Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

1993. március 4., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 13 ŐSZENTSÉGE SZERÉNY EBÉDJE A Vatikánban nincs Hilton Néhány héttel ezelőtt a magyar püspöki kar küldöttsége látogatást tett Rómában. Az úgynevezett Adlinia látoga­tásra öt évenként kerül sor, ilyenkor minden ország egy­házi méltóságai ellátogatnak a küszöbhöz, Szent Péter és Szent Pál sírjához és egyben találkoznak a Szentatyával is, kicserélik nézeteiket az egyházi élet aktuális kérdéseiről. A küldöttség tagja volt Mayer Mihály pécsi megyés­püspök is, akit személyes be­nyomásairól kérdeztünk. — A látogatás egyben za­rándokút, amelynek egyik elme a négy nagy bazilikának a meg­tekintése, és az ottani imádko­zás — mondta. — Közös szentmisét tartottunk a Peter Maggiore templomban. A Szent Pál-bazilikában a pápa tartott szentmisét, amin részt vett a teljes püspöki kar is. A vatikáni bazilikában egy vesperást imádkoztunk közösen. — Miről beszélgettek a Szentatyával? — Elsősorban egyházi kér­dések kerültek szóba. El­mondtuk, szerintünk mik a magyar társadalom elvárásai az egyházzal szemben. Én magam arról beszéltem, hogy a társadalom az egyháztól el­sősorban a bajban lévő embe­rek megsegítését várja. A pápa kifejtette: tulajdonkép­pen minden karitatív szolgálat Isten szeretetéből táplálkozik, és ezért Isten szeretete soha­sem elhanyagolható, soha­sem másodlagos, és ez min­den karitatív szolgálatnak a gyökere. — Visszatérve Rómára: ho­gyan telik a Szentatya egy napja? — Annyit tudok, amennyit lát­tam. Mint említettem, egyik reggel közösen miséztünk őszentségével. Hét órára be­széltük meg a misét, de már jó­val hét óra előtt a Szentatya ott volt a kápolnában, elmélkedett. Délelőtt tíz órától, fél tizenegy­től fogadja a különböző orszá­gokból érkező püspököket, fél kettőkor ebédel. Az ebéden két csoportban vettünk részt, mert nem volt elég hely mindannyi­unknak. Az ebéd viszonylag szerény: nagyon vékonyra sze­letelt sonka, kis olajbogyóval és némi ecetes hagymával volt az előétel, utána húsleves követ­kezett, majd sült hús, sárga­répa, párolt kelbimbó, kevés rizzsel. Befejezésül sajtot szol­gáltak fel. Mindössze ennyi a pápai ebéd. — A vatikáni szállás, gondo­lom, hasonlatos egy szerze­tesi cellához... — A papi szállodában lak­tunk, ahol a világ különböző or­szágaiból jövő püspökök, pa­pok közül bárki helyet kérhet. Kívánsága szerint reggelivel, ebéddel, vacsorával vagy csak félpanziós ellátással. A Vati­kánban nincs Hilton; mindenki­nek volt egy külön kis szobája, mint ahogy minden hotelben, ahhoz tartozott egy vizesblokk. — Kikkel találkoznak az egyházi vezetők, ha hivatalo­san a Vatikánba látogatnak? — Amikor a püspökök hivata­los úton őszentségénél járnak, akkor a kongregációkat és a minisztériumokat is felkeresik. A miniszterelnökségre, az ál­lamtitkárságra a püspöki, a papi és a hittani kongregációba minden püspök el szokott menni. A többi kongregációba pedig azok a püspökök mennek el, akik Magyarországon azzal a speciális feladattal vannak megbízva. Én összesen tíz he­lyen tettem hivatalos látogatást. A nevelési kongregációhoz tar­tozik a hivatásgondozás, így szóba került a Pécsett újrain­dult szeminárium is. Örültek, hogy 25 szeminaristánk és negyvenegynéhány civil hallga­tónk van a teológiai főiskolán. — Jól tudom, hogy hölgyek is járnak a főiskolára? — A teológiai főiskolán a civi­lek között nők is vannak, akik ha