Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
1993. április 30., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Kerékpárút épül Zákányban Zákány az idén 67 millió forintból gazdálkodik. Az ön- kormányzat a belvíz elvezetésére 3 millió forintot fordított, buszleálló sávot építettek kétmillióért. Már korszerűsítették a közvilágítást egymillióért valamint kialakítottak egy sétálóutcát másfél millió forintért. Tavaly kezdték el a kerékpárút építését. Ez az idén befejeződő munka mintegy 3 millió forintba kerül. Tervezik még egy egészségház kialakítását is hárommillió forintért. Víztisztító Istvándiban Belül már tatarozták a a műemlék jellegű istvándi református templomot, a külső festés azonban az idén várható. Egyik legjelentősebb idei vállalkozásuk egy új közműkút fúratása és egy víztisztítótelep kialakítása. Ezekre nyolcmillió forintot költöttek. Ezenkívül még a tavaly elkezdett járdaépítést fejezik be. Önerőből telefonhálózat Barcson Lakossági forrásokból épül telefonhálózat Barcson. A kivitelezésre hirdetett pályázatot a barcsi önkormányzat. Ezt a Quintel kft nyerte el ajánlatával, így ők kapták a megbízást. A munkálatokat a napokban fejezik be, a próba- üzemelés május 15-én lesz. Tornaterem 13 millióért Bolhón Tavaly kezdték el a tornaterem építését Bolhón, az ünnepélyes átadás május 23-án lesz. Ez a beruházás tizenhárommillió forintba kerül. Emlékművet állítottak az első és második világháborúban elhunyt helybelieknek. A kábeltévérendszer kialakításához az önkormányzat másfél millió forinttal járult hozzá. Véradás Berzencén A Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége, valamint a berzencei vöröskeresztes alapszervezet véradásra szólította fel a község lakóit. A felhívás, mely tartalmazta azt is, hogy mennyivel csökkent az utóbbi időben a véradók száma, meghozta a várt eredményt. A település lakói közül 110-en jelentkeztek véradásra, s összesen 43 és fél liter vért adtak. Nincs szükség cukrászdára Tótújfaluban A tótújfalusi önkormányzat eredeti terve az volt, hogy a falu legrégebbi házából cukrászdát alakítanak ki. Már többször megtárgyalták és végül úgy döntött a lakosság, hogy nincs szükség a faluban cukrászdára. A földet művelni kell Új „földesúr” Berzencén Bradics Istvánék bíznak a gazdálkodásban (Fotó: Varga Ottó) Két ló boronát húz a berzencei határban. Az egyikre inkább a „gebe” szó lenne találó, de nem szeretném megsérteni a gazdát, akinek ez a sovány paci is nagy segítség. Itt, a nagyatádi út mentén vannak azok a földek, amelyeket kárpótlásra jelöltek ki, és amelyeknek márciustól új tulajdonosaik vannak. Még egy hónap sem telt el az utolsó árverés óta, de parlagon maradt parcella nincs egy sem. Már ezért megérte. A két ló könnyen viszi a vasboronát, halad a munka gyorsan. Mire megkerülöm a táblát, már a kocsiba fogja lovait Bradics István. Szóba elegyedésként a lovait próbálom dicsérni, mire mosolyog: — Most már jól néz ki, látta volna amikor megvettem — mondja. Aztán azt is hozzáteszi, hogy ez a földje öt hold, szarvaskerepet, meg lucernát vetett bele, no meg kukoricát. Azt épp előző nap vetették el, most boronálta be a magágyat. Az elvetett magokból úgy sejtem állatokkal foglalkoznak, fitogtatom a hozzáértésemet. — A lovak mellett két tehenünk van, meg persze baromfi és disznó, de csak annyi, amennyi a családnak kell. Hizlaltam régebben bikát, nemrég adtam le ötöt, aztán foglalkoztam borjúneveléssel. Sajnos most nem veszik át a borjakat, ezért a tejet a csarnokba hordjuk. A beszélgetés során kiderül, most ebből él a család. Bradics István ugyanis munkanélkülivé vált, 27 évi traktorozás után megszűnt a munkahelye a Sefagnál. — Ötvenhárom éves fejjel kinek keltenék én?— legyint lemondóan. A feleségemet leszázalékolták, ő sem dolgozik, úgy döntöttünk, megélünk a földből. Ezt az öt holdat 600 forintért vettük aranykoronánként. Ezen kívül van még egy másfél holdas, meg két félholdas darab. Bérelek a téesztől kétholdnyi rétet is és van egy kis szőlőm. Éhen nem halunk, az biztos. Ennél több optimista kijelentést nem tudott tenni, mert a magángazdaélet egyelőre több gondot okoz, mint örömet. A földet megművelni nem olcsó mulatság. A traktorosnak kilencezer, a kukoricagóré majd harmincezer, vetőmag, vegyszer, mind-mind sok pénz. Aztán, hogy ebből mi jön vissza, előre nem tudni. — Ha nem lesz szárazság, meg jégeső, akkor megélünk a földekből. Az, hogy hajnaltól késő estig talpon kell lennünk, az természetes, csak azt nem szabad kiszámolni, hogy mennyi ezért a munkabér. Mert az nincs. De csinálni kell, csinálja mindenki. Segítjük egymást, én a lovakkal amit tudok a szomszédoknak, ők meg ezért eljönnek dolgozni ha kell. Tegnap is heten vetettük a kukoricát. Kézzel. Valamikor úgy mondták, hogy a „faekétől a traktorig” tart a fejlődés. Most mi elölről kezdjük... V. O. Tűzoltóközgyűlés Berzencén Hétfőn tartotta közgyűlését a Berzencei Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Értékelték a múlt évben történteket. A helyi önkéntesek hat tűzesetnél vettek részt az oltási munkálatokban. Ezek mind a közelben voltak. Rövid idő alatt a helyszínre tudtak érkezni, így sikerült minden esetben magakadályozniuk a tűz továbbterjedését, valamint nagy értékű kár keletkezését, már az állami tűzoltók kiérkezése előtt. Mindezek ismeretében jónak minősítették az egyesület munkáját. A közgyűlés témája volt még az ez évi költségvetés elfogadása, a tagság bővítése és az idei feladatok meghatározása. Ez utóbbi tárgykörben a tűzesetek megelőzésének lehetőségeiről tárgyaltak az önkéntes tűzoltók. Az egyesület — amely alapító tagja a Magyar Tűzoltószövetségnek — tagjai megkezdték a felkészülést a májusi tűzoltóversenyre. Szeretnének hasonlóan jól szerepelni, mint az előző években. Három embertelen év emlékei Egy családi fénykép mentette meg az életét A szovjet munkatáborokban mindennapos vendég volt a halál Jeruzsálemben a sok látnivaló közül leghíresebb a „Fájdalmak útja”. Az ember élete során olykor többször végigmegy rajta anélkül, hogy elutazott volna oda... Varga Sándor 1945-48 decemberéig volt hadifogoly a Szovjetunióban. Kastélyosdombói otthonában beszélt arról, hogy csak a csoda folytán sikerült megmenekülnie a haláltól. — Az embereket vitték válogatás nélkül. Először Budára, majd Kiskunfélegyházára: 25 ezren voltunk összezsúfolva. Ott töltöttünk négy hónapot, aztán 1945 januárjában marhavagonban hurcoltak bennünket a Szovjetunióba. Képzelje el, 40 fokos hidegben gyalogoltunk napokon át. Éheztünk, szomjaztunk, örültünk ha ragacsos fekete kenyeret iá kaptunk. Fasztov, Poltova, Kijev majd Brijanszk lágereibe kerültem. Cukorrépát ástam, állomásokat takarítottam. Erős parasztemberek is egymás után haltak meg végelgyengülésben. Akik a kolhozban állatok mellé kerültek, azok a disznók vályújából is lopták a korpát. Mert csak így lehetett életben maradni.. Egy családnál segítettem fát hasogatni. Ezért a gazda felesége a rongyba csavart sült krumplikból az egyiket nekem adta. Úgy éreztem mennyei eledelhez jutottam. Az oroszok naponta kérdezték: mennyi magyar halt meg? — Tán ötvenen — feleltük. — Az semmi, pusztuljon el 100! — hangzott a cinikus válasz. Már lőttek volna rám is, amikor hirtelen előrántottam egy fényképet. Itt vannak ők ketten, ez volt az a kép — mutatta az üveglappal fedett fényképet. A feleségemet és az akkor még négy esztendős kislányomat ábrázolja. Ez a kép mentette meg az életemet! — Csak másfél év után tudtam hírt adni magamról. 1948-ban már nem bírtuk a kínzásokat, ezért négy társammal úgy döntöttem, hogy megpróbálom a szökést. Azután mégis meggondoltam magam és nem tartottam velük — mondta könynyeivel küszködve.— Talán megérzés volt? Egyikük sem élte túl... Mindhármat elkapták: kettőt agyonütöttek, egyet nyomorékra vertek. Varga Sándor így nem került a kilences haláltáborba. Hídépítésre vitték. 1948 szeptemberében éhségsztrájkot kezdeményeztek. Mindenáron szerettek volna már hazajönni. — Beállítottam a szovjet katonai parancsnokságra. Szóba sem álltak velem. Egy lapátot nyomtak a kezembe, hogy menjek romokat építeni. Szerencsére december 20-án mégis megtértünk egészségesen. 80 évesen élő bizonysága vagyok annak, amiről eddig nemhogy írni, de még beszélni is tilos volt. Most is csak azt mondom, hogy az orosz nép jó, és ugyanolyan szegény emberek élnek ott is, mint nálunk. A vezetők, a katonák viszont, akik őriztek bennünket, azok kegyetlenek voltak. Hallgatom a rádiót, de igen zavar ez a sok hír... Lehet, hogy még több ezren fogolytáborban élnek? Gamos Adrienn A drávatamási gazda szerint: A sertésnél jobb a nyúl I960 óta nyulászkodik Guth Zoltán drávatamási nyúlte- nyésztő. Ideje nagy részét a nyúlistállóban tölti. Nagy az állomány, mindig akad tennivaló a fehérre mázolt emeletes ketrecek között. Minden ketrecben önetetö és itatóvályú, a ketrecajtókon pontosan vezetett származási lapok. — A nyolcvanas években abbahagytam a nyulászatot és belevágtam a sertéstartásba - így a gazda. — Mivel igencsak ráfizettem, felhagytam vele. Elfogyott a türelem, erre a portára többé nem kerül disznó. Két éve döntöttünk úgy, hogy visszatérünk a „fülesekhez”. Megvan a felszerelés, az istálló és a többéves tapasztalat is. Vegyes az állomány: tartok új-zélandi, holland, busz- káti anyanyulat, valamint magyar fehér óriás és csincsillaapát. Úgy mondták, a nyúltenyész- tés jövedelmező. Bizonyítékként megmutatta a múlt évi elszámolását. 635-öt adott le, ezért 143 ezer forintot kapott. Ebből befektetett 60 ezret, így a 30 anyás ketrecet 100-asra bővítik. — A Szigetnyúl Kereskedelmi kft-vel állok kapcsolatban. Kéthetente van szállítás, utoljára ötvenet adtunk le, 12 ezerért. Télen kilóját 106 forintért, nyáron csak 65-ért veszik át. A szaporításhoz a saját állományomból kiválasztott legjobb egyedeket nevelem anyává. Évente ötször elletek egy anyát, ebben az évben elhullás szerencsére nem fordult elő. A takarmányt: zöldet, szénát előteremtik, csak a környei tápot vásárolják. Szívesen beszélt a munkájáról, így arról, hogy milyen fontos a higiénia. Legalább kéthetente ki kell takarítani a ketreceket, így elkerülhető a fertőzés. Gamos Vízváron már tavaly renoválták a templomot, akkor azonban nem jutott már pénz a toronyóra helyreállítására. Most ezt pótolták be, amikor rendbe tetették és működőképes állapotba hozták a temlomtorony óráját, amely az egész falunak mutatja ezután a pontos időt. Dráva-krimi Lefeszített lakatok Az április 22-re virradó éjszaka a „lefeszített lakatok éjszakája” néven is bevonulhatna a rendőrségi nyilvántartásba, ha lennének ott ilyesfajta elnevezések. Történt ugyanis, hogy Csurgón és Barcson is ugyanebben az időpontban jutott eszébe valakinek, hogy szert tegyen némi eladható értékre. Csurgón a helyi termelő- szövetkezet külvárosi telepén nézett körül egy ismeretlen tettes. Mivel semmi olyant nem talált, amit csak úgy egyszerűen el lehett volna vinni, az egyik lánctalpas munkagépről lefeszegette a lakatokat és elvitte az akkumulátort, leszerelte a generátort. A 34 ezer forint értékű lopáskárt így még „kiegészítette” mintegy 40 ezer forintnyi rongálással. Barcson egyszerűen a lakatpántot feszítette le ismeretlen tettes egy garázsról. Lehet, hogy autót akart lopni, ám mivel azt nem talált, villany- szereléshez szükséges anyagokat vitt magával mintegy 20 ezer forint értékben.
