Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13., kedd SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Vendégművész a Madách Színházban Április 11-én a Madách Színház Mária evangéliuma előadásán a címszerepet Maria Eliasova, a pozsonyi Új Színház művésznője énekelte. Az operaénekesnő jelenlegi repertoárját a Csárdáskirálynő, a Cigánybáró és a Mária evangéliuma szoprán szerepei alkotják. A jövő évadtól a linzi opera állandó vendégénekese lesz. Húszéves a Művészetbarátok Egyesülete A művészet valamennyi ágának megismertetésére és népszerűsítésére alakult meg húsz esztendővel ezelőtt a Művészetbarátok Egyesülete. Az évforduló alkalmából az egyesület 19 alapító tagja — Kelemen Kristóf szobrászművész erre az alkalomra készített — emlékplakettjét vette át. A fővárosi Gutenberg Művelődési Házban tartott jubileumi rendezvényen köszöntötték a 15 éves tagságot elért művészetpártolókat is. A napjainkban mintegy ezer tagot tömörítő baráti kör két évtizedes munkáját több száz előadás és kiállítás fémjelzi. Közművelődési konferencia Az olvasás és a személyiségfejlesztés volt a témája annak az országos közművelődési konferenciának, amelyet Hódmezővásárhelyen tartottak. A téma aktualitását az adja, hogy — a nemzetközi olvasásbizottság két évvel ezelőtti felmérése szerint is — jelentősen romlott az általános és középiskolások szövegértése, olvasástechnikája. A szakemberek szerint mindez nehezíti az ismeretek szerzését, a tanulást is. Barokk év A közép-európai barokk év alkalmából több Monteverdi előadást tart a Budapesti Kamaraopera. Műsorában, amelyet április 19-én mutat be a Városháza dísztermében, madrigálok és két egyfelvoná- sos „kamaraopera” látható — mondta Moldován Domokos, az előadás jelmeztervezője és rendezője. Magyar-osztrák irodalmi szimpózium A Magyar írószövetség és az ausztriai Walcer Bucheb- ner Társaság „Irodalom és politika Magyarországon” címmel szimpóziumot rendez április 28-30-án a Mürzzuschlagi Művészházban. A szimpóziumon magyar írók, művészek, tudósok, parlamenti képviselők, valamint osztrák szakértők és politikusok vesznek részt. A megnyitón — április 28-án — Andrásfalvy Bertalan volt kultuszminiszter tart beszédet. Gyémánt László: Chicagó-blues Az ismert festőművész, Gyémánt László: Chicago-blues címmel mutatja be fotóit a Fáik Miksa utcai Blitz Galériában. A kiállítás egyedüli főszereplője a metropolist behálózó magasvasút. A fes- tőművész-dzsesszzenész-fo- tós a várost átszelő vasút vasszerkezeti elemeit, a különleges fényeffektusok ritmusát örökítette meg. Az Újhelyi Imre díjas Sólymos Endréné (Fotó: Csobod Péter) A „MAKACS" LÁNY MÉGIS PEDAGÓGUS LETT Fegyelemmel, jó kedéllyel — Fegyelmezni, de jó kedélyünek is lenni, ez a gyakorlatokon különösen fontos. Hiszen a szakmai gyakorlat nemcsak a gyakorlati tudáshoz segít hozzá, hanem meghatározza a szakmával ismerkedő hozzáállását is. Egy életre el- vehetik a kedvét, de éppúgy el is kötelezhetik a mezőgazdaságnak, az állattenyésztésnek. Ha a gyakorlatokon van sikerélmény, akkor az elmélet is jobban megy. A jó pedagógus nemcsak a szakmára, az állatok szeretetére is tanít. Sólymos Endréné, a kaposvári Móricz Zsigmond Mező- gazdasági Szakközépiskolában nemrég munkája elismeréseként megkapta az Újhelyi Imréről — a neves kutatóról, állatorvosról, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia legendás igazgatójáról — elnevezett díjat, amely az állattenyésztés terén elért jelentős eredményekért, illetve az állattenyésztés oktatásában jeleskedésért jár pedagógusoknak, kutatóknak. Ahogy a tanárnő munkájáról beszél, nem nehéz megérteni, miért érdemesítették erre a kitüntetésre amit eddig csak felsőfokú intézményben oktatók kaphattak, s középiskolai tanárok közül ő vehetett át elsőként. — Ennek a díjnak azért is örülök, mert én is azon az akadémián végeztem, ahol Újhelyi Imre is dolgozott. Mindig ott mentünk el a szobra előtt, sokszor hallottunk róla előadásokon, s titkon mindig úgy éreztem, hogy nekem is lesz vele valami kapcsolatom. Az állatok szeretete vitte a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára. Azonban — mint mondja — első két hét után kevés híja volt, hogy ott nem hagyta az egészet. — A kora hajnali ébresztők, a nehéz gyakorlati munka miatt hamar úgy gondoltam, nem nekem való az állattenyésztés. Teheneket fejni, ápolni stb... Én voltam a legjobban meglepve, amikor a gyakorlat végén azt mondták: ilyen talpraesettel és ennyire szorgalmassal még nem találkoztak a lányok között. Ezután persze maradtam. Az édesapa is pedagógus volt. Annak idején azt mondta a lányának, bármilyen pályát választhat, csak a tanárit nem. A lány aztán mégis a tanári pályára került. Sőt feleségül is pedagógushoz ment. — A fiaink azonban már nem a tanítást választották. Talán majd az unoka — mosolyog a tanárnő. 1961-ben a körmendi gimnáziumban és mezőgazdasági szakközépben kezdte, majd 72-ben került Kaposvárra. Éveken át tanította az állattenyésztést, a szakmai gyakorlatot. Emellett lektorál, tantervet készít, és most már évek óta az országos szakmai versenyek dolgozatát javítja. Elárulja, amikor idekerült Vas megyéből, négy-öt év kellett ahhoz, hogy megszokjon itt. Mára azonban semmi pénzért nem menne el, ideköti a munkája és az eredményei: büszkén mutatja a listát, hány diákja ért már el kitűnő iielyezést az országos szakmai tanulmányi versenyeken. A több első és második hellyel lehet is dicsekedni, s egy jó pedagógus számára ennél nagyobb siker nem létezik. Nagy László Juniális jellegű rendezvény Páneurópai kultúrfesztivál’ 93 Tanulmány a nemzetiségi közoktatásról A Somogy Megyei Levéltár és a megyei pedagógiai intézet gondozásában, a megyei közgyűlés kisebbségi és vallásügyi bizottságának támogatásával jelent meg Simonné Pallós Piroska tanulmánya. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola tanára a dualizmus kori Somogy vármegye nemzetiségi közoktatás-politikáját tette nagyító alá. „Együtt, egymásért és soha egymás ellen” — ez lesz a mottója a páneurópai nemzetiségi kultúrfesztiválnak, amelyet június 10. és 13. között rendeznek Budapesten, hagyományteremtő szándékkal. A fesztivál egyik szellemi védnöke Habsburg Ottó, a Páneu- rópa Unió elnöke. A Német Kultúregyesület és a Dunai Svábok Egyesülése által szervezett rendezvénysorozat célja, hogy a magyar- országi nemzetiségek és etnikai kisebbségek kultúrcsoport- jai, amatőr művészei bemutatkozhassanak a hazai és külföldi publikum előtt. A fesztiválnak politikai jelentősége is van, hiszen a szervezők a Kö- zép-Kelet-Európában egyre inkább terjedő nacionalizmus veszélyeire, a tolerancia fontosságára próbálják felhívni a figyelmet a kultúra eszközeivel. A páneurópai fesztivál programjának — ebben többek között színes néptáncfelvonulás és ökumenikus istentisztelet is szerepel — egyik leglátványosabb eleme június 12-én a nemzetiségi kiállítás és vásár lesz a Petőfi Csarnokban. A juniális jellegű, egész napos rendezvényen táncházak, kultúregyüttesek mutatkoznak majd be két színpadon, s ezzel egy időben az előtérben népművészeti kirakodóvásár lesz. A szervező Német Kultúregyesület április 30-ig várja azoknak az együtteseknek a jelentkezését, amelyek szívesen bemutatkoznának a hagyományőrző szándékkal megrendezett úrnapi páneurópai fesztiválon. Az Iskola és Levéltár című, Jäger Márta szerkesztette sorozat legújabb, harmincötödik kiadványa Somogy század eleji nemzetiségi térképével „indít”, mintegy körvonalazva a németek, horvátok lakta községeket. A szerző — különféle forrásokat összevetve — járásonként is vizsgálja a somogyi nemzetiséget. A kaposvári járás ötven községe közül például negyvenhat volt magyar, ám sok német élt Kisberkiben, Szabadiban, Simonfán. Németből lett magyar Hajmás és Gálosfa, s német ajkúak lakták Szomajomot — Kaposfő —, Kercseligetet és Bőszénfát is. Az 1868-as népiskolai törvényről, s egyáltalán magáról a népiskolákról, a néptanítókról is sok szó esik. A nemzetiségek lakta és a magyar ajkú községekben tanítók között alapvetően egyébként nem volt különbség. Legfeljebb a két tannyelven való oktatás, és a század utolsó két évtizedére jellemző, gyakori tanfelügyeleti látogatások tették némiképp eltérővé a néptanítók munkáját. „A tanítók elégtelen szakképzése sok helyen párosult hanyagsággal, amit a tanítók ellen megindított és lefolytatott fegyelmi eljárások bizonyítanak. A vádak igen súlyosak voltak: emberi összeférhetetlenség, botrányos életmód, szembetűnő kötelességmulasztás. Viszont arra, hogy valakit szakmai alkalmatlansága miatt elmozdítottak volna állásából — nincs példa.”— tűnik ki az elemzésből. A szerző részletesen ír a magyarosítási mozgalmakról, a magyar nyelv nemzetiségi községek iskoláiban való tanításáról, a kisdedóvásról s az államosítási törekvésekről is. A Somogy vármegye nemzetiségi közoktatás-politikája a dualizmus évtizedeiben című tanulmány irodalomjegyzékkel, forrásközlésekkel gazdagon illusztrált. Tanuló és (leendő) pedagógus egyaránt haszonnal forgathatja, s tehet akarva-akaratlanul is összehasonlításokat. Milyeneket? Például a tanítói jövedelme- zést illetően gondolkodhat el. A karcsú gerincű kiadványban a tanítók jövedelméről is olvashatunk. A szerző a Mit ad a néptanítóinak a nemzet ?című, a Somogy 1889. május 21-i számában megjelent cikket is idézi, miszerint „fizetést, mely csekély és elégtelen, ráadásul a felekezeti iskolai tanítók földben és terményben kapják, a községi és elemi iskolák tanítói rendszertelenül; s jutalom ritka, a segély alamizsnához hasonló, az ötödéves pótlék csekély összegű, s csak a 300 forintnál nagyobb fizetéssel nem bíró községi vagy állami iskolákban tanítók kapják. A nyugdíj — koldusbot." Micsoda hasonlatosság!? (Lőrincz) ÚT A VILÁG PÓDIUMAIRA „A tanárom a példaképem” „Dicséreten kívül senkitől nem kaptam mást” (Fotó: Kovács Tibor) — Mi az oka annak, hogy nem hallottuk még Jónás Zoltán nevét? — Talán azért, mert most Sívó József professzor irányításával a bécsi Zeneakadémián tanulok hegedülni. Két éve hagytam ott a budapesti Zeneakadémiát, ahova 11 és fél éves koromban vettek föl. A mindössze 17 esztendős tehetséges hegedűművész-jelölttel én is csak a Kaposvári Tavaszi Fesztiválon találkoztam először. Jandó Jenő világhírű zongoraművésszel közösen tartott koncertjükön azzal a darabbal lépett pódiumra, amellyel annak idején Kuti Béla tanár úr inspirálására felvételizett a Zeneakadémiára. Sarasaié Cigányosan című művének megszólaltatásával belopta magát a közönség szívébe. Beszélgetésünk során kibontakozott a serdülő korú fiatalember életének korai tragédiája. Azt is megértettem, miért vállalja hetente kétszer a fáradságos utat az osztrák főváros és Kaposvár között. Édesapja, aki kiváló brácsásként a szórakoztatóiparban kereste a betevőre valót, vezette be a húros hangszer rejtelmeibe. Anyját korai betegsége rokkantnyugdíjra kárhoztatta. Zoli egyetlen gyermekként, a hegedű „társaságában” cseperedett iskolássá. Hatéves korában lépte át először a kaposvári zeneiskola küszöbét és Kuti Béla tanár úr segítségével jutott be a Zeneakadémia előkészítő tagozatára. Tehetsége nyilvánvaló volt: Szenthelyi Miklós hegedűművész tanítványaként kezdte meg tanulmányait. Aztán hol ez, hol az foglalkozott vele. Az itteni évekből egyedül Lissauer Péter nevét említi tisztelettel. — Úgy éreztem, hogy a származásom miatt szorítanak háttérbe — mondja. — Előfordult, hogy a vizsgák előtt öt percet vagy még annyit sem foglalkoztak velem. „Te úgyis tudod!” — mondták, és magamra hagytak. Pedig az instrukció nekem is hiányzott. Végül ismét Kuti tanár úr segített. Egy keszthelyi hegedűkurzuson ismertetett meg Sívó professzor úrral. Felvételiztem és sikerült... Bécsben nagyon jól érzem magamat; intelligens, jószándékú kollégák vesznek körül és csak az számít, hogy tud-e valaki, vagy sem. Az utóbbi azonban ott nem igen fordul elő. Zoli ösztöndíjat nem kap, mert most Bécsben elsősorban a volt Jugoszláviából érkezetteket támogatják. A szülei minden fillérjüket feláldozzák fiuk taníttatására, ő pedig szorgalmas napi gyakorlással és szép előmenetellel honorálja. Egyáltalán volt igazi gyermekkora? Zavartan, fejét lehajtva mindössze ennyit suttog maga elé: — Nem. Amikor erényeiről, hibáiról faggattam, így válaszolt: — Eddig még csak dicséretet kaptam, de az lehet őszinte és lehet udvarias. Ez utóbbi nem hiányzik. Kedvenc zeneszerzőinek Paganini, Sarasaié, WVieni- awski, Szymanowski neve hallatán fölmerül a gondolat: Zoli is — mint annyi társa — pódiumművész szeretne lenni. Igaz, a mesterhegedű a Stradivari vagy az Amati még nincs a birtokában, de Sívó professzor hegedűjét már megszólaltathatta egyszer. Amikor a példaképéről kérdezem gondolkodás nélkül válaszol: — Nekem a tanárom a példaképem és Pinchas Zuker- man amerikai hegedűművész, aki mélyen átérezve, minden színt megcsillantva interpretálja a műveket. Az első igazi siker a korai csalódás ellenré szülővárosához köti a fiút. Hogy kiforrott művészként hol szeretne először pódiumra lépni? — Nem is tudom — mereng, ujjait morzsolva. — Olyan nagy a világ... Mindenhol, ahol lehetőséget adnak. Várnai Ágnes