végeznek, ugyanúgy tanít­hatnak hittant, mint a férfiak. Lombosi Jenő Clinton népszerűsége nem csökken Nem csitul Amerikában Bili Clinton népszerűsége. A vá­lasztási kampányban még Clinton macskája is szerepet ka­pott. Most egy T shirt gyár jött elő olyan pulóverrtel, amit a macska portréja díszít. (FEB Fotó) Személyes tulajdon és koron avagy on Adót fizet a királynő, de miből Áprilistól adóköteles a brit uralkodó, II. Erzsébet királynő. A kormány és az uralkodóház be­jelentett megegyezése alapján megszűnik a királyi család 1910 és 1936 között apránként kiví­vott teljes adómentessége. A várható néhány millió forintnyi új adóbevétel nem húzza ki sem­miféle bajból az évi 540 milliárd font felé tartó hiánnyal küszködő brit költségvetést, de megnyug­tathatja a Diana- és Fergie-bot- rányoktól felizgatott irigykedő kispolgárokat: lám, a királynő is éppúgy szenved az adóhivatal­tól, mint mindenki más. Ez persze nem biztos. Mert egyfelől a királynőnek sokkal több pénze van akár adót is fi­zetni, mint bárki másnak Nagy-Britanniában, másfelől számtalan lehetősége maradt a kibújásra — bár ezek többségé­vel élni nyilván méltóságán alu­linak tartja majd. A brit uralkodó 1689 óta kap fizetést. Összege akkor évi 1,3 millió font volt, most pedig évi 7,9 millió font. Igaz, a királynő vállalta, hogy ezentúl saját zse­béből tartja el családtagjai több­ségét (csak férje, Fülöp herceg és anyja, Erzsébet anyakirálynő maradt a civilistán). Ebből tehát lesz évente majd 3 millió font megtakarítása a költségvetés­nek. A mérleg másik oldalán vi­szont az áll, hogy II. Erzsébet le­írhatja az adóalapjából mindazt, amit rokonai hivatalos feladata­ikra költenek. Adómentesek maradtak az ál­lami költségvetésből fedezett egyéb királyi kiadások is, köztük a fő királyi palota, a londoni Buckingham Palace, a St. Ja­mer Palace, a Clarence House (az anyakirálynő lakhelye), a windsori kastély, a Hampton Court és még sok minden más. Részint azért, mert állami, illetve koronajószágnak számítanak, részint mert az általuk termelt jövedelmet — például a közön­ség belépőjegyeiből — mind fenntartásra fordítják. Adómentes maradt a királyi jacht, a királyi vonat, a királyi re­pülőgép, mert állami tulajdon­ban vannak. Ezek és a többi ha­sonló kiadások az előző költ­ségvetési évben az adófizető polgárok több mint 45 millió fo­rintjába kerültek. Mit lehet ezek után megadóz­tatni? A sok milliárd fontra rúgó királyi vagyonból mindössze II. Erzsébet magánvagyona marad teljes egészében adóalap, a szokásos leírások után. A köz­keletű becslések, amelyek 100 millió és 6,5 milliárd font közöt­tire becsülik ä királynő vagyo­nát, általában összekeverik a személyes tulajdont és a koro- navagyont. City-beli pénzügyi cégek azonban úgy vélik, hogy a ki­rálynő magánvagyona közelebb jár a 300-400 millió fonthoz, mint valamilyen 100 millió alatti ösz- szeghez. A királynő vagyonának egy része sejthetően tőzsdei befek­tetés. A brit központi bankhoz tartozó előkelő tanácsadó tár­saság, a Bank of England No­minees mintegy 547 millió font napi értékű befektetést kezel hazai és külföldi előkelőségek számára. S a Thiomes szerint ennek 75 százaléka a királynőé. II. Erzsébetnek azonban vannak más befektetései, sőt egyes hí­rek szerint még szupermarketjei és más kereskedelmi vállalko­zásai is. Mindezek alapján a becslések évi 1,5 és 8 millió font közötti jö­vedelem- és tőkenyereség-adót valószínűsítenek. Nagy-Britan­niában a felső adókulcs 40 szá­zalékos. A királynő adójának tit­kosságát az állam szavatolja. Mészáros György Nem tetszik a kubai Benetton-zöld Miamiban Ki gondolná, hogy egy ha­vannai divatáruüzlet megnyi­tása nemzetközi visszhangot kelt, s egy világcégnek okoz­hat üzleti-politikai bonyodal­mat? Márpedig ez történt a Benetton első kubai boltjának avatása után. Persze a tény önmagában is szokatlan volt, hiszen Ku­bában manapság nem szokás butikokat nyitni. A jegyrend­szer keretében járó évi egy ing vagy két pár zokni megvásár­lásához bőven elegendőek a meglévő — inkább elosztó­helynek mondható — üzletek. De ez a rejtély könnyen meg­oldható: a Benetton-butikok, amelyekből összesen hetet terveznek Kubában, nem az ottlakóknak, hanem a vasta­gabb pénztárcával érkező kül­földi turistáknak kínálják majd kollekciójukat (a helyi sajtó nem is adott hírt a világhírű cég elnök-tulajdonosának ha­vannai látogatásáról, s az ün­nepélyes megnyitóról sem. Minek is borzolná a szép hol­mikra hiába vágyó kubai fiata­lok kedélyeit?”. Ami azonban az üzleti tran­zakcióból politikai ügyet csi­nált, az a Miamiban élő kubai emigráció reakciója volt: éle­sen elítélték az olasz divat­nagyhatalom döntését, hogy — úgymond — a Castro-rend- szerrel, pontosabban a bolto­kat üzemeltető állami idegen- forgalmi tröszttel szövetkezik. Bojkottal fenyegették meg az amerikai ngyvárosban mű­ködő Benetton-üzleteket, s az egyik előtt tüntetést is rendez­tek kubai származású ameri­kai fiatalok. A felháborodásra maga Lu­ciano Benetton, a cég elnöke válaszolt: „A most nyitott üzlet a Benetton 7047. boltja a vi­lágon. 108 országban va­gyunk jelen, s nem fogunk diszkriminációt alkalmazni éppen Kuba esetében” — fej­tette ki. A kubai emigráció leg­befolyásosabb szervezete, a Kubai-Amerikai Nemzeti Ala­pítvány azonban nem fogadta el ezt az okfejtést, mondván: a csak dollárért árusító butikok léte pontosan diszkriminációt jelent a kubaiakkal szemben. A Benetton filozófiája sze­rint egyébként a tőkebefekte­tés, a gazdasági kapcsolatok éppen a társadalmi változáso­kat segíthetik elő olyan orszá­gok esetében, mint Kuba. Ke­let-Európábán is mintegy 50 üzlete volt már a cégnek, jóval a változások előtt — érvelt a vállalat szóvivője. Lehet, hogy a Benetton-zöld átfesti a kubai szocializmus színeit is? Császár Tibor Trója aranya Moszkvában A Homérosz Iliászának vá­rosából, Trójából származó, 4000 éves mesebeli kincs, amely a második világháború alatt nyomtalanul eltűnt, orosz páncélszekrények mélyén nyugszik - állították a napok­ban német és orosz művészeti illetékesek. Nem világos azonban még, hogy a „Trója aranyágnak ne­vezett kincset visszaszolgál­tatják-e Németországnak vagy hogy Törökország tart-e rá igényt. A mintegy nyolcezer darab műkincset 1873-ban Heinrich Schliemann hozta a felszínre Törökországban a történelem egyik legnagyobb- szabású régészeti leleteként és vitte magával szülőhazá­jába, Németországba. „Trója aranyát” egy berlini múzeumban helyezték el. Amikor 1945-ben a Vörös Hadsereg közeledett a német fővároshoz, a nácik a műkin­cseket egy légvédelmi óvó­hely bunkerében rejtették el a városi vasút Zoo állomása kö­zelében. Miután a Vörös Had­sereg elfoglalta várost, a kincsnek nyoma veszett. Azóta sok találgatás látott napvilágot arról, hogy ki vitte el. A rejtély akkor oldódott meg, amikor Drezdában né­met és orosz művészeti szak­értők az első kétoldalú tárgya­lást tartották a háború alatt el­lopott műkincsek visszaszol­gáltatásáról. Ulrich Ro- loff-Momin berlini kulturális szenátor bejelentette, hogy „Trója aranyát” Moszkva köze­lében páncélszekrényekben őrzik. Schliemann, a modern ré­gészet úttörője 1873-ban buk­kant a kincsekre, amikor a Tö­rökország északnyugati ré­szében lévő llion (Trója) ókori város területén végzett ásatá­sokat. Az általa felszínre ho­zott, a Krisztus előtti III. évez­redre tehető kincsek értéke felbecsülhetetlen mind eszté­tikai szempontból, mind törté­nelmileg. Értéke pedig körül­belül egymilliárd dollárra be­csülhető. (Az UPI alapján) Száműzött idegen feliratok Jurij Luzskov, Moszkva pol­gármestere elrendelte, hogy a városban ezrével olvasható idegen nyelvű feliratokat, rek­lámokat fordítsák le oroszra. Az orosz fővárosban gomba módra szaporodó elegáns üz­letek, éttermek, kaszinók és éjszakai mulatók gyakran nyugati nevet kaptak, ezzel is a luxus érzését kölcsönözve az új orosz burzsoáziának. A polgármesteri ukáz most sú­lyos pénzbüntetéssel fenye­geti a rendelet megszegőit. Nero - a nagy államférfi? Nero római császár véres­kezű zsarnok volt, aki hárfá- zott, miközben Róma lángok­ban állt, és aki vadállatok elé vettette a keresztényeket. Nemde így volt? Korántsem — állítja egy Olaszországban nemrég megjelent könyvében Massimo Fini. Nero valójában a római birodalom egyik legha­ladóbb és legtökéletesebb uralkodója volt, mondja a „Nero - 2000 év hazugságai” című írásában. „A világ ösz- szes vezetői közül Nerónak van a legrosszabb sajtója, ki­véve Adolf Hitlert, de a való­ságban nagy államférfi volt”. Ember a fán Kilenc nap után siker koro­názta annak az amerikai kör­nyezetvédőnek az akcióját, aki pár napja Kalifornia Anti­och nevű városában fölmá­szott egy öreg eukaliptusz­fára, így tiltakozván annak ter­vezett kivágása ellen. Az ille­tékes városi tanács úgy dön­tött: megmaradhat a százesz­tendős fa. William Leroy épp 9 napig csücsült — fönn a fán. Sáskainvázió Elton John koncertjén Csaknem két óra hosszat bírta a sáskák rohamát, míg végülis a színpad elhagyására kényszerült Melbourne-ben egy szabadtéri koncerten El­ton John. A sűrű rajokban ér­kező sáskák az énekes ha­jába kapaszkodtak, ellepték ruháját, sőt a szájába isrepül­tek... Es nem járt jobban az együttes többi tagja sem. A nézősereg is nehéz órákat élt át a National Tennis Center­ben, a koncert színhelyén. Fegyverkeznek a monarchisták Különös hirdetés jelent meg az Echo Kraowa című krakkói újságban, hogy „a Királyi Gárda parancsnoksága 400 személyt kíván alkalmazni”. A hirdetésben megadott címen rengeteg ember jelentkezett, de a toborzók sehol nem vol­tak. A gárda szervezője, Ma- ciej Lweciki a rendőrség sze­rint közismert hamisító és csaló. Nyilatkozata szerint az egyenruhás és fegyveres tes­tület a Lengyel Monarchista Mozgalom szervezete lenne. Sírig tartó „nem” Egy 80 éves izraeli férfi, akit 1963-ban azért. ítéltek sza­badságvesztésre, mert meg­tagadta feleségétől a válást, a legújabb lehetőséggel sem élt, így továbbra is börtönben ma­rad. Ezt az illetékes zsidó val­lási bíróság egyik tisztviselője közölte. Óra asszony 12 éves kislány volt, amikor Jihja Av- ráhám Jemenben feleségül vette, s már 40 éve élnek kü­lön. Á zsidó törvények szerint ugyanis börtönbüntetéssel sújtható az a férj, aki a rabbik­ból álló bíróság döntésével dacolva nem hajlandó hozzá­járulni, hogy felesége elváljon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom