Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1993. április 1., csütörtök Díjátadás Bartók Béla-Pásztori Ditta- díjakat adtak át a Zeneakadémián. A kuratórium döntése alapján Soproni József, a zeneművészeti főiskola rektora Erőd Iván zeneszerzőnek, a bécsi zeneművészeti főiskola professzorának; Hidas Frigyes zeneszerzőnek, Sáry László zeneszerzőnek, Erdélyi Miklós karmesternek, a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak és karnagyának Kovács Lászlónak, valamint a Nyíregyházi Gyermekkarnak és vezetőjének, Szabó Dé- nesnek nyújtotta át a díjakat. Nagyböjti zenei áhítat Nagyböjti zenei áhítat címmel rendezett hangversenyt a pesti ferencesek templomában a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége. A műsor közreműködői:. a szentendrei Ferences Gimnázium énekkara, a Kodály Kórusiskola Leudate gyermekkara, a Pat- rona Hungáriáé Gimnázium leánykara, Faragó Laura és Nyilas Tünde énekesek, Al- másy László Attila és Pásztói Attila orgonaművészek voltak. Műszaki Magazin Megjelent a Műszaki Magazin első száma, amelyet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarája (MTESZ) és a német Vogel Verlag közösen ad ki. A lap elsődleges céljának tekinti, hogy a magyar reálértelmiségi szakembereket lássa el friss információkkal. Ezért mind a magyar, mind a külföldi műszaki és tudományos kutatási újdonságokról tudósítani kíván. A lapnak ez évben a most napvilágot látott számán kívül még három úgynevezett mutatványszáma kerül az olvasók kezébe; ezekhez az érdeklődők — a lap huszonötezer példányban jelenik meg számonként — ingyen juthatnak hozzá. Történelmi előadások Történelmi témájú előadás- sorozat kezdődött március 31-én a Hadtörténeti Múzeumban a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és a Honvédelmi Minisztérium várbeli intézete és múzeuma rendezésében. Az ez évi program az őstörténettel, a honfoglalással, a magyar tengerészet- tel, a korona történetével ismerteti meg az érdeklődőket. Idegennyelvi intenzív kurzus A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán intenzív, idegennyelvű tanfolyam kezdődött, a gazdaságos villamosener- gia-felhasználás oktatására. Ezen á főiskola végzős hallgatói vettek részt. Az előadásokat francia, német, spanyol, finn professzorok tartották. Pavarotti már lábadozik Luciano Pavarotti egy római kórházban lábadozik térdműtétjét követően, miután kénytelen volt lemondani április 1-jei fellépését a milánói Scalában, ahol Leoncavallo Bajazzók című operájának Canio szerepét énekelte volna. Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint az operációt vasárnap végezték el az olasz főváros Európai Kórházában. A világhírű tenorista gyógyulása olyan szépen halad, hogy már csak néhány napig van szüksége kórházi ápolásra. Az aradi színházcsináló A szárszói konferencia 50. évfordulója Tudományos tanácskozást szerveznek Pávai Gyulával, az aradi Kölcsey egyesület vezetőjével a Kaposvári Tavaszi Fesztivál egyik eseményén, az irodalmi társaságok és műhelyek találkozóján találkoztunk. Tanár, újságíró — irodalmi lapot szerkeszt —, és szinte mindennel foglalkozik, ami hite szerint előbbre viheti Aradot. Miközben leülünk beszélgetni, nagyot köszön valakinek. — Régi ismerős —, még a börtönből. A cella jó hely volt a barátságoknak, s nekem bőven volt alkalmam barátkozni. A Szekuritáté 1953-tól 1989. december 5-ig sokszor beinvitált. Szerettek a maguk módján, ragaszkodtak hozzám, s meg sem vertek nagyon, csak éreztették, hogy vigyáznak rám. Arra is ügyeltek, hogy ne közöljék sehol az írásaimat: 1976-tól egészen 1989-ig listán voltam. Mondták, ne is törődjek vele, a magam szórakozására azért írjak csak nyugodtan. Eltelt valahogy ez az idő is, s megpróbálták újrakezdeni. — 1990 márciusában újjáalakítottuk a Kölcsey Irodalmi Egyesületet, amit 1948-ban szüntettek meg, s ismét útjára indítottuk a Havi Szemlét, ami a negyvenes években az egyetlen megengedett dél-erdélyi kulturális lap volt. A nagy múltú Kölcsey egyesület megszűnéséig sokat tett a városért: az aradi kultúrpalota, a múzeum, a nagykönyvtár létrehozása is az egyesületnek köszönhető. Persze akkor voltak még szponzorok, az újrakezdők viszont már csak a maguk erejére számíthattak. Úgy tűnik azonban ez az erő sem volt kevés: az egyesület két év alatt nagy munkát végzett: amellett, hogy népszerűsíti az irodalmat, Arad irodalmi múltját, például többek között ifjúsági irodalmi színpadot is létrehozott — mint a tanár úr mondja —, bölcsőjét az új aradi magyar színháznak. — Azzal a céllal neveltünk ki egy fiatal gárdát, tanítottunk meg a diákszínjátszás alapjaira, hogy főiskola után majd aradi színészek lesznek. Színháztermünk is van már, mert visszakaptuk a katolikus kultúrotthont, ami eredetileg színháznak készült. — Lehet-e még a fiatalokban érdeklődést kelteni? — Persze — mondja —, csak éppen megszállottnak kell lenni. Ma már a színkörünk fesztiválokat nyer, sikere van. Magyarországon Kapol- cson játszottunk legutóbb. Az egyesület létrehozott egy nyelviskolát is, annak bevételéből telik például a színjátszók utaztatására. Nem kunyerá- lunk, nem kéregetünk; ha felajánlanak támogatást, köszönve szépen elfogadjuk. .Az a véleményem: a kultúrának nem feladata, hogy tarháljon. Keresik a fiatal tehetségeket. Sajnos — mint mondja — sokan eljönnek otthonról. — Például épp a közelben So- mogytúron lakik Kenderesi Attila, aki roppant tehetséges tanítványom volt. Fodor Andrástól hallottam, hogy verseskötetét rendezi. Örülök neki, de annak már kevésbé, hogy az erdélyi szürkeállomány elkerül hazulról, anélkül, hogy ott hasznot hozott volna. Aki eljön, írjon haza is, mert ott nagyobb szükséget lát a magyar szó. Pávai Gyula (Fotó: Lang Róbert) — Szórványvidék vagyunk, s bár van magyar iskola, önálló magyar líceum, az önálló elemit már megint megszüntették, betagozatosí- tották. Gazdasági nehézségekre hivatkozva, ami azért érdekes, mert nálunk már nincs is gazdaság. No, nem panaszkodom, úgyis megszokták már, hogy az erdélyiek mindig panaszkodnak. Végezetül inkább arról beszél, ami leginkább rokon .köztünk — erdélyi és dunántúli város között: a vidéki- ség. — Ha vidéken él is az ember, szellemében akkor se legyen vidéki — mondja. — A legmagasabb követelmények szerint kell teljesíteni és elvárni, magas mércével mérni, hátha az igény támasztásával igényessé tehetünk másokat is. A tanár úrnak — lám — ez sikerült. Nagy László A Politikatörténeti Intézet és Alapítvány a szárszói konferencia 50. évfordulóján, szeptember 9-10-én tudományos tanácskozást rendez. A konferenciát a Politikatörténeti Intézet budapesti épületében tartják. Négy témakörben hangzanak el előadások: a népi mozgalom társadalom- és történelemszemlélete, gazdasági koncepciója; a népi mozgalom és a magyarság; népiség, liberalizmus, szocializmus; valamint az egyházak és a népi mozgalom. A kétnapos konferenciára a témakörrel foglalkozó neves szakemberek jelentkezését várják előadónak. A rendezvény nem politikai, hanem tudományos jellegű, arra pártállástól függetlenül várják a történészeket, irodalomtörténészeket és más specialistákat. Az időszűke miatt viszont csak azoknak a jelentkezését tudják elfogadni, akik már publikáltak e témában. A rendező — az intézet és Az alapítványokon kívül — akad olyan segítőkész cég, olyan lelkes pártfogó is, aki (amely) önzetlenül, feltétel nélkül áldoz a hagyományteremtésre. Erről győződhettünk meg a közelmúltban, amikor egy remek ötletre megmozdult a'balatonboglári Márta Iroda, két fazekas: Légii Ottó és Géza, a bogiári Lions klub, az Erzsébet vendéglő és a a fo- nyódi művelődési ház. Történt ugyanis, hogy Szálai Tünde (megszállott néptáncos), a bogiári Lengyel-Magyar Barátság Házának előadója tollat fogott, hogy segítségért kiáltson. A Lelle néptánccsoport újraélesztése volt a célja. Azé a közösséggé, amely a múlt év tavaszáig működött. Hogy a külföldön is ismert, ezüst I. minősítésű együttes — amelyben zömében bogiáriak, lelleiek és a alapítvány mellett — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történettudományi Intézete, a KSH Népességtudományi Kutatóintézete, a Magyar Történelmi Társulat, az MTA Szociológiai Intézete, az MTA Történettudományi Intézete, továbbá a Ráday Gyűjtemény. Az 1990 óta működő — a Magyar Szocialista Párthoz közel álló — Politikatörténeti Alapítvány, valamint Politika- történeti Intézet több könyvet is megjelentet a közeljövőben: ilyen például Krausz Tamás műve a sztálini fordulat előzményeiről Az orosz „thermidor” címmel, Varga Lajos életrajzi könyve Garami Ernőről, Standeisky Éva kötete: Az írók és a hatalom 1956-1957. Napvilágot lát a Választási atlasz 1920-1990, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületének dokumentumai 1956-1957, illetve A Magyarszovjet kapcsolatok 1944- 1989 című kiadvány is. környező településeken élők ropták a táncot — a jövőben is vállalhassa küldetését. A népművészet érdekében nyílt leveleket írt, szponzorok után kutatott. Március elején így újból összeverbúválódtak a hajdani lellések. Szabó Szilárd és Német Ildikó mezőségi anyagot tanított — több mint fél- százan lesték lépéseiket —, a táncházban ennél többen voltak. A sikeren felbuzdulva több hónapra előre megszervezték a Táncház-klub foglalkozásait, amely amolyan tanfolyammá bővülne az „öregek”, esetenként a Szelence gyermek- tánccsoport közreműködésével. A tanfolyammal, a táncházzal tehát újraéled a Lelle. Bizonyítva azt, a hagyomány nem vitrinekben őrzendő nemzeti ereklye, hanem ugródeszka. De erre rá kell lépni! Újraéled a Lelle (Fotó: Lang Róbert) Majoros Nándor tüzoltózenész A TŰZOLTÓK IS SZÉPEN FÚJTÁK Honvédbanda szólt a... Hangulat és látványosság — A hangszer nem helyettesíthető fegyverrel A Kaposvári Tavaszi Fesztivál keretében rendezték meg a katona- és tűzoltózenekarok országos találkozóját. A szolnoki, kalocsai, székesfehérvári és kaposvári fúvósok randevúján megkérdeztünk néhány zenészt. A Tűzoltóság Központi Zenekara nemcsak nagyszerűen fújta, hanem egyedüli módon meg is őrizte az 1938-ban alakult együttes uniformisát. Ugyan nem a ruha teszi a zenekart, ám a látványosság is hozzátartozik a parádéhoz. A hivatásos zenekart Paizs Gábor tűzoltó őrnagy, az együttes karmestere mutatta be. — A Tűzoltóság Központi Zenekara harmincöt tagú. Valamennyien képzett zenészek, rendszeresen szerepelünk a budapesti jelentősebb ünnepségeken, március 15-én, augusztus 20-án, meghívnak bennünket a televízióba is. A fontosabb futballmeccsek szünetében is rendszeresen játszunk. Önálló hangversenyprogramot is összeállítottunk, több alkalommal adunk térzenét is. Majoros Nándor 1966 óta tűzoltózenész. A tűzoltózenészek korábban elsősorban tűzoltók voltak és csak szabadidejükben zenészek — mesélte. A fúvószenekarrá alakult szimfonikus zenekar tavaly sikeres hangverseny- kőrúton vett részt Belgiumban. — Miben különbözik a katonazene a tűzoltózenétől? — Több szereplési lehetőségünk van, mint a katonazenészeknek. Ezért a műsorunk is változatosabb talán. A kaposvári katonazenekar tagja Tábori László főtörzsőrmester. Budapesten a Magyar Néphadsereg zeneművészeti szakközépiskolájában tanult, tíz kaposvári társával együtt. — Katona? Zenész? — Elsősorban zenésznek tekintem magamat, másodsorban katonának. Ám bizonyos katonai feladatokat is el kell látnunk. A katonazene is tulajdonképpen katonai feladat. Nemcsak figyelemmel kísérte a kaposvári találkozót Dohos László alezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, hanem az egyesített zenekart vezényelte is. — A Magyar Honvédségnek tíz zenekara van. Ezek szakmai elöljárójaként foglalkozom a katonazenével. A honvéd zeneművészeti szakközépiskola felügyeletét is ellátom. — A Magyar Honvédség zenekarai, sajnos, nem őrizték meg megkülönböztető egyenruhájukat, önt is elsősorban katonának „látjuk” s nem a katonazenekarok „főparancsnokának”. Mikor zenész igazán? — A lelkem mélyén mindig zenész vagyok. Katonazenekari műveket hangszerelek szívesen. A katonazenész fogalma Európában gyökerezik. Az 1500-as években kezdtek őket foglalkoztatni a hadseregek. A törökök ismerték föl annak a jelentőségét, hogy a csatába induló katonáknak „kedvet” csinálnak a zenészek. Ezt a poroszok is átvették. — Fölcserélhető-e katonazenész hangszere fegyverre adott esetben? — Nem, még a legveszélyeztetettebb helyzetben sem. A katonazenész amíg szolgál, katonazenészi feladatokat lát el. Ez a hivatása. Horányi Barna
