Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 119. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1993. május 24., hétfő Harcok Közép-Boszniában A közép-boszniai Vitéz városka körül kemény harcok folytak. A tüzérségi lövedékek sok kárt tettek az épületekben. Feltárul egy újabb, szigorúan titkos dosszié A „kis Sztálin”különös életútja Jóslatok a kormányról Politikai asztrológia Hosszú ideig a thaiföldi lapok címoldalain szerepelt, és az ország közvéleményében óriási felzúdulást keltett a közelmúltban az, hogy egy vezető buddhista szerzetes a csillagok segítségével pontosan megjósolta az előző thaiföldi miniszterelnök lemondását. Hillary új frizurája Hillary Clinton ismét a nem­zet érdeklődésének közép­pontjába került. Ezúttal azon­ban nem az általa szorgalma­zott egészségügyi reform kapcsán, sokkal inkább sze­mélyes jelegű dolog miatt: a Frist Lady ugyanis rövidre vá­gatta szőke haját. Hogy az új frizura mekkora feltűnést kel­tett országszerte, erről Hillary Clinton azt mondta a Pennsyl­vania Egyetem hallgatói előtt: úgy látszik, ez az első számú probléma az Egyesült Álla­mokban. Egyik barátnője még a távoli Japánból is felhívta te­lefonon a frizura ügyében. „Megmondtam neki az igazat. Minthogy az elnök mindenkit felszólított a Fehér Házban, hogy fogadjanak el 25 száza­lékig terjedő kurtításokat — tréfálkozott a Frist Lady —, én elhatároztam, hogy 50 száza­lékig elmegyek”. Visszatért a Coca-Cola Iránba Kerek 14 esztendővel az­után, hogy az iszlám forrada­lom mint amerikai terméket és a gyűlölt nyugati kultúra jelké­pét száműzte az országból, a Coca-Cola megkezdte dia­dalmas visszatérését Iránba. 1979 óta első ízben látható most minden iráni lapban fél­oldalas hirdetés: „Igyál Coca-Colát!” Még azokban is, amelyek különben naponta mennydörögnek a „Nagy Sá­tán” ellen, és óva intenek „a dekadens nyugati kultúra in- vázójától”. A látványos vissza­térés egyik oka az, hogy a csőd szélére került az iráni Zam-Zam vállalat, amely 14 évvel ezelőtt a Coca-Cola „he­lyi” változatának gyártásába fogott. Ma már a reklám min­den iránit figyelmeztet arra, hogy az „igazi” Coca-Cola az üveg márkajellel ellátott dugó­járól ismerhető fel. Julio Iglesias Kínában Julio Iglesias világhírű spa­nyol énekes föllépett Sang­hajban a kelet-ázsiai játékok záróünnepségén: Mona Lisa című dalát adta elő angolul és a Bamboleót spanyolul. Kíná­ban rendkívül ritka esemény a könnyűzene külföldi csillagai­nak vendégszereplése. Kambodzsai félelmek Kambodzsában annyira romlott a biztonsági helyzet, hogy emiatt a japán cégek ide­iglenesen kivonták képviselői­ket az országból, visszaküldé­sükről azonban csak a mos­tani választások befejezése után döntenek. Az Itochu cég és a Sumitomo szabadságolta embereit, aminek csak rész­ben oka az, hogy a vörös khmerek merényleteket kö­vetnek el. A gazdasági válság is érezteti hatását. Szinte mindennapossá vált az erő­szakoskodás: rablásokat nyílt utcán, napközben is elkövet­nek. Vonat Kalinyin- grádból Berlinbe Negyvennyolc év elteltével újra lesz közvetlen vasúti ösz- szeköttetés Berlin és Kali- nyingrád, az egykori Königs­berg között. Az első vonat szombaton érkezett meg a va­laha Németországhoz tartozó terület központjába, Poznan érintésével. A járat megindítá­sát az tette lehetővé, hogy időközben európai szabvány­nak megfelelő sínpárt fektet­tek le orosz területen is. így az utasok megtakarítják a vago­nok kerékcseréjéhez szüksé­ges 3 órát. „Egyetlenem emlékére” — e szavakat vésette rá a bánatos özvegy, Marija Dzsugasvili a tatár főváros, Kazány temető­jének egyik sírkövére. Keve­sen tudják, hogy a kőtömb alatt Vaszilijnak, Sztálin külö­nös sorsú fiának földi marad­ványai nyugszanak. Az évti­zedeken át szigorúan titkos­ként kezelt dossziék csak most nyíltak meg. A diktátor maga alá gyűrte saját gyermekeit is. Első há­zasságából származó fiát, Ja- kovot tüzér alezredesként fogságba ejtették a németek. Az apja tudni sem akart róla, hiszen egy Sztálin nem kerül­het fogságba. 