Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. április 17., szombat Nemzetközivé terebélyesedett az írószövetség A Csurka- ügy nem irodalmi vita Beszélgetés Tornai Józseffel Előbb a fonyódi Helikonon, majd a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság kaposvári rendezvényén fejtette ki véleményét a hazai li- teratúráról Tornai József, a Magyar írószövetség elnöke. — A nemrégiben tartott közgyűlés előtt olyan hangokat hallottunk, hogy nagy botrány van készülőben az írótársadalom berkeiben. Mi történt? — Az írószövetség politikai szerepe megszűnt. Onkénte Tormai József sen szerveződő íróindividiu- mok szövetsége, ám a szövetség kifejezés talán túlságosan hangzatos, én inkább a magyar írók egyesületének nevezném. Működése addig tartható fenn, amíg tagjai hajlandók együttműködésre. Ennek a legfontosabb feltétele, hogy a közgyűlés és a választmány által meghatározott programot meg is tudjuk valósítani. A közgyűlésen semmiféle disszonáns hang nem volt. A Csurka-ügy nem tartozik ránk. Ha érvényes bírói Ítélet születik bárki esetében, megszüntethető a tagsága a Magyar írószövetségben. Politikai állásfoglalás miatt senkit sem törlünk sorainkból. — Az írószövetség újjászületésének lehetünk a tanúi. Hogyan jellemezhetjük? — Tagságunk eléri az ezret. A szakosztályok működnek. Akár intézménynek is tekinthetjük magunkat, mivel Eu- rópa-szerte ilyen szervezeti egységekben is gondolkodnak. Megkeresett bennünket a Goethe Intézet, a Francia Intézet, a finnek is mozgolódnak. Szeretnék, hogy bekapcsolódjunk a munkájukba. A németek egy konferenciára készülnek a migrációs irodalom témakörében. Megkérdezték tőlünk, tagjaink közül kik a téma szakértői. Nemcsak a Magyar írószövetség létezik. Hernádi Gyula létrehívta a független írók szövetségét. Régi barátok vagyunk, de eddig még nem árulta el nekem se, hogy hány tagot számlálnak. Lehetnek olyan né- gyen-öten... Legutóbbi találkozásunk alkalmával felvetette, hogy üljünk le egy asztal mellé, tárgyalni kíván a szövetséggel. Az írókamarát Cseres Tibor elnökként vezeti. Ennek alapító tagjai közé tartozom magam is. Más irodalmi szervezetek is működnek, többek között a Makovecz Imre vezette Művészeti Akadémia. A Magyar írószövetség ilyen közegben működik. Az utóbbi hónapokban mintegy kétszáz nem Magyarországon élő magyar írót vettünk fel a szövetségünkbe, amely ily módon nemzetközivé vált. A szövetség korábbi alapszabályát részben módosítottuk. A legfontosabb: bárki tagja lehet, aki legalább két művel jelentkezik, és azokat a szak(Fotó: Lang Róbert) osztály értékelte, illetve két régi tag ajánlása szükséges hozzá. Ha tehát valaki lejön a Marsról egy kitűnő regénnyel, még nem lesz tagja a Magyar írószövetségnek. Fontosnak tartjuk a közmegbecsülést is. — Mit tud önmagáról a magyar irodalom? —- Az önmagunkról alkotott kép meglehetősen széthasadt. A folyóiratok sajátos arculattal, írógárdával és olvasótáborral rendelkeznek. Nem beszélhetünk a magyar irodalom egységéről, ezt már kifejtettem a magyar írók Keszthelyen megrendezett első világ- kongresszusán is. Viszont egyetemessége nem vonható kétségbe. — Mi a véleménye a kritikáról? — Szinte teljes mértékben hiányzik. A korábban az állam által irányított mérce már régen túlhaladott. Már azokban az években sem működött igazán, ám kinyilatkoztathatták, hogy üdvözülsz, vagy mész az örök tűzre... Emellett egyfajta sajátos bölcsesség is jelen volt. — Igazán nagy müvek nem születtek az utóbbi években. Miért késnek? — Óriási hordaléka van a mai szellemi életnek. Egyelőre nem jelentkeztek az olyan zsenik, mint például Németh László annak idején. Rendet kellene csinálni a mi Augiász istállónkban is. Meghalt Pilinszky, Vass István, Örkény, a névsor nem teljes, csupán érzékeltetni kívántam, milyen szellemóriások távoztak el. Jelenleg a magyar nyelvterületen élő írók közül olyan ötve- nen igazán megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk, müveiket kiadjuk. Horányi Barna Somogy egyházi épületei Számvetés a műemléki világnap alkalmából Az idei, Gyöngyösön megrendezett Műemléki Világnapon az egyházi műemlékekről, védelmükről és helyreállításukról értekeztek az országból ösz- szesereglett szakemberek. Vitathatatlan: e téren is van még elég tennivaló. Műemlékekben — országos viszonylatban — a „középmezőnyben” van Somogy. Az ötszázhuszonnyolc somogyi műemlékből száztizennégy egyházi vonatkozású. Negyvennégy különböző szobor és út menti kereszt, a nagybajomi temető, valamint hatvanki- lenc református, katolikus, evangélikus templom és plébániaépület sorolható ide. A szőlőhegyi kápolnák — mint például a hollád-ba- rihegyi Szent Donát vagy a kaposvári ivánfahegyi kápolna — szintén védettséget élveznek. Egyházi műemlékeink közül némelyik csak romként üzen a mának. Ilyen a XIII. században épített, koragótikus somogyvá- mosi templom romja — egyik legértékesebb műemlékünk. Érdekessége, hogy négyszög alaprajzú tornya felül már nyolcszögletű formát vesz föl. A Johan- nita-rend építészetére jellemző vonás Somogybán ezen kívül csak a csurgói, szintén védett katolikus templomon fedezhető fel. Középkori templomokban Az igali katolikus templom szószéke különösen gazdag Somogy. Az Árpád-korból származik Teleki és Szenyér felszentelt hajléka. A románkorból való a kőröshegyi katolikus templom, de érdemes ellátogatni a híres búcsújáróhelyre, An- docsra is. A gazdag Má- ria-ruha-gyüjtemény mellett megcsodálhatjuk a XIV. század végéről származó, késő gótikus hálóboltozatos szentélyt is. A buzsáki Fekete kápolnában leltek rá a megye egyetlen reneszánsz, szőlőindákkal díszített oltárára, amely országosan is unikum. Az ötvöskónyi várkastély mellett ez az 1702-ben készített oltár a legjelentősebb reneszánsz emléke Somogynak. A legnagyobb volumenű értékmentő munka a közelmúltban befejeződött so- mogyvári bencés apátság rekonstrukciója volt. (ha- mincöt millió forintba került.) Jelenleg pedig Lengyeltóti középkori templomán dolgoznak. A csaknem húszmilliós beruházás költségét szinte teljes egészében az Országos Műemlékvédelmi Hivatal állja. Milyen állapotban vannak templomaink? Szinte mindegyikben lehet istentiszteletet tartani, de sokuk külső-belső tatarozásra szorul. Szerencsére az önkormányzatok megalakulásuk után nyomban felismerték: mielőbb rendbe kell tenni a templomot, hiszen sok helyütt a legjellegzetesebb középület a templom. Az odalátogató vagy a településen átutazó is szeretne kellemes képet magával vinni az apró faluról. A megyei közgyűlés környezetvédelmi és műemléki bizottsága éppen ezért határozta el: a világkiállításra azt szeretné, ha a műemléktemplomoknak legalább a homlokzata megújulna. Ne hulló vakolatú, különben értékes épületekkel találkozzon az éppen arra járó. Természetesen ezt szorgalmazzák a települések lakói is. Ezért az önkormányzat az egyházzal karöltve pályázik az előbb említett bizottsághoz, hogy néhány tízezer forintot elnyerve felújítsa a község templomát vagy egy-egy szent szobrát. A múlt évben két és fél millió forintot fordított erre a bizottság. Minden pályázó kapott többet-keve- sebbet. Mernye Nepumuki Szent János szobrához például harmincötezret, az ádándi református templom ötvenezret, a nagyszakácsi katolikus templom százezret. A megyei közgyűlés kisebbségi és vallásügyi bizottsága pedig nem müem Az andocsi templom látképe a Kálvária-dombról léki templomépületek rend- behozatalát is támogatta. Természetesen gond is akad jócskán a somogyi egyházi műemlékeket illetően. Az andocsi, a nagyatádi, a segesdi ferences rendi kolostorokat is érinti a „váltás” időszaka. Funkciójuk nem alkalmazkodik az eredetihez, így meghatározó, hogy a jövőben mire használják majd ezeket az épületeket, hiszen felújításuk súlyos pénzekbe kerül. Másik gond az, hogy a települések belterületén lévő szobrokra jobban odafigyel a gazda, ám az útszéli vagy szőlőhegyi keresztek veszélyben vannak. Őrzésük szinte megoldhatatlan, a vandál kezek szabadon döntögethetik őket. Legutóbb Kaposgyarmat kőkeresztje „omlott össze”, de már többször beszámoltunk a szent- jakabi romok szomorú sorsáról is. A szobrok, keresztek helyreállítását pedig megnehezíti, hogy a megyében nincsenek kőszob- rász-restaurátorok; Pestről, Pécsről vagy Sopronból kell idehívni őket. Lőrincz Sándor A kitáruló szellem tárlata a kaposfüredi galériában Atmoszférára mozdul a világnézeti rugó (Fotó: Csobod Péter) A kaposfüredi galéria új tárlata a befogadónak úgy és any- nyira művészet, ahogy és amennyire képesek a kiállított alkotások „szellemi reakcióba” lépni a látogatóban lakozó értékekkel. Vagyis, az esztétikai élmény letéteményesei mi magunk vagyunk, tetőtől talpig, de főként szellemtől lélekig. Mint egyébként — vethetnénk közbe. Hallgassuk csak, mit mond a kép... Merthogy a kép beszél, tő- és összetett mondatokba illeszkedik a látvány; fennhangon vagy csak éppen susmusolva közöl mondandót, balladákat mormognak a ráncok az aggastyán arcokon és a szépség kajánul üzekedik a rapszodikus vággyal. No de, mi van akkor, ha nincsenek arcok, sem adekvát tartalom. Csak a hatás a biztos a kaposfüredi galéria kiállításán, ebben viszont — hiszem —, tökéletesen bízhatunk, ha nem is csukott szemmel, de nyílt értelemmel bízvást: Dagani Franco, Halász Károly és Ritter János közös tárlata elmén fog és szellemen ragad, miqdezt gyengéden és vigyázón, hogy elvezessen egy világba; mindenkit a saját világába. Van, hogy egy alkotás már megszületett nélkülünk, s van, hogy ezt „megalkotni” egy reánk váró föladat. Halász hegesztett idomai és vasszerkezetei, síndarabjai, hol rozsdaette hol pedig fémtiszta rugói — ez a modernizációból kiragadott elemhalmaz, az egész szerkezetéből kiemelt rész, a meghajtó és áttételező, alapot képező és géptestet befejező, mind-mind jelentéssel bír, ha ez a jelentés, a mü keltette benyomások nem is örökérvé- nyűek. Mert megismételhetetlenek és egyszeriek, minden fizikai közegben másként és másként viselkednek, és a szellemi közegek különbözősége is más szavakat és mondatokat alkot ezekről a Füreden látható művekről. Érdekes, hogy mennyire erősítik Ritter grafikái a közös tárlat jelentéstartalmait, ahogy A kiállítás részlete Dagani ellenpontjai is: a matematikai, a megszámlálható valóságot állítja az absztrahált, megfoghatatlanabb valósággal szembe. Vagy csak egyszerűen: mellérendeli. Az élethez tere és joga a világ mindkét nézetének van, ahogy van a többinek is, épp ugyanennyi. Ahány- féle élet és szenzibilitás, amennyi csak van a világon, mindahány létezhet és élhet. Élhet a lehetőséggel is, amely lehetőséget mi magunk teremtünk hitünkkel vagy hitetlenségünkkel. Nekem például megmozdult a galéria egyik szegletében kiállított műben a rugó. Nekem az volt, úgy volt az alkotás. Balassa Tamás
