelenleg a könyvtár, a kultúrterem, az orvosi rendelő és a polgármesteri hivatal. A kastély felújítására négymillió forintot különítettek el a költség- vetésben. Tervezik, hogy az idegenforgalom megindítása érdekében kialakítanak egy turistaszálót az épületben. Új igazgató az iskola élén Igazgatót választott legutóbbi ülésén a homokszentgyörgyi képviselő-testület. A község iskolájának ezentúl Visnyei Sándorné lesz az igazgatója. A pedagógus egy éve már mint megbízott intézi az intézmény ügyeit. A testület egyhangú szavazással választotta meg vezetőnek. Egészségügyi fejlesztések Még ebben az évben befejeződik Barcs város egészségügyi fejlesztési programja. Ez tartalmazza a háziorvosi szolgálat számítógépes felszerelését is. Ezen kívül EKg és ultrahang berendezések vásárlása, az ügyeleti szolgálat, a fül-orr-gége szakrendelés, és a fizikoterápia és felszerelése fér bele a negyvenmillió forintos költségvetésbe. Három évvel ezelőtt megszűnt a méhészszakcsoport, mert az áfésznak nem hozott elegendő hasznot. Most teljesen önállóan dolgoznak azok, akiknek a kedvét nem vették el. Kosa István, a korábbi szakcsoport vezetője csaknem negyven éve foglalkozik méhészettel. — Kezdetben kedvtelésből 45 családot tartottam, ma 115-öt — mondta. — Régebben egy kiló méz után 20 fillért kaptunk. Ebből a „nagy” ösz- szegből még gyógyszerre is futotta. Elmondta azt is, hogy mindig akad tennivaló a méhek Belcsapuszta Barcs külvárosa. Itt található a Kremzír kastély. Ennek dicső múltját és hányattatását szeretnénk bemutatni az olvasónak. A kastély szorosan összefonódott a Kremzír családdal. Az 1840-es évek elején telepedtek Barcsra, vagyis az akkori Pálfalura. Kremzír Károly „ősapa” eleinte hulladékok, szerves anyagok gyűjtésével foglalkozott. 1848-tól bérelték a Széchenyi-család tulajdonában levő Belcsa- pusztát; ekkor a kastély még nem létezett. 1866-ban megvette a birtokot, majd elkezdett építkezni. A kastély az őslakók szerint 1870 körül készült el. A több gyermekes család a kastélyban lakott. Fia, Kremzír Mór a megye egyik legnagyobb adófizetője. Szeszfőzdéje volt, mezőgazdasági tevékenységet folytatott, hatalmas birtokain sokan találtak munkát, megélhetést a környék falvaiból. A fejlesztéseket is elsőként vezette be a környéken, istállóiban már abban az időben önetetőt használtak. Pártfogolta a művészeteket is, nagy szerepet játszott abban, hogy a megye első színháza Barcson létesült. A zsidó törvény életbelépésével megfosztották vakörül. Télen letakarja, ellátja őket gyógyszerrel, élelemmel. Majd készíti a kaptárakat. Tavasszal kivizsgálja azt, hogy melyik család anyás, melyik nem. — Ha nincs kellő mennyiségű méz, akkor elmarad a fi- asítás — tette hozzá. — Áprilisban jön a zárkázás, ez a szaporodási időszakot jelenti. A repce és akác elnyílása után következik a pörgetés, így készül a repce- és akácméz. Májusban termelnek, a kelési idő 21 nap. A legnagyobb veszély az atkafertőzés. Ha a mérge bekerül a mézbe, akkor elpusztul a méh. A legjobb vógyonuktól. És ekkor már csak mint lakók éltek a saját kastélyukban. Kremzír Mór 1940-ben meghalt: özvegyét és négy lányát koncentrációs táborba hurcolták. Fia, Pál munkaszolgálatosként Oroszországban halt meg. Az államosítás után a határőrség kapta meg az épületet. Még törődtek az állagával, de később már hagyták pusztulni. Egyik részét lebontották, másik része a tsz tulajdonába került: raktár céljára használták. 1978-ban engedélyt kértek a lebontásra. 1980-ban a tanács és a Műemlékvédelmi Felügyelőség ezt nem engedélyezte. így afféle patthelyzet alakult ki: lebontani nem dőszer ez ellen a Kartán gyógyszer: litere azonban 11 ezer forintba kerül. Júliusban pihenhetek, szeptemberben viszont selejtezzük a lépeket. Kosa István elmondta: maga keresi a vevőt és úgy adja el termékeit, ahogyan a legelőnyösebbnek tartja. A Kremzír kastély lehet, de felújításra nincs pénz. A menthető értékeket — öntöttvas-korlát, intarziás bútor — elvitték. Pedig még Reményi Katalin ötvös és férje is szerette volna megvásárolni a kastélyt. De nem sikerült az üzletkötés. Egy- időben alkotóház, valamint aranymosó kialakítását is tervezték. 1986 óta viszont magántulajdonban van az épület. Az „illető” azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy vállalja a karbantartást. Ez azonban nemigen látszik, mert továbbra is elhagyatottan áll. Lassan már az enyészeté. Gamos Andrienn — Most a méhészet nem biztosítja az anyagi hátteret. Amikor 45 családdal kezdtem, akkor 25 mázsa méz lett az akácból. És 90 ezer forint haszon volt rajta. Meggazdagodni azonban ebből sem lehetett, csak megélni! Jelenleg 45 mázsát gyűjtött a 115 csaA földi természet dacol a júniusi nap hevével s a szorgos méhek hada tüsténkedik az illatos hársak koronáin. Mint eme szorgos jószágok a fa tetején, úgy szállják meg a vidéket a „mélység és magasság” (dögkutak és hársfák) dülőúti vándorai, akiknek áldott kezemunkája nélkül gyönyörű lombos fák illatozhatnának újtaink mentén s a parkokban. Ők azok, akiknek éles látása és szaglása felettébb fejlett, csak hallásuk hasonlít ebben az időszakban a dürrögő fajdkakaséhoz. Jönnek és jönnek biciklivel, motoron, autón, rozoga szekérrel, melyeknek vonója girhes gebe, árulkodva arról, hogy még nincs itt a zabhe- gyezés ideje. Előnyére csak akkor változna, ha fakalapáccsal bordáit jobban a bőre alá lehetne igazítani. Sorsába beletörődve bandukol alig gyorsabban, mint annak idején a „négyökrös szekér”, pedig a hátsó tengelyhez akasztott bundás sátorőrző is tolja a szekerét. Aztán távoznak, letört hársfaágakkal megrakodva hársfavirág szelídítette aromás illatot hagyva maguk után, mely ritkaságért verA Texsito kft azt hirdette, hogy felejthetetlen estével ajándékozza meg a lakócsaia- kat. A meghívón „röfike” hirdette: „Megéri a leghosszabb utat is”. Mert az útiköltséget is megtérítik. A rendezvény mottója igen biztató volt: „Az egészségért a legjobbat”. Hogy ez a rendezvény mi mindennel kecsegtetett? Nos, a szervezők beígértek a lakosságnak fűt, fát, meg némi szenet, csakhogy vevők legyenek a bulira. Sokan mondogatták: „Ne tudjak meginni egy korty nedűt, ha ide nem megyek el.” A házaspárok órát kaphatnak ajándékba. S a nőtlenek és a hajadonok sem panaszkodhatnak, mert minden vendégnek jár egy üveg sör ingyen... Már órákkal a kezdés előtt megtelt a lakócsai presszó. Az említetteken kívül még nyugati áruk vételére is lett volna lehetőség. Többen megittak már egy, két... fröccsöt, mert nem bírták kivárni a nagy „attrakciót.” A Iád, de nem kell senkinek a méz. Tehát nemcsak az állattartókat, hanem engem is sújt az értékesítési nehézség. De ha bottal ütnek, akkor sem hagyom abba a méhészetet. Mert betölti az egész életemet. G. A. senyre kelhetnének a Heráb- ria menedzserei. Maguk mögött hagynak megcsonkított fákat (temetőket sem kímélve), látványnak csak olyasvalami marad, amit természetfilmekben a gorillacsalád elvonulása után lehet tapasztalni. Igazi idegenforgalmi látványosság. Ennek az istennek az idejében születhet-e valaki, aki képes gátat vetni a természet eme megcsúfolásának? Mert ugyebár agyonütni ezért senkit sem lehet (legfeljebb azt, aki szólni merészel érte), sem tömlöcbe vetni. Pénzbírságot meg nem célszerű kiróni, mert miből is fizetnék meg a mérhetetlen kárt!? Már látom azonban e csapat szigorú büntetését: az el- íziumi mezőkön hársfaligeteket telepítenek, ahol majdan a kivénhedt jogalkotók, környezetvédők, körzeti megbízott rendőrök és a tehetetlenségtől elfáradt, bogarassá vált falusi polgármesterek csőszködnek felváltva, fizetségül végre szívhatnák a friss hársfavirág illatát. De addig... engedjük át a virágokat a méheknek. Kulcsár Szilveszter Texsito rendezői, az ingyen sör még sehol. A polgárok nem tehettek mást, fizettek érte — úgy, mint máskor. „Az ajándékozás a rendezők megérkezése után jöhet” — szólt a parancs. Ismét megittak a vendégek néhány pohárral. A negyedik után már megcsappant a korábbi lelkesedés. Az italok azonban fogytak, s persze saját zsebre ment minden. Az arcok pirosodtak, az emberek egyre ingerültebbek lettek. Ám a várva várt esemény még nem érkezett el. — Mikor lesz ingyensör? — kérdezgették a kocsmárost. — Nem tudom — válaszolta. Erre sokan felálltak asztaluktól, majd katonás léptekkel elindultak hazafelé. Éjfélkor teljesen kiürült az italbolt. Mindenki aludhatta sörmámoros álmát. Pedig a Texsito szívélyes üdvözlete így szólt: „Megéri a leghosszabb utat is”. A csukának is, amikor bekapja a „csali” kishalat... Gamos Csak a szépre emlékezünk.... Ez volt a mottója annak a találkozónak, amelyet a homokszentgyörgyi iskola szervezett a hét végén. Mindenkit meghívtak egy jóízű csevegésre, aki valaha tanított a község iskolájában. Csaknem ötven pedagógus érkezett az ország minden részéből, és egy jó hangulatú banketten elevenítették fel a régi élményeket. Pusztulásra ítélve? Kastélysors Belcsapusztán Csili-csali Lakócsán avagy mese (sör)habbal Júniusi látomás
