Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

1993. május 27., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — KAPOSVÁR 11 7500 általános iskolás fejezi be a tanévet Tizenhat kaposvári általá­nos iskolában összesen csak­nem hétezer-ötszáz általános iskolás fejezi be rövidesen a tanévet. A tanulókat 303 tanu­lócsoportban 641 pedagógus oktatja. A Liszt Ferenc Zene­iskolában 679 diák ismerkedik a zeneművészet alapjaival. Tévéfelvétel a színházban A Magyar Televízióban a közelmúltban is több olyan adást láthattunk, amely a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház előadásairól készült. Az idei évad utolsó ilyen felvéte­leit most rögzítik: ma délután Pogány Judit által szervezett Szélkötő Kalamona című gyermekdarabot veszi fel a Magyar Televízió; előtte rögzí­tették szalagon a Rómeó és Júlia című előadást, amelyet Lukáts Andor rendezett. Mindkét felvételt a közeljövő­ben láthatják a nézők. Új orvosi körzet Toponáron Új orvosi körzetet alakíta­nak ki Kaposváron, a toponári városrészben. Az új körzet be­indítását az indokolja — hatá­rozott Kaposvár közgyűlése —, hogy a városrészen lakók száma egyre nő, s az újabb építkezések azt vetítik előre, hogy további lakosság-növe­kedésre lehet számítani a kö­vetkező években. A toponári városrészen élők száma ma eléri az ezerhétszáz főt. Csökken a lakosság száma A Központi Statisztikai Hiva­tal megyei igazgatóságának legutóbbi kiadványa szerint a Kaposváron élők száma 1990. január 1-jén 71,8 ezer volt. A tíz évvel korábbihoz képest egy százalékkal csökkent — szemben az 1970-es években tapasztalt 19 százalékos nö­vekedéssel. A tényleges né­pességcsökkenés 0,6 ezer la­kos volt. Az 1991. év végére 71,2 ezerre fogyott Kaposvár lakossága; a csökkenés oka kizárólag az elvándorlás. Grafikai tárlat a Gyergyaiban Adelmann Gusztáv grafi­kusművész mutatkozik be al­kotásaival a kaposvári Gyer- gyai Galériában. A tájképek­ből összeállított kiállítást jú­nius 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Tárgyalás az elnöki teendőkről A napokban megállapo­dásra jutottak a Kaposvár Me­gyei Jogú Város és a megyei önkormányzat vezetői az Al­pok-Adria Munkaközösség­ben történő városi részvétel­ről. Már e megállapodás szel­lemében tárgyalnak a munka- közösség vezetői holnap Bu­dapesten a Külügyminisztéri­umban az Alpok-Adria Mun­kaközösség elnöki és egyéb teendőinek ellátásáról. Mint ismeretes: a regionális szer­vezet irányítását két évig So­mogy megye látja el. Versenyelőny a kaposvári vállalkozóknak Indok: a munkanélküliség enyhítése és a város fejlődése Ötszázalékos versenyelőnyt kapnak a kaposvári telep­hellyel működő vállalkozások, helyi polgárok ha a város ál­tal meghirdetett beruházások megvalósítására pályáznak. Erről döntött Szita Károly alpolgármester javaslatára a közgyűlés. Többen bírálták a kaposvári önkormányzatot, hogy a többmillió forintos beruházá­sokat — amelyeket a polgár- mesteri hivatal hirdetett meg — ritkán nyeri el a Kaposvá­ron telephellyel rendelkező vállalkozó vagy kaposvári pol­gár. Szita Károly alpolgármes­ter szerint nem így volt ez: a beruházások 80-85 százalé­kát helybeliek „vitték el”. A pi­acon azonban egyre nagyobb a verseny s mind több a nem kaposvári székhelyű pályázó. Ezért tartotta szükségesnek az önkormányzat, hogy a ka­posvári telephellyel rendel­kező vállalkozókat versenye­lőnyhöz juttatja. — A munkanélküliség keze­léséből nem maradhat ki Ka­posvár — mondta az alpol­gármester —, már csak azért sem, mert szociális segélyért a hivatalhoz jönnek az embe­rek. A kaposvári cégek helyi adókat fizetnek, ez közvetlen, mig a foglalkoztatás közvetett előny. (A foglalkoztatottak személyi jövedelemadójának 30 százaléka az önkormány­zathoz kerül.) A beruházni szándékozó helybeli vállalko­zók elősegítik a város fejlődé­sét, az infrastruktúra fejleszté­sét, s talán lehet rájuk számí­tani közcélokra történő ado­mánygyűjtésnél is... Tóth Kriszta Tovább szélesedik a kapcsolat Darhannal (Folytatás az 1. oldalról) A darhani vendégek Kapos­váron megtekintették a Kaposi Mór Megyei Kórházat, az MTESZ-ben megrendezett iro­datechnikai és számítástechni­kai kiállítást; ellátogattak az ag­ráregyetemre, a ruhagyárba és a Tungsram Rt-hez, és találkoz­tak a Klinker Rt. igazgatójával. Több kulturális programon vet­tek részt, s megbeszéléseket folytattak a városi önkormányzat vezetőivel. Úgy ítélték meg, hogy gyümölcsöző lehet a szép hagyományokra épülő kapcso­lat, s ezt együttműködési szer­ződésben is rögzítették. A ka­posvári polgármester hivatalá­nak fogadószobájában tegnap megtartott tanácskozást köve­tően írta alá a szerződést Ka­posvár Megyei Jogú Város Ön- kormányzata nevében Szaba­dos Péter polgármester és dr. Kéki Zoltán jegyző, Darhan Vá­rosi Tanácsa részéről L. Amar- szanaa polgármester és C. Ba- jaszgalan a városi egészség- ügyi hivatal igazgatója. Ez egé­szíti ki a Darhanban február 21-én kötött megállapodást. Eszerint a Kaposi Mór Megyei Kórház 1994-ben havonta egy-egy darhani orvos fogadá­sát vállalja. Ugyanakkor kérték, hogy egy tapasztalt nőgyógyász szakor­vost küldjenek egy hónapra Darhanba. Cserébe fölajánlot­ták két — elsősorban termé­szetgyógyászattal foglalkozó — orvos fogadását és továbbkép­zését. A ruhagyár is fogad egy hónapra egy darhani ruhaipari szakembert, s tovább építik a kapcsolatot a tető cserépgyár­tás, a sütő- és ruhaipari gépek, berendezések gyártásának terü­letén, illetve a kereskedelem­ben. Kaposvár szerepet vállal a Darhanban tervezett tejipari, gyermekruházati, csomagolói­pari és villamossági beruházá­sokhoz szükséges partnerek felkutatásában és közvetítésé­ben. A mongol vendégek pénte­ken utaznak tovább, Buda­pestre. Várnai Ágnes Társadalmi szervezetek kezdeményeztek A hősök napja Kaposváron A zaranyi LRTB-alakulat katonái tartják rendben a hősök temetőjét a Szigetvári utca végén (Fotó: Csobod Péter) Kaposvári társadalmi szer­vezetek kezdeményezésére május utolsó ' vasárnapja (pünkösd napja) a magyar hő­sök emlékünnepe, a hősök napja. Valamikor nemzeti ün­nep volt ez a nap. A második világháború óta az idén elő­ször emlékeznek „hivatalo­san” is a hősökre. Vasárnap 14 órakor a Szent Imre utcai pártok házában, 17 órakor pedig a Szigetvári utca végén a hősök temetőjében ökume­nikus tisztelgés és ima lesz. A temetőt évek óta katonák gondozzák, s tették rendbe a mostani emlékezésre is. Eredete az első világháború vérzivataros éveihez nyúlik vissza. 1915 nyarán a keleti arcvonalon a magyar csapa­tok súlyos veszteségeket szenvedtek a túlerőben lévő orosz csapatoktól. Az első vo­nalakban harcoló báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy a magyar katonák hősiessége láttán levelet írt gróf Tisza Ist­ván magyar miniszterelnök­höz. Ebben többek között ja­vasolta: „Az országgyűlés már most hozzon törvényt, amely- lyel az állam minden község­ben egy szép kőemléket állít, amelyre minden idők legvére­sebb háborújának elesett hő­seit névszerint bevéseti, ma­radandó példaként a serdülő utódok számára. ” Az országgyűlés 1917-ben alkotott törvényt a hazáért küzdő hősök emlékének meg­örökítéséről: „Mindazok, akik a most dúló háborúban a had- rakelt sereg kötelékében hí­ven teljesítették kötelességei­ket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érde­messé. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik éle­tükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. ” A háború vereség, valamint az ezt követő tragikus esemé­nyek akkor nem tették lehe­tővé a törvény végrehajtását: az 1920-as évek elején állítot­ták fel minden jelentősebb te­lepülésen az első világhábo­rús emlékműveket. 1924 má­jusában az országgyűlés tör­vényt alkotott az 1914-18. évi világháború hősi halottai em­lékének megünnepléséről. A XIV-es törvénycikkben ez ol­vasható: „...A nemzet soha el nem múló hálája és elisme­rése jeléül az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottainak dicsőssé- gére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnap­ját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot — „Hősök emlék ünnepét” — a magyar nemzet mindenkor a hősi ha­lottak emlékének szenteli. ” Az Új Somogy 1926. június 1-jén így ír a hősök napjáról: „Mintha nem is egy országos törvény rideg paragrafusának ellentmondást nem tűrő pa­rancsszava, hanem a lelkek­ben általánosan érzett hála és kegyelet teremtette hangulat vitte volna Kaposvár közön­ségét, vagy gyűltek össze va­sárnap délután 3 órára a Rá­kóczi tér déli sarkára, hogy ott a város tanácsa által rende­zett emlékünnepélyen részt vegyenek felekezetre való te­kintet nélkül mindazok, akik fájdalmas veszteségnek tekin­tik a hasztalanul kiontott sok drága magyar vért ......a Szó­z at előadása után a Szigetvári utcai hősök temetőjébe vonult példás rendben a résztvevők óriási tömege, a katonazene hangja mellett...” 1932-ben a vasútállomással szemben felavatták a 44. gya­logezred emlékművét. 1933-tól az ünnepségeket itt tartották. A Szigetvári utcai hősök temetőjében ezután már nem tarottak szervezett megemlékezést. Az ünnepsé­gek külsőségeikben, szellemi­ségükben évről évre mesz- szebb kerültek 1924-es tör­vény szellemétől. 1942 máju­sában a magyar királyi bel­ügyminiszter a II. világháború hősi halottai emlékének meg­örökítésére adott ki körrende­letét. „Az 1938. év óta folyt hadműveletekben új hősök ál- dozaták fel életüket a Haza ol- talában. Drága emléküket ugyanaz a hálás kegyelet, tisztelet és szeretet övezi, mint az elmúlt világháború hő­seinek emlékét, nevüknek pe­dig ott a helye az I. világhá­ború hőseinek az emlékműve­ken megörökített nevei kö­zött.” 1945 után az első nem­zetgyűlés a hősök emlékünne­pét szabályozó törvényt hatá­lyon kívül helyezte. Most van meg annak a lehetősége, hogy a már feledésbe merült hősök napja méltó módon — az eredeti elképzeléseknek megfelelően — keljen életre. Amikor ugyanis az ünnepek az aktuális hatalom politikai lényegének kifejezőivé válnak, elvesztik eredeti — ne­mes — tartalmukat. Puskás Béla A szippantás, a szabálysértés is pénzbe kerül... Szennyvíz az utcán A Donner városrész utcái­ban a szennyvíz elvezetése régi probléma. A járdák mel­letti kis árkokban folyik a mo­sóvíz, a fürdővíz. A kétes lé a lejtősebb utcákon érként „csörgedezik”. Az ott lakók nem tehetnek erről, hiszen vékony a pénztárcájuk; a köz­terület-felügyelők pedig bün­tetnek. A Kelet-lvánfa