Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-21 / 92. szám
1993. április 21., szerda SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 9 Ki képviseli a gyerek érdekeit ? Tudom, hogy az újság sem mindenható. Mégis felhívhatja egy problémára a figyelmet. A nyilvánosság sok esetben használ. Nyolc éve váltam el gyermekem apjától. A volt férjem Kelemen Lajos, várdai illetőségű szobafestő-mázoló. Azelőtt kisiparos, most már kb. 5 éve munkanélküli. Azóta alig-alig fizeti az öt éve, a bíróság által megítélt 1300 forint összegű gyermektartást. Állítása szerint alkalmi munkából él. Az alkalmi munkája természetesen a fusizás. Minek is kellene neki munkahely? Ott a fizetéséből levonnák az adót és fizetésének ötven százalékát a sok elmaradt tartásdíj fejében. így sokkal több jut neki. A gyermekről nem gondoskodik, behajtani nem tudom rajta. A végrehajtó az ajánlott leveleimre sem válaszol. Többször tettem feljelentést ellene, de érthetetlen módon mindig elhitték neki, mikor megígérte, hogy ezentúl fizetni fog. Most már egy éve nem kaptam tőle egy fillért sem. Pedig nagy szükségem volna rá. Születésemtől fogva beteg vagyok. Ennek ellenére huszonöt évig dolgoztam. Ekkor egy, a nők között gyakori betegség támadott meg, a csont- ritkulás. Egy évig táppénzen voltam, majd közel egy évig munkanélküli, míg végre leszázalékoltak. Most van 7050 forint nyugdíjam. A családi pótlékkal együtt kettőnknek, a gyermekkel van tízezer forintunk. Jelenleg folyamatban van az eljárás tartás elmulasztásáért, de már tudom, megint megússza. Egyszer már kihúzta a csávából az általános ammesztia. Most azt hallottam, május 15-től nem lesz büntetendő cselekmény a tartás-elmulasztás. Ezután a családjogi törvénynek is érvényét veszti az a mondata, amely valahogy úgy szól, hogy a szülő köteles a gyermekéről a saját létfenntartásának veszélyeztetése árán is gondoskodni. Kérdezem én, hogy ki fog ezentúl a hozzám hasonló helyzetű szülőkön segíteni? Ki képviseli a gyermekek érdekeit? Kelemenné Bárdosi Beáta Kaposvár, Madár u. 18. A sportegyesületek pénztárcája, avagy a város és a vállalatok „barátsága” Néhány hete sportegyesületünket is érintő napirendi pont kapcsán bepillantást nyertem Kaposvár közgyűlésének munkájába. Az egyik képviselői vélemény késztetett e cikk megírására, és motivált ebben a Somogyi Hírlapban megjelent interjú dr. Somoskövi Gáborral, a sportbizottság elnökével a kaposvári sportegyesületek pénzügyi gondjairól, valamint dr. Gyenesei Istvánnak, a megyei közgyűlés elnökének a kaposvári sportegyesületek vezetőivel tartott kozultációjáról szóló tudósítás. O A közgyűlési napirendi pont előzményeihez: a szerencsejátékokról szóló törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek, utasítások a Bingó szerencse- játék szervezését, lebonyolítását kizárólag a „vállalkozó” sportegyesületek számára tették lehetővé. A támogatás célja a sportegyesületek bevételének növelése volt, s az, hogy ezzel tehermentesítsék a helyi önkormányzatok költségvetését. Négy kaposvári sportegyesület (az Építők SC, a Tungsram SC, a Vízügyi SC, a Kosárlabda Club) szintén „kiválasztott” sportegyesület: a volt Apolló moziban — ezt a polgármesteri hivatal hozzájárulásával és támogatásával a Moziüzemi Vállalattól bérelték — tavaly nyáron kezdte meg működését a Bingó játékterem. A tiszavirág-életű vállalkozás mintegy 8 miliő forintjába került a sportegyesületeknek. A múlt év végén — amikor önkormányzati tulajdonú lett az épület — négy sportegyesület azt kérte az önkormányzattól, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből visszaigényelhessék az épület értéknövelő felújítása, rendbehozatala érdekében kifizetett pénzt. A kaposvári önkormányzati képviselők döntő többsége elismerte: mind jogilag, mind etikailag támogatható a sportegyesületek