Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1993. március 3., szerda MIT MUTAT AZ EUROBAROMÉTER? (3.) Versenyben a halastavakért Az állam és a média Mennyire bízik Ön országa nemzeti televíziójának hír­adásaiban, valamint az aktu­ális eseményekről szóló je­lentéseiben? — hangzott az európai közvéleménykutatók — Magyarországon a Modus kutatóinak — következő kér­dése, amelyet az Európai Közösség 18 országában tet­tek fel. Térségünkben leginkább a csehek és a szlovákok bíz­nak nemzeti televíziójuk hír­adásaiban, riportjaiban, míg legkevésbé ez a grúzokról, il­letve az örményekről mond­ható el — mutatták a vála­szok. A magyar lakosság a bizalom skáláján a „közép­mezőnyben” helyezkedik el. Állami ellenőrzés a televízió és a rádió felett Litvánia Lengyelország Szlovénia MAGYARORSZÁG Lettország EGÉSZ tÉtSÍÍg Grúzia Európai Oroszország Belorusszia Észtország Csehország Örményország Románia Szlovákia Bulgária Albánia (Macedónia) Moldova 100 80 60 40 %-ban I kevés/ne legyen 40 60 80 100 %-ban sok/legyen Bizalom a nemzeti televízó iránt EUKWMOM ETBVOA LLUP/WQOU»-'t2 Csehország Szlovákia Litvánia Bulgária Észtország Lettország Európai Oroszország Szlovénia EGÉSZ TÉRSÉG MAGYARORSZÁG Ukrsűna Belorusszia Lengyelország (Macedónia) Albánia Moldova Románia Grúzia Örményország 100 80 60 40 20 %-ban ■I bízik 20 40 60 80 100 %-ban 1 nem bízik Világosan érzékelhető, hogy akárcsak a lengyeleknél, ná­lunk is nyomon követhető egyfajta bizalomvesztés a nemzeti médiákat illetően. Megítélése szerint le­gyen-e egyáltalán, s ha igen, milyen mértékű az állam el­lenőrzése a tv és a rádió fö­lött? E fontos kérdésre a „leg- liberálisabb” választ a litvá­nok, a lengyelek, a szlovének és a magyarok adták, akik nem igazán lelkesednek a legfontosabb médiák állami ellenőrzéséért. Ezzel szem­ben a románok, a szlovákok, a bolgárok, az albánok, a macedónok és főként a mol­dáviaiak hívei a „gyeplő szo­rosabbra fogásának”. Ferenczy Europressz Teherrel „úszó” önkormányzatok A szociális törvény gyakorlatáról — Eszmecsere Balatonföldváron Somogy Megye Önkormányzata, tanulva az eddigi tapaszta­latokból, a szociális törvény érvénybe lépésével azonos időben gyakorlati, módszertani útmutatóul szolgáló eszmecserét szervezett a régióhoz tartozó önkormányzati vezetők részére a balatonföldvári Jogar továbbképző intézetében. Külkereskedők képzettsége Március közepétől — a kül­gazdasági miniszter rendelete alapján — megváltoznak a kül­gazdasági tevékenység és az ezzel összefüggő szakképzés szakmai követelményei. A február 25-i Magyar Köz­lönyben megjelent rendelet sze­rint a külkereskedelmi tevé­kenységhez szükséges kép­zettséget, idegen nyelvtudást a kollektív szerződésben, vagy ennek hiányában a munkaszer­ződésben kell meghatározni. Szakképesítés a következő szakterületeken szerezhető: külkereskedelmi idegen nyelvű levelezés és üzletkötés, nem­zetközi szállítmányozási szer­vezés és ügyintézés, nemzet­közi piackutatás és reklámszer­vezés, nemzetközi tarifőr, külke­reskedelmi asszisztens, külke­reskedelmi, üzleti és külkeres­kedelmi vállalkozási ügyintéző, üzleti menedzser. A vámügyin­tézői, vámkezelői valamint a külkereskedelmi jogtanácsosi tevékenység csak szakképzett­séggel folytatható. A felsorolt szakképesítések iskolai és iskolarendszeren kí­vüli oktatásban egyaránt meg­szerezhetőek. A rendelet ponto­san szabályozza, hogy mely felső- és középfokú oktatási in­tézményekben szerezhető szakképesítés. Az iskolarend­szeren kívüli szakmai oktatást külön rendelet szabályozza, amely szintén a közlöny február 25-i számában olvasható. Az utóbbi rendelet szerint a szakmai oktatást az oktatás megkezdése előtt 30 nappal be kell jelenteni a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumának. A szakképesítést nyújtó vizsga szervezését a mi­nisztérium engedélyezi. A szak­vizsgát Külkereskedelmi Szak­vizsga Bizottság előtt kell letenni és a vizsgáról bizonyítvány állít­ható ki. Az oktatóknak illetve a vizsgáztatóknak egyetemi vagy főiskolai oklevéllel és legalább két éves szakmai vagy oktatói gyakorlattal kell rendelkezniük. A ma, Magyarországon mű­ködő önkormányzatok egyre inkább hasonlítanak ahhoz az úszóbajnokhoz, akit súlyos nehezékkel a lábán dobnak a vízbe s aztán azt várják tőle, hogy ússzon, sőt nyerje meg a bajnokságot. Ez derült ki az igen jószándékú és hasznos tanácskozáson. Az eszme­csere végeredménye szoron­gással töltötte el a résztvevő­ket. A pénztelenség ugyanis orvosolhatatlan. I Azt érzékelik, hogy a tör- •vény sokkal nagyobb ter­heket ró rájuk, mint amennyi­vel emelkedik az állami támo­gatás. Igaz, hogy tavaly óta 70 százalékkal bővült a pénzügyi forrás, ám a megnövekedett feladatok ennek a sokszoro­sára nőttek azóta. Legfőbb gondot a központi ellátásból kiszoruló munkanélküliek tá­mogatása és a gyermekneve­lési támogatás előteremtése okozza. Az előbbieknél a minimum nyugdíj 80 százalékának meg­felelő összeget kellene kigaz­dálkodniuk. Az önkormányzatok önál­lóan döntenek arról, hogy ki, milyen indokok alapján része­sülhet az ellátásban. Ez a szabadság természetesen nem pótollhatja az alanyi jo­gon igényelhető támogatást. A nehézséggel meg kell küzde­niük és 6 hónapon belül a képviselőtestület bevonásával saját önkormányzati rendele­tet kell alkotniuk. Ha további kiegészítő jutta­tásokat állapítanának meg, azt a település igényeihez és a költségvetéshez szabottan kell tenniük. 2 Világossá vált, hogy a la- •kosság gondjait a szociá­lis juttatásokkal nem lehet kompenzálni. Az újabb, helyi adók kivetése sem járható út, hiszen azoktól kéne elvenni, akiknek adni kell. Az, a gyer­meket is nevelő, középréteg szegényedett el ugyanis a leg­inkább, amelynek szociális gondjai tovább növelik az ön- kormányzatok terheit. Több te­lepülésen — kényszerből — az állami költségvetésből jut­tatott összeget is másra, pél­dául óvoda, iskola, napközi működtetésére használják föl. Az egyéni elbírálások miatt nehéz lesz majd eldönteni, hogy mi a jogos, és mi nem. Egyelőre csak azért fellebez- hetnek a rászorulók, amit a törvény egyértelműen előír. Bírósághoz fordulhat például az, akinek a képviselő-testület elutasítja az alanyi jogon számára megjáró ápolási díj iránti igényét. Ám mi lesz a többiekkel? 3 A somogyi önkormányza­tok képviselői, a törvény gyakorlati megvalósításának lehetőségeit illetően hasznos módszertani segítséget kap­tak Balatonföldváron. Hogy lakóhelyükön, szembesülve a problémákkal miként tudják megoldani a feszítő gondokat, az továbbra is kérdéses ma­rad.... Várnai Ágnes Privatizáció és természetvédelem Európai, nemzeti értékek Somogybán — A szelíd turizmusért ' Mindamellett, hogy a Somogy Természetvédelmi Szerve­zet rövid idő alatt nemcsak létét bizonyította, hanem az élőhelyek megmentésével, az európai tapasztalatok hasz­nosításával, programjaival elismeréseket is szerzett, nem kerülhette el a privatizációval járó gondokat. A Somogy Természetvé­delmi Szervezet 1988-ban in­dította útjára a somogyi vad­vízprogramot, ennek része­ként megvásárolt 180 hektár európai jelentőségű vizes élő­helyet a Boronka-patak men­tén. Programjukat támogatja a Magyar Környezetvédelemi Alap, a Világ Természetvé­delmi Alap, az Európa Termé­szeti Öröksége Alapítvány és a Svájci Madárvédelmi Egye­sület. Tömösváry Tiborral, a szervezet elnökével az idei év feladatairól beszélgettünk. — Új helyzetbe került a ma­gyar természetvédelem a pri­vatizációval. Ez a Nyugat-eu­rópai tapasztalatok alapján új feladatokat ad a természetvé­delem számára is. Támogat­juk a privatizációt, ám sok természetvédelemi gondot vet föl. Látjuk, hogy Nyugat-Euró- pában minden talpalatnyi terü­letet kihasználnak gazdasá­gossági szempontok miatt, ezzel szemben mi egy ember­arcú tájat szeretnénk, amiben egymás mellett megfér a hasznos és az örök természeti érték. Sajnos a mai napig nem dolgozta ki a kormány a Riói Egyezményből fakadó prog­ramját, sőt azt még nem is ra­tifikálta. A privatizációt olyan mederbe kellene terelni, amely egyezik a Riói Egyez­mény szellemével. — Úgy tudom, a szertve- zet részt is vesz a privatizá­cióban, elsősorban ez a ha­lastavak megvásárlásában fejeződik ki. — A vizi élőhelyek megőr­zése szándékával licitáltunk különböző halastavakra. Ed­dig már 180 hektár vizi élő­hellyel, azaz halastórendszer­rel rendelkeztünk. A termé­szetvédelem nem zárja ki a gazdálkodás lehetőségét, szükségességét. Ám nem mindenáron kívánunk gazdál­kodni. Somogy természeti ér­tékei közé tartoznak a halas­tavak is. A Balatoni Halgazda­ság privatizációja több európai A somogyi védett természet egy „darabja” jelentőségű, de nem védett vi­zes élőhelyet érintett 1992-ben. Ezen értékek ma­gánkézbe kerülése esetében a szakszerűtlen természetvé­delmi kezelés következtében, az egyoldalúan haszonérde­keit gazdálkodási tevékeny­ség miatt veszélybe kerülnek. A helyzetet súlyosbítja, hogy sok esetben a leendő tulajdo­nosok vadászati célokra is hasznosítani kívánják a halas­tavakat, s azok környezetét. Sajnos még nem született meg a vadászati törvény sem. — A Balatoni Halgazda­ságtól vásárolt halastavak közül kettőt az Állami Va­gyonügynökség visszaada­tott. Miért? — Az ÁVÜ két pályázatun­kat érvényetelenítette, en­gedve szűk rablógazdálkodási érdekeket előtérbe helyező csoportok nyomásának. Szer­vezetünket e vásárlásban to­vábbra is támogatja az Orszá­gos Tájvédelmi Hivatal, So­mogy megye Önkormányzata. — A privatizáció mellett mi foglalkoztatja még a szervezetet, amelynek két­százötven tagja van, s közü­lük mintegy nyolcvanan te­vékeny részesei is a somo­gyi természetvédelemnek? — Kidolgoztuk a szelíd tu­rizmus, idegenforgalmi kon­cepcióját, ennek segítségével nemcsak a védett környezetet óvhatjuk meg, a látogatók szemléletét is formálhatjuk. A Phare program keretében to­vábbfejlesztjük technikai bázi­sunkat. Megalakítjuk a Boron- kai Baráti Kört, amelynek a célja: madármegfigyeléseken mutassuk be a természetet, ugyanitt gyakorlati oktató köz­pont alakítunk ki. A boronkai régióban kordinációs szerepet vállalunk a természetvéde­lemben s a pályázatokon kö­zösen veszünk részt. Horányi Barna Pénzt az adó­ellenőrzésbe! Nem rossz beruházás az adóellenőrzésbe pénzt fek­tetni — állította Monostori La- josné, az Adó- Pénzügyi és El­lenőrzési Hivatal elnökhelyet­tese az APEH sajtótájékozta­tóján. Tavaly a hivatal kétezer revizora összesen 26 milliárd forint nettó adóhiányt állapított meg. Ez persze csak a kisebb részét jelenti annak a 823 mil­liárd forintnak, amit az APEH beszedett az elmúlt évben. Ezekhez a bevételekhez ösz- szesen mintegy 6,5-7 milliárd működési költség járul. Az el­lenőrzés kiterjed a rejtett jöve­delmek keletkezésére, a gép­kocsi importőrök tevékenysé­gére és vizsgálják a kávéü­gyeket is, amelyek következ­tében sok milliós áfa- és adó­hiányt mutattak ki. Felemelték az MBF alaptőkéjét Rendkívüli közgyűlésén a Magyar Befektetési és Fej­lesztési Részvénytársaság tu­lajdonosai a részvénytársaság alaptőkéjének 4 milliárd forin­tos emeléséről döntöttek. Az 1992-es vagyonpolitikai irány­elvekről szóló országgyűlési határozat 8 milliárd forintot irányzott elő a részvénytársa­ság alaptőkéjének emelésére. Ebből csak 4 milliárd forintot fordítottak erre a célra. A hi­ányzó újabb 4 milliárd forintot az idei privatizációs bevéte­lekből teremtik elő. Török pályázaton nyert az Ikarus Száznegyvennégy darab csuklós autóbusz szállítására nyert tendert Törökországban az Ikarus Rt. Az isztambuli vá­rosi tanács által kiírt pályáza­tot a magyar autóbuszgyár a Macedón Sajnos és a török Man előtt nyerte el. A mintegy 17 millió dollár értékű jármű szállítására a garanciák és a banki megállapodások függ­vényében az év második fel­ében kerül sor. Számítástechnikai segítség az USA-ból Harmincnégy számítás- technikai hardver-egységet tartalmazó egységcsomag ér­kezett a múlt hét végén ha­zánkba — közölte Bíró István, az IDG Hungary ügyvezető igazgatója. A Kelet-Nyugati Oktatásfejlesztési Alapítvány, amelynek székhelye Boston, tavalyelőtt kezdte meg a segé­lyakció szervezését. Célja, hogy a számítástechnikailag fejletlenebb országok iskolái­ban minél több legyen a szá­mítógép. E segélyakció kere­tében USA-beli cégek hasz­nált számítógépeit gyűjtik össze és juttatják el az arra rászoruló iskoláknak. A se­gélyből már kaptak orosz-uk­rán és lengyel iskolák. A Der Standard az új szegénységről A kelet-európai reformor­szágokban sem a gazdasági helyzet várt nagyszabású ja­vulása, sem az abszolút káosz nem következett be — véle­kedik a Der Standard című bécsi lap hasábjain Georg Fischer, Ferdinand Lacina osztrák pénzügyminiszter ke­let-európai tanácsadója. Az újonnan kinevezett osztrák szakértő szerint bár a munka- nélküliek száma növekszik, ez nem vezetett szociális robba­náshoz. A szociális vonatko­zás kevéssé témája a reform- politikának, s általában cse­kély figyelem övezi azt a csöndes destabilizációt, amit ezekben a társadalmakban az új szegénység létrehoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom