Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

1993. április 19., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Lídia angolul tanul Beszélgetés Udvaros Dorottyával Jelenet a Glóbusz című tévéjátékból: Udvaros Dorottya, Olsavszky Éva és Koós Olga A szerzői jogok védelméről „Renitens” művelődési házak és diszkók — Emelt tarifával igazodva a piaci viszonyokhoz Az Artisjus Szerzői Jogvédő Hivatal 1990-ben alapított irodát Kaposváron. Nánásiné Mayer Mariannától, a So- mogy-Zala megyei kirendeltség vezetőjétől arról érdeklőd­tünk, miként érvényesül a szerzői jogvédelem megyénk­ben, a különböző „felhasználók” — művelődési intézmé­nyek, vendéglátóhelyek, diszkók, éjszakai lokálok — betart­ják-e bejelentési kötelezettségüket, s fizetik-e a jogdíjat. József Attila Alapítvány A József Attila Művészeti Centrum Alapítvány olyan kul­turális tevékenységeket tá­mogat, amelyek méltó örökö­sei József Attila szellemisé­gének — hangzott el az ala­pítvány sajtótájékoztatóján. A pártsemleges és nyitott művé­szeti centrum a szabadidő tar­talmas eltöltése érdekében megteremti a nyitott klubélet feltételeit, hathetente kiállítá­sokat, előadóesteket szervez különböző műfajokban. Segíti a kortárs művek értékesítését, illetve a műgyűjtők tevékeny­ségét. Csabai dzsessz­hangverseny A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskolán nyolc hetet töltő bristoli egye­temisták kísérőtanárainak dzsesszzenekara hangver­senyt adott a főiskola díszud­varában. A csabai tanítóképző és a bristoli egyetem az Euró­pai Közösség által működte­tett, a különböző országok fel­sőfokú tanintézetei közti együttműködést támogató Tempus-pályázat közös el­nyerése óta — három éve — építi kapcsolatait. A közel­múltban csabai diákok jártak Angliában, most tíz bristoli egyetemista kezdte meg bé­kési tanulmányútját. Általános iskolai gyakorlaton vesznek részt, s a magyar művelődés­sel ismerkednek. Kertészeti szaktanárok továbbképzése Háromnapos továbbképzést tartottak Kecelen a virágköté­szetet oktató mintegy negyven hazai szakiskola tanárai szá­mára a Kertészeti Kutatókat, Oktatókat, Gyakorlati Szak­embereket Támogató Orszá­gos Alapítvány szervezésé­ben. A Magyar Kertészek Egyesülete, illetve Téglás András keceli kertész által életre hívott alapítvány három fő célt vállalt magára: az idős kertészek támogatását, a fia­talok és gyakorló szakembe­rek képzését, valamint to­vábbképzését. Ezek sorába tartozik a Kecelen létrehozott alapítványi szakmunkás- képző, ahol jelenleg hatvan, az ősztől pedig száz diák sajá­títja el három év alatt a kerté­szeti szakma ismereteit. Gyermekkórus- fesztivál Komlón Tizenegyedik alkalommal ad otthont Komló a Kodály Zoltán nemzetközi gyermek­kórus-fesztiválnak június 11. és 13. között. Az Angliából, Szlovákiából, Szlovéniából, Lengyelországból és hat ma­gyar városból — Budapest, Nyíregyháza, Miskolc, Pécs, Székesfehérvár és Komló — érkező kórusok vezetőit Komló polgármestere fogadja. Ezután szakmai konferencia kezdődik, amelynek témája Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője. Hubay Miklós köszöntése A 75 esztendős Hubay Mik­lóst ünnepelték születésnapja alkalmából a Várszínház re- fektóriumában az írótársak és azok a színészek, rendezők, akik a drámaíró pályája során Hubay-művek közreműködői voltak. A neves drámaírót „Ők tudják, mi a szerelem” című egyfelvonásosának bemuta­tója alkalmával, a premierre meghívott közönség előtt kö­szöntötték. Amikor megérkezik, így kö­szöntőm: — Good evening, Lídiái Udvaros Dorottya gyönyörű, égszínkék és lelke minden rezdülését kifejező szeme megrebben, csodálkozás buj­kál benne, és így válaszol: — Most angolul fogunk be­szélgetni? Ha van egy kis sza­bad időm, és ritkán van, újra meg újra nekiveselkedem az angol tanulásának, de igazából nem tudok angolul. Most rajtam a csodálkozás sora: — De hiszen a nézők töme­gei tapasztalhatták nemrégi­ben, a Glóbusz című tévéjáték mind az öt folytatásában, hogy Maga, mint az angol tanár Lí­dia, kiválóan beszél angolul, tökéletes hangsúlyozással, remek kiejtéssel, értőn és ér­zéssel. — Ja játszani tudok angolul, valószínűleg minden nyelven tudok, ez a mesterségem — válaszolja mosolyogva. Egyébként, mint a további­akban kiderül, Dorottya enyhén szólva nem kedveli a tv folyta­tásosait. Nézzem meg akárme­lyiket, mondja, például a Dal­last, nemcsak a történet forog ócska, kiszámítható panelke­rekeken, de az egész silány­ságot áraszt, még a színészi játék is többnyire csapnivaló. — Tudom — folytatja —, hogy a világon mindenütt rengeteg a sorozat, annak idején nyilván ezzel akarták a készülék mellé csábítani a közönséget, hiszen aki egy epizódot megnéz egy sorozatból, az megnézi a többit is, mert „fut a pénze után”. De nem látom be, hogy miért ép­pen a vacakságokat, a nívón aluli dolgokat kell átvennünk, Április 15-én lezárult a tankönyvmegrendelés. A megkérdezett iskolák mind­egyike eleget tett vállalt köte­lezettségének, ám nagy a morajlás pedagógusberkek­ben. Dr. Sótonyi Sándor, a ka­posvári gyakorló általános iskola igazgatója: — Nagyon szomorú, hogy a tankönyvellátás is elbi­zonytalanodott. Az iskolák kritikus helyzetét talán föl sem ismerte még a miniszté­rium. A kiadók nagyon rövid határidőt adtak a megrende­lőknek. Egy hét állt rendel­kezésünkre, hogy a nyolc-ki- lenc kiadó tankönyvkínálatát másolnunk a nyugati televízi­ókból. — Akkor most kényes pont­hoz érkeztünk. Nekem, beval­lom, nem túlságosan tetszett ez a magyar tévésorozat, nyögve-nyelősnek, vontatott- nak éreztem, az irodalomhoz nem volt köze, csak néhány el­sőrendű színész kitűnő játéka tudta megemelni, elsősorban Udvaros Dorottyáé. De ha Ma­gának ilyen rossz véleménye van a sorozatokról általában, lehet, hogy a Glóbusz sem tet­szett? Akkor miért vállalta? — Mennybe nem mentem tőle, de nem is idegenkedtem. Mégiscsak szólt valamiről, akart mondani valamit, a mai élet és annak gondjai, problé­mái, küzdelmei így vagy úgy, de jelentkeztek benne, és ezt lehetett vállalni. Meg aztán ki­váló stáb gyűlt össze; a rende­zővel, az operatőrrel, Bánsági Ildikóval meg több más szí­nésszel, minthogy szeretem őket, boldogan dolgozom együtt. Azt sem akarom ta­gadni, hogy szükségem volt a honoráriumra, kinek nincs szüksége pénzre, manapság? És csak öt részes volt a soro­zat, ami enyhítő körülmény. Véget nem érő teleregények- ben nem vállalnék szerepet, akárhogy fizetnék, mert nem bírnám ki, hogy a közönség azzal az egy figurával azono­sítson. — A közönség jó része, gondolom, ugyanolyan rajon­gója Udvaros Dorottya művé­szetének, mint jómagam, kez­dettől fogva. És nemcsak elemi erejű tehetsége miatt, hanem azért is, mert ezt olyan sokszí­nűén, sokoldalúan tudja elő­adni. Vegyük csak a színház áttekintsük és válogassunk belőlük. És akkor még nem beszéltem a tankönyvek új áráról. Három-nyolcszoros árakkal lehet számolni szep­temberben. A minisztérium úgy képzelte, hogy az isko­lák maguk intézzék a tan­könyvekkel járó minden gondot, vagy arra is lehető­ség van, az iskola csupán helyet ad az árusítóknak, il­letve választható megoldás, — erre Budapesten sok pél­dát látni — a tanulók, meg a szülők maguk járnak a tan­könyvek után. Mi vállaltuk a tankönyveladással járó min­den gondot. — Milyen módon könnyí­mostani repertoárját: egészen más figurát elevenít meg a Há­rom nővérben meg a Platonov- ban, a Katharina Blum elve­szett tisztességében és Az új lakásban, azonosság csak annyi, hogy mindegyikben na­gyot játszik. — Ami a közönséget illeti: a mi színházunknak van egy ál­landó törzsközönsége értelmi­ségiekből, az egyetemisták, középiskolások megmaradnak érettségijük, illetve diplomázá­suk után is, miközben jönnek nyomukban az újabb gimnazis­ták és egyetemisták. Egy idő óta azonban úgy érzékelem, mintha a közönség némiképp átrétegeződött volna, másfajta emberek is beülnek a néző­térre, gyakran a reagálásokból érzem, hogy ezek már nem ugyanazok. — És a külföldi közönség? A maguk színháza városokat, or­szágokat, világrészeket járt be, mindenütt sikert aratva. Ezt sokan irigylik, azt hiszem. — Akik irigylik, nyilván nem értik meg, hogy ez milyen fá­rasztó, mekkora stresszel jár. Az első utak izgalma: hogyan állunk majd helyt a vadidegen közegben, a nézők számára vadidegen nyelvünkön? Ké­sőbb a stressz nem enyhül, sőt, fokozódik, mert legköze­lebb az első sikereknek, elvá­rásoknak is meg kell felelnünk. És hát az életünk külföldi útja­inkon is főképp próbákból és előadásokból áll, meg néhány rövid séta a városban. — Búcsúkérdésem: készül-e újabb premierre? — Igen, ismét az Amerikából mind sűrűbben hazajáró Ha­lász Péter rendezésében, a Kamrában. Barabás Tamás tenek a szülőkön, hogy a gyerekeknek megvásárol­hassák a szükséges köny­veket? — A minisztérium ötszáz forinttal járul hozzá a tan­könyvvásárláshoz gyerme­kenként. A helyi önkormány­zatoknak is a zsebükbe kell nyúlniuk, hogy szociális se­gély formájában segítsenek. Kettő-négyezer forintba fog kerülni egy általános iskolai tankönyvcsomag. Az első osztályos matematikakönyv például négyszázhúsz fo­rintba. A hátrányos helyzetű diákjainknak használt tan­könyveket ajánlunk föl. — A Pedagógus Kamara, — A kirendeltség legfőbb feladata a nem színpadra szánt zeneművek, irodalmi művek úgynevezett kisjogos felhasználóival szemben a szerzői jogok érdekvédelme — mondta a kirendeltségve­zető. — Ügyfeleink zömét a hangversenyeken, táncmulat­ságokon, vendéglátóipari egységekben, sportpályákon, üzletekben nyilvánosan zenét szolgáltatók adják. — Mi a szerzői jog lényege? — A szerzői jogi törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. Ide tartoznak a szépirodalmi és szakirodalmi művek, színmű­vek, zeneművek szöveggel vagy anélkül, filmalkotások, képzőművészeti és iparművé­szeti alkotások, számítógépes programok és sok más alko­tás. Egy mű nem használható fel, nem változtatható, az al­kotó neve nem mellőzhető a szerző engedélye nélkül. A felhasználás engedélyezésé­ért díjazás, jogdíj jár. A szer­zők egyes felhasználását, megszólaltatását, ezért ne­vükben egy központi szerv, a Szerzői Jogvédő Hivatal jár el. A kirendeltség feladata a mű­sorengedélyezés, ellenőrzés és az ügyfélfogadás. A szer­zők hozzájárulását műveik nyilvános előadásához bárki megszerezheti, aki nálunk be­jelenti e tevékenységét, és a művelődési miniszter által mindenkor jóváhagyott jogdí­jat befjzeti. — Általában mennyi jogdíjat kell fizetniük a felhasználók­nak? — Ebben az évben figye­lembe vettük ügyfeleink kéré­sét és differenciálódtak a jog­díjak. Az 100-nál kisebb lélek­számú települések vendéglá­tóegységei kevesebb jogdíjat fizetnek, mint a nagyobb fal­vak. Egy frekventált üdülőhe­lyen lévő egység pedig többet fizet, mint egy városi üzlet. De más egy utcai büfé tarifája, mint egy étteremé. — A bejelentések alapján, nyilván ellenőrzik is a felhasz­nálást. Melyek a mindennapos gondok? — A két megyében csak­amelynek kaposvári elnöke ön, hogyan vélekedik erről: — A kamara mint szakmai érdekvédelmi szervezet nem sokat tehet. A nevelői tan­könyvek megrendelésében, ami esetünkben olyan het­venezer forint lesz, talán tu­dunk valamit segíteni, hi­szen ha nem lesz erre pluszpénzünk, az iskolai könyvtárba egyetlen könyvet sem vehetünk a következő tanévben. A Táncsics Mihály Gimná­ziumban Karácsony Tamás testnevelő tanár egy éve tankönyvfelelős. — Arra is gondolni kell, va­jon mi lesz, ha a megrendelt nem 300 egység, szálloda, üz­let, mozi, művelődési hát stb. tartozik ügyfeleink közé. Ek­kora területet átfogni igen ne­héz feladat. De törekszünk a rendszeres ellenőrzésre és a személyes kapcsolattartásra is. A művelődési házak gyak­ran elmulasztják a' műsorköz­lést, jogdíjátutalást, pedig erre minden esetben felhívjuk a fi­gyelmüket. A többi ügyfelünk fizetési fegyelmével is komoly gondok vannak. — Velük szemben mit tehet a hivatal? — Például, akik nem jelentik be zeneszolgáltató tevékeny­ségüket, azoknak a jogsza­bályban előírt jogdíj kétszere­sét kell kifizetniük. A jogosulat­lan felhasználókkal szemben polgári peres úton lépünk fel. A szerzői jogdíj olyan, mint például a helységbér vagy a vállalkozási adó meg­fizetése. — Mi a helyzet a Bala­ton-parton? — Egész nyáron ellenőriz­tünk a Balatonon, s azt ta­pasztaltuk: sok a kezdő üzlet­vezető. Évről évre cserélőd­nek; sok helyen arra hivatkoz­nak: nem tudják, hogy ilyen kötelezettségük van. Sok esetben, ha tisztában is van­nak vele, letagadják. — Ezt nem lehet közölni a vállalkozói engedélyek kiadá­sánál? — Az önkormányzatok túl­nyomó többsége segítsé­günkre van a tájékoztatásban, de sokan ennek ellenére jogo­sulatlanul használnak fel szerzői műveket. — A hivatal emelte a tarifá­kat. Hogy fogadták ezt a lé­pést az intézmények, vendég­látóhelyek? — Ma Magyarországon álta­lában nem népszerű a költsé­gek növelése. Mivel azonban elsődleges faladatunk a szer­zők képviselete és jogaik vé­delme, kénytelenek vagyunk a tarifákat — amelyek egyéb­ként hosszú időn keresztül változatlanok voltak — az inf­lációs hatások és a piaci vi­szonyoknak megfelelően ala­kítani. Lőrincz Sándor tankönyvek nem érkeznek meg időben. A tankönyvek felét nem ismerjük, ez is ne­hezítette a megrendelők munkáját. Az árak katasztro­fálisak. Az is gondot okoz, hogy a kiadók nem fogadják vissza az el nem adott tan­könyveket, ez is példátlan. Most kaptunk lehetőséget pótmegrendelésre, ezt meg már későnek találom. A toponári általános iskola is vállalta a tankönyvellátás minden gondját — mondta Balogh István igazgató: — Rettentő nagy munkát okozott a tankönyvek „bea­zonosítása”. A négyféle fizi­kaikönyv közül melyiket vá­lasszuk? Ha igazán piac lenne, akkor legalább egy bemutatótermet kellett volna berendezniük a kiadóknak, ahol megismerhettük volna a tankönyveket... Horányi Barna A tankönyvpiac (bal)esete az iskolákkal A drágából vajon lesz-e? — Ezresekbe kerül egy csomag

Next

/
Oldalképek
Tartalom