kérése. A szavazás is a többségi véleményt erősítette meg: az ingatlan értékesítési árától függően teljesíthetőnek tartotta. Tehát az ügy végére pontot lehetne tenni. Bellái Zoltán képviselő hozzászólása előtt vállalta a „sportellenes” minősítést. Hozzászólásában annak a véleményének adott hangot, hogy a közgyűlésnek tulajdonképpen semmi köze a vállalkozáshoz, a sportegyesületek problémájához. Kifejtette: nem kell egy elbukott vállalkozásból tragédiát csinálni, hisz százával buknak meg vállalkozók. Hozzátette: a sportegyesületek nem kérdezték meg sem a polgármesteri hivatalt, sem az önkormányzatot, mielőtt a vállalkozásba fogtak. (Csak zárójelben: információhiányon alapuló megállapítását sajnálatos módon befolyásolta dr. Kéki Zoltán jegyző is, aki a közgyűlési előterjesztésében lényeges információkat elhallgatott és hozzászólásában nem kis csúsztatásokkal próbálta befolyásolni a képviselő-testületet.) Bellái Zoltán véleménye számomra azért volt megdöbbentő, mert azoknak a vállalkozóknak a véleményét igazolta, akik az utóbbi hónapokban mind erőteljesebben kritizálják a polgármesteri hivatalt és a közgyűlést, vállalkozásellenes magatartásáért. A képviselő úgy kezelte a vállalkozókat, mint akiknek léte, működésük eredményessége nem fontos a város boldogulása szempontjából. Megfeledkezve arról, hogy a gazdasági rendszerváltás Kaposváron szinte teljesen felszámolta a régi gazdasági struktúrát és egyre inkább a vállalkozók adóbefizetései lehetnek pótlólagos forrásai az önkormányzat költségvetésének. Egy ilyen költségvetés nyújthat csak fedezetet azokra a kiadásokra, amelyek a város polgárainak mindennapi életét elviselhetőbbé teszik. © A megyei közgyűlés elnökével tartott kozultáción a sportegyesületek vezetői egyetértettek abban, hogy egy szponzorbarát környezet kialakítása tud csak enyhíteni a pénzügyi problémákon. Elhangzott az is, hogy csak akkor várható el a vállalkozóktól intenzívebb támogatás, ha az önkormányzat vállalkozóbarát magatartása a gyakorlatban is érvényesül. A sportbizottság elnöke az interjúban példaként említette, hogy más megyeszékhelyeken a szponzori támogatások 100 millió forint körül vannak. Ezt megerősíti, hozzátéve, hogy ezeken a megyeszékhelyeken az önkormányzat a kaposváriénál jóval nagyobb összegekkel támogatja a sportot. Ennek ellenére nem ebben látom a lényeges különbséget, hanem abban, hogy azokban a városokban alapvetően más a polgármesteri hivatal és az ön- kormányzat kapcsolata a vállalkozókkal. Naponta lehet olvasni arról, hogy a város vezetői a vállalkozókkal közösen keresik a gazdasági fejlődés lehetséges útjait és a különböző szponzori támogatások növelésének lehetőségeit. © Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a kaposvári önkormányzat által megrendelt beruházásokból milyen arányban részesednek a város vállalkozói, azt is, hogy a vállalkozók nagy része miért kényszerül Kaposváron és a megyén kívül vállalkozni. Miért kényszerülnek ezek a vállalkozók Budapesten, Kecskeméten, Veszprémben stb. fizetni iparűzési adót? Nem csodálkozom, amikor jelentősebb szponzoraink sorra jelentik be: azoknak a városoknak a sportegyesületeit támogatják, ahol az önkormányzattól munkát kapnak. Ezért lehet igaza Somoskövi Gábornak abban, hogy valóban csak néhány százezer forinttal fogják támogatni a kaposvári vállalkozók a város sportját. © A kaposvári önkormányzat működése kezdetén helyesen fogalmazta meg azt a célt, hogy „értékmegőrző” tevékenységének súlypontját — adottságainknak megfelelően — a művészetre, a kultúrára, a sportra helyezi. El kell ismerni: a város ifjúsági és művelődési központja a korábbinál magasabb színvonalon teljesíti funkcióját, új színfoltja a város kulturális életének a tavaszi fesztivál, és a város magáénak tudhatja az ország egyik legrangosabb