Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

1993. április 5., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora Este 18.45 órától: Képúj­ság. 19 órától: Hétfő esti hírmagazin. Benne: Az erdé­szet is átalakulás előtt. — Te­lefonhelyzet a városban. — Metszési tanácsok. — Fordí­tott nap a gimnáziumban. — Marcali cégek a kaposvári vá­sáron. — Roncsderbi volt Marcaliban. Hírek, sport. 20 órától tv-mozi: Ismeretlen fe­nevad (amerikai sci-fi). Dolgoznak a kórógyiak A vései menekülttáborban átmeneti otthonra lelt kóró­gyiak egy 25 tagú csoportja dolgozik az inkei szövetkezet burgonyatároló és -válogatóte­lepén. Polgármesterük veze­tésével válogatják a vetőgu­mónak szánt burgonyát. Borban az igazság A „jó bor” szeretetének két kellemetlen arculata van, erre az egyik tanú Csillag Endre marcali lakos, akit ittas veze­tésért kapott el nemrég a rendőrség, vérében 1,79 ezre­lék alkohollal. A rendőrkapi­tányság adatai szerint ez kö­zelébe sem ér a tavalyi legna­gyobb alkoholszintnek, amely egy úrnál 4,63, egy hölgynél (nem sokkal lemaradva) 4,44 ezrelék volt. A másik tanú Du­dás Bálint balatonfeny- ves-pálmajori lakos, aki már hosszabb ideje több gépkocsit is eltulajdonított. Március 30-án alkoholos befolyásolt­ság alatt nem tudta magában tartani hőstetteit, és eldicse- kedett. Ez lett a veszte. A sámsoni Rokolya Budapesten A somogysámsoni általános iskola Rokolya tánccsoportjá­nak ötvennyolc táncos tagja vett részt a múlt héten Buda­pesten rendezett országos táncháztalálkozón. A szakmai ismeretek bővítésére Haran­gozó Sándorné vezetésével utaztak a gyerekek. Megkezdték a tornacsarnok építését Öreglakon. Az önkormányzat huszonkét és fél millió forintot áldoz a létesítményre, amely a nemzetközi szabványnak megfelelően készül. Épí­tését várhatóan augusztus közepén fejezik be. (Fotó: Kovács Tibor) A tavalyi nyereségből szárítót építenek Burgonyaországi évkezdet Új piacokat kellett szerezni — Gépek Dániából Az inkei szövetkezet egyike a megyében annak a 14 gaz­daságnak, mely nyereséggel zárhatta tavalyi gazdálkodási évét. Pedig gondjaik voltak bőven. — 2500 tonna korábban átadott étkezési burgonyán­kat kellett visszahozni a Zöl- dért-től, s keresni kellett ennyi árunak piacot. Az ár­bevétel döntő volt az év végi eredményünkre — mondta nagy sóhajtással Horváth Jó­zsef, a szövetkezet elnöke. Tavaly megtermeltek 600 tonna első fokú szaporító­anyag vetőburgonyát, de az év végére a korábbi biztos vásárlók nagy része csődbe jutott. A gazdasági leépülés, a vagyonfelélés az üzeme­ket szerte az országban kri­tikus helyzetbe hozta. — Ezt a vetőburgonya mennyiséget végül is So­mogy, Zala és Vas megye kistermelői vásárolták meg. Míg tavaly jelentős volt a kishatárforgalomban a hor­vátországi igény, idén alig pár mázsát vásároltak déli szomszédaink. A kizárólag alaptevékenységből gazdál­kodó szövetkezetben a sa­nyarú termőhelyi adottságok ellenére 750 hektáron vetet­tek őszi kalászosokat, és a piacvesztés ellenére marad a 200 hektárnyi burgonya vetésterület. Vetőgumót 60 hektáron állítanak elő. A tej­ágazat 4,5 millió nyereséget hozott tavaly, naponta 6200 liter tejet szállítanak a barcsi Dráva-tej kft-nek. Hízómar­háikat hosszú ideje a Zala- hús vásárolja fel. A mosta­nában elért 95-96 forintos átvételi ár már tartalmaz némi nyereséget is. — A kényszer hozta, hogy nyereségünkből beruhá­zunk. Ma érkezett meg a vámudvarból az értesítés, hogy elhozhatjuk a Dániából rendelt terményszárító gépi berendezéseit. Most már csak egy tároló kellene, és átvészelhetnénk a nyár kö­zelgő gondjait — sorolta Horváth József. Az inkei szövetkezet elnöke igencsak szívén viseli a 168 szövet­kezeti dolgozó sorsát. A zsellérbirtokokból verbuvált szövetkezetért, vagyonu­kért, jövőjükért aggódva te­szik dolgukat. (Mészáros) Marcaliba került a vándorserleg Véget ért a Somogy megyei zeneiskolák 14. kamarazenekari találkozója, ahol Marcali már harmad ízben kapta meg a vándorserleget. Először 1983-ban, majd hosszú szünet után 1990-ben és Nagyatád, Kaposvár után most ismét visszakerült Marcaliba. A zeneiskola ki­emelkedő munkáját dicséri a vándorserleg. Úgy érzem — mondta dr. Völgyi Zoltánná, a zeneiskola igazgatója—, hogy kevés zeneisko­lában folyik ilyen magas szintű, összehangolt tanítás. Evek óta növendékeink közül a megyei és országos rendezvényeken elsőket találha­tunk és az aranyoklevél mellett a legmagasabb kiemelkedő minősítést kapták. Ez elsősorban a tanároknak köszönhető, mert hiába van tehet­séges gyermek, a tanárok nélkül elkallódná­nak. Nagyon jók a kapcsolataink a fonyódi zene­iskolával, hiszen számtalan közös hangver­senyt tartottunk, a megyén kívül Keszthellyel és Bajával. Minden évben vendégül látnak minket és ők is eljönnek hozzánk. Iskolánk színvonalát növelve már óvodás korban meg­kezdjük a zenei képzést. Munka nélkül, önkormányzati segélyre várva Marótpuszta (s)óhaja Egy átgondolatlan társadalom- politikai döntés utórezgései Marótpuszta mintegy 1400 méterre van Somogy Sámson­tól, közigazgatásilag nem önálló település. Hajdan virágzó községe volt nyugat-Somogynak, mára lepusztult szégyen­foltja Sámsonnak. — A keszthelyi Prosperitás kft-nél dolgoztam, de már há­rom hónapja munka nélkül vagyok. Szakmám nincs, az asszony 6 hónapos terhes. Apósoméknál lakunk, a két szobás házban 8 ember — so­rolja Bogdán Ferenc. A 31 éves fiatalember indu­latosan mondja, addig amíg lehet, amíg nem kényszerül­nek rá, nem akarnak lopni menni. Orsós István csatlako­zik hozzá, hiszen együtt vállal­ták egy bozótos terület kitaka­rítását a polgármester megbí­zásából. —. Én is ugyanonnan kerül­tem az utcára. Van egy 5 éves gyerekem. 7 ezer forintért ku­bikosunk, és amikor szóvá tet­tük az alacsony keresetet, ak­kor rögvest kitellett a becsüle­tünk. A harangláb még tartja ma­gát. A harangszó már ne­gyedszázada nem kísért utolsó útjára senkit. De a delet sem jelzi már évek óta. Hogy még nem lett garázda kufárok prédája, az a mintegy 50 lo­kálpatriótának köszönhető. Virág Jánosné, aki 30 éve dolgozik a balatonmáriai Áfész-nél, 23 éve vezeti a ma- róti kis vegyesboltot. — 1969-ben öröm volt ide­jönni, az udvarok, istállók tele voltak jószággal, a kertek meg voltak művelve. Élettel teli te­lepülés volt Marótpuszta. Saj­nos azóta a fokozatos leépü­lés a jellemző — mondta taka­rítás közben a boltosnő. Vetőmagtól a felvágottig van itt minden. Kenyeret min­dennap frisset hoznak, tejet másnaponta szállítanak. Hen­tesárut hetente kétszer vesz le a szállítóktól. De mint a hely­béliek is panaszolják: nincs vi­zük. — Kellene a vezetékes ivó­víz, hiszen a kutak egy része is kiszáradt a tavalyi száraz­ságban. Nincs szórakozási le­hetőség sem. Be kell menni Sámsonba, pedig itt is volt kul- túrház— (s)óhajtozzák a ci­gány fiatalok. A hajdan kultúr- háznak titulált épület másfél év óta a képviselő-testület ha­tározata alapján lebontásra vár. Csupán vállalkozó nem akad, mert amit lebontana es­tig, ellopják reggelre. Ablakait, padlóit már rég eltüzelték a nem kultúrára áhitózó helybé­liek. — Marótpuszta kezdett el­néptelenedni — mondja So­mogyi József polgármester. A 70-es években, az akkori szo­ciálpolitika irányelvei szerint ide telepítették a környék ci­gánytelepeinek lakosságát. Sávolyiak keveredtek szent- györgyiekkel, szegerdeiekkel. A „CS” lakásakció keretében tulajdonjogilag is megkapták ezeket az ingatlanokat. Némelyek még jól emlékez­nek, hogy ezen porták mögött hatalmas gazdasági épületek is álltak, de mára már majd­nem minden az enyészeté. Van, aki őrt állít a háza elé, amíg bevásárol a boltban, s ha betegsége netán orvoshoz szólítja, baromfiudvara bánja a szakrendelést. — Volt olyan ásott kút, me­lyet a „Köjál” temettetett be, hiszen szemétgödörnek, pö- cének is használták. Tavaly már megpályáztuk a céltámo­gatások során a vízvezeték beruházást, nem nyertünk. Idén újra pályáztunk. Ha sike­rül, akkor még az idén megva­lósulhat a marótiak vágya, lesz 3-4 közkút a faluban. A költség mintegy 5 millió forint, ezt önerőből nem tudjuk ki­gazdálkodni — mondta a pol­gármester. Délelőtti beszélge­tőtársaimat a sámsoni ven­déglőben találom. Nem sö­röznek, nem fröccsöznek. Vár­ják a segély helyett, hogy az elvégzett munkájukért meg­kapják a kialkudott bért. Orsós István még elpanaszolja: — Büdös cigánynak néznek, ha bemegyek a diszkóba. Pedig semmi közöm azokhoz, akik azt a mérhetetlen mocskot, rendetlenséget tették Maró- ton. Pusztán a bőröm színe... Marótpuszta (s)óhaja So- mogysámsonig hallik. Szegé­nyedő világunkban azonban egyre kevesebb jut az orvos­lására. Mészáros Tamás Menyasszonyi ruhák és esküvők A hét végén a marcali kultu­rális központban műsoros di­vatbemutatót tartottak. A diva­tot kísérő ruhák mellett a csa­ládi ünnepeket szervező iroda is felvonultatta menyasszonyi- ruha-kollekcióját emlékeztetve az esküvők szépségére, örömteli eseményre. Ennek kapcsán említésre méltó, hogy Marcaliban 1992-ben az önkormányzati házasságkötő teremben 74-en fogadtak egymásnak örök hűséget. A katolikus templomban 40 ifjú pár kötött házasságot. Ezzel szemben a város bírósága 78 jogerős válást mondott ki. Megjelent a Koktél Megjelent az öreglaki ifjúság alternatív havilapjának legújabb száma. A technikai rovatban a műholdvevőket mutatják be, az autó-motor pedig a Citroennek és a Cagiva motorkerékpárnak szentel egy oldalt. CÉLJUK A NYELV GYAKORLÁSA Angol baráti klub kéthetente (Tudósítónktól) Marcaliban működik a Fri­ends Club; pár hónapja alakí­tották tizennégyen — fiatalab­bak és idősebbek. Céljuk az, hogy az angol nyelvet jobban megismerjék és gyakorolják. Kéthetente találkoznak rend­szeresen (pénteken este) a Marcali Családsegítő Köz­pontban, és színes progra­mokkal teszik érdekessé összejöveteleiket. — Célunk az angol nyelv gyakorlásán kívül egy jó érte­lemben vett polgári klub kiala­kítása is Marcaliban — mondta Vass Attila, az egye­sület titkára. — Később majd szeretnénk egy angol nyelv­centrumot is létrehozni: hasz­nos ismeretekkel segíteni azokat, akik angol nyelvterü­letre utaznak. — Az angol világszerte a kereskedelem nyelve — fűzte hozzá Kiss László, az egyesü­let elnöke. — A klub a legjobb kereteket teremti meg a nyelv gyakorlásához. Jómagam ed­dig külföldön éltem, elég szé­les az ismeretségi köröm, s terveink szerint később segí­tünk -ha igénylik - az itt élő s a külföldi üzletemberek kap­csolatainak kiépítésében is. A klubtalálkozókon tartottak már angliai útibeszámolót és különböző „brit” rendezvénye­ket. Fordítási pályázatot írtak ki: ennek pár napja volt az eredményhirdetése. A legjob­bakat értékes könyvutalvá­nyokkal jutalmazták. A tavasz az egyéni gazdákat is a földekre szólította. A korábban megszokott, nagy erőgé­pek helyett azonban egyre többször látunk lovas fogatokat is az utakon vagy a földeken. Úgy tetszik, ezeknek népszerűsége vetekszik a traktorokéval. Birkás József gadányi gaz­dának (képünkön) most a szántás ad munkát. Ö maga — mint mondta — két lovával szíve­sebben dolgozik, mint traktorral. (Fotó: Kovács Tibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom