Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. május 22., szombat NOVEMBERBEN BEMUTATKOZIK A Magyar nagylexikon Vannak, akik még emlékeznek rá, milyen viharokat kavart annak idején a Révai Nagylexikon újrakiadásának még a gondolata is. Az akkori Szép- irodalmi Kiadó nyomott anyagi helyzete miatt gondolt a megjelentetésre, mert utódvállalat lévén, nem kellett szerzői jogdíjat fizetni. Sokan voltak azonban, akik feleslegesnek és főleg korszerűtlennek tartották, a maga nemében és idejében kiváló Révai ismételt kiadását, hiszen már a pótkötet megjelenése óta is mintegy félszáz esztendő telt el. Ezalatt az ötven év alatt nemcsak a technikai, civilizatórikus ismeretek szaporodtak el — néha már ijesztő méretekben —, hanem a Föld egykori politikai térképe is átrajzolódott, s a művészet, a tudomány, a politika új eseményei és személyiségei kerültek a világ (és a mi országunk) érdeklődésének előterébe. Ezek egy igazi lexikonból kihagyhatatlanok. Az ellenérvek — és feltehetően bizonyos politikai félelmek — azután odáig vezettek, hogy a már kinyomott első kötetet sem lehetett forgalomba hozni. Az igazi gond abban állt — és ebben mindenki egyetértett —, hogy több mint negyedszázadnyi készülődés után még mindig nem volt új magyar nagylexikon. Szaklexikonok ugyan megjelentek szép számmal, de olyan ösz- szefoglaló munka, amely a legszélesebb közönség számára adott volna könnyen áttekinthető, olvasható definíciókat, nem került az egyre piacosodó könyvterjesztő hálózatba. (Ezért aztán megszaporodtak az utóbbi időben a külföldi lexikonfordítások.) Aztán jött a számítógép az Akadémia Kiadó lexikon-szerkesztőségébe, az adatok könnyen visszakereshető, „visszalapozható” elektronikus jelekké váltak, s amiről mindenki azt hitte, legalább egy újabb évtizedet kell még várni, az 1993-ra megszületett. Zöld Ferenc, az Akadémia Kiadó igazgatója nemcsak napra, hanem órára pontosan bejelentette az első kötet hivatalos bemutatkozását. 1993. november 3-án 11 órakor a Kossuth Klubban lesz ez a nagy pillanat, amikor az első barna (ez extra kötetek kék velúrbársony) kötésben megjelenő példányok a nyilvánosság elé kerülnek. Miért éppen ezen a napon? 1825. november 3-án az országgyűlésben egy fiatal huszárkapitány, mindenki meglepetésére, felállt, szót kért, és birtokainak egy évi teljes jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására ajánlotta fel. Ez a jövedelem pedig nem volt kicsi, hiszen a huszárkapitányt Széchenyi Istvánnak hívták. Méltó gesztus a jeles nap emlékére a Magyar nagylexikon első kötetével jelentkezni. Amit ezután 15 követ még. Kötetenként mintegy 800 oldalon, összesen 150-160 ezer címszót talál majd az olvasó, ezer négyszínnyomású, illetve fekete fehér képet, és 40 térképet tartalmaz a teljes sorozat. Magyar lesz ez a lexikon, s nemcsak abban a természetes értelemben, hogy magyar nyelven íródott, hanem azért is, mert ez nem fordítás, nem átvitel, esetleg kiegészítése külföldi munkáknak, hanem minden egyes címszavát magyar szerzők erre a célra írták. Lehet, hogy a megjelenése nem akkora jelentőségű, mint az Akadémia alapítása volt, de aki már sokszor keresett sokat reklámozott, igen drága külföldi lexikonokba számunkra oly fontos adatokat, neveket, tényeket, azok értékelni fogják a magyar tudományosságnak ezt a jeles termékét. -thlFejedelmi kiállítás Goethe-illusztrációk a Kaposfüredi Galériában Somogyi Győző festőművész és Karátson Gábor grafikusművész mutatkozik be a Kaposfüredi Galéria újabb kiállításán. Somogyi Győző munkáival először a hetvenes évek elején ismerkedhetett meg Kaposvár képzőművészet iránt érdeklődő közönsége. A megyei könyvtárban rendezett tárlata emlékezetes, hiszen a történelmi múlt sajátos, groteszk ábrázolásával hívta föl magára a figyelmet. Somogyi Győző nemcsak a képzőművészetnek szentelte életét, mint azt folyamatos tevékenysége bizonyítja, hanem történelmi tudatformáló szerepet is vállalt. A Kaposfüredi Galériában rendezett kiállításon történelmi múltunk jeles alakjait mutatja be a festő. Somogyi Győző a megszokott historikus ábrázolással szemben egy teljesen új képi megjelenítésre vállalkozott. A portréábrázolás sajátos módját választotta: történelmi nagyjaink heroizilált képmásai „ismerősként” jelennek meg a vásznon. A fejedelmek, tábornokok, altábornagyok arcképe köré nem festett glóriát, ám mint a parasztmadonnák jelennek meg előttünk. Árpád fejedelem fehér lovas ábrázolásával szemben egy puritán férfi néz velünk szembe, Szent László, Csák Máté, Hunyadi János, Kinizsi Pál, Hunyadi János, Dobó István, Balassi Bálint, Bethlen Gábor, Thököli, II. Rákóczi Ferenc, Esze Tamás, Bem apó, Damjanich és Görgey sem a megszokott történelmi hősként mutatkozik be Somogyi Győző festményein. Két albumot is a nézők figyelmébe ajánl a galéria: Somogyi Győző és Szelényi Gábor fotóművész közös munkája a Káli medencét mutatja be. Somogyi Győző életmódjára is utal néhány fotó, jellemzésül egy birkanyájat terelő juhászt kapott lencsevégre a fotós: a kép középpontjában maga a festő, Somogyi Győző. A Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot Barczy Zoltán és Somogyi Győző közös munkája, a Királyért és koronáért című kötet, amely a patriotizmus érzését táplálja. Karátson Gábor művészeti író Goethe illusztrációkkal mutatkozik be a Kaposfüredi Galériában. A Faust ihlette grafikák a mű szellemiségét idézik. Horányi Barna Vers az utcazajban A tévé zenei és irodalmi programjairól KAPOSVÁRON LAKIK JÓZSEF ATTILA? A gazdaság baja és a kultúra sorsa — Az az érzésem, és ezzel azt hiszem nem mondok újat, hogy ebben az országban a kultúra erősen devalválódott, az igazi értékek kezdenek a háttérbe szorulni — véli dr. Sipos Csaba, a megyei és városi könyvtár tudományos főmunkatársa. — Ezt egy példával tudnám szemléltetni: fiatalok kerestek anyagot egy várostörténeti vetélkedőhöz, és volt egy olyan feladat, hogy Kaposváron élő híres költő. Összedugták a fejüket és visszakérdeztek: nem József Attiláról van szó? Félelmetes jelenségnek tartom, hogy középiskolás szinten ilyen kérdés egyáltalán előfordulhat. — Mi állhat ennek hátterében? — Azt veszem észre; az egész élet túlságosan racionális szemléletűvé vált, ami nem hoz hasznot, az pillanatnyilag nem olyan fontos. Ezt észre lehet venni a költészetben is. Ez az ország valaha versolvasó volt, hiszen évente nagy sikerrel adták ki a Szép verseket. Még kiadják ugyan, de csekély olvasóközönségnek. — Teljesen egyetértek Csabával abban, hogy napjainkban mindenki racionálisan mérlegel — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth Katalin könyvtáros. — Márpedig a kultúra egy hosszú távú folyamat, az az információ, amelyhez most hozzájutunk, nem biztos, hogy abban a pillanatban kamatozik, hanem esetleg csak hosszú távon. — És elvonatkoztatva ez igaz az országra is... — így van. És itt látom a problémát: amikor egy gazdaság bajban van, akkor a kultúra szprul háttérbe. — És mintha éppen valami ilyesmi történnék... — Igen, de ha piacorientálttá teszem a könyvkiadást, akkor csak olyan könyvek jelennek meg, amelyek hasznot hoznak, és azok is drágábban. És itt nő meg a könyvtárak szerepe, hiszen az emberek egyre kevesebbet képesek fordítani áz irodalmakra. A gond akkor van, amikor a könyvtárak költségvetését is megnyirbálják. Az ifjúsággal kapcsolatban azt gondolom, hogy hiányoznak a régi közösségek, ha úgy tetszik kul- túrközösségek. Visszamehetünk akár a Horthy-rendszerbe is, amikor a falusi összejöveteleken a hagyományt próbálták továbbvinni, amely eseményekbe bevonták az ifjúságot is. És ez valahol öröklődött, apáról fiúra... — ... és a hagyomány természetessé vált... — ... természetessé vált és beleivódott az egyénbe. Ez magyarázza a mostani honismereti szakkörök szerepét, ahol felvállalják ezt, és a régi vágású pedagógusok szinte megszállottan csinálják ezt a munkát — veszi vissza a szót dr. Sipos Csaba. — Mert sajnálatos módon felnőtt egy teljesen érzelemszegény generáció, ami talán csak a kornak a bűne. — A kulturális és művelődési szféra háttérbe szorulását nyilván megérzik az e területeken dolgozók is. — Természetesen, de mindig is voltak a szellemi munka területén olyan foglalkozások, amelyek az adott időszakban sikereseknek számítottak, ez jelenleg a jogász, a közgazdász és a számítástechnikus. Ebből adódóan a bölcsész beállítottságú, lírikusabb alkatú értelmiségiek háttérbe szorulnak. Az üzleti élet, a kapitalista mentalitás nem is ezt kívánja. — Végezetül: miként látják, optimista avagy pesz- szimista ma az értelmiség? — A magyar emberben mély gyökerei vannak a pesz- szimizmusnak — vélekedik dr. Sipos Csaba. — én mégis hiszek abban, hogy van értelme a munkánknak, van értelme a kultúra ápolásának, terjesztésének. Be jó is volna, ha val- lanák e hitet a döntésekkel birkózó, a „nagy nemzeti erszény kulcsát birtokló kamarások” is... B. T. Czigány György húsz év rádiózás után 1976-ban szerződött a televízióhoz. Nevét rangos és népszerű műsorok sora jelzi. Két évi szünet után újból a zenei és irodalmi műsorok főszerkesztője a tévében. — A kifejezetten szórakoztatást kínáló pop-rockot kivéve, a zenének több ága, az opera, az operett, a sanzon s a népzene is hozzánk tartozik, ahogy a balett és a majd húszéves múltra visszatekintő zenés színház. A száznál több bemutató bebizonyította, hogy a televízió alkotóműhely, nem csak műsorközvetítő. Megrendeltünk darabokat, például Vajda János Barabását vagy a Mario és a varázslót, ezek azóta az Operaház repertoárdarabjai. Az operákat kifejezetten a tévé megrendelésére írták meg. Mecénások voltunk. Ez a gyakorlat elég ritka a nyugati televíziózásban. Most meg kell találnunk az egyensúlyt az új gazdasági feltételek között. Szűk csapat dolgozik együtt, de szeretnénk a központban működő rendezők, szerkesztők, műsorvezetők közül szá- zat-százhúszat rendszeresen foglalkoztatni a programjainkban. Tehát továbbra is rendezni fog nekünk Horváth Ádám, Apró Attila és Sólyom László. — Milyen új műsorok készülnek? — Havonta jelentkezik majd a Muzsikáló Magyarország, amelyben élményszerűen bemutatnánk a hazai zenei életet. Sok tehetséges művészünk van, vidéken is, nagyszerű zenepedagógusok, szervezők. Az Erkel-évforduló alkalmából a Tv1 szerkesztő- gárdája elkészítette a nagyon értékes, de kevésbé ismert Er- kel-operát, az István királyt. Megemlékezünk a Grieg évfordulóról, ellátogatunk a drezdai zenei hetekre és a salzburgi ünnepi játékokra — lehetőségeink szerint mindenhova, ahol magyar művészek szerepelnek. Salzburgban például Solti György vezényel, és megszólalnak itt Ligeti György és Kurtág György művei. De megkeresett bennünket Fischer Iván, hogy a jövő hangversenyévadban beszélgetést tervez a közönséggel az elhangzó művekről. Ennek a tévés műfajnak is hagyománya van már. Népszerű volt Bernstein s Mihályi András sorozata, s ilyesmi most Fellegi Ádám játékos-mulatságos show-ja. Irodalmi műsorok is készülnek. Hetente egy-egy verssel jelentkezik az Ezredvégi költők sorozat, amely talán a Vers mindenkinek utóda, s szeretnénk váltakozva szerepeltetni egy olyan műsorral, amelyben a klasszikus magyar és világirodalom is megszólalna. Az ilyen jellegű versműsorok nem szerepelnek a nyugati televíziók programjában. De egy kis országnak, mint mi, mások a hagyományai, más a stílusa, s másnak van hitele. Pár perc a költészeté, amely kiszakít a hétköznapok rohanásából. Ezért egy Babits-sort választottam sorozatcímül: Vers az utcazajban. Azt szeretnénk, ha nagyobb arányban kerülhetnének adásba kulturális műsorok fő műsoridőben. Ennek előfeltétele, hogy ne ötvenöt perces, egyórás műsorok készüljenek, ha sikerül 15-20 percben bemutatnunk egy alkotót, akkor ezt este kilenckor is műsorra lehetne tűzni, s utána folytatódhatna a program valami harsányabban szórakoztatóval. A vetélkedők közül folytatódik a Szó-zene-kép; témája a romantika lesz, vagyis a XIX. század. Nem vagyunk .olyan idealisták, hogy az emberek csak komolyzenét meg költészetet szeretnének kapni, de reméljük, hogy mindezeknek életükben helye van. Én nem akarom tudomásul venni, hogy van arisztokratikus művészet, és ennek szűk körű értő befogadói. A jövőre már huszonötéves Ki nyer ma? a bizonyíték, hogy bárkit meg lehet szólítani a művészettel kapcsolatban. Túl sok most az információ, viszonylag kevés az élmény. Mi pedig olyan műsorokat szeretnénk csinálni, ami szép, amelyben élményt tudunk nyújtani; élményt egy költeménnyel, élményt egy Schubert-daHal. Józsa Ágnes Somogyi Győző festménye Zrínyi Miklósról Karátson Gábor Goethe-illusztrációja