színházi alkotóműhelyét, a Csiky Gergely Színházat is. A Somogyi Hírlap tudósításaiból megismerhettük azt az ádáz presztízsharcot, amelyet a városi ön- kormányzat és a megyei közgyűlés folytatott a színház birtoklásáért. A győztes a város lett, és lehetőséget kapott arra, hogy felvállalja a színház támogatásának súlyos pénzügyi terhét. Az önkormányzat tavaly — a mintegy 100 millió forint állami támogatás mellett — csaknem 40 millió forinttal támogatta a színház működését és az 1993-ra tervezett támogatás is eléri — az állami 100 millió forint mellett — az 50 millió forintot. Az intézmény e jelentős támogatással jól sáfárkodik. A kaposvári Csiky Gergely Színház nem egy város, hanem egy ország kulturális életének kiemelkedő értéke. De míg a színház támogatása növekvő, Kaposvár sportjáé csökkenő, s ezért egyre inkább ellehetetlenül. A város vezetői megfeledkeznek arról, hogy ha az ön- kormányzat továbbra is csak szavakban vállalkozóbarát, akkor rövidesen elkövetkezhet egy olyan időszak, amikor a csökkenő bevételek miatt a színházat sem tudja kiemelkedően támogatni. Ismétlődő vád, hogy tulajdonképpen az önkormányzat tartja el a város sportegyesületeit. Somoskövi Gábor számszerű adataira támaszkodva is bizonyítható, hogy a város „nagy" egyesületeit tekintve ez az állítás nem állja meg a helyét: a Kaposvári Rákóczi FC 1992-es 12 millió forintos kiadásainak fedezetéhez 3,2 millió forinttal, tehát csak 27 százalékkal járult hozzá az önkormányzat. Hasonló a támogatás aránya a Tungsram SC esetében is. A Kosárlabda Club támogatottsága még ennél is rosszabb, a sportegyesület 1992-es mintegy 14 millió forintos kiadásaihoz az önkormányzat 2,5 millió forinttal járult hozzá. (A kosárlabdacsapat 10 éves NB l-es szereplése során az önkormányzati (tanácsi) támogatás mértéke soha nem érte el a 20 százalékot.) Külön kategória a bajnok Somogy SC támogatása. A sportegyesületnek a kiemelt önkormányzati támogatás ellenére is jelentős szponzorai vannak. Az önkormányzati támogatás esetükben sem éri el az 50 százalékot. „Eltartásról” tehát még a röplabda esetében sem lehet beszélni. Közismert, hogy az elmúlt 3 évben az infláció mértéke évi 30-40 százalék között mozgott. A sportegyesületek „fogyasztói kosara” az átlagtól jelentősen eltér: a következmény, hogy az infláció mértéke ezek esetében meghaladja a 100 százalékot. A sportegyesületek támogatására szánt összeg azonban évről évre csökkent. Nyilvánvaló, hogy a csökkenő önkormányzati támogatás nem nyújthat fedezetet a sportegyesületek növekvő költségeire. © Sokan — köztük több képviselő — a közelmúltban többször megfogalmazták, hogy a város több mint 3 milliárdos költségvetéséből meg lehetne duplázni a sportra szánt összeget (még így is az utolsók között lenne), és olyan szinten támogatni a város sportját, mint ahogy más megyeszékhelyeken. Lehet az állásponttal vitatkozni. Azon is, hogy ezzel in- dokolt-e egy intézményt — a jelentős állami és megyei támogatás mellett — az önkormányzatnak ilyen mértékben „szponzorálni”. Lehet rövidlátó, közömbös módon kezelni a kaposvári vállalkozókat. Lehet őket erőn felül megadóztatni, az adók, a bérleti díjak további emelésével átmenefileg nagyobb adóbevételre szert tenni. Azon azonban nem lehet vitatkozni, hogy tőlünk nyugatra, Európában is a gazdasági erőforrásokból táplálkozik a kultúra, a művészet, a sport. Gyakran hallani, hogy Európába készülünk. Amíg eljutunk oda, célszerű lenne útközben megállni Zalaegerszegen, Szombathelyen, Körmenden, Győrben és Sopronban. Hátha találunk ott átvehető tapasztalatokat. Kováts Imre a Kaposvári Kosárlabda Club elnöke (Köz) Haszon nélkül Lapunk április 16-i számában Közhasznú munkásból munkanélküli címmel jelent meg írás. 1991. július 1-jétől dolgoztam a kelevízi önkormányzatnál mint közhasznú munkás. Nekem ez a munkahely megfelelő volt, mivel helyben volt. Amikor felvettek, egyedül végeztem a munkát. Temető rendbetartása, kaszálás, hóeltakarítás stb. volt a feladatom. Közben felvettek még egy személyt. Ő kőműves szakmunkás, így már kisebb építési munkát, javítást el tudtunk végezni. Minden rendben volt április 1-jéig. Akkor nem tudom, kinek vagy kiknek volt az ötlete vagy áprilisi tréfának szánták, hogy aki közhasznú, másfél évnél nem dolgozhat tovább. Az én fizetésem kezdetben 8500 forint volt bruttóban, mikor kiléptem 9500 forint. Nem sok pénz; igaz, helyben volt a munkahely, nem kellett utazni, sem ennivalót vinni, minden délben haza tudtam menni ebédelni, délután négy órakor már otthon voltam. Mivel idős szüleim vannak, tudtam segíteni otthon'munka után. Nekem nem éri meg, hogy vidékre járjak dolgozni. Havonta legalább 1500-2000 forint elmenne utazási költségekre és egyéb dolgokra. Akinek ilyen ötlete volt, hogy másfél évig lehet dolgozni mint közhasznú, kitenném az utcára utcaseprőnek havi 5000 forintért. Akkor elgondolkodhatna, hogy mit csinál. 30-40 ezer forintért üldögélni és kitalálni ilyen ötletet nem nagy ügy. De tessék megélni 5-6000 forintból. Szidjuk a Kádár-rendszert, de ha valaki 20 évet dolgozott, még törzsgárdadíjat meg egyéb jutalmat is kapott. Hát ennyi lenne a hozzáfűznivalóm. Horváth József Kelevíz, Rákóczi u. 4. Úgy, ahogy elvették A múlt évben értesítést kaptam, hogy a kéthelyi önkormányzat képviselő-testülete beválasztott az érdekegyeztető fórum tagjai közé. Feladatunk az volt — azt önök is tudják —,. hogy a kárpótlási jegyre licitálásra kijelölt földterületet fogadjuk el, tehát szentesítsük. Erre voltunk jók. A bizottság tagjai közül a legtöbben nem ismerték azt a területet vagy elkerülte figyelmüket a Baglasi-hegy legszebb területén egy szégyenfolt. Nem tudom megbecsülni, hogy hány hektár lehet, a szőlőt kivágták — letermett —, otthagyták; 7-8 éves avar, aljnövény, betontuskó, oszlop, dróthuzal, azt csak látni kellene, ott a mérnök úr nem húzza el a szalagját. Én kértem a jelenlevő elnököt, hogy azzal a feltétellel felfogadom részemről, hogy rendbe teszik a kijelölt területet, meg is ígérte — halkan. Már többször is kértem, beszéltem azóta az elnök úrral, a polgármester úrral, de a terület érintetlen. Miért kell ezt kérni? Számtalanszor elhangzott a felhívás: a szövetkezetek tegyék rendbe a kijelölt parcellákat. Őket nem büntették meg vagyonbitorlásért, hanyag kezelésért. Megint szegény agyonkínzott parasztot riogatják, ha nem műveli a földjét; még meg sem kapta a földjét, már újra elveszik, hát vegyék. Nem szégyeli magát az, aki ezt mondja? Bevetve adtuk át, illetve rabolták el; hogy a vetőmagot megkapjuk, még ingyen le is arattatták velünk. Ahogy vitték, úgy szeretnénk látni viszont, legalább művelhető állapotban. Ki se- gít?(!) Ismét nincs gazdája a földnek. És még egy gond: kérjük a licitáló „biztos-urakat” a helyszínre, nem a kultúrházba! Ki látott olyan árverést, fiogy nem látja, mit vesz meg, mire ígér rá. Én ugyan ismerem, azért kérem polgártársaim érdekében, hogy a csalódást elkerüljék, mutassák be a helyszínen a kijelölt területet. Özv. Szabó Jánosné Kéthely, Petőfi u. 19. Jó kereseti lehetőséggel, azonnali felvételre keresünk, finomszerelői munkakörbe érettségizett és szakképzetlen női munkaerőket 30 éves korig, kétműszakos munkakörbe. Azonnali belépés, éves foglalkoztatás. Fonyódi lakosok előnyben. Jelentkezni lehet: FONYTON Kft. Harmatos u. 56. 8640 Fonyód Tel: 85/61-811 (4687) Értesítjük Tisztelt Vásárlóinkat, hogy pécsi és kaposvári lerakatunk április 26-tól 30-ig leltározás miatt zárva tart Ezen idő alatt raktárüzleteink változatlan nyitva tartással állnak szíves rendelkezésükre. AMFOUA ^IftTffl I MII ..................... A mfora Rt. Kaposvár-Pécs. (4736)