utcában lakó Buzsáki Gyuláné panaszolta: márciusban becsöngett hoz­zájuk két férfi; megkérdezték, milyen víz folyik az utcán. Azt felelte: öblítővíz, mert mosott. „Mondták, hogy nem szabad kiengedni a vizet, de én ezt nem tudtam, s amúgyis az egész utcáé kifolyik. Felírták a nevünket, néhány házzal arrébb meg helyszíni bírságot is kiosztottak. A fér­jem másnap bement a közte­rület-felügyelethez kérni, hogy ne büntessenek meg minket, mert nyugdíjasok vagyunk, nincs pénzünk. Határidőt szabtak, hogy a kifolyót kös­sük át a derítőre.” A férj, Buzsáki Gyula mu­tatta: azóta már átkötötték a csövet a derítőbe, de az utcá­ban attól még ugyanúgy folyik a víz. Másoknak miért nem kell — több ezer forintért — átköt­tetni? S egyáltalán: elfogad­ható megoldást kellene találni a szennyvízelvezetésre — mondta. Hiszen vannak nagy­családok az utcában, akiknek anyagilag megterhelő a he­tenkénti, kéthetenkénti szip­pantás. Németh Istvántól, a kapos­vári közterület-felügyelet ve­zetőjétől megtudtuk: amikor el­lenőrzéseik során tapasztalják a szennnyvíz kiengedését az utcára, szabálysértési eljárást vagy helyszíni bírságot kez­deményezhetnek. Helyszíni bírság esetén 3 nap múlva újra kimennek az érintett házhoz és ellenőrzik, hogy átkötötték-e tuladonosok a csövet. Nehéz helyzet ez, hiszen a nyugdíjasoknak ke­vés a pénzük, hogy csatorná­zásra is áldozzanak. Szabálysértési eljárásban a kaposvári polgármesteri hiva­tal közigazgatási irodáján hoznak döntést: két héten be­lül szüntessék meg a lakók a környezet szennyezését, s 10 ezer forint is kiróható bünte­tésként. 15 napos határidők le­jártával újra és újra ki kell fi­zetni a bírságot. Előfordult — mondta Né­meth István —, hogy hatszor jelentettek fel valakit, mégsem változtatott semmit. Egyébként a mosóvíz, für­dővíz kiengedése köztiszta­sági szabálysértésnek számít, s ha élővízbe is bekerül, az már vízszennyezési vétség. Alig hinnénk azonban, hogy a büntetés jelenti a megoldást. T. K. Bevallom... ...törvényt tisztelő állampolgár vagyok. Ha a hatóság felszólít, zokszó nélkül bevallók mindent! Azt is, hogy miért keltem fel bal lábbal, vagy hogy miért csak egy üres teát iszom reggelire. Ha ez szabály — természetesen megteszem. (Am, ha nem kérdeznek, nem köteleznek rá, minek fecsegjek?) Mindezt azért bocsátottam előre, mert a kaposvári ön- kormányzati hivataltól a közelmúltban kaptam egy kicsit „rossz-emlékű-szövegezésű” utasítást, hogy három na­pon belül jelenjek meg a gépkocsim forgalmi engedélyé­vel és az adásvételi szerződéssel együtt. Egy álmatlan éjszakán töprengtem: vajon miért? Mit mulasztottam? A súlyadót azonnal befizettem. Mi lett volna még a kötelezettségem?! Alig vártam a reggelt, hogy megjelenhessem.' És akkor kiderült: bizony, nagy hibát követtem el! Nem vallottam be a gépkocsit. Hogy az adót viszont befizettem? Az nem számít! Nincs beval­lás!! Hát én most bevallom: sok mindent gondoltam — de azt nem hozom nyilvánosságra. Azt viszont igen: vajon, nem lehetne megkímélni az ügyfeleket a hozzám hason­lóan átélt idegességtől például a következő módon: számos autókereskedő van a megyében. Egyszerűen odaadják nekik ezt a formanyomtatványt, aztán a tisztelt vásárló új kocsija átvételekor a sok egyéb irat, papír, zöldkártya mellett átveszi ezt is, aztán rendjén teljesíti kötelességét. Nem, követ el mulasztást, nem idegeskedik, nem érzi bűnösnek magát — bevall és fizet! Nem lenne egyszerűbb? —sa—

Next

/
Oldalképek
Tartalom