1943-ban a sachsenhauseni koncentrá­ciós táborban pusztult el. Lá­nyának, Szvetlánának az éle­téről eleget tud a világ, a meghasonlott asszony ma egy londoni menhely lakója. De mi történt Vaszilijjal, akinek apja eredetileg a grúzok nemzeti eposzának hőse nyomán a Tariel nevet szánta, de az anya, az öngyilkosságba me­Negyedszázaddai ezelőtt barikádokon álltak, a sajtó a huszonévesek nevével volt tele. Ők voltak Párizsban a ba­rikádok hősei, a diákmozgal­mak vezetői. Maoisták és trockisták, Marcuse lelkes hí­vei és baloldali kommunisták. Mi lett belőlük negyedszázad múltán? A neves francia hetilap, a L’Express nemrég összeállí­tást közölt 1968 májusa egy­kori diákvezéreiről, mintegy félszázról írta meg, mi volt ak­kor, s mi lett ma. Tanulságos a névsor: az egykori forradalmá­rok közül ma mindössze egyetlen egy, Alain Krivine maradt meg „hivatásos forra­dalmárnak”, ő ma is egy ultra­baloldali, de jelentéktelen poli­tikai szervezet vezetője. A többiek? Van közöttük volt mi­niszter, egyetemi tanár, ismert újságíró és neves ügyvéd. Sokuk gomblyukát díszíti a Becsületrend rozettája vagy más magas francia kitüntetés. Van, aki már nincs is az élők sorában. Néhányan elmond­ták véleményüket a lapnak ar­nekülő vagy meggyilkolt Na- gyezsda Allilujeva a régi orosz Vaszilijhez ragaszkodott. Tizenegy éves korában, 1932-ben elveszíti anyját, s annyira magányosnak érzi magát, hogy a rémült testőrök szeme láttára kocsiba vágja magát, és a Moszkva környé­kén élő fivéréhez, Jakovhoz hajt. Azonnal visszahozzák, s bekerül a moszkvai különle­ges iskolába, amelynek osz­tálynévsorában — az éberség kedvéért — csak keresztné­ven szerepel. Rengeteg baj van vele, de az igazgató közli a tanári értekezleten: „Sztálin elvtárs fia minden diák példa­képe, függetlenül attól, elvégzi e feladatát vagy sem.” Érett­ségi után a légierő 3. számú tiszti iskolájának hallgatója, a német támadás idején már hadnagyi uniformist visel. Apja utasításba adja, hogy nem vehet részt közvetlen harci cselekményben, de személyi aktái szerint a háborút, s jólle­het személyi anyagában óva­tos utalások vannak „gyenge ról is, hogyan látják a 25 évvel ezelőtti eseményeket ma. Alighanem valamennyiük közül a leghíresebb a „Vörös Dany”, Daniel Cohn-Sendit, a német diák, a nagyszabású mozgalom kezdetét jelentő „Március 22” Bizottság megte­remtője volt. Őt ma a nagy német város, Frankfurt alpol­gármesteri irodájában lehet megtalálni. A német diákot annak idején kiutasították Franciaországból, tíz éven át a lábát sem tehette francia földre; mostanában azonban gyakori vendég, és tartja a kapcsolatot egykori társaival. Mosolya, amely akkor na­ponta volt látható az újságok első oldalán és a televíziók képernyőin, ma is emlékeztet a régire. „Nem hiszem, hogy 1968 májusa feltétlenül bekerül majd a történelemkönyvekbe — mondja a ma 48 éves Cohn-Bendit a francia hetilap­nak adott interjúban. — Vélet­len, hogy Franciaország akkor olyan alapvető társadalmi vál­ságban volt, amely fellázította idegzetére”, vezérőrnagyként a moszkvai helyőrség repülői­nek parancsnoka. A vezérkari akadémiát nem hajlandó elvégezni, unatkozik és iszik, apja halálát is állandó részegségben éli meg. 1953 tavaszán, egy kocsmai vere­kedés után letartóztatják, de beadványai szerint ez Berija bosszúja volt. Két évvel ké­sőbb már komolyabb vád éri: 1955 szeptemberében a 39. számú katonai bíróság titkos tárgyaláson nyolc évre ítéli, mert elöljáróit és tiszttársait ál­lítólag rendszeresen beárultá Sztálinnál. 1961-ban szaba­don bocsátják, de három hó­nap múlva — így a hivatalos közlés — ittasan elgázolt egy asszonyt. Kazányi számű­zésre ítélik. A tatár fővárosban megvál­toztatja nevét, úgy köt házas­ságot egy ápolónővel. Alko­holmarta szervezete azonban nem bírja, 1962-ben, 41 éve­sen Vaszilij Dzsugasvili eltá­vozott az élők sorából. Ferenczy Europress a fiatalokat, s mindenkit egye­sített.” A „Vörös Dany” volt azóta tagja különböző baloldali és környezetvédő mozgalmak­nak, s ma a város szociális ügyeivel foglalkozik. „Nem va­gyok ideológus, és sohasem akartam hivatásos politikus lenni” — hangoztatja ma a di­áklázadás egykori vezetője, aki bármilyen furcsa, ha hiva­talos minőségben jár külföl­dön, most „Németország nagykövetének” is érzi magát. Jacques Sauvageot, a diák- szakszervezetes ma Rennes képzőművészeti főiskolán ta­nít, s bár továbbra is baloldali érzelműnek vallja magát, fel­hagyott az aktív politizálással. Tiennot Grumbach, az egyik maoista csoport legfőbb veze­tője jónevű ügyvéd lett, a Be­csületrend kitüntetettje, de ma is elsősorban olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek szociális töltésűek. Alain Geismar, a Proletár Baloldal egykori veze­tője ma a felsőoktatási dolgo­zók szakszervezetének főtit­kára, s mostanáig magas Thaiföldön igazi tekintélye van a csillagjóslásnak: a mi­nap az egyik vezető üzleti új­ság egész sor asztrológiai elő­rejelzést közölt a most hiva­talba lépett kormányról. A jós­latok azonban nem mindig ör­vendeztetik meg a politikai élet szereplőit. Az ország egy ismert csil­lagjósa nemrégen azt mondta Csuan Likpairól, a jelenlegi kormányfőről, hogy rövidesen megbukik, és néhány éven be­lül nő áll majd a thaiföldi kor­mány élére. Nincs még egy ország a világon, ahol az aszt­rológia olyan éles fegyver lenne, mint ebben a délke­let-ázsiai országban. Valójá­ban azonban nagyon kevesen értenek ehhez a tudományhoz Thaiföldön. Mint a kérdés egyik szakér­tője elmondta, a legtöbb csil­lagjós elavult módszereket használ a modern csillagkuta­tás mellőzésével. Mindezek ellenére az aszt­rológia és a jóslás sok egyéb formája a társadalom szerves részét alkotja, és az emberek rendkívül komolyan veszik az ilyesfajta előrejelzéseket. A jósok ki is használják ezt: a légkondicionálóval ellátott üz­letekben éppúgy megtalálha­tók, mint a köztereken és ut­cákon. Szolgáltatásaik ára 1 és 100 dollár között mozog. Az asztrológiának törté­nelmi múltja van az ország­ban: az abszolút monarchia 60 évvel ezelőtti bukásáig az állam vezetői hivatalos asztro­lógusok egész hadát foglal­koztatták. A thaiföldi asztrológiai tár­saság még ma is a királynő védnöksége alatt működik. A 40 éve alapított intézmény ma már több mint 5000 tagot számlál. A társaság évente tízhónapos asztrológiai tanfo­lyamot indít, amelynek elvég­zésével az azon résztvevők csillagjóslásra feljogosító ok­levelet kapnak. Az érdeklődők hivatalos tenyérolvasói vagy posztot töltött be az oktatási minisztériumban. S a többiek? Ketten közü­lük: Bruce Lalonde egykori di­ákszakszervezeti funkcioná­rius és Bemard Kouchner a miniszterségig jutottak az előző kormányokban. Lalonde ma a zöldek egyik pártjának vezetője, Kouchner a Méde- cins sans Frontier mozgalom megteremtője — vagyis mind­ketten szociális érzékeny­ségű, de nem kifejezetten bal­oldali szervezetekben ve­sznek részt. Sokan lettek újságírók; kö­zülük egész csoport van a népszerű párizsi napilapnál, a Libérationnál. Az egykori kommunista diákszóvivő, Da­niel Vemet ma a Le Monde külpolitikai rovatvezetője; Jean-Marcel Bouguereau a l’Evénement du Jeudi című hetilap főszerkesztője. A Le Nouvel Observateur munka­társa volt a maoista Pierre Blanchet — őt tavaly Horvát­országban, tudósítás közben érte halálos lövés. Kis Csaba akár fiziognómiai — az arcvo­násokból való jóslással foglal­kozó — kurzusra is beiratkoz­hatnak. Az iskolát a legkülönfélébb társadalmi háttérrel rendel­kező emberek látogatják: diá­kok és diplomások egyaránt. Sokan csupán kíváncsiságból érkeznek, ám vannak, akik életcéljuknak tekintik a jóslás valamely fajtájának az elsajá­títását. Thaiföldön egy új épület alapjainak lefektetése előtt gyakran kikérik a csillagjósok tanácsát. Az asztrológiai jósla­tok meghatározó jelentősé­gűek a thaiföldi légitársaság­nál is: az 1960-as években, amikor a Bangkokból induló első légijárat pontos dátumát kitűzték, gondosan tanulmá­nyozták a csillagok állását. A csillagjósokhoz nemcsak in­tézmények fordulnak tanács­ért, hanem magánemberek is, akik azt remélik tőlük, hogy megoldást találnak személyes problémáikra. Thaiföldön az asztrológushoz menni annyit jelent, mint Nyugat-Európá- ban meglátogatni a pszicholó­gust. Egy bangkoki szállodában magánpraxist folytató jós, aki 12 dollárt kér egy 30 perces konzultációért, elmondta: — Sokan érkeznek hozzám tel­jesen elkeseredett ábrázattal, majd a beszélgetés után egé­szen megváltozva, pozitívabb életszemlélettel távoznak. Egy másik, négycsillagos hotelben egy ismert fiziognó- mus tart konzultációkat. El­mondása szerint többen azért keresik fel, mert úgy hiszik, az arcukon végzett plasztikai mű­téttel megváltoztathatják sor­sukat. — Az egyik kliensem azzal kapcsolatban kért ta­nácsot tőlem, hogy miképp változtassa meg orrának a formáját. Meg volt ugyanis győződve afelől, hogy egy új orr sikereket hoz majd neki az üzleti életben — mondta a fi- ziognómus. Hírességek a békéért Chantal Bemard, egy 62 éves francia asszony a héten hivata­losan is bemutatja Verdunben A Béke Nemzetközi Könyvét, amelynek összeállítására életé­nek hét esztendejét, áldozta. A könyv a világ 161 híres emberé­nek béke melletti kiállását tar­talmazza, a Nobel-békedíjas Teréz anyától Willy Brandtig. Chantal Bemard levélben kérte 57 ország hírességeit, hogy járuljanak hozzá egy „ökumenikus mű” létrehozásá­hoz, amely „könnyít az ember­iség fájdalmán". Égyesek, mint Butrosz Gáli, az ENSZ főtitkára saját kezű levélben válaszoltak, mások festményt küldtek, ismét mások zeneművet. Névjegyre írt néhány sor, vagy többoldalas írás alatt a többi között Lech Walesa, illetve a dalai láma, Je- lena Bonner, Brigitte Bardot, Maurice Béjárt, Václav Havel, Yves Saint-Laurent, Elie Wiesel, Federico Fellini, Mario Vargas Llosa és mások aláírása. A gyűj­teményt Nancyban tett látogatá­sakor megáldotta II. János Pál pápa. A gyűjteményt ősszel vagy télen árverésre bocsátják. A befolyt összeget nemzetközi humanitárius és környezetvé­delmi célokra fordítják. Forradalmár diákok - huszonöt év múltán ■ Mi lett a barikádok hőseiből?

Next

/
Oldalképek
Tartalom