Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. március 18., csütörtök Yoko Ono-tárlatok Budapesten „Veszélyeztetett faj: 2319- 2322” című munkája látható a Ludwig Múzeumban megnyí­lott bemutatón. A Budapesti Tavaszi Fesztivál kiállítási programját gazdagító tárlaton az alkotó 22 darabból álló szobor-installációja tekinthető meg. A várbeli kiállítással egy időben nyílik meg a Fáik Miksa utcai Galéria ’56-ban Yoko Ono másik tárlata. Ezen többek között fotók, videofil­mek segítségével ismerheti meg a közönség a művész 1960-1970-es években folyta­tott tevékenységét. Medicina-könyvek utazóknak Három új, utazóknak, kirán­dulóknak szóló könyvet jelen­tetett meg a Medicina Könyv­kiadó. Szabó György: Auszt­ria, Garami László: Képes úti­kalauz — Védett természeti értékeink, valamint a Magyar Utazók Lexikona című kötete­ket sajtótájékoztatón mutatták be az érdeklődőknek. Angol nyelvű színjátszók találkozója A hétvégén Békéscsabán rendezik meg a tiszántúli an­gol nyelvű színjátszók találko­zóját; a másodízben sorra ke­rülő fesztiválnak a csabai ifi­ház ad helyet. A kétnapos rendezvényen hét általános iskolai, tizenhét középiskolai és négy főiskolai diák színját­szó csoport lép föl angol nyelvű előadásával. A műsor­ban egyebek közt Móricz Zsigmond, Mark Twain, Or­well, Exupéry, Albee és Brad­bury egy-egy műve szerepel. A csabai színjátszó találkozót az Amerikai Békeszolgálat közreműködésével szervezik a vendéglátó békésiek. A Nemzetiteátrum a színházi világnapon A Nemzetiteátrum a Vár­színházban Pap Károly: A szent színpad című drámájá­val köszönti március 27-ét, a Színházi Világnapot. A dara­bot az Izraelben élő és alkotó Pártos Géza állítja színre, aki e rendezés miatt január 31-től Budapesten tartózkodik. Ven­dégművész, Götz Béla ter­vezte a díszleteket, s a jelmez szintén vendégalkotó, Borsi Zsuzsanna munkája. Főbb szereplők: Rubold Ödön, Götz Anna, Rékasi Károly, Agárdy Gábor. A darab ünnepélyes bemutatóját március 25-én tartják, majd 27-én a színházi világnap tiszteletére adják elő. Fotóalbum a Dunáról A Dunánál című könyv a Dunakanyarba, Európa leg­nagyobb folyója egyik szép természeti tájára vezeti el az olvasókat, bemutatva a nagymarosi vízlépcsőrend­szer építéstörténetét. A 100 képet tartalmazó fotóalbum a Miniszterelnöki Hivatal Kor­mányszóvivői Irodájának gon­dozásában — ezekben a na­pokban — látott napvilágot, 10 ezer példányban. A reprezen­tatív képeskönyv a Duna menti országok — német, szlovák, magyar, horvát, szerb, bolgár, ukrán — nyel­vén, valamint angolul, spanyo­lul, franciául és oroszul jelent meg. A MINTHA-MESEBELISÉG MŰVÉSZETE Gross Arnold rézkarcai a megyei-városi könyvtárban Gross Arnold grakikusmű- vész bizony kivágta, ponto­sabban szólva kikarcolta a re­zet művészileg termékeny élete során. A magyar nyelv közel sem tartalmaz annyi árnyalt kifeje­zést, amennyi a tökéletes jegyzethez szükségeltetnék, és nem ismeri a színek világ­ának grossos, lágy burjánzá­sát sem. Lehet írni, lehet me­sélni, lehet álmodni Gross műveiről, sőt — amint ezt a könyvtárbéli megnyitón is lát­hattuk — filmet is lehet készí­teni belőlük, csak éppen a szavak fűzésének korlátain át­libbeni lehetetlen. E korlátokra legfeljebb csak felülni lehet, hogy aztán lábat lógázva, elmerülve a termé­szet madárcsiviteléses, lomb- susogásos neszeiben lapoz­zuk fel Gross Arnold bűbájos mesekönyvét. Valóban, mesekönyv ez, és e mesék — mint mindig — a való világ valóságos emberké­inek megesett eseteiből táp­lálkoznak, szinte minden egyes rézkarc egy-egy kerek történetet vetít elénk. Vetít bi­zony, akárha moziban ülve nézegelődnénk! Közvetlenül így működik a Játék-film című alkotás, amelyen egy nagy színpad, rajta kisebbek látha­tók, függönnyökkel, s ezt az áttételes színjátékot kamerák tömkelegével filmesek egész hada örökíti meg. Megeleve­nedni látszanak e műveken a mesevárosok mesehősei és hétköznapi meseemberei, mesejátékboltból vásárol me­sejátékot a meseanyuka, de a műveken nemcsak a figurák kelnek életre, de a növények és virágok is, arcuk, mimikájuk van, élnek és burjánzanak, mint hal a vízben... Bár e világ mesebeli, azért „Gross halai nem egészen színtiszta víz­ben élnek-éldegélnek.” Ahogy a tárlatlátogató elmerül a rész­letekben, úgy válik a történet egyre inkább ismerősebbé, s válunk mi az emlékek által szereplőkké. A kalitka- és az óra-motívum a valamiben rejlő rabságot és a szemtelenül múló időt mutatja, de szeme­inkkel nehéz nem észrevenni a felhőkön csücsülő vagy ép­pen festegető művészt, a me­zítelen angyallányokat. Vagy éppen a felhőre rajzolt hang­jegyeket, amelyek csupán tö­redékei a Bach-emléklapra karcolt hang-árnak — de ez már a grossi könnyed humor jegye. Kis-Gfeléria Másodízben tett tárlat-láto­gatásomkor hallottam, amint anya a gyermekének kom­mentálja a látványt: mintha gyerekek rajzolták volna. Elte­kintve a rézkarcok technikai, tartalmi tökéletességétől, e „kritikának” talán még örül is Gross-mester. Balassa Tamás Szakmunkásképzés német segítséggel Mestereket nevelnek A számítógépes oktatás fejlesztése is a jövő feladatai közé tartozik (Fotó: Csobod Péter) Nem kétséges, hogy a jövő iskoláját az alapozza meg, aki képes egy olyan korszerű oktatási rendszer bevezetésére, amely a stagnáló vagy visszaeső gazdasági rendszerben is életképes tud maradni. Sőt, elébe megy a fejlődésnek, előse­gítve a gazdaság piacképességének megteremtését. A kor­szerű technikára és technológiára alapozott szakmunkáskép­zésnek is hosszú távon van igazán jövője. Legalábbis ebben reménykedik Ponikfor Zoltán a Kaposvári Építőipari Szakkö­zépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Az egyre nehezebbé váló oktatási és képzési feltételek, a jövőtől való félelem és nem utolsó sorban az iskola több éven át kimunkált, sikeres ar­culatának megőrzése ösztö­nözte arra az intézményveze­tőt, hogy a világ eddig 23 or­szágában megtelepedett né­met Technischen Überwa­ch ungs Verein Rein land válla­lat megkeresésére igenlő vá­laszt adjon. A TÜV Rheinland Hungária kft.-t 1992-ben, mint 100 százalékos német tulaj­donú céget jegyezték be Ma­gyarországon. A pénzügyileg stabil, több mint 100 éves múltra visszatekintő vállalat alaptevékenységét tekintve minőségellenőrzésre, átkép­zésre, továbbképzésre illetve ifjúsági szakképzésre szako­sodott, de fontosnak tartja az iskola bekapcsolását a mun­kás át-és továbbképzésbe is. Németország újraegyesítését követően, a keleti országrész 10 városának szakképzésé­ben valósította meg elképze­léseit. Magyarországon, Ka­zincbarcika után a kaposvári iskolát szemelte ki tervei meg­valósítására. Felvetődik a kérdés: miért érdemes a né­met cégnek a magyar szak­munkásképzést támogatni? Ki, mit nyer vagy veszít az „üz­leten”? A választ ma még nem lehet egyértelműen megfo­galmazni. Tény, hogy az ol­csón „kitermelt" és magasan kvalifikált honi munkaerő nem csak itthon, de a határainkon túl is keresett lesz. Nem vélet­len, hogy az oktatás egyik célja az EK államaiban is ér­vényes bizonyítvány kiadása lesz. A német cég 1993 július elsejétől, a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül kí­vánja átvenni az intézmény fenntartói jogát. Az oktatás profiljának érintetlenül ha­gyása mellett olyan képzést akar bevezetni, amely gyakor­latcentrikus, nagy súlyt fektet a felnőttképzésre és megpró­bálja újból meghonosítani a minőség valamint az önálló­ság kettős elvén alapuló mes­terképzést. Ennek érdekében a szakmunkásvizsgát és a 4-5 év gyakorlatot követően, két éves úgynevezett mester­képző kurzuson vennének részt a szakemberek. Az új rendszer kiküszöbölni azt a képtelen helyzetet is, hogy a még félig gyermek tanulók, kiskorúként, szakmunkásbi­zonyítvánnyal a zsebükben vállaljanak munkát. Bevezet­nék a hét végi iskolákat, ahol felnőtt szakmunkások munka­idő után, anyagi ellenszolgál­tatás fejében sajátítják el az új szakmákat. Az új szisztéma szerves része a menedzser típusú szakemberképzés; a közgazdasági ismeretekkel is felvértezett tanulók könnyeb­ben alkalmazkodnak a piac diktálta változásokhoz. Lehe­tőséget kapnának a diákok arra is, hogy a nyári gyakorla­tukat Németországban vé­gezzék. A cég, 1993 első fél­évére 10 millió forintot kíván beruházni és vállal egy 100 személyes kollégium létesíté­sét is. A szakmunkásképzés­ben az állam által garantált fejkvótát ezentúl a cég kapná meg, de azt hiánytalanul az iskolának kívánja adni. A pe­dagógusok közalkalmazotti jogviszonya megszűnik ugyan, ám a kollektív szerző­dés — az ígéretekhez híven — rögzítené a munkaköröket és garantálná, hogy a közal­kalmazotti jogviszonynál hát­rányosabb helyzetbe ne ke­rülhessenek. Ponikfor Zoltán elmondta: a szülők egyértelműen támogat­ják az új rendszer bevezeté­sét, a pedagógusok kicsit fél­nek, de érzik: nincs más, nincs jobb választási lehetőségük. A jövő igényeihez igazított szak­képzési rendszer remélhető­leg egyszer majd idehaza is kamatozik. Várnai Ágnes Monsieur Condet Toulonból A vendégtanár palacsintát süt, de pörköltreceptre vár Monsieur Guy Condet (Fotó: Csobod Péter) Mintha mindig in­nen indult volna órá­ira, olyan otthono­san érzi magát a ka­posvári Csokonai Vi­téz Mihály Tanító­képző Főiskola ide­gennyelvi tanszékén Monsieur Guy Con­det. A hatvanas éve­iben járó nyelvtanár azonban csak egy fél éve „kötött ki” Kaposváron. Algírban született, s több mint húsz esztendőt tanított szerte a világban. Brazília, Ecuador, Etiópia, Szomália volt életének legje­lentősebb állomása, de Libanonban is ta­nított a háború ideje alatt. A francia szót, a francia kultúrát hin­tette megszállottan. Mi indította erre? — Nehéz kérdés — mondja, s szája szegletében mosoly bujkál. — Kereshettem volna én a kenyeremet otthon is, de mindig külföldre vágytam. A számomra addig ismeretlen civilizáció vonzott örök- kön-örökké. Azt vallom: so­káig együtt kell élnem egy néppel, ha igazán meg aka­rom ismerni az embereket, kultúrájukat, történelmüket és a tájat. Egyetemeken tanított, s Brazíliában az Alliance Fran- caise-nek volt az igazgatója. Ez egy olyan szervezet, amely a francia nyelv és a kultúra ter­jesztésére jött létre. Amolyan kulturális diplomataként tevé­kenykedett itt. Tanárokkal szövetkezve szervezte meg az oktatást. Általában egye­temistákat oktatott, de a gye­rekeket is szívesen tanította e dallamos nyelvre. Ő maga portugálul, spanyolul arabul és angolul is beszél. Vígan él­hetne hazájában — igazán megszolgálta a nyugdíjat —, ám ő munkára jelentkezett. Nem érdekelte, hol tanít majd, s mennyi fizetést kap, dol­gozni akart. Az AGIR — ez önkéntes nyugdíjas nyelvta­nárokat alkalmazó francia szervezet — közvetítésével került Magyarországra, Ka­posvárra. Imponált a főiskolán folyó négy éves nyelvi képzés, s ebből nem akart kimaradni. — Én olyan egyéniség va­gyok, akinek csak munkával teljes az élet — jegyzi meg. — Nem a kor számít, hanem a belső töltés. Úgy döntöttem, hogy nem az elmélkedést, ha­nem a cselekvést választom. Úgy vélem, még egy követ hozzátehetek a világhoz, az emberibb világhoz. A szerző­désem egy tanévre szól. Hogy utána hol kötök ki, még nem tudom. Monsieur Condet egy elsős és egy másodikos cso­portot tanít a főiskolán. Az órákon kívül is szívesen ve­gyül el közöttük, hogy minél többet megtudjon a megyéről, az országról. — A beszélgetések nem egyszer palacsintasütés és -evés közben folynak — újsá­golja, s azt is elárulja: a vaní­liás cukorral meghintett a ked­vence. Pörköltet ugyan evett már — ízlett is neki — , de még senkitől sem kapta meg a receptjét. Lőrincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom