Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. március 18., csütörtök Yoko Ono-tárlatok Budapesten „Veszélyeztetett faj: 2319- 2322” című munkája látható a Ludwig Múzeumban megnyílott bemutatón. A Budapesti Tavaszi Fesztivál kiállítási programját gazdagító tárlaton az alkotó 22 darabból álló szobor-installációja tekinthető meg. A várbeli kiállítással egy időben nyílik meg a Fáik Miksa utcai Galéria ’56-ban Yoko Ono másik tárlata. Ezen többek között fotók, videofilmek segítségével ismerheti meg a közönség a művész 1960-1970-es években folytatott tevékenységét. Medicina-könyvek utazóknak Három új, utazóknak, kirándulóknak szóló könyvet jelentetett meg a Medicina Könyvkiadó. Szabó György: Ausztria, Garami László: Képes útikalauz — Védett természeti értékeink, valamint a Magyar Utazók Lexikona című köteteket sajtótájékoztatón mutatták be az érdeklődőknek. Angol nyelvű színjátszók találkozója A hétvégén Békéscsabán rendezik meg a tiszántúli angol nyelvű színjátszók találkozóját; a másodízben sorra kerülő fesztiválnak a csabai ifiház ad helyet. A kétnapos rendezvényen hét általános iskolai, tizenhét középiskolai és négy főiskolai diák színjátszó csoport lép föl angol nyelvű előadásával. A műsorban egyebek közt Móricz Zsigmond, Mark Twain, Orwell, Exupéry, Albee és Bradbury egy-egy műve szerepel. A csabai színjátszó találkozót az Amerikai Békeszolgálat közreműködésével szervezik a vendéglátó békésiek. A Nemzetiteátrum a színházi világnapon A Nemzetiteátrum a Várszínházban Pap Károly: A szent színpad című drámájával köszönti március 27-ét, a Színházi Világnapot. A darabot az Izraelben élő és alkotó Pártos Géza állítja színre, aki e rendezés miatt január 31-től Budapesten tartózkodik. Vendégművész, Götz Béla tervezte a díszleteket, s a jelmez szintén vendégalkotó, Borsi Zsuzsanna munkája. Főbb szereplők: Rubold Ödön, Götz Anna, Rékasi Károly, Agárdy Gábor. A darab ünnepélyes bemutatóját március 25-én tartják, majd 27-én a színházi világnap tiszteletére adják elő. Fotóalbum a Dunáról A Dunánál című könyv a Dunakanyarba, Európa legnagyobb folyója egyik szép természeti tájára vezeti el az olvasókat, bemutatva a nagymarosi vízlépcsőrendszer építéstörténetét. A 100 képet tartalmazó fotóalbum a Miniszterelnöki Hivatal Kormányszóvivői Irodájának gondozásában — ezekben a napokban — látott napvilágot, 10 ezer példányban. A reprezentatív képeskönyv a Duna menti országok — német, szlovák, magyar, horvát, szerb, bolgár, ukrán — nyelvén, valamint angolul, spanyolul, franciául és oroszul jelent meg. A MINTHA-MESEBELISÉG MŰVÉSZETE Gross Arnold rézkarcai a megyei-városi könyvtárban Gross Arnold grakikusmű- vész bizony kivágta, pontosabban szólva kikarcolta a rezet művészileg termékeny élete során. A magyar nyelv közel sem tartalmaz annyi árnyalt kifejezést, amennyi a tökéletes jegyzethez szükségeltetnék, és nem ismeri a színek világának grossos, lágy burjánzását sem. Lehet írni, lehet mesélni, lehet álmodni Gross műveiről, sőt — amint ezt a könyvtárbéli megnyitón is láthattuk — filmet is lehet készíteni belőlük, csak éppen a szavak fűzésének korlátain átlibbeni lehetetlen. E korlátokra legfeljebb csak felülni lehet, hogy aztán lábat lógázva, elmerülve a természet madárcsiviteléses, lomb- susogásos neszeiben lapozzuk fel Gross Arnold bűbájos mesekönyvét. Valóban, mesekönyv ez, és e mesék — mint mindig — a való világ valóságos emberkéinek megesett eseteiből táplálkoznak, szinte minden egyes rézkarc egy-egy kerek történetet vetít elénk. Vetít bizony, akárha moziban ülve nézegelődnénk! Közvetlenül így működik a Játék-film című alkotás, amelyen egy nagy színpad, rajta kisebbek láthatók, függönnyökkel, s ezt az áttételes színjátékot kamerák tömkelegével filmesek egész hada örökíti meg. Megelevenedni látszanak e műveken a mesevárosok mesehősei és hétköznapi meseemberei, mesejátékboltból vásárol mesejátékot a meseanyuka, de a műveken nemcsak a figurák kelnek életre, de a növények és virágok is, arcuk, mimikájuk van, élnek és burjánzanak, mint hal a vízben... Bár e világ mesebeli, azért „Gross halai nem egészen színtiszta vízben élnek-éldegélnek.” Ahogy a tárlatlátogató elmerül a részletekben, úgy válik a történet egyre inkább ismerősebbé, s válunk mi az emlékek által szereplőkké. A kalitka- és az óra-motívum a valamiben rejlő rabságot és a szemtelenül múló időt mutatja, de szemeinkkel nehéz nem észrevenni a felhőkön csücsülő vagy éppen festegető művészt, a mezítelen angyallányokat. Vagy éppen a felhőre rajzolt hangjegyeket, amelyek csupán töredékei a Bach-emléklapra karcolt hang-árnak — de ez már a grossi könnyed humor jegye. Kis-Gfeléria Másodízben tett tárlat-látogatásomkor hallottam, amint anya a gyermekének kommentálja a látványt: mintha gyerekek rajzolták volna. Eltekintve a rézkarcok technikai, tartalmi tökéletességétől, e „kritikának” talán még örül is Gross-mester. Balassa Tamás Szakmunkásképzés német segítséggel Mestereket nevelnek A számítógépes oktatás fejlesztése is a jövő feladatai közé tartozik (Fotó: Csobod Péter) Nem kétséges, hogy a jövő iskoláját az alapozza meg, aki képes egy olyan korszerű oktatási rendszer bevezetésére, amely a stagnáló vagy visszaeső gazdasági rendszerben is életképes tud maradni. Sőt, elébe megy a fejlődésnek, elősegítve a gazdaság piacképességének megteremtését. A korszerű technikára és technológiára alapozott szakmunkásképzésnek is hosszú távon van igazán jövője. Legalábbis ebben reménykedik Ponikfor Zoltán a Kaposvári Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Az egyre nehezebbé váló oktatási és képzési feltételek, a jövőtől való félelem és nem utolsó sorban az iskola több éven át kimunkált, sikeres arculatának megőrzése ösztönözte arra az intézményvezetőt, hogy a világ eddig 23 országában megtelepedett német Technischen Überwach ungs Verein Rein land vállalat megkeresésére igenlő választ adjon. A TÜV Rheinland Hungária kft.-t 1992-ben, mint 100 százalékos német tulajdonú céget jegyezték be Magyarországon. A pénzügyileg stabil, több mint 100 éves múltra visszatekintő vállalat alaptevékenységét tekintve minőségellenőrzésre, átképzésre, továbbképzésre illetve ifjúsági szakképzésre szakosodott, de fontosnak tartja az iskola bekapcsolását a munkás át-és továbbképzésbe is. Németország újraegyesítését követően, a keleti országrész 10 városának szakképzésében valósította meg elképzeléseit. Magyarországon, Kazincbarcika után a kaposvári iskolát szemelte ki tervei megvalósítására. Felvetődik a kérdés: miért érdemes a német cégnek a magyar szakmunkásképzést támogatni? Ki, mit nyer vagy veszít az „üzleten”? A választ ma még nem lehet egyértelműen megfogalmazni. Tény, hogy az olcsón „kitermelt" és magasan kvalifikált honi munkaerő nem csak itthon, de a határainkon túl is keresett lesz. Nem véletlen, hogy az oktatás egyik célja az EK államaiban is érvényes bizonyítvány kiadása lesz. A német cég 1993 július elsejétől, a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül kívánja átvenni az intézmény fenntartói jogát. Az oktatás profiljának érintetlenül hagyása mellett olyan képzést akar bevezetni, amely gyakorlatcentrikus, nagy súlyt fektet a felnőttképzésre és megpróbálja újból meghonosítani a minőség valamint az önállóság kettős elvén alapuló mesterképzést. Ennek érdekében a szakmunkásvizsgát és a 4-5 év gyakorlatot követően, két éves úgynevezett mesterképző kurzuson vennének részt a szakemberek. Az új rendszer kiküszöbölni azt a képtelen helyzetet is, hogy a még félig gyermek tanulók, kiskorúként, szakmunkásbizonyítvánnyal a zsebükben vállaljanak munkát. Bevezetnék a hét végi iskolákat, ahol felnőtt szakmunkások munkaidő után, anyagi ellenszolgáltatás fejében sajátítják el az új szakmákat. Az új szisztéma szerves része a menedzser típusú szakemberképzés; a közgazdasági ismeretekkel is felvértezett tanulók könnyebben alkalmazkodnak a piac diktálta változásokhoz. Lehetőséget kapnának a diákok arra is, hogy a nyári gyakorlatukat Németországban végezzék. A cég, 1993 első félévére 10 millió forintot kíván beruházni és vállal egy 100 személyes kollégium létesítését is. A szakmunkásképzésben az állam által garantált fejkvótát ezentúl a cég kapná meg, de azt hiánytalanul az iskolának kívánja adni. A pedagógusok közalkalmazotti jogviszonya megszűnik ugyan, ám a kollektív szerződés — az ígéretekhez híven — rögzítené a munkaköröket és garantálná, hogy a közalkalmazotti jogviszonynál hátrányosabb helyzetbe ne kerülhessenek. Ponikfor Zoltán elmondta: a szülők egyértelműen támogatják az új rendszer bevezetését, a pedagógusok kicsit félnek, de érzik: nincs más, nincs jobb választási lehetőségük. A jövő igényeihez igazított szakképzési rendszer remélhetőleg egyszer majd idehaza is kamatozik. Várnai Ágnes Monsieur Condet Toulonból A vendégtanár palacsintát süt, de pörköltreceptre vár Monsieur Guy Condet (Fotó: Csobod Péter) Mintha mindig innen indult volna óráira, olyan otthonosan érzi magát a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola idegennyelvi tanszékén Monsieur Guy Condet. A hatvanas éveiben járó nyelvtanár azonban csak egy fél éve „kötött ki” Kaposváron. Algírban született, s több mint húsz esztendőt tanított szerte a világban. Brazília, Ecuador, Etiópia, Szomália volt életének legjelentősebb állomása, de Libanonban is tanított a háború ideje alatt. A francia szót, a francia kultúrát hintette megszállottan. Mi indította erre? — Nehéz kérdés — mondja, s szája szegletében mosoly bujkál. — Kereshettem volna én a kenyeremet otthon is, de mindig külföldre vágytam. A számomra addig ismeretlen civilizáció vonzott örök- kön-örökké. Azt vallom: sokáig együtt kell élnem egy néppel, ha igazán meg akarom ismerni az embereket, kultúrájukat, történelmüket és a tájat. Egyetemeken tanított, s Brazíliában az Alliance Fran- caise-nek volt az igazgatója. Ez egy olyan szervezet, amely a francia nyelv és a kultúra terjesztésére jött létre. Amolyan kulturális diplomataként tevékenykedett itt. Tanárokkal szövetkezve szervezte meg az oktatást. Általában egyetemistákat oktatott, de a gyerekeket is szívesen tanította e dallamos nyelvre. Ő maga portugálul, spanyolul arabul és angolul is beszél. Vígan élhetne hazájában — igazán megszolgálta a nyugdíjat —, ám ő munkára jelentkezett. Nem érdekelte, hol tanít majd, s mennyi fizetést kap, dolgozni akart. Az AGIR — ez önkéntes nyugdíjas nyelvtanárokat alkalmazó francia szervezet — közvetítésével került Magyarországra, Kaposvárra. Imponált a főiskolán folyó négy éves nyelvi képzés, s ebből nem akart kimaradni. — Én olyan egyéniség vagyok, akinek csak munkával teljes az élet — jegyzi meg. — Nem a kor számít, hanem a belső töltés. Úgy döntöttem, hogy nem az elmélkedést, hanem a cselekvést választom. Úgy vélem, még egy követ hozzátehetek a világhoz, az emberibb világhoz. A szerződésem egy tanévre szól. Hogy utána hol kötök ki, még nem tudom. Monsieur Condet egy elsős és egy másodikos csoportot tanít a főiskolán. Az órákon kívül is szívesen vegyül el közöttük, hogy minél többet megtudjon a megyéről, az országról. — A beszélgetések nem egyszer palacsintasütés és -evés közben folynak — újságolja, s azt is elárulja: a vaníliás cukorral meghintett a kedvence. Pörköltet ugyan evett már — ízlett is neki — , de még senkitől sem kapta meg a receptjét. Lőrincz Sándor
