Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám

1993. április 26., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Péntekre maradt a döntés Csepel SC-Kaposvári KC 74-73 (41-35) A 19. helyen végzett a Siófok Befejezte bajnoki szereplését az Azulev Kerámia KE Kaposvár, városi sportcsarnok, 800 néző. V.: Berki, Faidt. Csepel SC: Somogyi (2), Kovács Z. (13/3), Karagits (16), Székely (10), Jass (10). Csere: Michalkó (12/6), Radovics (11/3). Edző: Orbán Márton. Kaposvári KC: Venclovas (18), Kovács L. (11/9), Filipovics (13/3), Bognár (10), Hoffmann (4). Csere: Nagy L. (16/12), Vojvoda (1), Kis S. (-). Edző: Stickel Péter. Bognár kosaraival kezdődött a mérkőzés, s a második perc végén már 8-2-re vezetett a kaposvári együttes. Újabb két perc elteltével viszont 8-8 állt az eredményjelző táblán. Az első percek lendületes játéka után nagyon leült a KKC csapata — igaz, a Csepelnek sincs oka a dicsekvésre —, a játékosok csak elvétve találtak a gyűrűbe. A hazaiak a há­rompontos dobásokat erőltették, de Kovács Lászlón kívül sokáig nem sikerült másnak fel­iratkoznia a triplaszerzők közé. Közben egyre inkább elhúzott a vendég Csepel, s egy perc­cel az első félidő zárása előtt 10 pontra nőtt az előnyük. Az utolsó percben szerencsére összekapta magát a kaposvári együttes, és Nagy L., majd alig néhány másodperccel ké­sőbb Filipovics jól időzített triplájával sikerült hat pontnyira felzárkózniuk. Sajnos, a második játékrész sem hozott túl sok változást az előzőhöz képest: a két csa­pat sokáig jobbára egymás hibáiból élt. A csepeliek többször is leindították ellenfelüket, s így tudták őrizni néhány pontos előnyüket. Hat perccel a mérkőzés vége előtt aztán el­szabadult a pokol, kishíján botrányba fulladt a mérkőzés. Berki játékvezető — immár soka­dik alkalommal — téves ítéletével sújtotta a kaposváriakat, aminek meg is lett az ered­ménye: a közönség egy emberként tüntetett ellene. Hosszú percekig állt a játék — Berki ugyanis először ki akarta üríttetni az egész sportcsarnokot, majd miután belátta, hogy ez lehetetlen, kitessékelte a „B”-közepet. Ezzel sikerült is mindenkit alaposan megzavarnia: nemcsak a lelátón, hanem a pályán is nagy volt a káosz. A mérkőzés legutolsó perce nem mindennapi izgalmakat tartogatott. Nagy László két jó büntetőjével átvette a vezetést a Kaposvári KC (70-69), de nem sokáig tartott az öröm, merthogy néhány másodperc múlva Michalkó triplával válaszolt. Fél perccel a ta­lálkozó vége előtt Nagy L. újabb hárompon­tos kosara visszadta a reményt, de három másodperccel a találkozó végét jelző duda­szó megszólalása előtt Jass kosara végleg megadta a kaposváriaknak a kegyelemdö­fést. Kosárszegény mérkőzésen a vendég Cse­pelnek — ha csak egyetlen árva ponttal is — sikerült visszavágnia a szerdán este elszen­vedett több mint tízpontos vereségéért, s így jelenleg 1:1-re áll a két csapat egymás elleni párharca. A döntés tehát péntek estére ma­radt. Szomorú, hogy a szombati találkozón mindenáron Berki játékvezető akart a fősze­Venclovas és Filipovics csatázik két csepe­livel. (Fptó: Csobod Péter) replő lenni. Ha nem a közönséggel, hanem a játékkal foglalkozik, valószínű, hogy keve­sebb lett volna a probléma, s botrány nélkül ér véget a találkozó. Jók: Karagits, Radovics, illetve Nagy L., Venclovas. Orbán Márton: — Nagyon nacjy taktikai csata volt, szinte végig mi vezettünk. Sajnos, a meccs vége anarchiába fulladt, ami a játék rovására ment: mindkét csapat játékosai el­vesztették a fejüket. Őszintén be kell valla­nom: a szerencsének köszönhetjük győzel­münket. Stickel Péter: — Nagy lehetőséget szalasz­tottunk el: saját magunkat vertük meg. Na­gyon sajnálom, hogy hazai pályán nem tud­tuk azt nyújtani, amit szurkolóink joggal elvár­tak volna tőlünk. Fenyő Gábor Siófoki Azulev Kerámia KE-Salgótarjáni KK 104-101 (67-52) Siófok, Foki-hegyi iskola tornacsarnoka, 200 néző. V.: Szász, Lugossy. Siófoki Azulev Kerámia KE: Csarnai (14/3), Szafranov (14), Szabolcs (3/3), Dodeusz (14/6), Godena (21). Csere: Hajnics (4), Horváth L. (9/9), Laczházi (7/3), Blaumann (16/12), dr. Kerekes (2). Edző: Kersák István. Salgótarjáni KK: Farkas (20/15), Radonjics (22), Borók (11), Tóth Á. (11), Földesi (9/9). Csere: Szebta (28/9), Balogh (-). Edző: Tatár István. Amint az várható volt, a sió­fokiak a harmadik mérkőzésen sem kegyelmeztek ellenfelük­nek. Az első félidőben a Bala- ton-parti együttes 15 pontos előnyre tett szert, amelyből si­került a mérkőzés végére há­rom pontot megőriznie. Az igazi kosáresőt hozó találkozó külön színfoltja volt, hogy ösz- szesen 23 (!) hárompontos ko­sár esett: ebből 12-tőt szerzett a siófoki csapat, 11 -et pedig a vendég salgótarjániak. Ezzel a Siófok 3-0-ra nyerte a Salgótarjáni KK elleni „párvi­adalt", s így a 19. helyet sze­rezte meg a bajnokságban, a Salgótarján pedig a 20. lett. A Siófoki Azulev Kerámia KE csapatából az „orosz” ide­genlégiós” Dodeusz, Blau- mann és Godena ponterős já­téka érdemel említést. A ven­dég Salgótarjáni KK két leg­jobbja Szebta és Farkas volt. A Miskolcnál az előny Miskolci EAFC-Kaposvári Honvéd 76-71 (32-35) Kaposvár, 150 néző. V.: Schmied, Tímár. Miskolc: Ádám (21/9), Ka­kas (4), Szőke (24), Ciocian (10), Deák (5/3). Csere: Né­meth T. (8), Botár (4), Pá­zsitka (-), Soltész (-), Szabó (-). Edzők: Drahos László, Kovács Péter. K. Honvéd: Takács (25/9), Gulyás (8), Jakabfy (6), Ba­logh (3), Horváth (2). Csere: Doma (15/6), Németh (4), Ker­tész (8/6), Fónay (-), Russai (-). Edző: Ékes Tamás. A bentmaradásért zajló há­rom győzelemig tartó párharc első mérkőzésén idegesen kezdett mindkét gárda. A Mis­kolc kezdett jobban (8-5), de a hazaiak Gulyás szép szere­léseivel és Takács pontjaival fordítottak (8-12). A folytatás­ban hol az egyik csapat veze­tett, hol a másik, folyamatos jó játékra egyik sem volt képes (7. p.: 15—12, 9. p.: 15-18, 11. p.: 22-18). Ékes edző négy já­tékosát is lecserélte (egyedül a jól védekező Gulyás maradt a pályán kezdőcsapatból), aminek meg is lett az eredmé­nye. A 16. percben újra a Honvédnál volt az előny, s ezt szünetig már nem adták ki a kezükből. Jakabfy hatalmas zsákolásával kezdődött a má­sodik félidő, majd két perc alatt tíz pontra nőtt a különb­ség (34-44). A miskolciak nem adták fel, a 28. percben egyenlítettek (53-53), a 34.-ben pedig a vezetést is átvették (64— 63). A koráb­ban a Hon- védban is ját­szó Szőkét nem tudták tartani a házi­gazdák, az irányító Ádám pedig triplák­ból és bünte­tőkből sze­rezte pontjait. A kaposváriak visszaestek védekezésben és támadás­ban egyaránt, csak Takács volt képes ko­sarat dobni. 70-66-os mis­kolci vezetés­nél Kertész hárompon­tosa, majd Ta­kács duplája visszaadta a reményt a Honvédnak (70-71), de Szőke ezúttal is válaszolni tudott. A tú­loldalon viszont Jakabfy ziccert rontott, s ez döntött. A hátra­lévő időben a rutinosabb ven­Somogyi sportszabadegyetem Középpontban a sport és a közigazgatás A kaposvári tanítóképző főiskola előadóterme immár har­madszor telt meg a Somogy Megyei Testnevelési és Sporthiva­tal szervezésében zajló sportszabadegyetemi előadás-sorozat jóvoltából. A téma ezúttal a közigazgatás és a sport kapcsolata volt, s öt szakember mondta el gondolatait. Először dr. Kiss László, a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem tanszékvezető tanára tartott előadást „A köz- igazgatás a jogállamiság és a piacgazdaság szorításában” címmel. A professzor vélemé­nye szerint — aki egyébként elsősorban alkotmányjogász — az utóbbi években „leült" a ter­vezés és a képzés a sportban (is). Mielőbb meg kell alkotni a sporttörvényt, és az alapítvá­nyok sem hiányozhatnak. Érve­lését külföldi példákkal támasz­totta alá. Svájcban például az állam kötelezően támogatja a sportot, s Görögországban is államvédelem alatt áll a sport. Ezt követően az Országos Testnevelési és Sporthivatal főosztályvezetője, dr. Molnár István beszélt az államigazga­tás és a sport viszonyáról. A rendszerváltás óta eltelt három évben súlyossá vált a verseny- sport helyzete, mintegy kétmil­liárd forintnyi tartozás jött ösz- sze. A kiút a támogatás lehet: vagy pénzzel, vagy olyan felté­telek biztosításával, amelyek pótolják az anyagiakat. A költ­ségvetés a kötelező testneve­lést, a diáksportot és a ver­senysport egy részét segíti ki­emelten, illetve fenntartja a központi sportintézményeket. A szabadidősport támogatása he­lyi feladat. Rövid távon a spor­tot a kultúrához hasonlóan kedvezményezett helyzetbe kell hozni, s elő kell készíteni a Nemzeti Sportalapítvány terve­zését. A sportnak létkérdése, hogy együtt tudjanak működni az állami sportszervek és az önkormányzatok — fejezte be dr. Molnár István. A folytatásban három, az ön- kormányzatokat képviselő meghívott kapott szót. Dr. Gyenesei István, a Somogy» Megyei Közgyűlés elnöke a pil­lanatnyi helyzetet a „már és a még” állapotának nevezte. Már kialakult az önállóság, de még nem jött létre ennek minden egyes formája, és ugyanez vo­natkozik a szponzorálásra is. Somogybán a legnagyobb tá­mogató maga az önkormány­zat. Azokat az önkormányzato­kat kellene jobban segíteni, amelyek amúgy is több pénzt áldoznak a sportra. Bajnokok nélkül nincs tömegsport, de tömegsport hiányában bajno­kok sem lesznek. Balsay István, Székesfehér­vár polgármestere szerint a sport támogatása attól függ, hogy mennyire tudja érdekeltté tenni az embereket. Sok függ a tulajdonjog megszerzésétől is; a tulajdonosok legyenek az ön- kormányzatok. Fontos lenne a nem szponzorálható sportágak támogatása is. Balsay István felvetette a Magyar Városok Szövetsége megalapításának gondolatát, azaz véleménye szerint nem a megyékre kell a hangsúlyt helyezni, hanem na­gyobb egységekre. Befejezésül Tiszaújváros polgármestere, Farkas Zoltán kapott szót. A hajdani ka­jak-kenu edző nem szeretné, ha a sporttörvény olyan minő­ségű lenne, mint több mostani törvény. A kiút egyik módja lenne, ha az adóalapból le le­hetne írni a sportra fordított összeget, így talán a klubok tagdíjai emelkednének. Ren­dezni kell a tulajdonjogokat és a társadalombiztosítás kérdé­sét. Azok a szakosztályok, amelyek olimpiai érmes sporto­lókat neveltek, kapjanak Olim­piai Szakosztály minősítést — ez üzleti megfontolásból sem (Fotó: Csobod Péter) lenne rossz. Az előadásokra az ország több részéből érkeztek meghívottak, de a szervezők több somogyi város polgármes­terét hiányolták. Az egyik cél az volt, hogy a sportra, a sport tá­mogatására felhívják a figyel­met. Az előadók a hogyan to­vább?, a kiút módjára keresték a lehetőségeket. Jó elképzelé­sek már vannak, a megvalósí­tásuk azonban nem lesz köny- nyű. Orosz Ferenc Jakabfy (sötét mez) és Ciocian harcol a le­pattanó labdáért (Fotó: Csobod Péter) dégek biztosan értékesítették a kiharcolt büntetőket, s meg­nyerték a találkozót. Jók: Szőke, Ádám, ill. Takács. Kele János

Next

/
Oldalképek
Tartalom